Esti Kurir, 1929. augusztus (7. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

Csütörtök, 1929 augusztus 1 ISlllC^RlR^ / A MI TÖRTÉNT TIZENÖT ÉVVEL EZELŐTT (1914 JULIUS 28) Ferenc Feredinánd trónörökös meg­gyilkolásától a háború kitöréséig Copyright by Esti Kurír XXX. Írta: CSGTQD HUQO A monarchia, hadüzenetet intéz Szerbiához — Berchtold megváltoztatja a Ferenc József által aláírt hadüzenet szövegét — Berchtold vitát sem enged az olasz kompenzációs kívánságok ügyében — A német császár szerint a szerb válaszjegyzékkel a háború oka megszűnt „Berchtold jó hangulatban van, büszke a sok gratuláló táviratra, amelyet Németországból kap“ 191­8 julius 28., kedd... Történelmi dátum... S. béke fenntartásának utolsó kétségbeesett zsárleteibe belerobban: a monarchia had­üzenete Szerbiához... A nap eseményeiről beszámoló lapok leg­első oldalukon örökiyi vastag betűkkel jelen­tik a szenzációt: A császári és apostoli királyi Felsége 1914. évi július hó 28-án leélt legfelső elhatá­rozása alapján a m­ai napon a szerb királyi kormányhoz francia nyelven hadüzenet in­­téztetett, mely magyar fordításban következőképpen szól: „Mivel a szerb királyi kormány ama jegyzékre, mely részére Ausztria-Magyar­­ország belgrádi követe által 1914. évi július hó 23-án átadatott, kielégítő választ nem adott, a császári és királyi kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ezen célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausztria-Magyarország ennél­fogva a jelen pillanattól kezdve Szerbiával szemben hadiállapotban levőnek tekinti magát. Ausztria-Magyarország külügyminisztere: Gróf Berchtold, s. k.“ Hogyan történt? Miként történt? Harminc­at órával a diplomáciai viszony megszakí­­­sa után, a részleges mozgósítás elrendelésé­­ek második napján,­­holott Konrad szerint mozgósítás befejezése augusztus 12-éig tart ) — az angol közvetítő kísérletek aktív stá­­t­um­ában, sőt a monarchia és az orosz kor­ány közt közvetlenül megindult eszmecse­­k biztató elején, miért határozta el magát Brektold a hadüzenet elküldésére és hogyan­dta rávenni Ferenc Józsefet, hogy ehhez a fdüzenethez a maga legfelső hozzájárulását eladja? Így történt: Még julius 27-én éjszaka külön gyorsfutár- s a következő sürgős előterjesztést küldötte Schtohl Ferenc Józsefhez iseidbe: Bécs, 1914 julius 27. Legkegyelmesebb Uram! Mély tisztelettel bátor vagyok Felségednek ■­ táviratfogalmazványt idecsatolni, amely szerb külügyminisztériumnak szól és amely Szerbiának küldendő hadüzenetet tartal­­mzza. Mély alázattal vagyok bátor előter­­íteni egyúttal, kegyeskedjék Felséged engem felh­atal­­mazni, hogy ezt a táviratot holnap reg­gel elküldjem és a hadüzenet megtörtén­ét Bécsben és Budapesten egyidejűleg közzététessem­. Tekintettel a szerb kormánynak ama­ga­ Berchtold. Archtold megváltoztatta a Ferenc József által szentesített hadüzenet szövegét „Mindent megfontoltam és meggondoltam.. Királyi kézirat elnapolja az országgyűlést Berchtold elutasítja az olasz kompenzációs tárgyalások azonnali megindítását és vitát sem enged a Trentino átengedése ügyében Berchtold előterjesztése tehát két sürgető imentumra hivatkozik: 1. arra, hogy a le-entente hatalmas békekisérlettel próbál­nak, amivel szelmiben a hadüzenettel kell accompli-t teremteni; 2. arra, hogy Temes­­innál szerb csapatok a mi csapatainkat megtámadták.­hhez képest hadüzenet ama szövegében, amelyet trchtold az uralkodó elé szentesítés vé­lt terjesztett, még a következő közbe­vetett mondat is foglaltatott: " . a császári és királyi kormány kényte­­l maga gondoskodni jogainak és érdekeinek Énéről és ezen célból a fegyverek erejé­­fől dúlni a­nnál is inkább, mert közben szerb csa­ták Temeskubinnál már meg is támad-.­­ a császári és királyi hadsereg egyik csapatát". Íria-Magyarország ennélfogva a jelen pil­­tól kezdve Szerbiával szemben hadiálla­­tn levőnek tekinti magát. . . renő József a hadüzenetet ebben az itt­­ formában, ezzel a közbevetett mondat­­igiitt, szentesítette és Berchtold sürgős ■jesztésének erre a szövegére jegyezte rá­­ga hozzájárulását, sajátkezűleg a követ­­szavakkal e­lfogadom a sz­erb minisztériumhoz intéz­i táviratnak idecsalott fogalmazványát. s a Szerbiához intézendő hadüzenetei gyan ügyesen megfogalmazott válaszjegyzé­kére, amelyet Pasics úr e hónap 25-én báró Giesl cs. és kir. követünknek átadott és amely tartalmilag teljesen értéktelen ugyan, de for­mailag előzékeny, — nem tartom kizártnak, hogy a triple­­entente hatalmak még egy kísérletet fog­nak tenni, hogy a konfliktus békés meg­oldását érjék el, hacsak hadüzenettel tiszta helyzetet nem teremtünk. A 4. hadtest parancsnokság jelentése sze­rint szerb csapatok dunai gőzösökről teg­nap Temeskubinnál csapatainkat tüzelés alá fogták és a tüzelés viszonzásával na­gyobb ütközet keletkezett. Az ellenséges­kedések ezzel ténylegesen megindultak, annál inkább szükséges tehát, hogy had­seregünknek a nemzetközi jog szem­pontjából is azt a mozgási szabadságát biztosítsuk, amelyre csak a hadiállapot bekövetkeztével tehet szert. A hadiállapot notifikálása a semleges ha­talmak címére, Felséged legfelső szentesítésé­nek fentartásával, a hadüzenettel egyidejűleg adatnék át a nagyhatalmak itteni képviselői­nek. Bátor vagyok megemlíteni, hogy Frigyes főherceg őfenségének, a balkáni haderők fő­parancsnokának, valamint a vezérkari főnök­nek a hadüzenetnek holnap délelőtt való el­küldésével szemben nincs ellenvetése. Mély alázattal: tartalmazza és megadom Önnek a kért felha­talmazást. Isehl, 1914 julius 28. Ferenc József, s. k.“ A hadüzenetnek Berchtold által előterjesz­tett szövege alá pedig ugyancsak sajátkezüleg ez jegyezte oda: „Vidi: Ferenc József, s. k.“ Mégis: a hadüzenet hivatalos szövegéből a temeskubini szerb támadásra vonatkozó hi­vatkozás kimaradt. Miért? Berchtold külügyminiszternek egy újabb sürgős előterjesztése felel e kérdésre. Ezt az újabb előterjesztést azonban csak pont huszonnégy órával a hadüzenet eredeti szövegének szentesitéke után küldötte el Berchtold táviratilag Ferenc Jó­zsefhez, a következőképen: Bécs, 1914. július 29. Legkegyelmesebb Uram­! Minthogy a temeskubini ütközetről szóló hírek nem nyertek megerősítést, s ezzel szem­ben csak csekély csatározásról voltak egyes jelentések Gradistenél, amelyek nem mutat­koztak alkalmasnak oly súlyos állami aktus megokolásául. — Felséged utólagos legkegyel­­mesebb jóváhagyásának reményében magamra vállaltam, hogy a Szerbiához intézendő had­üzenetből a szerb csapatoknak Temeskubinnál ellenünk intézett támadásáról szóló mondatot kihagyjam. Mély alázattal: Berchtold. így történt. Berchtold Ferenc József újabb előzetes Tschirschky bécsi német nagykövet a had­üzenet elküldését így jelentette a német kül­ügyi hivatalnak Berlinbe: Bées, 1914 julius 28. A hadüzenet ma délelőtt 11 órakor távirati­lag elment a szerb külügyminisztériumhoz. Tschirschky. A hadüzenet tehát táviratilag ment el. Tud­juk, hogy a berlini kabinet, amelyhez Bécs még az ultimátum átadása előtt, július 22-én, fordult ily kérelemmel, nem vállalta, hogy a hadüzenetet a maga belgrádi követe útján juttassa a szerb kormányhoz. Ezért határozta el magát a bécsi kabinet hosszas tanakodás után arra, hogy táviratilag küldi el. Minthogy pedig Bécs és Belgrád között a távirati össze­köttetés megszakadt: Csernovitzon és Buka­resten át ment a hadüzenetet tartalmazó táv­irat a szerb kormányhoz és a szerb külügyminisztériumhoz július 28-án déli 1 óra 20 perckor meg is érke­zett ez a távirati hadüzenet. Erre nézve az értesítést augusztus 1-én kapta meg Berchtold Nisbel. A hivatalos hadüzenettel­­ együtt július Július 28-án délelőtt 10 órakor összeült a magyar képviselőház. Itt Tisza miniszterelnök napirend előtt benyújtotta a kormány jelentését a háború esetére való kivételes hatalom igénybevételé­ről, majd rövid néhány mondatban jellemezte a helyzetet, „azt a helyzetet, amely felfüg­geszti egy időre a képviselőhöz tevékenységét és tanácskozását „Olyan időket élünk, — mondotta Tisza, — amikor a beszédek, viták, tanácskozá­sok helyét a fegyveres tények fogják el­foglalni ... Kötelességünk megtenni mindent, hogy ez a harc, amelyet reánk kény­szerit­ettek, véget ne érjen addig, amig nem biztosítottuk a magyar nemzetnek és a monarchiának jövő nyugal­mát és jövő biztonságát...“ A szövetkezett ellenzék megbízásából gróf Apponyi Albert szólalt fel. A többi közt ezt mondta: — Teljesen, át vagyunk hatva attól, hogy Mi történik az osztrák-magyar diplomácia körében július 28-án? És mik voltak azok a békekísérlet­ek, amelyekkel szemben Berch­told a hadüzenet fait accompli-ját teremtette meg? Először is megjelenik július 28-án Berch­told külügyminiszternél Tschirschky német nagykövet, hogy Vilmos császár kifejezett pa­rancsára megtegye demarsát az Olaszország­gal való sürgős megegyezés érdekében. Majd megjelenik ugyanebben az ügyben Avarna herceg bécsi olasz nagykövet is a bécsi kül­ügyminisztériumban. Gróf Berchtold külügyminiszter Tschirschky és Avarna herceg eljárásáról így informálja megkérdezése nélkül elküldötte Szerbiának a hadüzenetet, melyet az uralkodó a vele közölt ama tényállás alapján is szentesített, hogy szerb csapatok csapadainkat Temeskubinnál megtámadták. 28-án manifesztumot is bocsátott ki Ferenc József: Népeimhez­ így aposztrofálja az agg uralkodó e mani­­fesztumban a monarchia lakosságát. A manifesztum így kezdődik: „Legfőbb vágyam volt, hogy az Isten ke­gyelméből még hátralevő éveimet a béke mű­veinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A Gondviselés másként határozott..." És igy végződik ez a manifesztum: „Ebben a komoly órában tudatában va­gyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtt való felelősségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára . ..“ Ferenc József ezt a manifesztumát gróf Tisza István miniszterelnökhöz intézett leg­felső kézirat formájában bocsátotta ki és a miniszterelnököt bízta meg kihirdetésével. A manifesztum ehhez képest így van aláírva: Ferenc József s. k. Gróf Tisza István s. k. az a leszámolás, amely megindult, kikerülhe­tetlen volt. Nem a támadás terére való lépés, hanem egy ellenünk intézett támadás vé­delme ez és annak megindulására csak egy szóval felelhetek, azzal a szóval, amely egy egész nemzet ajkán van, és e szó: „Végre!" Beöthy Pál elnök bemutatta ezután a ki­rály kéziratát, amely „az országgyűlés üléseit ezennel elnapoltnak“ nyilvánítja. A főrendiházban báró Jósika Samu elnök mutatta be az elnapolást elrendelő legfelső kéziratot és egyedül Csernoch János herceg­prímás szólott hozzá: — „Nem háborút akarunk. — mondotta a hercegprímás, — hanem békét, de nem azt a békét, amely elernyedéshez és halálhoz, ha­nem azt, mely az élethez vezet. És ha ezt a békét nem tudjuk újabb engedékenységgel biztosítani, úgy, ha fáj is, de nem szabad visszariadnunk a háború borzalmaitól és ál­dozataitól sem." Képviselőház és főrendiház ülése ellenzék és kormánypárt egyértelmű felkiáltásával zá­rult: — „Éljen a király! Éljen a haza!" Szögyény berlini és Méreg római nagyköve­teinket.­­ Bécs, 1914 julius 28. „Tschirschky német nagykövet Vilmos császár őfelsége és a birodalmi kancellár megbízásából sürgős drmarsot tett ma nálam, hogy a komoly helyzetre és a fenyegető veszedelemre való tekin­tettel „az ég szerelméért" felkérjen, tisz­tázzam sürgősen Olaszországgal a hár­­m­as szövetségi szerződés VII. cikkének értelmezését. Olasz részről eljárásunkat Szerbiával szem­ben Oroszország ellen is irányuló aggresszió 7. oldal

Next