Esti Kurir, 1934. március (12. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-15 / 60. szám

1934 III. 15. CSVT. „Az újjáéledt középkornak legfőbb tünete az az irtó , amelyet a szellem ellen indít­ott". Paul Valéry, a világhírű francia költő és akadémikus nyilat­kozik az Esti Kurírnak a szellempolitika fontosságáról Paul Valéry, a világhírű francia költő és­­ akadémikus még a múlt nyáron megterem-­­ tette Nizzában világszerte nagy érdeklődést keltett pedagógiai jellegű­ intézetét, a leg­nagyobb­­rancia irodalmi kitűnőségek be­vonásával, a nemzetközi szellemi együtt­­működés előmozdítására. A nagyjelentőségű intézmény voltaképpen csak jövőre kezdi meg működését, de máris úgy beszélnek róla, mint az elkövetkező idők legnagyobb kultúreseményéről. Paul Valéry nem állt meg ennél. A Nép­­szövetség szellemi égisze alatt, a Népszövet­ség Szellemi Együttműködés párizsi palotá­jában nemrégiben újabb tan­ácskozást to­borzott össze. Az idegen résztvevők közül toronymagasságban kiemelkedett a bizarr darmstadti német gondolkozó, Kayserling gróf és az angol Aldous Jetxley. A francia írók delegációját Jules Romaint, a jelenkori francia próza elismerten legnagyobb egyé­nisége vezette Paul Valéry elnöki asztalá­hoz. A tanácskozásokra fölfigyelt az egész francia kulturvilág. S még a legnagyobb lapok is első oldalon hozták az egykori síourbon-palotában alakult,­t Société des Etudet Européens» elindulásának hírét. Paul Valéry fejedelmi lakásában fogadta az Esti Kurír párizsi munkatársát. A beszél­getés a könyvekkel, kéziratokkal zsúfolt, két írógéppel is díszelgő dolgozószobában kezdődött, de azután átvonultunk a jobb­­világítású reneszánsz stílusú szalonba, hogy a két engedélyt kapott fotoriporter annál nyugodtabban fényképezhesse az idáig oly ritkán fényképezett Mestert. —­ Kayserling gróf nem maradt sokáig nálunk, gyorsan hazautazott Darmstadtba — kezdte a beszélgetést Paul Valéry —, de legközelebb a Société des Etuudes Européens második ülésére újra eljön Párisba s ő lesz a mi szellemi mozgalmik német vezére. A szellempolitika fontossága ■— Mi az egyesülés célja tulajdonképpen? *— kérdeztem. A költő kérdésemre szabályos előadással felelt, amit nem kellett s nem is tudtam kérdésekkel félbeszakítani, amig be nem fejezte: — Ez a szellem­­társaság a szinte nevelő jellegű nizzai intézet akadémiája lesz. Per­sze teljesen nemzetközi alapot Az európai szellemben való közreműködés teljes jogcím a közénk való felvételre. Jól megfontolt okokból zárt számot adtunk a tagság meghatározására, társaságunknak csak 200 tagja lesz. De ezt a 200 tagot úgy igyekszünk megválasztani és magunkhoz vonni, hogy minden európai nemzet s főleg minden építő európai szellemi irányzat képvi­­seltetést kapjon benne. — Korszakunk talán legjellemzőbb tevé­kenysége az, hogy alapot akar teremteni a Szellemnek, jogot akar adni neki s meg akarja határozni feladatát. Ez a tevékeny­ség felelet arra az idáig üresnek és bizony­talannak mutatkozott fenyegetésre, amelyet a jelen s talán a közeljövő tényei szögez­n­ek a szellemi munkának. Az életviszonyok ridegsége s a folyton növekvő mechanizmus nem akarják el­ismerni az Intelligenciát, csak abban az esetben, ha azonnal hasznot tud haj­tani. — S az, am­i a legnagyobb jelentőségű benne, az észrevehetetlen a Politika és Köz­gazdaság számára, mert a társadalmi való­ság e két ténye tisztán csak statisztikai té­nyek, holott a Szellem legmagasabb s leg­mélyebb produktumai annyira egyéniek, hogy lehetetlen azokat társadalmi mérték­egységekbe, például munkaórák értékébe szorítani. — A Politika és Közgazdaság napjaink­ban egyre inkább szemben áll a Szel­lemmel s hajlandó azt, adott esetben, ellenségének is tekinteni. Mi minden eszközzel élni aka­runk, amely meg tudja őrizni a támadások ellen az idáig elért kultúrát s ezt a problé­mát nemcsak valóságosnak, hanem aktuá­lisnak és sürgősnek minősítjük. Valaki írta nemrégen: «... ha csinálnak arany-, búza-, vagy petróleumpolitikát, miért nem próbál­koznak végre szellempolitikával is. S nyil­vánvaló, hogy az a nemzet, amely először ismeri fel a szellempolitika fontosságát s igyekszik szolgálni azt, halhatatlan érdemet sze­rez magának az emberiség előtt. — íme, körülbelül ezek a meggondolások vittek bennünket arra, hogy megalapítsuk egyesületünket s körülbelül ez a szellem­védés minden jövendő tevékenységünk lé­nyege. — A meglévő civilizáció harcosai s m­eg­védői akarunk lenni. A magyar probléma közben a fotóriporterek befejezték mun­kájukat, elmentek, mi meg az ablak elé ültetik. Paul Valéry székével hátrahajolt egy nagy, fehér, régi zongoráig s finom, vékony kezével megtámaszkodott az ablak párká­nyán. Figyelmesen hallgatta kérdésemet. — Mester, mit tud a magyar problémák­ról? A költő arcára finom mosoly derült s úgy felelt: — Tudom én azt, hogy magyar probléma azonos a revízió prob­lémájával. S bár helyzetem miatt nem szeretek nyílt politikai kérdésekről beszélni, kijelenthe­tem, hogy ha rajtam múlna, nem volnának Ma­gyarországnak problémái. Hiába, a történelemcsinálók nem hallgatják a költök szavát. Én híve vagyok a revíziónál is nagyobb dolognak: a határok végleges el­törlésének. Ezek a határok mesterséges dol­gok, politikai kitalálások, melyeknek semmi köze sincs az élethez, minthogy a politikai széthúzások is mesterségesek. A népek szeretik egymást. Én ezekben a még-megújuló határproblé­mákban szörnyű kulturális és történelmi ha­nyatlást látok. Egyáltalán minden vonalon kezd visszatérni a középkor. A békeszerződések lényege, ahogy csi­nálták, ahogy vanniak most, következ­ményeikkel együtt, rettenetesen barbár dolog. Emberi kézzel nyomtatott papírokon határ­­falakat, gátakat, akadályokat rajzolnak ter­­mészetalkotta, egymásblovadó egységek közé s erre az erőszak tényleg elválasztja egymás­tól e természettől egymásra utalt egysége­ket. Egyáltalán, kedves barátom, mi most a kilencedik században vagyunk. Krisztus utáni a kilencedik században. , Minden eltemetni készülő barbárság újjászületését ünnepli. Elérkezett az erőszakosságok, gyilkosságok, népek lemészárlásának a divatja. Újra tom­­bol az antiszemitizmus, lobog a máglya , mintha sose lett volna itt más, mint sötét középkor. S ennek ez az újjáéledt középkornak leg­főbb tünete az irtóhadjárat, amit a Szellem ellen Indított. íme Németország esete. A szívem fáj bele, de ki kell mondanom a kulturember igazsá­gát. Németország egyszerűen lemondott a kultúráról. S élére állt az áramlatnak, mely vissza akar menni a középkorba. Amely áramlat hadat üzent a Szellemnek. Mert csak szenzáció kell neki, mert csak a gyors mozgás, a kalandor­film rohanó tempója érdekli. És a borzalom. Mi ez ellen akarunk harcolni. Elismerem, deffenzívában vagyunk, de azzal, hogy meg­véd­jü­k rombolóitól a Szellemet, előkészít­jük a bekövetkező történelmi forduló ellen­támadását. S amikor a bucsúzásnál kezét nyújtotta, halk, de rengeteg szilárdságot sugárzó han­gon mondta: — Egyben biztos vagyok: a fejlődés nem megy visszafelé. Csak akadályok állnak az útjában. S ezeket az akadályokat le fogja győzni. És még job­ban megerősödve, halad előre. Gonda Jenő. 9 Bölcs tanácsra aki hallgat! Nem hozd mást, csak Okma-talpat Kérjen cipészétől PALM­A Okma-talpalást! Újabb ipari monopóliumok előtérben A kormány gazdasági politikájának azok a célkitűzései, amelyek bizonyos iparokban monopolisztikus helyzetet teremtenek, a gazdasági körök súlyos kritikáját váltották ki. A gyakorlat ugyanis beigazolta, hogy nagy tartózkodást követel minden monopo­­lisztikus megoldás, mert kiküszöbölve a ver­senyt, drágulást idéz elő. Ez történt a bur­gonya, tej, fa monopolisztikus forgalmának rendszeresítése körül és a fogyasztóknak súlyos árat kellett fizetniök a kormány pró­bálkozásaiért. Annál kínosabban lepi meg a közvéleményt az a hír, hogy a kormány nem áll meg az eddigi pró­bálgatások útján, hanem folytatni ké­szül a monopolisztikus termelési meg­oldásokat. Most a fedéllemez és keményítő monopolisz­tikus megszervezéséről folynak tárgyalások. Szóval a kormány ismét egy numerus elati­­sust csinál a termelés két igen fontos ipar­ágában. Mindkettő közszükségleti cikk, tehát annál inkább óvatossággal kell fo­gadni a numerus clausus tervét, amely is­mét csak drágulásra fog vezetni. A kátrányfedelemes-ipar numerus clausu­­sát azzal akarják indokolni, hogy ebben a szakmában évek óta öldöklő verseny folyt, amely az egyes cégeket igen kedvezőtlen helyzetbe juttatta. Egyébként az érdekelt szakma ma kartelben van és így maga is tudja biztosítani a maga érdekeit, az pedig, hogy akadnak outsiderek, akik megzavarják a kartel önző kalkulációit, csak közérdekű lehet. Éppen ezért az érde­kelt ipar részéről megnyilvánuló próbálko­zást a kormánynak a leghatározottabban vissza kell utasítania, mert a koncentráció ismét további drágulásra vezethet, amint ezt előre más szakmáknál is megjósoltuk. A keményítőiparban is kartel van, de itt­­ott felbukkan néha némi verseny is. Úgy látszik, az érdekelt vállalatok most egy­­szers mindenkorra lehetetlenné akarják tenni, hogy konkurrencia támadhasson. Az illetékes körök semmiféle közlést nem tettek még a keményítőkartel numerus clau­­sus iránti kérelméről. A keményitőkartel egyébként eddig sem volt rossz helyzetben. A Külkereskedelmi Hivatal különböző kedvezésekkel támogatta a kartel exporttörekvéseit. A keményitő­­kartelt — mint hírlik — az bőszíti fel, hogy nemrégiben egy új vállalat jelentkezett a keményitőiparban, amely azelőtt nem mű­ködött a szakmában. Ez a cég kompenzáció céljaira rendezkedett be keményítőgyártásrg, ami azonban közvetlenül érintette a kart.­T exportüzletét. Ezért fordultak most a kor­­mányhoz, hogy tiltsák meg a jövőre új ke­ményítőgyár alapítását. Mindenesetre érde­kes, hogy az iparban most a meglévő hit­­bizományok mellé még egész sereg új hit­­bizományt kívánnak teremteni. A MANGALICATENYÉSZTÉS EREDMÉNYEI A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSON. A manga­lica sertéstenyésztés és hizlalás mezőgazdasá­gunknak mindig jelentős tényezője volt és sze­repe utóbb jelentősen fokozódott, amióta a te­nyésztés és hizlalás intenzívebbé tétele érdeké­ben speciális tevékenység folyik. Az idei mező­gazdasági kiállítás keretében első ízben fognak bemutatásra kerülni a magyar gazda gondos és szakszerű munkájának remekei: a 12 hónapos erőteljes csontozatú, fejlett szervezetű tenyész­kanjai és tenyészkocsi és a 12 hónapos korra kb. 200 kg.-ot elérő gyönyörű mangalica hízó­sertés példányok. Megjelennek a kiállításon az ország összes, kedvelt tenyészanyag beszerzési forrásként ismert mangalica tenyészetei. ÉPÍTÉSZNAGYGYÜLÉS. A Magyar Mérnök és Építész Egylet országos építészügyi nagygyű­lést tart március 18-án, vasárnap délelőtt 11 óra­kor a Vigadó nagytermében, amelyen közel 400 ipartestü­let képviselteti magát.­­ A M. kir. Osztálysorsjáték befejezett fő- év utolsó osztályának nyereményeiről a hivatalos nyereményjegyzék megjelent és minden fő­­árusítónál rendelkezésre áll. Egyben­­megkezdő­­dött az új, 32. M. kir. Osztálysorsjáték sors­jegyeinek árusítása az eddigi árakon. A leg­nagyobb nyeremény 500.000 pengő, összesen ismét 42.000 nyereményt sorsolnak ki, közel 8 millió pengő összegben.

Next