Esti Kurir, 1934. október (12. évfolyam, 222-245. szám)

1934-10-02 / 222. szám

m * Egy rég elfeledett szovjetdiplomata tér vissza az aktív szolgálatba: Christian Rakovszky, a volt párisi szovjetkövet. Rakovszky éveken át volt orosz követ Párisban, míg Trockij szám­űzetése idején kegyvesztett nem lett a kommu­­nista párt jelenlegi vezetősége előtt. Ekkor visz­­szahívták, kizárták a pártból és Szibériába száműzték. Ez még évekkel ezelőtt történt és azóta Rakovszky neve csak akkor merült föl ismét a homályból, amikor a világlapok is kö­zölték Sztálinhoz intézett „ megtérő» levelét. Mea culpátát elégtételül elfogadták, száműzeté­sét megszüntették és újból állami szolgálatba fogadták. A volt párisi szovjetkövet bűnbocsá­­natának elnyerése óta most Tokióban szerepel a nemzetközi nyilvánosság előtt első ízben, ahova a vöröskereszt nemzetközi kongresszusa alkalmából az orosz vöröskereszt-bizottságot vezette. Bécs városa hatalmas szobrot akar felállítani a meggyilkolt Dollfuss kancellár emlékére. A szo­bor a tervek szerint a februári polgári terv után lebontott köztársasági emlékmű helyére kerülne. Hogyan lesz valaki filmsztár? Erről a kér­désről nyilatkoznak a hollywoodi filmsztárok, őszintén bevallva, hogy a siker legfontosabb kelléke a tehetség és a szorgalom. „Az igazság az — mondotta Ida Lupino, egy fiatal filmsztár —, hogy a sztárokat nem a filmgyárak, hanem a közönség „csinálja”. A siker fokát mutató bevételek a filmszínész egyedüli protektorai. Minden más, amit az érvényesülésről beszél­nek, csak legenda. Természetesen a stúdiók elősegítik egy karrier megindulását, ha bíznak a színészben. De a szerződés csak lehetőség és semmi egyéb. EV «!ÍA tülUM „l képzelpj,, mily­en, sokat kell tanulnia és milyen nagy erőfeszítése­ket kell tennie a színésznek, amíg sztár lesz belőle". A japánok, mint az köztudomású, nagyon sze­retik a virágot. Azt tartják, hogy a virág a „szel­lem tápláléka" és sehol másutt nem használnak annyi virágot, cipruságat a házak díszítésére, mint Japánban. Az Osaka Mainichi című japán lap érdekes statisztikai adatokat közöl a japán virágfogyasztás jellemzésére. Csak Tokióban minden évben 4 millió jen ára virágot vásárol a lakosság, a japán fővárosban 29 virágpiac van és külön virágvonatok járják be állandóan az országot. Báró Okura temetése alkalmából To­kió virágkészlete teljesen kifogyott és a virág­árak egyik napról a másikra 500 százalékkal emelkedtek. Az ír közönség érdeklődése egyre jobban el­fordul a futballtól. A bécsi Sport Tageblatt sze­rint ennek oka a favorit­ csapatok visszaesésé­ben keresendő. Az a közönség, amely eddig a labdarúgómérkőzéseket látogatta, most minden érdeklődésével az agárversenyek felé fordult. Legutóbbi indiai óceáni útján a „Victoria" hajó orvosa több ízben nyújtott első segélyt sú­lyos betegeknek a ráda keresztül. Először a City-of-York angol hajó kapitánya kért utasí­tást a hajóorvos kezelésére, akin a Vörös-tenge­ren a nagy hőség következtében az őrültség je­lei mutatkoztak. A Victoria orvosa rádió útján megadta a szükséges átleigazításokat az első se­gélynyújtásra. Legutóbb a British Princesse óceánjáró ugyancsak rádión kért orvosi utasí­tást, mert egyik utasa 42 fokos lázt kapott a hő­ségtől. De volt alkalma egy törött lábat is gipszbe tenni — ugyancsak a rádión keresztül. Mar­ Glauco olasz hajó egyik tengerésze comb­ját törte és a hajóparancsnok rádión leadott ké­résére a Victoria orvosa ugyancsak rádió útján közölte, hogy milyen módon kell sínbe tenni a törött lábat. György hercegről, az angol király fiáról írja a következő kedves anekdotát az *Aux Ecoutes* című francia hetilap: A herceg Londonba való megérkezése után betért a Bond Street leghíre­sebb ékszerészéhez, hogy egy gyűrűt válasszon ki menyasszonya, Marina hercegnő részére. — John Smith vagyok — mondotta az üzlet­vezetőnek, aki tudomásul vette a bemutatkozást, noha felismerte vevőjében a herceget. A herceg választása egy kasmiri zafírral díszített gyönyörű gyűrűre esett, mire az ékszerész, miközben az ajtóig kisérte vevőjét, indíttatva érezte magát, hogy megjegyezze:.' 3 !’ *V ■■ — Nagyon örülök, Uram, hogy jókívánságaim és hódolatteljes üdvözletem kíséretében elküld­­hetem ezt a gyűrűt (ő királyi­­ fenségének, a jö­vendőbeli Mrs. Smithnek ... Egy kaliforniai irodalmi­­ hetilap körkérdést intézett olvasóihoz, hogy az Egyesült Államok, továbbá Anglia, Franciaország, Olaszország, Oroszország, Spanyolország és Németország tör­ténelméből melyik öt nagy nevet ismerik. Az amerikai olvasók szerint az öt legnagyobb fran­cia ember a következő: Napóleon, Victor, Hugó, Maurice Chevalier, George .Carpentier, Jean Jaurés. A legtöbb szavazat Napoleon-ra, a leg-­­kevesebb­ Jaurés-ra jutott. A hollandiai Doorn városkának,­­ahol Vil­­mos excsászár lakik udvartartásával­, egyik ut­cáját Hirtlerdrift-nek­ nevezték. Ennek­ az elne­vezésnek semmi köze nem volt a világpolitiká­hoz, de azért az utóbbi időben az utcát töb­ben önkényesen Hitlerdrift-Te keresztelték át Doorn város vezetősége erre minden félreértés elkerülése céljából törölte a Hirtlerdrift utca­nevét és itz utcát Woest Duin Laan-ra keresz­telte el, ami már nehezen téveszthető össze külföldi ■ államférfiak nevével... Ward Price, a híres angol újságíró jegyezte fel ezt a jellemző epizódot „Marokkóban az idegen légióval* című legújabb könyvében: Gyakran megtörténik, hogy a légió katonái szórakozás céljából többet isznak a kelleténél. Az alkohol ellen küzdő egyik társadalmi egyesület engedélyt kapott arra, hogy a légió kaszárnyáiban a követ­kező szövegű plakátokat ragassza ki: *Az alkohol halálos méreg,* A plakátokat azonban csak­hamar el kellett távolítani a kaszárnyák falairól, mert a katonák a jóindulatú figyelmeztetés alá ezt írták: «D­e a légionisták nem félnek a halál­tól!*' ■ ' ' ■ O UhCteUJ^AC NAPI PROBLÉMÁK Antal István dr. sajtófőnök, B. Sándor Erzsi, az Operaház tiszteleti tagja és Törzs Jenő nylatkozatai Mai kártyaankétunk első szónoka, Antal István dr. sajtófőnök, aki — nem kárty­ás ember, de azért irigyli a kártyázókat, mint ahogy ezt alábbi nyilatkozatában elmondja: — Soha nem kártyázom, nem­ is ismerem a kártyát, ■■ v,y -■ de bevallom:'I Irigylem­ a' '-kártyázókat, mivel aránytalanul egyszerű eszközökkel­ tudnak ma­guknak néhány gondtalan és önfeledt percet sze­rezni, illetőleg gondjaikat, bajaikat más irányú izgalmak csatornáján levezetni.. A harctéren láttam, hogy nehéz órákban, amikor a legna­gyobb kétségben voltunk aziránt, mit hoz a kö­vetkező óra, mennyivel boldogabbak voltak a kártyás és pipás emberek, akik ezen az útón le tudták vezetni idegfeszült­­ségüket. Akik se nem kártyáznak, se nem pi­páznak, mint például én, az életnek né­hány rendkívül kellemes örömétől vannak megfosztva. Az az előny, amelyre azáltal tesznek szert, hogy nem dohányoznak és nem kártyáznak, nem ér fel azzal a néhány kellemes órával, amelyet az ember a mai viszonyok között kell, ,hogy meg­becsülni tudjon, olyan kevés része van benne. Természetesen !. . . . . .... * nem a hazárdjátékra gondolok, ahol a kártyaszenvedély nem magára a játékra, hanem a nyereségszerzésre irányul. Az esztétika filozófiája egyébként s­em hiába tanítja, hogy a művészetek voltaképpen a játékszenvedélyből fejlődtek ki. Ugyanaz az­ indulat, amely a játé­kot kifejlesztette az életben, ugyanaz volt a mű­vészetek ősforrása is, ugyanaz az ösztönös, erő,, amely valaminek cselekvésére késztette az em­bert, anélkül, hogy ezzel konkrét célja volna. Sokkal határozottabb a véleménye a kár­tyázás problémájáról, mégpedig — Kellene B. Sándor Erzsinek, a magyar királyi Operaház tiszteleti tagjá­nak, aki a következőkben szól hozzá anké­tünk tárgyához: — A kártyáról a véleményem meglehetősen, lesújtó. Ha azt hallom, hogy emberek itt vagy amott összegyűlnek kizárólag­­ azzal a céllal, hogy kártyázzanak, mindig arra a sok­ szép időre gondolok, amelyet ilyen merőben haszon nélküli szórakozásra fordítanak. Mert abban az esetben, ha már haszonról van szó, a kártyajáték nem a szórakozások körébe tartozik. . A kártyajátékot, mint szórakozást, egyetlenegy esetben tartom megengedhetőnek: ha az ember­nek ideje van. Én magam is szoktam kártyázni, de csak olyankor, amikor az időm teljesen sza­badon nyitva áll előttem és tökéletesen mind­egy, hogy mivel töltöm el. Ilyenkor nyáron, falun, a sógorom birtokán, ahol é­n nyaralunk fórumozni szoktam. Ez a játék kitűnően illik a falusi hangulathoz ,és­­a vakáció idején sok kellemmes percet szerez nekünk. De abban a pillanatban, amikor a leg­különfélébb és­ leghasznosabb szórakozások kö­zött válogathatok, a kártya megszűnt számomra létezni. Sem én, sem a férjem, nem ismerünk semmiféle más kártyajátékot és bizony nagy szemekkel nézem azokat, akiknek a kártyaszen­vedély átment a lelkükbe, a vérükbe! Üres em­bereknek tartom azokat, akik annyi más szép lehetőséget félretolva, a kártyára vetik magukat. A könyv, a­ művészet minden válfajai, a spor­tok mind gazdagítják az embert akár lélekben, akár­ testben. És akkor vannak emberek, akik leülnek egy asztal elé és görnyedten izzadó homlokkal lesik, vájjon feléjük fordul-e a sze­rencse! Higgyék el, a legszebb élményeket mu­lasztják el azok, akik ahelyett, hogy egy jó könyvet elolvasnának, vagy egy hangversenyt hallgatnának meg— inkább a zöldposztós kár­tyaasztalhoz ülnek ... A kártyajáték hívei közé tartozik ^ ' Törzs Jenő a kitűnő színművész is, de csak — ha ráér, mint ahogy azt alábbi nyilatkozatában mondja: ____ . ■*..«■- ■ — Nem vagyok ellensége­ a kártyajátéknak, híve azonban csak akkor vagyok,­­ ha ráérek. Ilyenkor nagyon szívesen kártyázom, mert idő­töltésnek igen megfelel. Természetesen csak ab­ban az esetben, ha az ember olyan időt tölt el Vele, amilyent­ úgy sem tudna hasznosabban el­űzni. Ha azonban az időmet másra is fordítha­tom, úgy a kártya az asztalfiókban marad. Leg­inkábbképpen ezért néha-néha nyáron szoktam kártyázni a nyári szünet ... . -­­ alatt. – A színházi szezon folyamán nagy ritkaság, ha kártyázom, ilyenkor a szerepeimmel vagyok el­foglalva. Szeretem a bridzset, bár éppen a fent­­nevezett okoknál fogva nagyon ritkán űzöm. Viszont nem szeretem azokat, akik a bridzset va­lami ártó méregnek tartják, járványos be­tegségnek, amely ellen küzdeni kell. Azt, hogy bridzs-szenvedély van, azt, hogy van­nak emberek, akik éjszakákon át ülnek egy-egy bridzs-asztal­ mellett, készséggel elismerem, vi­szont nem­­­veszem olyan halálosan komolyan. Ez mindig így volt és mindig így lesz nagy jó­ OTM­M fékdivatok idején. Annak idején, amikor az alsós volt a divat, alsózni is láttunk embereket éjszakákon át. Huszonegyezni is lehet egész éjjel. Ez nemcsak a bridzsnél van így, hanem tapasztalatom sze­rint minden néven átevezendő kártyajátéknál, sőt, tovább megyek, mindenféle játékszenvedély­nél. Amíg divatos játék lesz a világon, az min­dig ilyen tünetekkel fog járni. 1934 X. 2. KEDDM A legdrágább és legolcsóbb asszonyok A fáradhatatlan francia statisztikusok már azt is megállapították, hogy kik a világ legdrá­gább és kik a legolcsóbb asszonyai. Az olcsó­ságot abból a szempontból vették, hogy a kü­lönböző nemzetek hölgyei átlagosan mennyit költenek toilettre. Megállapították, hogy a dél­amerikai hölgyek, a roi és bénos-ayrest asszo­nyok öltözködnek a legdrágábban. Második he­­lyen állnak az észak-amerikaiak, ezután követ­keznek az angol nők s csak negyedik helyen állnak a franciák. A világ legolcsóbb hölgyei az olaszok, ruha és kozmetikai igényeik a párisi statisztika szerint hallatlanul szerények. A né­­met asszonyok, tekintettel arra, hogy Göbbelsné, a női ruházkodás diktátora, csak kevés szabad­ságot engedélyez nekik, komoly konkurrenciát jelentenek olcsóságban az olasz hölgyeknek. Thomas Mann a németországi viszonyokról Érdekes nyilatkozatot tett Thomas Mann a zsidókérdésről, amely különben az első nyilat­­kozat azóta, amióta a nagy német író elhagyta a harmadik birodalmat. — Hangsúlyozom, hogy állásfoglalásom a zsidókérdésben az elmúlt két esztendő alatt semmiben sem változott. Személyes meggyőző­désem, hogy a­ nyugati­ erkölcsiség két oszlopon nyugszik, az első a földközi-tengeri országok civilizációja, kultúrája, a másik a keresztény­ség. A kereszténység a zsidóság nélkül szellemi­leg és történelmileg elképzelhetetlen. A szellem­történelem világosan kimutatja, hogy el sem képzelhető egy olyan meggyőződése* nyugat­­európai, akit a zsidóság i­e befolyásolt volna. — Én, mint meggyőződése* nyugateurópai, minden formában összekapcsolva érzem ma­gam a kereszténységgel. A katholicizm­us nekem idegenebb, mint a protestanizmus, mert a pro­­testanizmus tartalma közelebb áll hozzám, s ter­­mészetesen egyházi manifesztációik nélkül. A szellemi protestantizmus nagy protagonistái vol­tak Nietzsche és Goethe is, épp ezért nehezen tudom megérteni, hogy tudta a német nacionál­­szocializmus Nietzschét hivatalosan mint előfu­tár­ját kikiáltani. Hiszen Nietzsche irtózott az antiszemitizmus minden formájától és arról csak a legnagyobb gúnnyal nyilatkozott. Thomas Mann arra a kérdésre, hogy van-e valami alapja annak a megállapításnak, hogy a zsidók «radikális» mozgalmakban vezérszerepet játszanak, a következőket mondotta: — «A radikalizmus ilyen összefüggésben ha­­misul cseng. A zsidóság az egyetemes civilizáció exponense, amely átvette a görögöktől az érte­­lem rendszerető hatalmát. Átvette azt az aka­­ratot, hogy a dolgok fölött értelemmel uralkod­­junk. Ilyen tekintetben a görögök megelőzték Németországot. A kérdést ilyen­­ szemszögből vizsgálva, nekem az a véleményem, hogy a német antiszemitizmus nem a zsidóság, mint olyan el­len irányul, hanem mint a civilizáció és a föld­közi tenger kultúra megtestesítő r­étjén. És ezzel szorosan összefügg a * radikalizmus* kérdése, mert a radikalizmus egy vágy az után, hogy megjavítsuk az emberi sorsot, jobbá tegyük azt. .. radikalizmus örök küzdelem az erőszak le­küzdésére, az értelem felsőbbségének érdekében. És ez a küzdelmi vágy a zsidóban sokkal erő­­sebb, mint a németben. Thomas Mann nyilatkozata végén kijelenti, hogy szerinte az antiszemitizmus szelleme az igazi német kereszténytől távol áll. Faulhaber kardinálisra hivatkozik, aki a legnagyobb el­­lenzője az árja paragrafusnak és minden ke­resztényellenes manifesztációnak, ő és a kato­­likusok­ opozíciója szerinte reményteljes jel, mert az igazi keresztények pontosan tudják, hogy a zsidósággal föloldozhatatlanul össze vannak kötve.­­• •­ |i| RIVALDAFÉNY i I | w A R N E R-F i L M I Qc£ I Óriási siker, 3-ik hétre is prolongálva C/JI Schiick Étterem | Lipót-körut 13 Vígszínházzal szemben Összes árainkat leszállítottuk! Déli és esti menü Ár 1.50 , .és Százalékrendszer­­Miskolci Palóc Kálmán muzsikál Leveskülönlegességek H Külön termek W

Next