Esti Kurir, 1934. október (12. évfolyam, 222-245. szám)
1934-10-02 / 222. szám
m * Egy rég elfeledett szovjetdiplomata tér vissza az aktív szolgálatba: Christian Rakovszky, a volt párisi szovjetkövet. Rakovszky éveken át volt orosz követ Párisban, míg Trockij száműzetése idején kegyvesztett nem lett a kommunista párt jelenlegi vezetősége előtt. Ekkor viszszahívták, kizárták a pártból és Szibériába száműzték. Ez még évekkel ezelőtt történt és azóta Rakovszky neve csak akkor merült föl ismét a homályból, amikor a világlapok is közölték Sztálinhoz intézett „ megtérő» levelét. Mea culpátát elégtételül elfogadták, száműzetését megszüntették és újból állami szolgálatba fogadták. A volt párisi szovjetkövet bűnbocsánatának elnyerése óta most Tokióban szerepel a nemzetközi nyilvánosság előtt első ízben, ahova a vöröskereszt nemzetközi kongresszusa alkalmából az orosz vöröskereszt-bizottságot vezette. Bécs városa hatalmas szobrot akar felállítani a meggyilkolt Dollfuss kancellár emlékére. A szobor a tervek szerint a februári polgári terv után lebontott köztársasági emlékmű helyére kerülne. Hogyan lesz valaki filmsztár? Erről a kérdésről nyilatkoznak a hollywoodi filmsztárok, őszintén bevallva, hogy a siker legfontosabb kelléke a tehetség és a szorgalom. „Az igazság az — mondotta Ida Lupino, egy fiatal filmsztár —, hogy a sztárokat nem a filmgyárak, hanem a közönség „csinálja”. A siker fokát mutató bevételek a filmszínész egyedüli protektorai. Minden más, amit az érvényesülésről beszélnek, csak legenda. Természetesen a stúdiók elősegítik egy karrier megindulását, ha bíznak a színészben. De a szerződés csak lehetőség és semmi egyéb. EV «!ÍA tülUM „l képzelpj,, milyen, sokat kell tanulnia és milyen nagy erőfeszítéseket kell tennie a színésznek, amíg sztár lesz belőle". A japánok, mint az köztudomású, nagyon szeretik a virágot. Azt tartják, hogy a virág a „szellem tápláléka" és sehol másutt nem használnak annyi virágot, cipruságat a házak díszítésére, mint Japánban. Az Osaka Mainichi című japán lap érdekes statisztikai adatokat közöl a japán virágfogyasztás jellemzésére. Csak Tokióban minden évben 4 millió jen ára virágot vásárol a lakosság, a japán fővárosban 29 virágpiac van és külön virágvonatok járják be állandóan az országot. Báró Okura temetése alkalmából Tokió virágkészlete teljesen kifogyott és a virágárak egyik napról a másikra 500 százalékkal emelkedtek. Az ír közönség érdeklődése egyre jobban elfordul a futballtól. A bécsi Sport Tageblatt szerint ennek oka a favorit csapatok visszaesésében keresendő. Az a közönség, amely eddig a labdarúgómérkőzéseket látogatta, most minden érdeklődésével az agárversenyek felé fordult. Legutóbbi indiai óceáni útján a „Victoria" hajó orvosa több ízben nyújtott első segélyt súlyos betegeknek a ráda keresztül. Először a City-of-York angol hajó kapitánya kért utasítást a hajóorvos kezelésére, akin a Vörös-tengeren a nagy hőség következtében az őrültség jelei mutatkoztak. A Victoria orvosa rádió útján megadta a szükséges átleigazításokat az első segélynyújtásra. Legutóbb a British Princesse óceánjáró ugyancsak rádión kért orvosi utasítást, mert egyik utasa 42 fokos lázt kapott a hőségtől. De volt alkalma egy törött lábat is gipszbe tenni — ugyancsak a rádión keresztül. Mar Glauco olasz hajó egyik tengerésze combját törte és a hajóparancsnok rádión leadott kérésére a Victoria orvosa ugyancsak rádió útján közölte, hogy milyen módon kell sínbe tenni a törött lábat. György hercegről, az angol király fiáról írja a következő kedves anekdotát az *Aux Ecoutes* című francia hetilap: A herceg Londonba való megérkezése után betért a Bond Street leghíresebb ékszerészéhez, hogy egy gyűrűt válasszon ki menyasszonya, Marina hercegnő részére. — John Smith vagyok — mondotta az üzletvezetőnek, aki tudomásul vette a bemutatkozást, noha felismerte vevőjében a herceget. A herceg választása egy kasmiri zafírral díszített gyönyörű gyűrűre esett, mire az ékszerész, miközben az ajtóig kisérte vevőjét, indíttatva érezte magát, hogy megjegyezze:.' 3 !’ *V ■■ — Nagyon örülök, Uram, hogy jókívánságaim és hódolatteljes üdvözletem kíséretében elküldhetem ezt a gyűrűt (ő királyi fenségének, a jövendőbeli Mrs. Smithnek ... Egy kaliforniai irodalmi hetilap körkérdést intézett olvasóihoz, hogy az Egyesült Államok, továbbá Anglia, Franciaország, Olaszország, Oroszország, Spanyolország és Németország történelméből melyik öt nagy nevet ismerik. Az amerikai olvasók szerint az öt legnagyobb francia ember a következő: Napóleon, Victor, Hugó, Maurice Chevalier, George .Carpentier, Jean Jaurés. A legtöbb szavazat Napoleon-ra, a leg-kevesebb Jaurés-ra jutott. A hollandiai Doorn városkának,ahol Vilmos excsászár lakik udvartartásával, egyik utcáját Hirtlerdrift-nek nevezték. Ennek az elnevezésnek semmi köze nem volt a világpolitikához, de azért az utóbbi időben az utcát többen önkényesen Hitlerdrift-Te keresztelték át Doorn város vezetősége erre minden félreértés elkerülése céljából törölte a Hirtlerdrift utcanevét és itz utcát Woest Duin Laan-ra keresztelte el, ami már nehezen téveszthető össze külföldi ■ államférfiak nevével... Ward Price, a híres angol újságíró jegyezte fel ezt a jellemző epizódot „Marokkóban az idegen légióval* című legújabb könyvében: Gyakran megtörténik, hogy a légió katonái szórakozás céljából többet isznak a kelleténél. Az alkohol ellen küzdő egyik társadalmi egyesület engedélyt kapott arra, hogy a légió kaszárnyáiban a következő szövegű plakátokat ragassza ki: *Az alkohol halálos méreg,* A plakátokat azonban csakhamar el kellett távolítani a kaszárnyák falairól, mert a katonák a jóindulatú figyelmeztetés alá ezt írták: «De a légionisták nem félnek a haláltól!*' ■ ' ' ■ O UhCteUJ^AC NAPI PROBLÉMÁK Antal István dr. sajtófőnök, B. Sándor Erzsi, az Operaház tiszteleti tagja és Törzs Jenő nylatkozatai Mai kártyaankétunk első szónoka, Antal István dr. sajtófőnök, aki — nem kártyás ember, de azért irigyli a kártyázókat, mint ahogy ezt alábbi nyilatkozatában elmondja: — Soha nem kártyázom, nem is ismerem a kártyát, ■■ v,y -■ de bevallom:'I Irigylem a' '-kártyázókat, mivel aránytalanul egyszerű eszközökkel tudnak maguknak néhány gondtalan és önfeledt percet szerezni, illetőleg gondjaikat, bajaikat más irányú izgalmak csatornáján levezetni.. A harctéren láttam, hogy nehéz órákban, amikor a legnagyobb kétségben voltunk aziránt, mit hoz a következő óra, mennyivel boldogabbak voltak a kártyás és pipás emberek, akik ezen az útón le tudták vezetni idegfeszültségüket. Akik se nem kártyáznak, se nem pipáznak, mint például én, az életnek néhány rendkívül kellemes örömétől vannak megfosztva. Az az előny, amelyre azáltal tesznek szert, hogy nem dohányoznak és nem kártyáznak, nem ér fel azzal a néhány kellemes órával, amelyet az ember a mai viszonyok között kell, ,hogy megbecsülni tudjon, olyan kevés része van benne. Természetesen !. . . . . .... * nem a hazárdjátékra gondolok, ahol a kártyaszenvedély nem magára a játékra, hanem a nyereségszerzésre irányul. Az esztétika filozófiája egyébként sem hiába tanítja, hogy a művészetek voltaképpen a játékszenvedélyből fejlődtek ki. Ugyanaz az indulat, amely a játékot kifejlesztette az életben, ugyanaz volt a művészetek ősforrása is, ugyanaz az ösztönös, erő,, amely valaminek cselekvésére késztette az embert, anélkül, hogy ezzel konkrét célja volna. Sokkal határozottabb a véleménye a kártyázás problémájáról, mégpedig — Kellene B. Sándor Erzsinek, a magyar királyi Operaház tiszteleti tagjának, aki a következőkben szól hozzá ankétünk tárgyához: — A kártyáról a véleményem meglehetősen, lesújtó. Ha azt hallom, hogy emberek itt vagy amott összegyűlnek kizárólag azzal a céllal, hogy kártyázzanak, mindig arra a sok szép időre gondolok, amelyet ilyen merőben haszon nélküli szórakozásra fordítanak. Mert abban az esetben, ha már haszonról van szó, a kártyajáték nem a szórakozások körébe tartozik. . A kártyajátékot, mint szórakozást, egyetlenegy esetben tartom megengedhetőnek: ha az embernek ideje van. Én magam is szoktam kártyázni, de csak olyankor, amikor az időm teljesen szabadon nyitva áll előttem és tökéletesen mindegy, hogy mivel töltöm el. Ilyenkor nyáron, falun, a sógorom birtokán, ahol én nyaralunk fórumozni szoktam. Ez a játék kitűnően illik a falusi hangulathoz ,ésa vakáció idején sok kellemmes percet szerez nekünk. De abban a pillanatban, amikor a legkülönfélébb és leghasznosabb szórakozások között válogathatok, a kártya megszűnt számomra létezni. Sem én, sem a férjem, nem ismerünk semmiféle más kártyajátékot és bizony nagy szemekkel nézem azokat, akiknek a kártyaszenvedély átment a lelkükbe, a vérükbe! Üres embereknek tartom azokat, akik annyi más szép lehetőséget félretolva, a kártyára vetik magukat. A könyv, a művészet minden válfajai, a sportok mind gazdagítják az embert akár lélekben, akár testben. És akkor vannak emberek, akik leülnek egy asztal elé és görnyedten izzadó homlokkal lesik, vájjon feléjük fordul-e a szerencse! Higgyék el, a legszebb élményeket mulasztják el azok, akik ahelyett, hogy egy jó könyvet elolvasnának, vagy egy hangversenyt hallgatnának meg— inkább a zöldposztós kártyaasztalhoz ülnek ... A kártyajáték hívei közé tartozik ^ ' Törzs Jenő a kitűnő színművész is, de csak — ha ráér, mint ahogy azt alábbi nyilatkozatában mondja: ____ . ■*..«■- ■ — Nem vagyok ellensége a kártyajátéknak, híve azonban csak akkor vagyok, ha ráérek. Ilyenkor nagyon szívesen kártyázom, mert időtöltésnek igen megfelel. Természetesen csak abban az esetben, ha az ember olyan időt tölt el Vele, amilyent úgy sem tudna hasznosabban elűzni. Ha azonban az időmet másra is fordíthatom, úgy a kártya az asztalfiókban marad. Leginkábbképpen ezért néha-néha nyáron szoktam kártyázni a nyári szünet ... . - alatt. – A színházi szezon folyamán nagy ritkaság, ha kártyázom, ilyenkor a szerepeimmel vagyok elfoglalva. Szeretem a bridzset, bár éppen a fentnevezett okoknál fogva nagyon ritkán űzöm. Viszont nem szeretem azokat, akik a bridzset valami ártó méregnek tartják, járványos betegségnek, amely ellen küzdeni kell. Azt, hogy bridzs-szenvedély van, azt, hogy vannak emberek, akik éjszakákon át ülnek egy-egy bridzs-asztal mellett, készséggel elismerem, viszont nemveszem olyan halálosan komolyan. Ez mindig így volt és mindig így lesz nagy jó OTMM fékdivatok idején. Annak idején, amikor az alsós volt a divat, alsózni is láttunk embereket éjszakákon át. Huszonegyezni is lehet egész éjjel. Ez nemcsak a bridzsnél van így, hanem tapasztalatom szerint minden néven átevezendő kártyajátéknál, sőt, tovább megyek, mindenféle játékszenvedélynél. Amíg divatos játék lesz a világon, az mindig ilyen tünetekkel fog járni. 1934 X. 2. KEDDM A legdrágább és legolcsóbb asszonyok A fáradhatatlan francia statisztikusok már azt is megállapították, hogy kik a világ legdrágább és kik a legolcsóbb asszonyai. Az olcsóságot abból a szempontból vették, hogy a különböző nemzetek hölgyei átlagosan mennyit költenek toilettre. Megállapították, hogy a délamerikai hölgyek, a roi és bénos-ayrest asszonyok öltözködnek a legdrágábban. Második helyen állnak az észak-amerikaiak, ezután következnek az angol nők s csak negyedik helyen állnak a franciák. A világ legolcsóbb hölgyei az olaszok, ruha és kozmetikai igényeik a párisi statisztika szerint hallatlanul szerények. A német asszonyok, tekintettel arra, hogy Göbbelsné, a női ruházkodás diktátora, csak kevés szabadságot engedélyez nekik, komoly konkurrenciát jelentenek olcsóságban az olasz hölgyeknek. Thomas Mann a németországi viszonyokról Érdekes nyilatkozatot tett Thomas Mann a zsidókérdésről, amely különben az első nyilatkozat azóta, amióta a nagy német író elhagyta a harmadik birodalmat. — Hangsúlyozom, hogy állásfoglalásom a zsidókérdésben az elmúlt két esztendő alatt semmiben sem változott. Személyes meggyőződésem, hogy a nyugati erkölcsiség két oszlopon nyugszik, az első a földközi-tengeri országok civilizációja, kultúrája, a másik a kereszténység. A kereszténység a zsidóság nélkül szellemileg és történelmileg elképzelhetetlen. A szellemtörténelem világosan kimutatja, hogy el sem képzelhető egy olyan meggyőződése* nyugateurópai, akit a zsidóság ie befolyásolt volna. — Én, mint meggyőződése* nyugateurópai, minden formában összekapcsolva érzem magam a kereszténységgel. A katholicizmus nekem idegenebb, mint a protestanizmus, mert a protestanizmus tartalma közelebb áll hozzám, s természetesen egyházi manifesztációik nélkül. A szellemi protestantizmus nagy protagonistái voltak Nietzsche és Goethe is, épp ezért nehezen tudom megérteni, hogy tudta a német nacionálszocializmus Nietzschét hivatalosan mint előfutárját kikiáltani. Hiszen Nietzsche irtózott az antiszemitizmus minden formájától és arról csak a legnagyobb gúnnyal nyilatkozott. Thomas Mann arra a kérdésre, hogy van-e valami alapja annak a megállapításnak, hogy a zsidók «radikális» mozgalmakban vezérszerepet játszanak, a következőket mondotta: — «A radikalizmus ilyen összefüggésben hamisul cseng. A zsidóság az egyetemes civilizáció exponense, amely átvette a görögöktől az értelem rendszerető hatalmát. Átvette azt az akaratot, hogy a dolgok fölött értelemmel uralkodjunk. Ilyen tekintetben a görögök megelőzték Németországot. A kérdést ilyen szemszögből vizsgálva, nekem az a véleményem, hogy a német antiszemitizmus nem a zsidóság, mint olyan ellen irányul, hanem mint a civilizáció és a földközi tenger kultúra megtestesítő rétjén. És ezzel szorosan összefügg a * radikalizmus* kérdése, mert a radikalizmus egy vágy az után, hogy megjavítsuk az emberi sorsot, jobbá tegyük azt. .. radikalizmus örök küzdelem az erőszak leküzdésére, az értelem felsőbbségének érdekében. És ez a küzdelmi vágy a zsidóban sokkal erősebb, mint a németben. Thomas Mann nyilatkozata végén kijelenti, hogy szerinte az antiszemitizmus szelleme az igazi német kereszténytől távol áll. Faulhaber kardinálisra hivatkozik, aki a legnagyobb ellenzője az árja paragrafusnak és minden keresztényellenes manifesztációnak, ő és a katolikusok opozíciója szerinte reményteljes jel, mert az igazi keresztények pontosan tudják, hogy a zsidósággal föloldozhatatlanul össze vannak kötve.• • |i| RIVALDAFÉNY i I | w A R N E R-F i L M I Qc£ I Óriási siker, 3-ik hétre is prolongálva C/JI Schiick Étterem | Lipót-körut 13 Vígszínházzal szemben Összes árainkat leszállítottuk! Déli és esti menü Ár 1.50 , .és SzázalékrendszerMiskolci Palóc Kálmán muzsikál Leveskülönlegességek H Külön termek W