Esti Kurir, 1938. december (16. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-03 / 275. szám

* Házassággal végződött Kövér Gyula festőművész romantikus regénye — Házassági hir. Rétháti Kövér Gyula festőművész nőül vette nzv. Sternberg Oszkárné Stenkel Alicet. Budapest—Viborg. A rövid házassági hir mögött való­ságos kis regény húzódik meg, amely visszanyúlik harminc esztendőre, ami­kor Stünkel Alice festőművésznöven­­dék a finnországi Viborgból és rétháti Kövér Gyula festőnövendék Budapest­ről összetalálkoztak a müncheni festő­­akadémián. A szép fiatal hölgy és az előkelően karcsú magyar fiatalember egy pillanatra megálltak egymás mel­lett. Kövér Gyula bemutatkozott, a beszélgetés ezzel meg is szakadt, mert az akadémista festőnövendék-hölgy csak finnül, az akadémista festő­­növendék-fia pedig csak magyarul tudott... Néhány napig nem talál­koztak, azután ismét egymás mellé került festőállványuk ... Ekkor már a lány valamit tudott magyarul, a fiú valamit gagyogott finnül. Néhány hét múlva már szakadatlanul együtt vol­tak. Azután mind a ketten elutaztak Münchenből azzal, hogy egyszer me­gint összekerülnek, de akkor már örökre. A végzet azonban másként határozott: Stankel Alice Helsinkiben férjhez ment Sternberg Oszkárhoz. Ettől kezdve sem az ecsetet nem vette többé kézbe, sem a tollat, amellyel Kövér Gyulának Budapestre annyi le­velet írt. Amikor a háború kitört, Sternberg Oszkárné a finn Vöröskeresztnél ér­deklődött, hogy egy magyar katona­tisztről, Kövér Gyuláról tudnak-e va­lamit. Pontosan egy év múlva jött meg a válasz: rétháti Kövér Gyula magyar katonatiszt a Kárpátokban vitéz küz­delem után hősi halált halt... Harminc esztendő telt el azóta. Egy napon valamiféle képzőművészeti új­ság került Stünkel Alice kezébe. A finn hölgy ekkor már özvegy volt, férje Helsinkiben elhunyt. Az újság az egyik cikkben Kövér Gyulával, a kiváló magyar festőművésszel foglalkozott. A finn hölgy sürgönyzött Budapestre. Él-e Kövér Gyula? Megjött a válasz: él. Ekkor felpakkolt és eljött Pestre. Harminc év után, ezüstfehér hajjal összetalálkozott ismét a müncheni aka­démia két szerelmese. Megkezdődött a levelezés a finn hatóságokkal és rét­háti Kövér Gyula festőművész tegnap feleségül vette Stünkel Alice wiborgi úrhölgyet...★ A Fészek-klub Korcsmáros Nándor művészcsere-intézménye tegnap este tartotta szokásos esti vacsoráját. A háziasszony Tolnay Klári volt, a bor­­gazda Pásztor Béla. Ennek a vacsorá­nak különleges ünnepi díszt adott az a körülmény, hogy Kövér Gyula nagy­aranyérmes festőművész azon először jelent meg a feleségével. Lelkesen ün­nepelték mindkettőjüket. Korcsmáros Nándor mint a Fészek követe csokor­ral üdvözölte az új házaspárt, amely­nek romantikus regénye házassággal végződött. Madách ismeretlen színművé­nek bemutatásával kezdi évadját a Független Színpad Hont Ferenc érdekes vállalkozása, a Független Színpad, amely most a Ma­gyar Munkaközösség szervezet kebelé­ben működik, ma kezdi meg előadásait a Zeneakadémia kamaratermében. Az első műsor rendkívüli érdekességűnek ígérkezik: három, a nagyközönség előtt ismeretlen magyar remekmű kerül színre. Az est megnyitó darabja a legrégibb magyar dráma,­­A három kerösztyén seám, amelyet ismeretlen szerző irt. Kéziratát a Sándor-kódexben fedezték fel. A darab ,a mohácsi vész utáni időkben játszódik és arról szól, hogy a török szultán hiába akarja hódolatra kényszeríteni a magyar leányokat a bálvány előtt, azok inkább a vértan­u­­ságot választják. A darab Hont Fe­renc rendezésében kerül színre. Az est második darabja a­­Kocsonya Mihály házasságot című tizenhetedik századbeli komédia, amelynek szerzője ugyancsak ismeretlen. Ennek az érde­kes darabnak, amely az első magyar commedia del’arte, Bartók Béla uno­kaöccse, Bartók János szerezte a ze­néjét. Rendkívüli érdeklődéssel várja a színházi világ az est harmadik darab­ját, Madách ismeretlen művének, «A civilizátor »-nak a bemutatását. Ezt a darabot Madách két hónappal Az em­ber tragédiája megkezdése előtt írta. Madách mint képviselő beszédet dol­gozott ki a nemzetiségek ügyéről, minthogy azonban a parlamentben nem mondotta el beszédét, feldolgozta színműnek. A darab a magyar gazda udvarát ábrázolja, amely szimbóliku­­san az egész Magyarország. A színpa­don szerepel álnév alatt Bach is, aki felbujtogatja a nemzetiségeket. A Független Színpad az első előadás tiszta jövedelmét a Magyar a magya­r­ért!-akció javára fordítja. Kodály-est A Székesfőváros Népművelési Bi­zottsága csütörtök este ismét bebizo­nyította, hogy fel tud emelkedni hiva­tásának magaslatára: feledhetetlen Kodály-estet rendezett a Vigadóban. Kodály gyermekkarait nem lehet elég gyakran előadatni. A huszadik század zeneköltészetének rendkívüli szépségű alkotásai ezek a kis remek­művek, maiak, magyarok, művésziek. A magyarság lelke nyilatkozik meg bennük egy nagy költőn keresztül. Természetesen csak mintaszerű elő­adásban szabad megszólaltatni őket, kitűnő énekesegyütteseknek. Ilyen ki­tűnő énekes-együ­ttes a legtöbb fővá­rosi középiskolai énekkar. Ezek a diák­­kórusok is megérdemlik a nyilvános­ságot. A Népművelési Bizottság évente többször is szerepeltethetné őket. Az egyes kerületekben is. Hű­ és jó apos­­tolai ők a magyar művészetnek. A gyermekkarok után a „Nyári este“ előadására került a sor. A Székesfő­városi Zenekar szólaltatta meg, Vészy Viktor finom, megértő és megértető vezénylésével. Finis coronat opus. Az est a Buda­vári Te Deum előadásával ért véget. Gyönyörű volt! Kodály Zoltán vezé­nyelte, bizonyára ez volt az oka an­nak, hogy talán még sohasem tett ilyen mély hatást hallgatóira. Ha többet foglalkoznék vezényléssel, a világ legkülönb előadóművészeinek egyike lehetne. Tudja, mi a lényeg és ki is tudja fejezni. Eszközeiben egy­szerű, közvetetten, sallangtalan, a lé­nyegre rávilágító, nagyvonalú, sugalló erejű karmester! Ezt a remekbe sikerült hangver­senyt matinék alakjában meg kellene ismételni. Többször is! A diákokat — a főiskolásokat is! — megfelelő isko­lai propagandával el kellene vinni ezekre a matinékra. Ennél hatásosabb módját a népművelésnek, művészibb eszközét a lelket ala­kító nevelésnek mi nem ismerjük. f.­gy. Mégegyszer! Moziban eddig ismeretlen fogalom volt az újrázás, bármennyire is szíve­sen látta volna a közönség a színészek produkcióját mégegyszer, vagy hall­gatta volna meg újból az elhangzott zeneszámot. Most azonban igen érde­kes módon minden nap megújráztat­­nak egy zeneszámot a Fórumban, ahol a Warner nagy zenés filmjét, a Holly­wood Hotel-t játsszák. A filmben szereplő ismert amerikai zenekar a Fekete szempár című nép­szerű dalnak jazz-átiratát játssza el, s rendesen nagy taps kél nyomában a nézőtéren. Erre egy pillanatra kigyul­lad a villany, a következő­ másodperc­ben újra elalszanak a lámpák és­­ a zenekar megismétli a számot... Az Örök melódiák A Moulin Rouge-ban, a főváros nép­szerű szórakozóhelyén tegnap este ke­rült először a közönség elé az új Örök melódiák című operettrevü, amelynek előző részét több mint kilencvenszer hozták színre a közönség egyhangú lelkes elismerése mellett. Az új Örök melódiák Offenbach halhatatlan da­laival kezdődik és Strauss János, a keringőkirály, Lehár, Fali, Jacobi, Kálmán, Lincke feledhetetlen muzsi­káján át elérkezik a legújabb korig. A gyönyörű dalok, amelyek sohasem fog­nak elmúlni, a boldog béke varázsla­tos idejét hozták vissza arra a néhány órára, amíg a parketten megelevened­tek a klasszikus operettek alakjai. A közönség emlékezett a gondtalan múltra, könnyezett és nevetett, asze­rint, hogy a nagy, immáron klasszi­kussá lett szerző vidám vagy bánat­teli melódiáit szólaltatták meg a sze­replők és a zenekar. Falrengető tap­sokat kaptak az örök melódiák, amelynek előadói László Lola, Szö­­mörkényi Franciska, Gábor Magda, Bródy Juci, Solthy György, Feleky Camill, Egressy Tibor művészetük leg­javát adták. A mellettük szereplő Bodnár Piri, Somogyi Irén, Linder Magda, Dolly Hopkins és a mindig vidám Halma­y Imre kitűnő volt. A revü összeállítója Bródy István, rendezője Jimmy, tervezője Vogel Eric, valóban mesterit produkált. De kitett magáért a Moulin Rouge igaz­gatósága is, amely tündöklően szép és korhű­ kosztümökben hozta a közön­ség elé ezt a finom és minden elisme­rést megérdemlő, igazán nemes pro­dukciót. 1938 december 3 „Vályok.“ A Magyar Színház újdonságából. (Törzs Jenő és Dayka Margit.) Dizőz lett Szokolay Olly Az egyik dunaparti kávéház hirdeti. Szombattól kezdve minden este Szo­kolay Olly énekel. Tehát Szokolay Olly is meghódolt a ma divatja előtt és dizőz lett. Be­széltünk erről a kedves és tehetséges színésznőről, aki munkatársunknak a következőket mondotta: — őszintén szólva én nem találok semmi különbséget a pódium és a szín­pad között. Hiszen végeredménykép­pen az operettszínésznő pódiumnak te­­kintheti a színpadot is, amelyen ön­álló számokat ad elő. Az összekötő prózák az operettben, főként a táncos operettekben nem fontosak. Amit ezekben az operettekben a színésznő előad, az amúgy is szólónak, duettnak, esetleg tercettnek számít, kis önálló produkciónak, ami bármikor kihagy­ható, vagy a mese egy másik részébe illeszthető. Mármost, ha a szerző, te­gyük fel, kihagyja a prózai részeket, valamint a táncosjeleneteket, megmara­radnak az énekek, amellyel a színész­nő, ha kiáll a közönség elé, már dö­rőznek számít. — Amikor a dizőzi pályára rászán­tam magam és elfogadtam a duna­parti kávéház igazgatójának meghívá­sát, arra gondoltam, hogy kaptam egy szerzőt, aki a prózát és a táncokat ki­húzta a darabból és meghagyta a da­lokat, amelyeknek előadását rám bízta. Én igyekezni fogok a megbízást jól tel­­jesíteni. Heidi Shirley Temple, az ennivalóan ked­ves kis gyermekszínésznő ismét meg­örvendeztet bennünket egy filmjével. Minden filmje eddig is biztos siker volt, mert bájával, mosolyával, tehet­ségével meghódítja a legnagyobb igé­nyű közönséget is. Legújabb filmje rengeteg alkalmat ad kedvencünknek sokoldalú tehetsége érvényesítésére. A humoros és drámai jelenetek egész sorában gyönyörköd­hetünk a pufok arcú Shirley közvetlen, szívhez szóló játékában. Ez a kis­leány nem mesterkélt, nem művészies­kedő, hanem izi­g-vérig művész és fő­képpen azért szeretjük ennyire, mert kiforrott tehetséggel, öntudatosan, min­dig élettel teli gyermekszerepet kreál Legújabb filmje Johanna Spyri is­mert írónő szövegkönyve alapján ké­szült. A történet is nívós, érdekes és a rendezés érdeméül kell írni, hogy a si­kert nemcsak Shirley Temple alakítá­sától várja, hanem a többi szerep i­s gondosan előkészített. Egész sor kitűnő színész segíti diadalra Shirley Temple fimjét, különösen Marcia Mae Jones, aki egy béna kisleány szerepében könnyeztetően megható. Rozmaring Az asszony verve jó! —- mondja a régi közmondás és a Rozmaring, az új magyar film, amelynek tegnap, tegyük rögtön hozzá, zajos sikerrel, volt meg a premierje, azt bizonyítja, hogy a leánynak sem árt meg — ha megverik. Sőt... Körülbelül ez a meséje a Rozmaring­nak, amelyben kellemesen keveredik az amerikai filmek nyers férfi parfüm­jének szaga a falusi kertek nemes és egyszerű rozmaringillatával. Harsányi Zsolt és a forgatókönyvet író Békeffi István pompásan adagolták mindkét véglet dózisát és a mixtúrából nagy­szerű magyar film született. Igaz vi­szont, hogy ehhez kellett az az áldozat­kész bőkezűség is, amellyel a produ­cer Pless Ferenc és vállalata, a Har­mónia Film jubiláris, tizedik magyar filmjét kiállította. A nyers férfierőt Páger Antal repre­zentálja az új magyar filmben, a roz­maring viszont Turay Ida. Az ő sze­ relmi kettősük uralkodik a történeten, és a lehetőségek, színészi adottságok rengeteg szinti skáláján viharzanak vé­gig burleszk szerelmükben, amíg elér­kezünk a happy endhez. Kabos Gyula és Máig Gerő, a magyar filmek ro­busztus humoroszlopai, most is jól­­esően, minden gondot elűzően kacag­tatják öt percenként a közönséget. Igen szép és nagy szerepe van a mega­hatóan egyszerű Somlay Artúrnak. Rajtuk kiind még Vaszary Piri, Dénes György, Pethes Sándor, Peti Sándor főerősségei az együttesnek, amelynek cigánybanda (a Magyari bandája), jazz- és hangversenyzenekar még a kiegészítői, mert a mesét sokszor és okosan sok fülbemászó zeneszám sza­kítja meg. Martonffy Emil gondos rendezésében készült ez a mintaszerű magyar film, amelyen meglátszik erősen a művészeti vezető, Vajda László tehetséges keze­­nyoma is. A nagy ábránd A háborús filmek kora már lezaj­lott és most, évekkel a nagy korszak lezárulása után kapjuk a legtisztább, legszebb háborús filmet. Ez a Nagy ábránd, amely a velencei világverse­nyen az első díjat nyerte. Azt is meg kell állapítani, hogy nem csupán a háborús filmek sorában jelent felső­fokot, klasszikus tisztaságot ez a kép­szalag, hanem egyben a francia film­gyártás csúcsát is jelzi. Alig volt még film, amelyben nagyobb lelket lendítő erővel jelentkezett volna a francia látás tiszta emberiessége, őszinte vilá­gossága. Az eddigi háborús filmek inkább a pokol külsőségeit ábrázolták, a testi szenvedés és a test mártíromságának és hősi erőfeszí­téseinek eposzai vol­tak. A technikai csodákat láttuk, a bravúrokat, a férfiakarat megfeszített küzdelmét. Ez a film — a háború lel­két hozza. Ebben a háborús filmben — nem látunk lövészárkot, nem hal­lunk egyetlen ágyúdörgést sem. A front mögött játszódik a kép és el­mondja a haza szeretetét, az ellenfél megbecsülését, akiben hazájának sze­rette ugyanúgy lobog, mint abban, aki velük szemben áll. Nincsenek sztárjai ennek a filmnek, a «sztárok», a főszereplők minden nemzet katonáit és népeit képviselik. Jean Gabin, Erich von Stroheim, Dita Parlo és az a színész, aki Rosenthalt játssza, viszik ezt a szerepet. Jean Renoir, a rendező, a tiszta művészet klasszikus példáját adta a legmoder­nebb műfajban. A magyar Kozma Jó­zsef kísérőzenéje stílusosan alkalmaz­kodik a monumentális keretekhez.

Next