Esti Ujság, 1938. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)
1938-08-13 / 183. szám
Szombat, 1938 augusztus 13 tsÜ Itfély Új hajlékot kapnak a nagyharsányi nincstelenek, akik népes családjukkal évek óta barlangokban laknak Nagyharsány, aug. 12. (Az Esti Újság kiküldött ■munkatársától.) Az ördögszántotta nagyharsányi hegy völgyében járunk a szikrázó augusztusi napsütésben. 1700 lakosa van Nagyharsánynak, akik közül közel 1000 katolikus, a többi meg református. A színmagyar község határa 4500 katasztrális hold és amint a kísérőm mondja, a nagygazdák csaknem kivétel nélkül reformátusok, a kevésbé tehetősek inkább a katolikusok soraiból kerülnek ki. És mint mindenütt a vármegyében, természetesen élnek itt a jómód árnyékában teljesen nincstelenek is. Az ipartelepek idekerült munkásai ezek, akik a kőbányában és bauxitműveknél dolgoznak. A nincstelenek között is a legszegényebb az a 15—20 család, amely hegyoldalba vágott üregekben, sötét barlanglakásokban „lakik" már esztendők óta. Baranyában Nagyharsány az egyetlen község, ahol még nem sikerült kitelepíteni a szegénységet ezekből az egészségtelen odúkból. Tegyük hozzá mindjárt, hogy nem a közegészségügyi és a közigazgatási hatóságon múlott, hogy eddig nem sikerült megszüntetni Nagyharsánynak ezt a szomorú és lehangoló nevezetességét. És bármilyen furcsán hangzik is, az emberiesség és a könyörület tartotta fenn a mai napig ezt a 15—20 barlanglakást, amelynek történetét így mondja el kísérőm: Ahol nem kell lakbért fizetni Talán 25—30 esztendeje is van annak, hogy Nagyharsányban megépült az első ilyen barlanglakás és utána szép sorjában a többi. Idegenből bevándorolt nincstelen családok honosították meg nálunk ezt az ősemberre emlékeztető hajlékszerzést. A faluban nehéz lakást kapni, de ezenfelül a lakbér előteremtése a legnehezebb probléma azoknak, akiknek nincs állandó keresetük, így a kényszerűség vitte rá ezeket a szerencsétleneket, hogy úgy és ott szerezzenek maguknak lakást, ahogy és ahol lehet. A hegy aljában, az úgynevezett Árokban ásták ki az első barlanglakást a község területén, a közigazgatási hatóság tudta, engedélye és beleegyezése nélkül. — Miért nem lépett fel a község már kezdetben ellenük, még a beköltözés előtt, vagy rögtön utána is vetjük közbe. — Azért, mert legtöbbször már kész helyzet elé állították az elöljáróságot. Aztán az embereknek nem volt szívük hozzá, hogy télvíz idején kitegyék őket az Isten szabad ege alá, apró, didergő gyerekekkel. Ahogy múltak az évek, úgy sokasodtak az Árokban a barlanglakások, amelyek után a lakók egy fillért sem fizetnek nég területhasználat fejében sem. — Szükségesnek tartotta-e a közegészségügyi hatóság a kitelepítést ? — Igen, kérte több alkalommal is. Amikor hatóságilag megállapították, hogy az odalakók közül sok a tbc-és beteg, szigorúan utasították a községet a családok kilakoltatására. Ez jónéhányszor meg is történt, de eredménnyel nem járt. — Miért? — Azért, mert a kilakoltatott családok a következő napon újra visszaköltöztek odúikba. Sőt volt egy megható, tragikus esetünk is. Kitépítették családostól Buckó Varga István nevű napszámost. A szegény ember emiatt annyira elkeseredett, hogy beugrott a kútba és holtan húzták ki... Akikre a jó Isten vigyáz Szótlanul kapaszkodunk fel a poros úton a hírhedt barlanglakások felé. Jobbról is, balról is a híres és tüzes nagyharsányi borok termését érleli a tűző nap. Emeletes, erkélyes, még a városban is luxusszámba menő présházak állnak egymás mellett hivalkodón. Ajtajuk, ablakaik zárva, mintha nem akarnának tudni a közelükben élő nagy-nagy szegénységről. — Helyben vagyunk— mondja kísérőnk és megáll az embermagasságú bokroktól szegén Iyetett coapánaa. Négyöt méterrel beljebb két hatalmas üreg torka ásít felénk. Itt élnek Lőrinc-Pakuszi Jánosék 13 esztendő óta. Nyolc gyerek nevelődött ebben a fojtott levegőjű lyukban, amely olyan alacsony, hogy fejünkkel majdnem súroljuk a mennyezetet. Csak az aszszonyt találjuk odahaza. Arcát barázdákkal szántotta tele a gond és a nélkülözés, karjával, amely csupa csont és bőr, riadtan simítja végig agyonfoltozott, színehagyott egyszál ruháját. Csak akkor enged felzárkózottságából, amikor megtudja, hogy nem hivatalos személy érkezett és nem kell tartani az örökké fenyegető kilakoltatástól. Körülnézünk a szomorú, sivár lakásban. Mindössze talán két méter széles és négy méter hosszú. Bútorzata egy ágy, tiszta fehér lepedővel letakarva, egy csöppnyi asztal, rozzant pléhkályha, egy szék, néhány cseréptányér és petróleumlámpa. Most négyen laknak benne. A szülők és két leány. Az egyik most kerül az elemi iskola ötödik osztályába, a másik már ismétlő iskolás. Két gyerek már kikerült a szülői házból, négyet pedig elvitt a halálos betegség. A családfő, az ötvenen túllévő Lőrinc- Pakuszi János közözőmunkás a bányában és keres naponta egy pengő hatvan fillért. Ez a kereset sem állandó, mert ősztől tavaszig szünetel a munka. Mivel a férj keresete kenyérre sem elegendő, az asszony is eljár napszámba, sőt a bányába is. Lőrinc-Pakuszi János azonban „álláshalmozó" is, mert Hideg János református lelkész vincellérje és kap érte három mázsa búzát évente. Azután az éjjjeliőrködésből is csurran-cseppen néha egy-két pengő, így, ha minden jól megy, leszámítva a téli munkaszünetet, havonta át-ólag megkeresnek 35 pengőt. Ebből él a négytagú család. Lőrinc-Pakuszi Jánosné azonban nem lázong és kétségbeesve sincs. Csak a drágaságra panaszkodik. A lakására csak dicséretet tud mondani. — Télen jó meleg, nyáron meg hűvös — mondja mosolyogva. — Aztán soha nem volt semmi baj a lakás körül? — kérdezzük. — Hát nem mondom,a múlt télen majdnem agyoncsapott bennünket az a nagy kü, ott ma azzal az udvaron heverő vagy kétmázsás szikladarabra mutat. Az történt, hogy az egyik téli este az emberömmel mentem haza. Amint benyitok a lakásba, látom, hogy egy nagy kű ereszkedik a plafonról. Éppen a két lánygyerek feje felett, akik az ágy előtti szalmazsákon aludtak. Csak annyi időm volt, hogy a gyerekeket magamhoz ránthattam, aztán a nagy kő már zuhant is lefelé. Még mosolyog is, amikor visszaemlékezik erre a könnyen tragikussá válható eseményekre. Megkérdem: — Nem félnek, hogy egyszer beszakad ez a pince? Lőrinc-Pakusziné az égre kémlel, aztán így válaszol halk csendesen: — Isten kezében vagyunk, ő vigyáz az életünkre. Az udvaron kis disznóól szomorkodik üresen. — Hát hízó nem kerül bele? — Nem ám. Az idén nem tudtunk venni. Tavaly azonban volt— mondja felcsillanó szemmel. Nagyharsányba is elér a krmány séítő keze Elbúcsúzunk az életért és családjáért hősi küzdelmet folytató asszonytól és végigjárjuk a többi barlanglakást. A férfiemberek munkában vannak, csak a sok kicsi gyerek játszadozik a tenyérnyi udvarokon. • Átlag minden családnak négy-öt gyereke van, kiáltó ellentétként a falubeli gazdákkal, ahol, főként a reformátusoknál, évek óta pusztít a nagy magyar betegség: az egyke. Családok halnak ki és egy-egy gazdára kéthárom üres ház is száll örökségként. Ezt is szóbahozzuk Hideg János református lelkésznek, aki magyaros vendégszeretettel, saját termésű piros borral fogadott a református templom melletti paplak hűvös ebédlőjében. A nagytiszteletű úr, meg Tokaji József kerületi iskolafelügyelő, igazgató dicsérik a barlanglakó család legtöbbjét. Hogy milyen derék, szorgalmas emberek és igazán megérdemelnék, hogy emberhez méltó hajlékba kerüljenek, ahol nem fenyegeti őket állandó életveszély, betegség, járvány és hatósági vexatura. És mint felcsillanó reményről, Hideg János refomátus lelkész bíztató akció kezdetéről számol be: — Vagy egy jó hónapja, amikor József Ferenc dr. királyi herceg az Ormányságot tanulmányozta, megtekintette a nagyharsányi barlanglakásokat is. Azzal vált el tőlünk, hogy okvetlenül felhívja a belügyminiszter úr figyelmét erre a tarthatatlan állapotra. A múlt héten azután teherautókon a pécsi népjóléti ügyosztálytól tisztviselők jártak kint, köztük Tegzes László dr. és Gádoros Miklós dr. városi fogalmazók és még vagy húsz szociális szervezet A fiatalemberek végigjárták a barlanglakomát, pontos környezettanulmányt végeztek, megálapították, hogy ki szenved betegségben, és azzal váltak el tőlünk, hogy országos vonatkozású, a belügyi kormány által támogatott szociális akció készül és annak során új hajlékot kapnak a nagyharsányi nincstelenek is. Hétfőn Esztergár Lajos dr. pécsi helyettes polgármester ebben a kérdésben ankétot is hívott össze, amelyen megjelent a nagyharsányi községi jegyző is. Ez történt eddig ebben a régóta vajúdó kérdésben. Az eredményt mi, a község vezetői éppen olyan érdeklődéssel várjuk, mint a pincelakások lakói Kocsis Béla 9 Kilencven vagon olcsó lisztet hozott forgalomba az árkormánybiztos Mérséklődtek a kenyérárak Dr. Laky Dezső műegyetemi tanár, az árellenőrzés országos kormánybiztosa, ma délelőtt 10 órára hívta meg a sajtó képviselőit kereskedelemügyi minisztérium tanácstermébe, hogy tájékoztassa a vezetése alatt álló árkormánybiztosi hivatal eddigi működéséről. Az árellenőrzés országos kormánybiztosi hivatala a kormánynak f. évi április hó 10-én kelt 2220/1938. M. E. számú rendeletével létesült. Rövid néhány hónapi működése alatt ez az új intézmény a kormányzat gazdasági politikájának egyik fontos szerve lett, amelynek munkásságára a gazdasági élet legkülönbözőbb térnyezői a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek. Dr. Laky Dezső műegyetemi tanár kormánybiztosi kinevezését megelőzőleg már öt év óta foglalkozott az árelemző bizottság keretében árkérdésekkel és kinevezése után tágkörű felhatalmazást nyert a belföldi árszínvonal fontos szemmeltartására. A vállalatok által felhívására beküldött árverések adatait felülvizsgálhatja, a szükséghez mérten pedig tájékoztató, avagy legmagasabb árakat is állapíthat meg. A tapasztalat beigazolta, hogy Imrédy Ltéla kormánya helyes úton járt akkor, amikor az árak ellenőrzésének rendszerét kiépítette. A magángazdaság érdekeit szem előtt tartva, sikerült elérni pénzünk vásárlóerejének változatlan fenntartását. A hirtelen megváltozott európai légkörben kellett felkészülnünk arra, hogy az ország legfontosabb érdekeit szolgáló beruházási programmot végrehajtsa. A beruházási programm érdekében kibocsátandó kölcsön közgazdasági hatása mindenesetre új szempontok gazdasági életünk fejlődésében, amelyekkel kapcsolatban az árszínvonal hatályos védelme a legnagyobb érdekű feladatok egyikévé vált. A 44 órás munkahét, a fizetéses szabadság, a családi bérrendszer és az agrártermelvények árának árszínfenntartása mind megannyi olyan kérdések voltak, amelyek csak alapos kimunkálás után kecsegtettek sikerrel. Meg kell állapítani, hogy a magyar gazdasági élet összes tényezőinek együttműködésével eldőlt az a kérdés is, hogy belátható időn belül pénzünk vásárlóképességét veszély nem fenyegeti. Az árelemző bizottság — dr. Andreich Jenő egyetemi magántanár vezetése alatt — volt az a mag, amelyre a szervezés az álkormánybiztos tervei szerint felépült. A sokrétű kívánalmat eleinte nem volt könnyű kielégíteni. A Nemzeti Bank segítségére sietett az új intézménynek, továbbá a pénzügyminisztérium részéről is tisztviselőket osztottak be az árkormányzó bizottsághoz szolgálattételre s pár hét alatt a kormánybiztossági hivatal munkáját megkezdhette. A kartelek kísérletet sem tettek arra, hogy áraikat emeljék. Az árszabályozásnak jól ismert árrögzítése, külföldi példa nyomán, Magyarországon is teljes mértékben érvényesült és csakhamar kiderült, hogy a magyarországi árellenőrzés eredményesebb vollt mint bármely európai államé. Az árkormánybiztos elgondolása volt, hogy ki kell keresni a gazdasági életnek azokat a jellegzetes cikkeit, melyekről azt lehetet remélni, hogy irányítani fogják más cikkek átalakulását is. Az álkormánybiztosság törekvése, összhangban a kormánnyal az volt, hogy a munkásság széles tömegei számára a minimális munkabéreket biztosítsa. Amikor dr. Imrédy, Béla kormánya megalakult, már megindult a búzaárak emelkedésének folyamata. Csak a legszigorúbb árellenőrzés tudta elérni, hogy május hóban a kenyérárak közvetlen beavatkozás és ármaximálás nélkül is mérséklődtek. Az árkormánybiztos körülbelül 90 vágón olcsóbb kenyérlisztet hozott forgalomba és így látta el napról-napra ezzel a liszttel a tömegeket. A statisztikai adatok szerint Budapest és környéke naponta mintegy egynegyedmillió kilogram kenyeret fogyaszt. Éppen ezért a kenyérárak szerényebb mérvű csökkentése is nagy hatást gyakorol a jövedelemeloszlásra. Két filléres árcsökkentés a fogyasztók részére 1,800.000 pengő megtakarítást jelentett, de ugyanakkor az ipar és a kereskedelem is e megtakarítás révén 1,800.000 pengő bevételi többletetért el. Akenyérkérdésen kívül azonban az árkormánybiztosságnak sok más problémája is volt, amelyeket sikeresen megoldott, így többek között a textiláruknál 10 százalékkal, a gabona és burgonyazsákok árainál 5 százalékkkal és egyes mezőgazdasági cikkeknél szintén öt százalékkal mérsékelték az árakat. A különböző állati oltóanyagok árában szintén sikerült az árakat csökkenteni. A közgazdasági élet egész körét érintő engedmények közül ki kell emelni a bőrés cipőáraknak nyolc százalékkal való leszállítását. Megkezdődött azonkívül a cukorgyártás költségeinek vizsgálata is és megindult a húsárak kérdésének rendszeres kivizsgálása. Ezeknek a munkálatoknak, valamint a már végzetteknek és az ezután következőknek együttes hatásától reméli a kormány azt, hogy az olcsóbb árak hatása csakhamar érezhetővé fog válni az ország lakosságának könnyebb megélhetésében, amelynek biztosítása a kormány gondoskodásának egyik legfőbb célja. IGÉNy Esti Ujsát ! UTAZÁSI~ IRODÁJÁT ÜT 1/HI. KÉR ÉI JÓZSEF*_________ 1 KORÚI I