Esti Ujság, 1939. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1939-11-02 / 249. szám
rtív:--------11 . *- - Csütörtök, 1939 november 2 isti Misé# A felszabadulás lázas, mámoros napjaira emlékezik ma egész Magyarország. A bécsi döntés előtti emésztő, végtelennek tetsző órák kísértenek ismét. Szinte újra látjuk az ország népét, amint ott ül a rádió előtt, vagy görcsösen markolja a telefonkagylót. Mi lesz már? Meddig tart még? — kérdezi talán a lefojtott, fájó szívverés is. Igen! Ma egy esztendeje megértük a legszebb magyar ünnepet. Börtönfal omlását, igazság jöttét, testvérek szabadulását, tíz város visszatértét jelentette az a perc, amelyben egy elfúló, elcsukló hang közölte a rádión keresztül, hogy újra miénk Kassa, Komárom és a többi magyar város. S most — visszanézve a múltba — úgy érezzük: nemcsak nekünk jelentett örömhírt a bécsi döntés. Hirdette és még ma is hirdeti a világ minden népének, hogy az igazságot nem mindig a fegyver hozza meg, mert a nemzetek sorsát el lehet igazítani úgy is, amint az Bécsben történt, a tárgyalóasztalnál. A mi magyar példánk sokat beszél és sokat mutat — különösen a mostani időkben. Hiszen húsz gyötrelmes esztendőn keresztül bizony mi is sokszor megtántorodtunk a hitünkben. Mi is sokszor éreztük, hogy szemközt egy közönyös világgal, szemben a benesi zsarnokság vérlázító uralmával és szemközt a népszövetségi szellem farizeusaival nem segít rajtunk más, csak egy elszánt, mindenre képes nemzeti önfeláldozás, csak a magyar erő, amely egyszer kétségbeesetten, halálraszántan nyúl a fegyver után, hogy kivívja a megtagadott jogot, igazságot. Húsz kemény, keserves esztendőn keresztül mégis kitartottunk a magyar békepolitika mellett. Két évtizeden át mégis megmaradtunk abban a meggyőződésben, hogy egyszer minden határon, minden trianoni rácson átgázol a magyar gondolat, amelynek nincs szüksége fegyverekre, mert erősebb, hatalmasabb mint azok, akik ki akarták pusztítani innen a Duna völgyéből. S — íme —• egy esztendő előtt meghallottuk a szabadulás óraütését! Megláttunk egymillió testvért, akiket békésen hozott vissza hozzánk a bécsi döntés napja. Megértük a percet, amelyben véget ért a Mohács óta szünetlenül tartott magyar sorstragédia. Azóta elment egy esztendő s aki idefigyelt a Duna-Tisza völgyére, könnyen megállapíthatta, hogy tökéletesen igazuk volt a bécsi döntőbíróknak. Magyar volt ez a föld nemcsak a cseh imperializmus rabságában, nemcsak a felszabadulás mámoros virágesőjében, de méginkább magyar abban a szünetlen békés munkában, amely most folyik a megnagyobbodott ország érdekében. Aeterna Hungária szívére ölelte minden visszatért fiát. Nemcsak a magyart, akit hozzánk köt a vér és a fajta, mindenekfölött való parancsa, hanem ezer esztendő mindent megbocsátó, felejtő szeretetével fogadta a szlovákot, a németet, ruthént is. Egyforma jogot, egyforma szabadságot adott mindazoknak, akiket a bécsi döntés hozott vissza hozzánk. Most az évforduló napján, mikor újra látjuk a kibomló lobogókat, az ős Buda-várában fellángoló fáklyafényeket, amikor újra halljuk a zokogva énekelt Himnuszt, megemlékezünk a két nagy barátról: Németországról és Itáliáról, Ciano és Ribbentrop külügyminiszterekről, akiknek igazságérzete, tárgyilagossága meghozta számunkra mindazt, amit két évtizeden keresztül konokul és következetesen tagadtak meg tőlünk Európa többi, nagy nemzetei. Mi magyarok mindenre emlékezünk és semmit sem felejtünk. Visszanézünk a húsz év harcaira, a bécsi döntés mámorosan szép óráira. S — akármi történik is a vitágban — rendíthetetlenül hisszük, hogy a jövendő útja sem lehet más, mint az, amely Bécsig vezetett: a béke és igazság. Nagyarányú őrségváltás az olasz kormányban Róma, nov. 2. (Stefani) Október 31-én kelt rendelettel 4 széleskörű átalakítás történt a kormányban, valamint a párt és a hadsereg főbb tisztségeiben. A Duce elfogadta Santini testületügyi miniszter, Alfieri népnevelésügyi miniszter, Giurmnieri devizaügyi miniszter, Rostomi földművelésügyi miniszter, Benni közlekedésügyi miniszter, Cobolli Gigli közmunkaügyi miniszter, valamint Medici del Vascello miniszterelnökségi államtitkár, Pariani a hadsereg vezérkari főnöke és Valle légügyi vezérkari főnök lemondását és eddig kifejtett működésükért köszönetét fejezte ki. Elfogadta a Duce továbbá Starace miniszter, párttitkár lemondását is. Staracet, aki nyolc év óta töltötte be a párttitkár tisztét, a fasiszta nemzeti milícia vezérkari főnökévé nevezték ki. Ettere Mutit, a fasiszta milícia főkonzulját nevezték ki miniszterré és a fasisztapárt titkárává. Az új miniszterek a következők: Ricci testületügyi miniszter, Alessandro Pavolini népnevelésügyi miniszter, Raffaello Riccardi devizaügyi miniszter, Tassinari földművelésügyi miniszter, Veniori közlekedésügyi miniszter, Adeichi Berana közmunkaügyi miniszter. Graziani tábornagyot nevezték ki a hadsereg vezérkari főnökévé, Soddu tábornokot, hadügyi államtitkárrá, Piccolo tábornokot légügyi -vezérkari főnökké és államtitkárrá és Luigi Russo altábornagyot miniszterelnökségi államtitkárrá. Teruzzi tábornok, az olasz-afrikai minisztérium államtitkára, ugyanannak a tárcának a minisztere lett; ezt a tisztséget eddig a Duce töltötte be. Alflent nagykövetté nevezték ki, egyelőre állomáshely kijelölése nélkül. Lantini az országos társadalombiztosító intézet elnöke lett. A kormányalakítás híre a meglepetés erejével hatott. Mint a fasiszta Olaszország életének minden fontos megnyilvánulása, a kormány átszervezése is a Duce közvetlen elhatározása folytán jött létre és így arról előre csak igen kevesen tudhattak. Az olasz politikai körök magyarázata szerint a szokásos őrségváltásról van szó, amely bizonyos időben az olasz politika vezető állásaiban bekövetkezik. Hangoztatják olasz politikai körökben, hogy a fasiszta Olaszországban a kormány átalakításának nincs olyan jelentősége, mint egy demokratikus országban s így ez nem jelenti semilyen irányban a kormány általános politikájának módosítás Az új emberek azonban temésztesen új lendületet és új kealvkenyezéseket hozhatnak. Nagy fanntossága van annak, hogy Graziam tábor^Egyot a vezérkar főnökévé nevezték A^olasz lapok egyébként, első oldalukq^kizárólag a kormány és a fasiszta- Csak SAVOY Rielinek! N D PATRIA párt több vezető állásában történt változással foglalkoznak. A vezércikkek kiemelik, hogy ez a nagyarányú őrségváltás a fasizmus egyik új évének küszöbén történt. Ebben az évben új lépéseket tesznek a Duce által kitűzött célok felé. Mussolini által az olasz politikai élet körében végrehajtott őrségváltás áll még most is az olasz politikai körök érdeklődésének középpontjában. Olasz politikai és sajtókörökben e változással kapcsolatban főként a következő szempontokat emelik ki: 1. A bekövetkezett változások nem jelentenek semmiféle változást Olaszország általános politikájában. Ennek a politikának egyedüli központi irányítója a Duce. Minden szál az ő kezébe fut össze és így az olasz politikában még árnyalati eltolódások is csak az ő akaratából történhetnek. 2. Nem jelent változást az átalakítás Olaszország külpolitikájában sem, mert az olasz külügyek továbbra is Ciano gróf kezében vannak. . 3. A személycserék folytán új fiatal erők kapcsolódtak be az ország vezetésébe. A fasizmus közismerten dinamikus üteme tehát változatlan marad, sőt, ahol szükséges, meggyorsul. 4. Figyelemreméltó Graziani tábornokának vezérkari főnökké történt kinevezése. Ez azt mutatja, hogy a Duce a jelenlegi körülmények között különösen fontosnak tartja azt, hogy Olaszország harci gépezete a legjobb és legtapasztaltabb kezekben legyen és biztosítva legyen a hadsereg állandó fejlődése. 5. A külföldi sajtó egy részének találgatásai a kormányátalakítással kapcsolatban teljesen önkényesek, önkényesek e beállítások külpolitikai, de önkényesek világnézeti szempontból is, mert a fasizmus — mint ahogyan Virginia Gayda szerdai vezércikke is hangoztatja — eddig is kommunistaellenes volt és ezután is az marad, de éppen így teljes egészében fenntartja demokrataellenes álláspontját is. A Messaggero mai vezércikkében a következőket írja: A kormányátalakítás nem jelent semmi változást a tengelypolitika tekintetében sem, a német-olasz szövetség változatlanul fennáll. Budapest népe kegyeledet áldozod Mindszentek napján a hatodainak Nincs szomorúbb látvány, mint halottak estéjén a világtalan sír, s a mécsesek és bátortalan lángú gyertyák emlékező fényeivel megvilágított halmok közt a rokontalan halottak, vagy elfelejtett nyugvók. És a budapesti temetőkben a mostani Mindszentek délutánján — ki tudná megmondani miért — sok ilyen gazdátlan sír, virágtalanul hagyott halom maradt. Csak aki járta a parcellákat, vette észre, hogy ide se jutott koszorú, amott se akadt senki, aki gyertyát, vagy mécsest gyújtott volna, s a nagyfejű krizantémumok, hervadásillatú őszirózsák közt meghajtott fővel emlékezett volna arra, aki odalent pihen. Messziről: fényözön volt minden temető. A nagy kertek, amelyek más napon alkonyatkor beleburkolóznak a sötétség barna köpönyegébe, s hallgatagon őrzik a csendet a zúgó nagyváros szomszédságában, azért mégis benépesedtek. Négy óra tájban már kigyulladtak a lángok a sírokon és fehér, rózsaszínű meg sárga őszirózsák díszében pompáztak. A fejfák mellett emlékező emberek, a csendes fájdalom, vagy a meghatottság szelídségével az arcukon, arra gondoltak, míg a gyertya tövig égett, aki odalenn pihen a gyöpös hant alatt és beteljesíti az enyészet kemény törvényét, nem maradván meg belőle egyéb e földi tereken — csak az emlékezés, város, a Vitézi Szék, a Magyar Élet Pártja képviselői, s egész sor különböző küldöttség. A honvédzenekar kürtjein felzendült a Himnusz, azután a Hősi- emlékművön egymásután helyezték el a kormányzó, a felsőház, és a képviselőház, József királyi herceg, a kormány, a honvédség, a főváros, a Vitézi Rend, a Frontharcos Szövetség, meg a többi testületek koszorúit. A Szózat hangjai mellett vonult Hisz István tábori püspök fényes papi segédletével az emlékműhöz, hogy gyászbeszédben méltassa azok áldozatát, akik a hazáért haltak. Ezután gyászzsolozsma következett, s míg a püspök halkan olvasta a latin igéket, a katonazenekar régi egyházi énekeket játszott, az emlékmű körül pedig misztikus fénnyel gyulladt ki a görögtűz. Virágdíszben a hőst temető Ilyenkor, halottak estéjén legmeghatóbb elzarándokolni a hősi temetőkbe. A sírok, — sorban és rendben — mintha egy felsorakozott roppant regiment volnának, díszszemlére váró ármádia. S mennyi ember bolyong az utakon, akinek itt nem nyugszik senkije, de mégis eljött az alvó regiment birodalmába, hogy emlékezzék azokra a kedvesekre, akik a négy szél minden táján, idegen földeken, jeltelen sírokban várja a feltámadást. A volhiniai mezők, a doberdói sziklák, a Kolubara völgye elérhetetlen messzire van, a gyertyák és virágok hát ide vándorolnak egy-egy orosz, olasz, szerb, francia katona sírjára, hogy ezeken hirdessék a fények, koszorúk és csokrok a szeretetet, amelyen nem tudott diadalmat venni a halál. A főváros, amely minden esztendőben hagyományos ünnepséggel áldoz az elesett hősök emlékének, az idén is megrendezte tradicionális ünnepélyét. Zászlódíszbe öltözködött a katonatemető hősi emlékműve, végig az úton nemzetiszínű lobogók, a baráti nemzetek színei csapkodtak szárnyaikkal a szélben , egyenruhás tűzoltótisztek szorakoztak az égő fáklyákkal a parcellák mentén. A kormányzó képviseletében vitéz Hőnyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka jelent meg az emlékezés kegyeletes ünenpén s ott voltak rajta kívül a törvényhozás, a honvédség, a fe-j Kossuth és Gömbös Gyula sírjánál A nemzet nagy halottainak sírját is sokan felkeresték halottak estéjén s mindenütt rendeztek hivatalos ünnepségeket is. A Magyar Élet Pártja küldöttséggel zarándokolt Kossuth Lajos és Gömbös Gyula sírjához. A Kossuth-mauzóleum előtti Simon Ferenc országgyűlési képviselő mondott beszédet, megemlékezve a nemzet bálványának küzdelmes életéről és haláláról. Gömbös Gyula sírjánál Uzonyi György mondott emlékező szavakat. — Egyik nagy magyar álmodótól jöttünk a másik nagy magyar álmodóhoz, —* mondotta — többek között. Mindketten a nemzet messzevilágító fároszai voltak, életük, működésük az újabbkori magyarság történetének egy-egy kiinduló pontja. A koszorúk elhelyezése után a párt küldöttsége a rákoskeresztúri Hősi-temetőbe sietett, hogy ott is lerója kegyeletét. •«188888894«" Semleges repülőgépek ismertetőjele a sárga szín Amsterdam, november 2. (Havas) Több semleges állam kormánya és repülőtársasága elfogadta azt a javaslatot, hogy repülőgépeik felségjelvénye a naranae»taga szín legyen. Az angol, francia és német kormány tudomásul vette, hogy a sapfilegespülőgépek mint jellegzetes isme retdjel^ra, narancssárga szint használják. Set mai aliflatai re* P 4790. - eres P 3690. Andréssy-útő ■ Telefon : 114.379.