Esti Ujság, 1944. május (9. évfolyam, 97-121. szám)
1944-05-01 / 97. szám
HÉTFŐ, 1941 MÁJUS 1. Súlyos személyi harcon, éles ellentétek a londoni inváziós főhadiszálláson •Légmentesen elzárták a külvilágtól Eisenhower vezérkarát, a híreket mégis megtudják az angol fővárosban London, a nagy inváziós vállalkozás főhadiszállása, mint a stockholmi lapok tudósítói jelentik, valósággal megzavart hangyabolyhoz hasonlít már ezekben a napokban. Izgatott nyüzsgés, forró feszültség, állandóan fokozódó előkészületek történnek. A lakásmizéria már óriási s közben folyton új és új csapatok érkeznek. Már a légoltalmi helyiségeket is igénybe vették az újabban érkezett amerikai tisztek elszállásolására. A londoniak nagy része szeretne vidékre, főleg minél északabbra költözni, de most már napok óta nem szabad elhagyni a fővárost s beutazni is tilos. Szörnyű titokzatosság lengi körül London délnyugati negyedében azt az ódon palotát, ahol az inváziós vezérkar székel. Négyszeres kordon őrzi minden illetéktelen egyéntől. A kordon záróláncán csak a legszigorúbb igazoltatás után lehet átjutni. Még a vezérkarhoz és a főhadiszálláshoz tartozó tiszteknek is mindannyiszor fel kell mutatniok igazoló irataikat, valahányszor be akarnak lépni a főhadiszállás területére. Ezenkívül spanyol lovasok, háromszoros drótakadály, erősáramú villanyvezetékek óvják Eisenhower tábornokot, az európai hadműveletek és az inváziós vállalkozás legfőbb vezetőjét és tábornokait minden meglepetéstől, a kémek és kíváncsiak rohamától s biztosítja nyugodt munkájukat. Meglehetősen merev természet, alantasai és brit beosztottjai éppen ezért nem kedvelik. Helyettese, az angol Montgomery tábornok bizonyos fokig színesebb, rapszodikus egyéniség, akivel sűrűn kerül összeütközésbe. A brit tábornok egyáltalán nem titkolja, hogy jobb szeretne már túl lenni a Csatorna másik oldalán és nem érti, miért késlekedik annyit a „jenki“. " Az angolok és amerikaiak egymást utálják Még ez a szigorú elzártság se képes megakadályozni azt, hogy egyes indiszkrét hírek ki ne jussanak a világba: így például Londonban széltében-hosszában beszélik (s állítólag a főhadiszállás brit tisztjei a hír legbuzgóbb terjesztői!), hogy az inváziós vezér arban személyi ellentétek dúlnak, rejtélyes és elkeseredett pozícióharcok, amelyek már számtalanszor elkerülhetetlenné tették az angolkormány, sőt Churchill és Roosevelt beavatkozását. Egyrészt ellentétek vannak az amerikai és angol tisztek között: az előbbiek mindenütt elsőbbséget követelnek maguknak, beleszólnak mindenbe, kíméletlenül és nyersen megkritizálják az angol vezérkar intézkedéseit, semmi se jó nekik, kifogásolják az ellátást, a kiképzést ,a katonaanyagot s az egész angol mentalitást . . . Az angol tisztek se kímélik társaságban vagy maguk között amerikai bajtársaikat. Keserűen panaszolják, hogy a jenkik állandóan a tapasztaltabbat, a tudálékosabbat játsszák, csak parancsolgatni szeretnek, de a dolgok nehezebb felét átengedik a brit kollégáknak. Emellett azt is rossz szemmel nézik, hogy az óceán túlsó feléről jöttek valósággal duzzadnak a pénztől, minden jóban dúskálnak, felszerelésük kitűnő, míg az angoloké sok kívánnivalót hagy maga után. Teljességgel érthető, ha ez az önteltség, magabízó, hetyke dölyfösség vérig sérti az angol katonákat s egyre több ellentétet, flreértést halmoz fel az angolszász „testvérek“ között... De ezek még általános tünetek — mondják az angol fővárosban —. Sokkal nagyobb baj az, hogy még a szűkebb inváziós vezérkarban is személyi torzsalkodások, vetélkedések dúlnak. — Eisenhower tábornok maga is nagyszabású intrika eredményeképpen került előkelő tisztébe s versenytársa még ma is felhasznál mindent, hogy a távolból minél többet árthasson ellenfelének és elgáncsolja Rooseveltnél. Marshall tábornok, az USA vezérkari főnöke ez a rivális, aki az elnök legszűkebb környezetéhez tartozik s januárban már biztosra vette, hogy ő lesz az inváziós főparancsnok, nyíltan megiratta a hírt a hozzá közelálló lapokban, elkészíttette ruhatárát és megkezdte búcsúlátogatásait a vezető politikusoknál. A ratyravágyzó Marshall a szürke Eisenhisweig Eisenhower azonban, bár Marshallnál sokkal színtelenebb és szürke egyéniség, jóval mozgékonyabbnak mutatkozott. Európai útján hatalmas memorandummal lepte meg Rooseveltet, amelyben részletesen kidolgozta nyugateurópai partraszállási terveit. Az elnök ugyan fanyalogva nyúlt a tervek után, de a tábornok Churchill személyében hatalmas segítőtársra tett szert: az angol kormányelnök úgy gondolta, hogy sokkal megfelelőbb lesz a londoni főhadiszállásra, ha már mindenáron amerikainak kell lennie a fővezérnek, a már ismert Eisenhower, mint a nagyravágyó, nyers és uralkodni kívánó Marshall, így azután, bármennyire pártfogolta Roosevelt, az amerikai vezérkari főnök alulmaradt vetélytársával szemben ... Elképzelhető, milyen bosszúvágy tölti el most, mennyire igyekszik ártani a tábornoknak mindenütt, ahol csek lehet. Az elnöknek már számtalanszor megmagyarázta, hogy Eisenhower képtelen nagy vállalkozások lebonyolítására és eddigi sikereit is csak annak köszönhette, hogy brit tábornokok is voltak vezérkarában. Fokozódó kárörömmel figyelte ellenfele óvatos tartózkodását az elhamarkodott partraszállástól s kész volt ítéletével, hogy nem mer „belevágni...“ A fehér Házban mesélik, hogy Eisenhower jelentéseit maró megjegyzésekkel kommentálja az elnöknek. Londonban bizonyosra veszik, hogyha Eisenhower még tovább habozik, Marshallnak végül is sikerülni fog visszavonatni az elnökkel megbízatását ésmaga kel át az óceánon régi vágya megvalósítására. Az első világháborúban már volt ideát , csillogó karriert futott be Pershing amerikai főparancsnok főhadiszállásán. Később, a háború után sokáig mellőzték, de Roosevelttel ismét feljött csillaga, mert ő is a legvadabb intervenciós politikát vallotta. „Húszmilliós néphadsereget“ akar felállítani s Amerika nevében ő akarta meghódítani egész Európát. Kétségkívül csillogó elme, szemben a texasi kis farmról elindult, egyszerű származású Eisenhowerrel, aki nem katonai zseni, de amit maga elé tűz, azt igyekszik minden áron keresztülvinni. London kételkedik az invázió sikerében... Véleményét nem egyszer dühösen elmondja Eisenhowernak, aki viszont szívből utálja a szerinte minden lében kanál, okvetetlenkedő brit tábornokot, nyíltan azonban igyekszik nem ujjat húzni vele, mert „Monty“ (így becézik katonái még az afrikai harcokból) kedvelt személy Churchill előtt, a miniszterelnök nagyon ad szavára s sűrkan látja vendégül vidéki kastélyában. A főparancsnok és helyettese közt katonai kérdésekben az utóbbi időben különösen sűrűn történt, összekülönbözés, nézeteltérés: az előbbi a nagy szárazföldi csapatok bevetésére esküszik, mint a legbiztosabb inváziós recertre, az utóbbi viszont a légierő minél hatalmasabb alkalmazásában bízik. Montgomery különösen jól megérti magát Sir Arthur Tedder légitábornaggyal, az amerikai inváziós erők helyettes parancsnokával, akivel bizalmas együttlétek alkalmával együtt ócsárolják „a texasi“ (Eisenhowert nevezik így!) katonai erényeit. Az 54 éves tábornagy legfőbb panancsnoksága alatt áll az angolszászok inváziós légiereje. Tedder eredetileg gyarmati tisztviselő volt, az első világháborúban lépett be az amerikai hadseregbe s azóta a légierőknél szolgál. Szeret nagyokat inni, ezt még a gyarmatokon szokta meg s a whiskyt szintén kedvelő Montyval órákat el szokott poharazgatni, ha nagyon a pohár fenekére néznek, akár nyomban nekiindulnának a Csatornának, de azután eszükbe jut Eisenhower és csalódottantovább szövik a haditerveket. A főhad.:Szállás többi vezető tisztje, Omar Bradley, az amerikai szárazföldi csapatok parancsnoka, vagy Leigh Malory, a RAF vadászkötelékeinek parancsnoka, avagy Sir Bertram Ramsay tengernagy, aki annakidején Dünkirchenből az angol expedíciós hadsereg visszavonulását irányította és a többi magasrangú parancsnok között színtén kevés az összetartás, az egység és a bizalom. Az elmúlt fél esztendő elég volt arra, hogy a londoni főhadiszállás gondosan elzárt, rigorózusan őrzött és megfigyelt palotájában a kicsinyes klikkek és érdekcsoportok egész szövevénye alakuljon ki s féltékenységével, nagyravágyósával vagy szűk látókörével gátolja a másik csoport működését, munkáját. Londonban a stockholmi lapok szerint keserűen jegyzik, meg, hogy az inváziót ezek a személyi torzsalkodások, kicsinyes ellentétek és vetélkedések is nagy mértékben késleltetik! CSISZÁR BÉLA 71 A kultuszminisztérium új politikai államtitkára, Mester Miklós Magyarország Kormányzója a kultuszminiszter előterjesztésére dr. Mester Miklós országgyűlési képviselőt államtitkárrá nevezte ki. Az új államtitkár 1906-ban Rugonfalván született egyszerű székely földműves szülőktől. Református vallású, családja minden ágon színtiszta magyar-székely eredetű. A budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett doktori oklevelet s már egyetemi hallgató korában Jancsó Benedek irányítása mellett igen komoly tudományos kutatómunkát végzett a román kérdés és általában a nemzeti kérdés tanulmányozására. 1939-ben lett képviselő és 1940 óta a vitéz Imrédy Béla vezetése alatt álló Magyar Megújulás Pártjának tagja. Széleskörű tudományos irodalmi munkásságot fejtett ki, amelynek keretében megírta „As autonóm Erdély“ című művét, valamint feldolgozta Erdély politikai történetét 1526-tól 1867-ig. A parlamentben főként kulturális, nemzetiségi és munkáskérdésekkel foglalkozott s a Magyar Megújulás Pártja részéről minden esztendőben vezérszónok volt a kultusztárca költségvetési vitájában. Mester Miklós személyében széles látókörű, vagy felkészültségű fiatal, tetterős politikus került a kultuszminisztérium államtitkári székébe. Működése elé pártkülönbség nélkül osztatlan bizalommal néznek. Vitéz Endre László a Székelyföldön Sepsiszentgyörgy, május 1. Vitéz Endre László belügyi államtitkár országos szemleútja során a Székelyföldre is ellátogatott. A belügyi államtitkár Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós meglátogatása után Ungvár és Munkács vidékére utazott. Vitéz Endre László belügyi államtitkár a Székelyföldön tapasztaltak fölött teljes elismerését fejezte ki és örömmel látta, hogy a Székelyföld népe lelkesen kapcsolódik bele az országépítő munkába. (MTI) Feketehalmy-Czeydner Ferenc és társai katonai rendfokozatába való visszahelyezése AMagyar Távirati Iroda jelenti : Feketehalmy-Czeydner Ferenc és társai önként jelentkeztek a honvéd vezérkar főnöke bíróságánál. A bíróság a szökésük miatt annak iden kiadott nyomozólevelet visszavonta. Minthogy önként jelentkezésük által az ok, mely a rendfokozatukból való elbocsátást mega után vonta, megszűnt, a honvédelmi miniszter Fékéth Almy- Czeydner Ferencet ny. áll. altábornagyi, Grassy Józsefet vezérőrnagyi, Deák Lászlót ny. áll. ezredesi és dr. Zöldi Mártont csendőr-századosi rendfokozatába visszahelyezte. Zsidó áldetektivek rejtett zsidó ékszereket „foglaltak le“ Türk Bertánál A rendőrség fefivelte a szélhámosokat, de eljárás indult a rejtegetők ellen is Molnár-Matner László 40 éves, Gidáli Ernő 34 éves és Róth Gábor 32 éves állásnélküli zsidó fiatalemberek elhatározták, hogy mint áldetektivek szerepelnek, felkeresik gazdag hitsorsosaikat és azoktól különböző ürügyekkel pénzt és ékszereket csalnak ki. A társaság egyik tagja, Gidáli Ernő galíciai származású. A vöröshajú zsidó csak nemrég borotváltatta le pajeszét és jellegzetesen zsidó a kinézése. Pár nappal ezelőtt a zsidó áldetektívek megjelentek Szenes László vegyészmérnök újlipótvárosi lakásán. Erélyesen léptek fel és határozott hangon jelentették, hogy a főkapitányság politikai osztályáról jöttek. A zsidó vegyészmérnök nagyon megijedt, könyörögni kezdett az állítólagos detektíveken, hogy ne bántsák, inkább megmutatja a detektíveknek, hogy hol van a pénze és az ékszere. 40.000 pengő értékű arany- és ezüsttárgyakat találtak a lakáson, de ezzel nem elégedtek meg az áldetektívek, követelték, mondja meg, hova rejtette a többi ékszereit. Később meg is mondta, hogy Türk Berta színésznőnél, az Aradi utca 29. számú házban lévő lakásán vannak megőrzés végett a többi ékszerek. Az áldetektivek taxiba ültek és elvitették magukat az Aradiutcába. A dizőz lakásán is házkutatást tartottak és megtalálták Szenes 200.000 pergő értékű ékszereit, azonkívül magukhoz vették Türk Berta pénzét és ékszereit mintegy 160.000 pengő értékben. Vasárnap elfogták a detektívek Róth Gábort és Gidáli Ernőt. Róth Gábor először hamis nevet mondott be, Köves-Kolozs névre szóló iratokkal igazolta magát és kihallgatása során derült ki, hogy egy keresztény szállodai portástól vásárolta meg 300 pengőért a hamis okmányokat. A rendőrség a három zsidó áldetektívet zsarolás címén letartóztatta, de letartóztatásba került Köves Kolozs szállodai portás is, mert zsidónak pénzért eladta iratait, hogy az visszaélést követhessen el. Az ékszerek mind megkerültek, a pénz egy részét azonban,mintegy 10.000 pengőt már elköltötték az áldetektivek. A négy letartóztatással azonban még nem zárult le ez az érdekes ügy, eljárás indult Szenes László és Türk Berta ellen is vagyonrejtegetés miatt.