Esti Ujság, 1944. szeptember (9. évfolyam, 200-220. szám)

1944-09-04 / 200. szám

HÉTFŐ, 1944 SZEPTEMBER 4. A finn kormány angol és amerik­ai nyomásra elhatározta, hogy megszakítja kapcsolatait Németországgal Az az út, amelyre most Finnország lépett, még súlyos áldozatokat fog követelni a finn nemzettől — írjék a finn lapok Hacksell miniszterelnök bejelentette, hogy a finn országgyűlés jóváhagyta a kormány elhatározását s bizalmát nyilvánította a kormánynak HELSINKI, szeptember 4. (Német Távirati Iroda) Mint kormánykörökből közült, a finn kormány angol és amerikai nyomásra elhatározta, hogy megszakítja kapcsolatait Németországgal és elfogadja a Szovjetunió feltételeit (MTI) A finn sajtó a finn-német kapcsolatok megszakításáról HELSINKI, szeptember 4. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: " A finn lapok megértést kérnek a kormány számára, amely a nemzet érdekében kénytelen volt érintkezésbe lépni a Szovjetunióval. Valamennyi lap hangsúlyozza, hogy ez az út, amelyre Finnország most lépett, tele van veszedelmekkel és még súlyos áldozatokat fog követelni a nemzettől. . . A finnek kénytelenek elfogadni Moszkva ráerőszakolt feltételeit — írja a brit hírszolgálati Iroda AMSZTERDAM, szept. 4. (Német Távirati Iroda) A brit hírszolgálati iroda dip­lomáciai tudósítója a finn kor­mány határozatáról megjegyzi, hogy Finnország beletörődött a megváltozhatatlanba,, de a bűn­­bánat minden jele és érzelme nélkül. A finneknek feltétel nél­kül kell megadniuk magukat és kénytelenek elfogadni Moszkva rájuk erőszakolt feltételeit. Min­den más magyarázat üres játék a szavakkal, amelyekkel igye­keznek megédesíteni a finn nép számára a keserű pirulát. (MTI) Hacksell finn miniszterelnök beszéde a Németországgal való kapcsolatok megszakításáról HELSINKI, szept. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Hacksell miniszterelnök va­sárnap beszédet mondott, amely­­ben igyekezett megindokolni, miért szakította meg a finn kor­mány a kapcsolatokat Németor­szággal. Közölte, hogy a finn parlament szombaton­ este h-­­ ülést tartott, hogy megvitassa a békés kapcsolatok helyreállítá­sát Finnország és a Szovjetúnió között. Miután a katonai és po­litikai helyzet az utóbbi időben lényegesen megváltozott — mondotta Hacksell —, a kor­mány gondos előkészítés után augusztus 25én azzal a kérés­sel fordult a stockholmi szovjet­­követséghez, hajlandó lenne-e a szovjet fegyverszüneti, illetve béketárgyalások céljából finn küldöttséget fogadni. Augu­stus 29-én megérkezett a szovjet vá­lasza, amely­­ Angliával le­folyt megbeszélés alapján és az Egyesült Államok jóváhagyásá­val úgy szólt, hogy Finnország­nak meg kell szakítania a kap­csolatokat Németországgal s fel kell szólítania, a németeket, von­ják vissza két héten belül csa­pataikat finn területről. Mihely­t Finnország teljesítette ezeket az ideiglenes feltételeket, a Szovjet­únió hajlandó lesz finn küldött­séget fogadni Moszkvában, s fegyverszünetről, bék­éről, vagy mind a kettőről tárgyalni vele. A finn kormány arra a meggyő­ződésre jutott, hogy lépéseket kell tenni a Szovjetúnióval való megegyezés érdekében. A finn országgyűlés jóváhagyta ezt az elhatározást és bizalmát nyilvá­nította a kormánynak. A német finn kapcsolatok kér­dését az előző finn kormány olyan értelemben rendezte volt — folytatta Hacksell miniszter­­elnök —, hogy Finnország nem köt különbékét. Ezt a megálla­podást Hacksell szerint az ese­mények túlhaladták. A szóban­­forgó német-finn megállapodást a finn­ köztársaság miniszter­­elnöke — mint Hacksell mon­dotta —, különben is csak sa­ját nevében kötötte. A szerző­dést nem terjesztették a parla­ment elé, úgy, hogy a megálla­podás n­em felel meg az állam­­szerződések formai feltételei­nek. A német-finn egyezmény ezen az alapon tehát az elnök­változás után nem kötelezte töb­bé az új államfőt. Hacksell mi­niszterelnök a továbbiakban el­ismerte, hogy a szerződés al­p­­ján nyújtott fegyveres német segítség nagyjelentőségű volt Finnországra nézve, mert sike­rült a németek segítségével rög­zíteni a finn arcv­onalat. Beszéde befejező részében a finn miniszterelnök figyelmez­tette a finn népet, hogy még is­meretlen veszélyek várnak rá, mert nem lehet tudni, milyen feltételeket szabnak Finnország­nak. Hacksell végül felszólí­totta polgártársait, tömörülje­nek zárt sorokban Mannerh­eim tábornagy, a kormány és az or­szággyűlés mögé.­­ A német sajtó a finn kormány elhatározásáról Berlin, szeptember 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Finnország a romlás útjára lépett, amikor úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatait Né­metországgal és tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal, — írja a Völkischer Beobachter. — Valamennyi berlini lap első ol­dalon közli a Helsinkiből érkező híreket, de minden különösebb feltálalás nélkül. — Ha Finnország a jelen időpontban úgy találja­­he­lyesnek, hogy széttépi a né­met-finn fegyverbarátság kö­telékét, úgy óriási erkölcsi felelősséget vállal magára, mert lemond azokról a kato­nai és gazdasági hatalmi esz­közökről, amelyek erőt ad­tak az országnak az ellenál­láshoz — folytatja a Völki­scher Beobachter. — Finn­ország ezzel olyan útra lé­pett, amely csak romlásba viheti az országot. A háború lefolyását nem reménykedé­sek és számítások fogják el­dönteni, hanem egyedül az, hogy milyen erőkre támasz­kodhat az illető nép. A Deutsche Allgemeine Zeitung összefoglalóan ismerteti a né­met-finn kapcsolatok alakulását az első világháború befejezése óta és kiemeli a két nép közös harcát a szovjet ellen. A finn kormány döntésével véget ér az évtizedes német-finn fegyver­barátság, amelyet a két nép leg­vitézebb fiainak vérével pecsé­teltek meg. A legfelsőbb német vezetőség felkészült ezekre a fejleményekre s az Észak-Finn­­országban álló német csapatok­kal kapcsolatban már régóta megtette a szükséges intézkedé­seket, amelyek alkalmasak arra, hogy figyelembe vegyék az újon­nan előállott helyzetet. A né­ ■ met elhatározás ebben a helyze­t­ben is tántoríthatatlan marad: a harc folyik tovább, egészen a végső győzelemig. Svéd kommentárok a finn helyzetről Stockholm, szeptember 4. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A helsinkii svéd laptudósítók jelentése szerint a hangulat a finn főváros­ban hétfőn reggel általában véve nyugodtnak látszott, kétségtelen azonban, hogy a finn nép egyáltalán nem fo­gadta megkönnyebbüléssel a kormány döntését. Számolni lehet azzal — írják a svéd lapok — hogy a kormány elhatározása keserű csalódást vált ki a finn tömegek egy részé­­nél, bár valószínű, hogy ez az el­keseredés kifelé nem fog meg­nyilvánulni. Finnországban min­denki tisztában van azzal, hogy még nagyon hosszú az út, amely a tárgyalóasztalhoz vezet, de ha sikerül is megjárni ezt az ■utat, még akkor is újabb és ú­jabb kemény megpróbáltatások következnek majd, amikor Moszk­va előterjeszti követeléseit. Senki sem tudja, milyenek lesznek ezek a követelések. A finn nép min­denesetre érzi, hogy a megpró­báltatások időszaka még koránt, sem múlott el. Félre a kényelemmel!... Nyolcórai munkaidőt ír elő a■ kor­mány rendelete a közhivatalokban, megszünteti a hétvégi szüneteket és felhatalmazást ad a hiatalveze­­tőknek arra, hogy szükség esetén a nyolcórai munkaidőt meghosszab­bíthassák és ezzel az üa',r''* ‘rést gyorsabbá tehessék. Ha e­rő­feszítések idején, de kár­t, amikor a fokozott műi­g nagyobb szükség van, telj­es és indokolt ez a rendel­et. A nemzet fiainak egyik része fegyverrel védi az ezeréves határo­kat, ami a belső front viszonylatá­ban annyit je­lent, hogy nem elegen­dő, ha mindenki kényelemesen el­végzi a reá kirótt munkát, hanem mindenkinek több ember helyett kell dolgoznia, hogy az élet meg ne álljon és az egymásra torlódó pro­blémák megoldódjanak. Bizonyos, hogy a háborús erőfeszítésekből az elmúlt öt­ esztendő alatt csak egyes rétegek vették ki teljes mértékben a részüket, a nagytöbbség azonban nem érezte át, hogy megfeszített munkára, gyorsabb ütemre és na­gyobb lendületre van szükség, ha helyt, akarunk állni és ha ered­ménnyel akarjuk megvívni a har­cot. Ma már katona, ennek az ország­nak minden polgára. Szakítani kel tehát az elkényelmesedett rendsze­rekkel, meg kell szüntetni a béke­időkben indokolt hagyományokat és egyetlen akarásban: a lázas munkában kell összeforrnia az egész nemzetnek. Nincs különbség munka és munka között, kit hova állított sorsa, tehetsége és hivatása, ott kell kifejtenie nem saját magá­ért, hanem honvédemként, az egész magyar közösségért ludása legja­vát­. A belső mozgósítás egyik fon­tos lépése ez a­ rendelkezés, amelyet a győzelembe vetett hittel fogad az egész magyar közvélemény. _ HAZASSAG. Tóth Irénke (Miskolc) és Komlósi András (Budapest) szeptember 2-án házas­ságot kötöttek. (Minden külön ér­tesítés helyett.) Pátria az Ön Pátriája Espresso Kávéház Étterem Erzsébet-körút 58. 100 °/c-os vastkávé Esténkint Ricz Bérezi zenekart

Next