Észak-Magyarország, 1950. március (7. évfolyam, 52-75. szám)
1950-03-02 / 52. szám
. mam f ÉSZAKMA G WORSING Miskolc, 15.50 taronis 2, csütörtök PÁRTUNK KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK február 10-i ülése, Rákosi elvtársnak az ülésen elhangzott nagyjelentőségű beszéde, a Központi Vezetőség határozata hosszú időre megszabta a pártszervezetek munkáját. Kijelölte azokat a döntő feladatokat, melyek jó megoldásával megszilárdíthatjuk Pártunkat, méginkább bevehetetlen erőddé tehetjük, biztosíthatjuk ötéves tervünk végrehajtását, építőmunkánk sikerét. Rákosi elvtárs behatóan megvilágította a pártéletben mutatkozó alapvető hiányosságokat, hibásat, a pártdemokrácia elsikk©dását, a párttagok, a széles dolgozó tömegek kritikájának elfojtását, az önbírálat fegyverének berozsdásosíását. „Ezeknek a bajoknak felfedése — mondotta, — magában véve már fél gyógyulás, már fél segítés. Mi eddig sem féltünk a bajok feltárásától és ki fogjuk őket küszöbölni, mint ahogy ezt azelőtt is megtettük.“ Rákosi elvtárs beszéde, a Központi Vezetőség határozata hatalmas visszhangot váltott ki a párttagságban, a széles dolgozó -ómenekben. Száz és száz jel mutatta, milyen nagy örömmel, felszabadult érzéssel, megelégedéssel fogadták a párttagok, a dolgozók Rákosi elvtárs beszédét, amelynek nyomán, kétségtelenül élénkülés tapasztalható a pártéletben. Ép- J -s vízhang. A eleven reagálás könnyen azt a tévhitet keltheti, mintha máris a legjobb úton haladnak a hibák kiküszöbölése terén és nincs is messze az idő, amikor megállapíthatjuk: „végrehajtottuk a Központi Vezetőség határozatát". Aki így véli, az nem mérte fel a pártépítésben előttünk álló feladat nagy horderejét. Rákosi elvtárs beszédének, a Központi Vezetőség határozatának tudatosítása alighogy elkezdődött. Hosszú, szívós felvilágosító munkára, a hibák szakadatlan feltárására van szükség, hogy új harci feladatunkat győzelemre vigyük. BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN is megkezdődött a munika,amelyhez Rákosi elvtárs beszéde, a Központi Vezetőség határozata megadta az irányt. Ez a munka ma fontos állomásához érkezik. Megkezdődnek a taggyűlések, amelyeken a párttagság, a Párt Széles nyilvánossága megvitatja a Központi Vezetőség határozatával kapcsolatos tennivalókat, megvizsgálja, hogyan érvényesül a pártszervezetek életében a belső demokrácia, a bírálat és önbírálat szelleme, hogyan teljesítette a vezetőség felelősségteljes kötelességét a párttagsággal, a Párttal, A néppel szemben. Ezek a taggyűlések, a vezetőségeket újraválasztó taggyűlések előtt zajlanak le, azokhoz kell jó előkészítésül szolgálniok. Konkretizálnuk kell a legközvetlenebb helyi feladatokat. Rákosi elvtárs útmutatása szellemében, a kritikaés önkritika következetes pártszerű alkalmazásával gyökeresen fel kell tárniok a hibákat és azolmyomban konkréten meg is kell jelölniök a hibák kiküszöbölésének módját. A taggyűlések minden résztvevőjének, elsősorban a vezetőségek tagjainak, a funkcionáriusoknak híven követniük kell Sztálin elvtárs tanítását. „A bolsevikek kötelessége nem az, hogy hibájukat elkenjék, hogy húzódozzanak a hibáikkal kapcsolatos kérdésektől, amint ez nálunk gyakran előfordul, hanem az, hogy hibájukat becsületesen és nyíltan kismerjék, becsületesen és nyíltan megjelöljék az e hibák kijavításához vezető utakat s a hibákat becsületesen és nyíltan kijavítsák.“ A taggyűléseken hasznosítani kell az eddig megtartott pártválasztmányi ülések tanulságait. Megállapíthatjuk: a megyei, nagyüzemi, városi és járási pártválasztmányi ülések, kétségtelenül, hoztak eredményeket a hibák konkrét feltárásában, ,a kritikai szellem érvényesítésében, de az eredményekkel korántsem lehetünk megelégedve. Legalapvetőbb hiányossága volt a pártválasztmányi üléseknek, hogy az azokon elhangzott beszámolók és hozzászólások aránytalanul a kritikai hang felé csúsztak el az önbírálat rovására. Ez lényegében azt jelenti, hogy igen sokan roszszul értelmezett öntudatból, kispolgári önelégültségből, a bírálat mechanikus bürokratikus alkalmazásával áthárították a felelősséget, ahelyett, hogy kommunista őszinteséggel, becsületes nyíltsággal megvallottak volna: „itt hibáztam s ez a hibám egész sor más hiba forrása lett“. Nyilván, való, hogy a mások feletti kritika joga csak azokat illetheti meg, akikben van:. t'iég M.to*t£g, öntudat ahhoz, hogy elsősorban saját munkájukról mondjanak ítéletet. A párttagság, a széles dolgozó tömegek kritikai erejét csak az serkentheti fel, ha látják, hogy a vezetők, a funkcionáriusok kommunista nyíltsággal, bátorsággal forgatják az önbírálat fegyverét. „Az önbírálat jelszavát nem szabad valami futólagosnak és múlékonynak tekinteni — tanítja Sztálin elvtárs. Az önbírálat külön bolsevik módszer arra, hogy a Párt és általában a munkásosztály kádereit a forradalmi fejlődés szellemében neveljük.“ A forradalmi fejlődés érdekében joggal követelheti meg a párttagság, a pártszervezetek vezetőitől hibáik nyílt, becsületes beismerését, amelyektől a pártszervezet életében a párttagság által elkövetett hibák elválaszthatatlanok. EZT A SZEMPONTOT FIGYELEMBE VÉVE, fel kell hívnunk a figyelmet a pártválasztmányi ülések hiányosságára. A kibővített megyei pártválasztmányi ülésen Harmati Sándor elvtárs, Pártunk megyei titkára leszögezte: „A Megyebizottság bizonyos mértékű közömbössége a nemzetközi kérdésekkel szemben természetesen követőkre talált a pártszervezetekben is. A Megyebizottságnak a jövőben ezt a magatartását gyökerében fel kell számolnia, de ugyanígy minden pártszervezetünknek is.“ Pártunk megyei vezetője a Megyebizottság részéről az önbírálatnak azt a bolsevik módszerét alkalmazta, amely látja az összefüggést a vezetők s a vezetettek hibái között. Harmati elvtárs ezzel megmutatta funkcionáriusainknak, hogyan kell hozzálátniok a hibák feltárásához. Az önbírálatnak ez az egészséges, termékeny, eredményes módja azonban az üzemi, városi és járási választmányi értekezleteken jobbára elsikkadt. Már a megyei pártválasztmányi ülésen nent reagáltak funkcionáriusaink Ara S© fülér VII. évfolyam, — 52 usem a ma kezdődő taggyűléseken 6 milliárd rubel nyereséget jelent feladatai s a fiarmailik árleszállítás a szovjet dolgozásnak Forró hálával, a termelékenység fokozásával válaszolnak a szovjet emberek a sztálini gondoskodásra A Pravda szerdai számában »Sztálini gondoskodás a nép jólétéről« című vezércikkében a következőket mondja: Ma hozták nyilvánosságra a Szovjetunió minisztériami ácsának és a SzK(b)IB központi bizottságának az élelmiszerek és az ipari árucikkek állami kiskereskedelmi árának újabb csökkentéséről szóló határozatát. A Pártnak és a kormánynak ebben a történelmi jelentőségű határozatában fényesen érvényre jört a sztálini gondoskodás a dolgozók jólétéről. Lenin-Sztálin pártjának egész tevékenysége a nép odaadó szolgálata és a Párt legfontosabb érdeke a nép érdeke. Éppen ezzel vívta ki nagy Pártunk a nép határtalan bizalmát és forró méretétét. Joszip Visszarionovics Sztálin, a Párt és a nép nagy vezére 1946 február 9-én elmondott választási beszédében rámutatott: Nem is szólva arról, hogy a jegyrendszer a legközelebbi jövőben megszűnik, különös figyelmet szentelünk a közszükségleti cikkek gyártásának fokozására, a dolgozók életszinvonyának', emolő-'-ára, valamenyi ára árának következetes csökkentésével ... A Kommunista Párt és a szovjet kormány fáradhatatlanul valóra váltja Sztálin elvtárs útmutatását, 1947 végén — mint ismeretes — megszűnt a jegyrendszer. Most sor kerül az élelmiszerek és ipari cikkek árának számszerűti 3. csökkentésére. Az árcsökkentés, amely 1947 decemberében történt, körülbel 80 milliárd rubel nyereséget juttatott a lakosságnak. A második árcsökkenés, amelyre 1949 márciusában került sor, 71 milliárd rubeles újabb nyereséget jelentett. A Karst megyei titkár referátumában felhozott hibákra úgy, ahogy az szükséges lett volna. Nem követték Mihala elvtárs, a Nagymiskolci Pártbizottság titkárát, aki a nagymiskolci munkával kapcsolatban felemlített hibákat felszólalásában alaposan kielemezte és megállapította a városi pártbizottság felelősségét. Legtöbben más utat követtek: nem annyira a maguk házatáján elkövetett hibákról beszéltek, mint inkább az alsóbb pártszervezeteknél tapasztalható jelenségeket sorakoztatták fel. Arra is volt eset, hogy az egyik funkcionárius nem juthatott hozzá önbírálatának elmondásához. Az egyik volt járási titkár, aki időközben más funkcióba került, a Megyei Pártbizottságnál bejelentette, hogy a járási pártválasztmányi ülésen fel kíván szólalnii, hogy bírálatot mondjon ott végzett munkájáról. A Megyei Bizottság ezt a bejelentést jóváhagyta és helyeselte, mégis az MVB kiküldött a pártválasztmányi ülésen az illető elvtársat elütötte a felszólalás lehetőségétől és ezzel a mezőkövesdi járási pártválasztmányi ülés vitája nem is haladt a kívánt irányban. madik árcsökkentésből a lakosság csak az állami kereskedelmen keresztül egy év alatt nem kevesebb, mint 10 milliárd rubelt nyert. Számításba véve, hogy az állami kereskedelem árcsökkentése kb. ugyanolyan árcsökkentést jelent, árcsökkenést eredményez a kolhoz piacon és a szövetkezeti kertiedelemben is, a mostani 3. árleszállítás a lakosság számára összesen 10 milliárd rubel nyereséget jelent 1 év alatt. A szocializmus elképzelhetetlen anélkül, hogy az állam naprólnapra ne gondoskodnék a nép jólétéről. Ez a szocialista társadalom fejlődésének meghamisíthatatlan törvénye. A szakadatlanul végrehajtott árleszállítási politika eredményeként — mondja a SzK(b)P KB, választási felhívása — emelkedik a rubel vásárlóereje, állandóan emelkedik a munkások és az alkalmazottak reálbére. Az új árcsökkentés iparunk és mezőgazdaságunk 1949-ben aratott sikerei alapján a munka termelékenysége megnövekedésének és az önköltség csökkentésének alapján volt végrehajtható. Ez az árleszállítás ismét hatalmas nyereséget juttat valamennyi dolgozónak. A munkások és alkalmazottak reálmunkabére ismét jelentékenyen emelkedik. Erősen megjavul a nyugdíjasok és ösztöndíjasok helyzete, mert az árleszállítás mellett a nyugdíjak és ösztöndíjak összege változatlan marad. A parasztok jövedelme jelentékenyen emelkedik, mert most olcsóbban vásárolhatják majd az ipari árukat, míg a földművelési és állattenyésztési termékek állami beszolgáltatására változatlan marad. Az árleszállításról szóló rendelkezéssel egyidejűleg hoztak nyíl-A pártválasztmányi ülések pozitív eredményei — számos konkrét hiba feltárása, a viták megélénkülése, a kritika érvényesítésére való határozott törekvés, de ugyanakkor az itt megmutatkozott hiányosságok kiküszöbölése — komoly segítséget nyújt a ma kezdődő taggyűlésekhez. A taggyűlések fontos célja, hogy a pártdemokrácia szellemében aktivizálják a tagságot. Késztesse a tagság a vezetőséget a hibák pártszerű, építő, előrelendítő feltárására s ugyanakkor mondják el maguk is véleményüket a vezetők s híz, egész párttagság munkájáról. Egészen helytelen azonban a tagság aktivizálásának olyan módja, amit a Kossuth-pártszervezetben alkalmaztak. Mi szükség volt arra, hogy a Kossuth-pártszervezet bizalmijai sorra járják a tagokat, és kikérjék véleményüket az alapszervi titkárról s a vezetőség többi tagjáról. Ilyen feladattal még tagjelöltet is megbíztak, aki ráadásul még alku tárgyává is tette a tag véleményét és azt enyhíteni akarta. »A közvélemény kutatás« ez alapvetően hibás módszerének semmi köze sincs a bolsevik kritikához. A taggyűlés éppen arra szolgál, hogy azon mind a vezetőknek, mind a tagságnak múlj«,levánosságra a közlést, hogy a Szovjetunió minisztertanácsa megszüntette a rubel és az idegen valuták viszonyának meghatározását a dollár alanyját és a rubel aranytartalmának megfelelően a szilárdabb aranyalapra helyezte át. Más kép tárul elénk a kapitalizmus világában. A nyugati országokban folytatódik a valuták elértéktelenedése, az Amerikai EgyesültÁllamokban nőnek a közszükségleti cikkek árai, ifláció van, a a dovér vásárlóképessége lényegesen csökkent. Két világ, két gazdasági rendszer áll előttünk egymással teljesen ellentétben. Nálunk, a szocializmus országában a nép jóléte állandóan emelkedik, az élet évről-évre gazdagabb, jobb lesz. Náluk, a kapitalizmus országában nő a munkanélküliség, a dolgozók milliói nyomorra és éhségre vannak kárhoztatva, a lakosság életszínvonala állandóan csökken. A kapitalisták a néptömegek terhére keresnek kiutat a növekvő gazdasági válságból, így az amerikai Egyesült Államok kormánya a kapitalista monopóliumok javára fenn akarja tartani a magas kiskereskedelmi árakat, attól sem riad vissza, hogy élelmiszereket semmisítsenek meg, ugyatt akkor, mikor az emberek múhól éheznek Az USA haladó pártjának nemrég befejeződött kongresszusán számadatokat idéztek, melyek bizonyítják, hogy a második világháború óta eltelt négy esztendő óta, az USA kapitalista monopóliumai több jövedelemre tettek szert, mint az első világháborút követő 12 esztendő alatt. A szovjet embereket eltölti, a szocialista társadalom felsőbbrendűsége, büszke hazafias tudata Tudják, hogy népünk a Kommunista Párt vezetésével a nagygyen arra, hogy a Központi Vezetőség határozata szellemében, Rákosi elvtárs útmutatását követől, bírálatot gyakoroljunk a vezetőség munkájáról és megvonják a pártszervezet munkájának mérlegét. MÉRLEGET KELL TEHÁT KÉSZÍTENI a ma kezdődő taggyűléseken. Nyilvánvaló tehát, hogy azoknak ki kell terjeszkedniük elért nagy eredményeink felsorakoztatására is. Lássuk, mi van a mérleg egyik serpenyőjében, de nézzük meg mi van a másik serpenyőben, melyek a hibák, amelyek megakasztják, visszahúzzák fejlődésünket. Legyen iránytű a magi taggyűlések számára Sztálin eltárs tanítása: »A régi és az új, az elhaló és születő közötti harc fejlődésünk alapja. Ha nem állapítjuk meg és nem tárjuk fel nyíltan becsületesen, ahogy bolocvikokat illik, a munkánkban mutatkoló hiányosságokat és hibákat, elzárjuk magunk előtt az előrehaladás útját. Mi pedig előre akarunk haladni. És éppen azért, mert előre akarunk haladni, egyik legfontosabb feladatunkká kell tennünk a becsületes és forradalmi önbírálatot. Éneikül nincs előrehaladó* Éneikül nincs fejlődés!« m