Észak-Magyarország, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
ÉSZAKMAGYARORSZÁG' 'ji* *'* | Az új széncsata győzelméért! Irta: SZEDŐ JÁNOS a borsodi szénbányászati tröszt igazgatója. ÖTÉVES TERVÜNK negyedik esztendejében nagy feladatok hárulnak a borsodi bányászokra. Szocialista építésünk, az új gyárak százai 4,6 millió tonna szénnel többet várnak bányáinkból, mint az előző esztendőben. A feladat nagy, de megoldható Pártánk, hazánk vezetői soha sem tűznek ki dolgozóink elé lehetetlen célt. Ez év elején szénvágóink ezrei tettek kemény fogadalmat arra, hogy eleget tesznek 1953-as tervkötelezettségüknek, szívós helytállással valóra váltják adott szavukat. A múlt évben szép eredményeket értek el a borsodi szénbányászati tröszt dolgozói. Tornatervünket 101,4 százalékban teljesítettük. Ezzel a teljesítéssel a szénbányák közötti versenyben az elsők közé kerültünk. A számunkra előírt tervszámokat mind becsülettel megvalósítottuk, sőt túlteljesítettük. Hasonló sikereket értünk el az önköltségcsökkentésben is. Mindezek ellenére azonban semmi okunk sincs az elbizakodottságra. Ke kell vonnunk a multévi erőfeszítések hasznos tanulságait s tovább kell szaporítanunk eredményeinket. Az 1952-es évi tervet trösztünk bányái közül a rudolftelepi vállalat teljesítette elsőnek. Eredménye országosan is kiemelkedett. Kimagasló fejlődést értek el a diósgyőri szénbányák is, amelyek az 1951-es évhez viszonyítva 147 százalékra emelték termelésük értékét. Egy-két százalékkal maradt le mögöttük a sajókazai vállalat, amely ugyanebben az időszakban 144 százalékos előrehaladást ért el. Olyan eredmények ezek, amelyekre az év elején egyes műszaki vezetőink gondolni sem mertek. A termelési feladatok elvégzése mellett a múlt évben nagy feladatot jelentett a tröszt megszervezése is. A szervezésben és a termelésben egyaránt hatalmas segítséget kaptunk aSzovjetuniótól. Megismerhettük a nagyszerű szovjet módszereket, rengeteg gépet kaptunk a testvéri szovjet néptől, amelyígy is elősegítette tervteljesítésünket. Dicséretet és köszönetet érdemelnek trösztünk dolgozói, akiknek hősi munkájával születtek meg eredményeink. NAGYON SOk sztahanovistánk és ékmunkásunk van már, akik közül kiemelkedik Loy Árpád elvtárs Kossuthdíjas sztaahanovista frontmester. Az élenjárók közé tartozik az ormnospusztai Burkus István és brigádja, a Mártabányai Simon Sándor és brigádja. Ezek az elvtársak országosan iskimagasló teljesítményeket harcoltak. Köszönet illeti műszaki vezetőinket is, elsősorban a munkaérdemrend arany fokozatával kitüntetett C Silag Józsefet, a tröszt főmérnökét, továbbá Déri Sándor és Tarján Kálmán főmérnök elvtársakat, akik nagy segítői voltak a győzelmes széncsatának. Amikor eredményeinket felsoroljuk, látnunk kell, hogy sikereinket bizony elhomályosítják a még gyakran fellelhető súlyos hibák. Rákosi elvtárs külön figyelmeztetett bennünket arra, hogy nemcsak több, hanem jobb szenet kell termelünk, növelnünk kell a szén minőségét, kalóriaértékét. őszintén meg kell mondani, hogy ezen a téren vajmi keveset, vagy éppenséggel semmit sem tettünk. Nem hogy csökkentettük volna szeneinkben a meddőt, feltűrtük, hogy a megengedettnél is 1,26 százalékkal több legyen bennük. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az elmúlt évben trösztünk naponta mintegy 10 vagon meddőt adott el a fogyasztóknak. Naponta 10 vagon esett ki tehát szállítási eszközeinkől, S ezzel még külön is megkárosítottuk népgazdaságunkat. A fősúlyt ebben az évben a terv mennyiségi teljesítése mellett a széntermelés minőségére kell helyeznünk. Gondoskodni kell arról, hogy a minőségi termelés már a munkahelyen elkezdődjék. Alapos műszaki, szükség esetén fegyelmi intézkedéseket kell életbe léptetni, hogy a minőségi hibákat a legrövidebb időn belül teljes Miértékben kiküszöböljük. Hiba volt még nálunk, hogy nem úgy kezeltük a szocialista munkaversenyt, ahogy kellett volna A munkaverseny legfőbb szervezője aggárszervezetek irányításával a szakszervezet, ugyanakkor azonban vállalataink és üzemeink vezetői egyes helyeken bürokratikusan kezellték a szocialista építésnek ezt a fontos módszerét. IGYEKEZNÜNK KEEL javítani munkánkon ezen a téren is. Életet, lendületet kell adni versenymozgalmunknak. Javítani kell népnevelő, agitációs munkánkon, jobban kell népszerűsítenünk a jutalomkiosztásokat. Élenjáró dolgozóinknak tekintélyes összegeket fizetünk ki jutalom címén, de nem használjuk ki a jutalmazás rendszerének hatalmas mozgósító erejét. Nem foglalkozunk eleget azokkal a dolgozókkal sem, akik, ha nem is tejesítik túl hónapról-1 hónapra előírásukat, de becsülettel eleget tesznek a rájuk kiszabott kötelezettségeknek. Ugyancsak fontos feladatunk közé tartozik, hogy rendszeresen foglalkozzunk azokkal, akik nem teljesítik tervüket. Az egyik legjobb eredményt elért vállalatunknál, a kuritgáni vállalatnál a szénvágók 45 százaléka 100 százalék alatt van terve teljesítésével. Kimaradásuk a munkafegyelem lazaságával függ össze. Ezen a téren elsősorban a vezetők magatartásán kell változtatni. Ha szénvágóinktól megköveteljük, hogy napról-napra elvégezzék a rájuk bízott feladatot, megjelenjenek a munkahelyen, akkor nekünk is kötelességünk maradéktalanul eleget tenni a munkafegyelem előírásainak. A törvény által biztosított fizetett szabadságokat pontosan ki kell adni. Sok műszaki emberünk túl van terhelve munkával és képtelen hozzájutni törvényben előírt szabadság idejéhez. Ez inkább kárára, mint hasznára van népgazdaságunknál, hiszen kifáradt embertől nem várhatunk helyes műszaki irányítást. * Figyelembe véve a múlt évben engedélyezett távolmaradásokat, kiderül, hogy emiatt 10 ezer vagon szénnel adtunk kevesebbet népgazdaságunknak,mint amennyit f elhaltunk volnra. Ezt a hatalmas számot érdekes lenne minden üzemünknél alaposan megvizsgálni. Az igazolatlan távolmaradásokat ugyancsak sokkal szigorúbban kell fogni, mert ez színtén hatalmas kiesést, — az engedélyezett távollmaradásokkal együtt mintegy 20 ezer vagonos kiesést okozott. Világosan látnunk kell, hogy mindezek a feladatok — a szén minőségének javítása, a verseny szélesítése és a munkafegyelem megszilárdítása — nagy erőfeszítéseket követelnek és csak a pártszervezetek és a szakszervezeti aktívák segítségével tudjuk azokat megoldani. TERVÜNK TELJESÍTÉSÉT nagy mértékben elősegítik azok azintézkedések, amelyeket trösztünk műszaki vezetői dolgoztak ki a jobb munkaszervezet megteremtésére. Az intézkedések elősegítik a ciklusos munkaszervezés szélesebb körű bevezetését, a megelőző karbantartást, az üzemzavarokból keletkező időkiesések minimumra való csökkentését. Szélesebb körben alkalmazzuk üzemeinkben a millszekundos robbantásos módszert, mindent elkövetünk, hogy gépeinket a jelenleginél sokkal jobban ki tudjuk használni. Dolgozóink ma már egyre jobban megkedvelik, hűséges segítőtársuknak tekintik a gépeket, rajta leszünk, hogy egyre növekvő igényeiket ezen a téren is kielégítsük. A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói, fizikai és műszaki dolgozói azzal a kemény elhatározással indulnak az új széncsatába, hogy a rájuk kiszabott tervet maradéktalanul teljesítik. Gondoskodunk arról, hogy rejtett tartalékainkat feltárjuk, bányász dolgozóink hősi munkalendületét még tovább fokozzuk. Valamennyien tudjuk, hogy mint mindig, mellettünk áll, vezet bennünket nagy harcunkban a párt, szeretett Rákosi elvtársunk, — ez győzelmünk legfőbb biztosítéka. Előre a kohászat 1953. évi tervének túlteljesítéséért! kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak értekezlete Budapesten A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége szombaton Budapesten a SZOT székházában értekezletre hívta össze a kohászat vezetőit és kiváló dolgozóit, hogy megbeszélje velük a vaskohászat 1953. évi terve teljesítésének feladatait. Hidas István elvtárs megnyitó szavai után Zsofinyecz Mihály elvtárs tartotta meg beszámolóját. Zsofinyecz elvtárs bevezetőben ismertette a vaskohászat 1952. évi eredményeit. Kohászatunk termelése az elmúlt évben jelentős mértékben emelkedett, de még így sem tudta kielégíteni a népgazdaság szükségleteit. Ezután emlékeztetett azokra az útmutatásokra, amelyeket Rákosi elvtárs az országgyűlésen mondott beszédében és Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén adott kohászatunk számára. — Rákosi elvtárs a következőket mondott«: ,,Különösen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utolsó hónapjának az a hibája, hogy minden erőt csakis a terv befejezésére összpontosítottak és elhanyagolták a januári termelés előkészítését Zsofinyecz elvtárs ezután így folytatta: Az új tervévből eddig eltelt rövid idő alatt elért eredmények alapján vizsgáljuk meg: hogyan valósítottuk meg a Rákosi elvtárs által kitűzött feladatokat? Január 1-től 28-ig a nyersvastermelés tervét csak 93,8 százalékra, a Martin-acél termelését 87 százalékra teljesítették vállalataink. Komolyan elmaradt a hengereltáru termelése is. Január hónapban ahelyett, hogy túlteljesítettük volna terveinket az 1952. évi mulasztások tiepótlása érdekében , növeltük a tavalyról fennmaradt adósságot- Zsofinyecz elvtárs hangsúlyozta: milyen nagy felelősséghárul kohászainkra. Kohászatunk elmaradása fékezi a gépgyárak egész sorának munkáját. Ezután nyolc pontban foglalta össze a kohászat élőtt álló legfontosabb feladatokat. - - , A legfontosabb feladatok legelső feladatnak a vezetés színvonalának emelését jelölte meg a kohászati miniszter. Kohászati üzemeink vezetői egyált talán nem, vagy csak részben hajtották végre a KV november 29-i határozatait, nem fogadták meg Rákosi elvtárs országgyűlési beszédének a vaskohászatra vonatkozó útmutatásait, a határozatokat nem is dolgozták fel megfelelően. A diósgyőri kohászati üzemekben például megbeszélték ugyan a KV legutóbbi ülésének útmutatásait, de a beszámolót nem Varga elvtárs, az üzem igazgatója tartotta, hanem rábízták az egyik osztály vezetőjére. Az értekezleten nem hoztak határozatokat, nem adtak konkrét feladatokat a fontosabb üzemeknek. Ez is közrejátszott abban, hogy a januári tervet nem tudták teljesíteni. A diósgyőri példa is mutatja, hogy egyes vezetőink még mindig formálisan kezelik a párt és a kormány határozatait, s nem jutnak messzebb a megvitatásuknál. A kohászati üzemekben alig érvényesül az egyszemélyi felelős vezetés, az egyes munkakörök nincsenek kellően elhatárolva. Ahhoz, hogy a vezetés színvonalát megjavíthassuk, meg kell határozni, hogy az igazgatótól kezdve a csoportvezetőkig — kinek mi a feladata, ki miért felelős. Ki kell építeni a termelés szakadatlan ellenőrzésének módszereit. Mindezeket a feladatokat természetesen csak úgy tudjuk végrehajtani, ha növeljük kohászati üzemeink vezetőinek és dolgozóinak műszaki és politikai képzettségét. Több segítséget kell adni a fiatal kádereknek. A második feladat — állapította meg Zsofinyecz elvtárs—, a kohászati berendezések jobb kihasználása, a munka magasabb fokú szervezettsége a termelésből kieső idők állandó csökkentése révén. Ennek egyik legfőbb feltétele a karbantartás helyes megszervezése. Gyakran még mindig szervezetlen a karbantartás, egyes helyeken kíméletlenül, gondatlanul bánnak a termelő berendezésekkel. A diósgyőri Martin üzemben ez év januárjában egymás után sorozatos hibák fordultak elő. Volt olyan nap, amikor hét kemence közül négy javítás alatt állt azért, mert decemberben az évvégi hajrá közben nem végezték el a tervezett javításokat. Zsofinyecz elvtárs a karbantartás elhanyagolásáért megbírálta a diósgyőri Martin, ma és az RM Martin üzem vezetőjét, továbbá a borsodnádasdi lemezgyár igazgatóját, majd így folytatta: Meg kell szerveznünk a gépek állandó szakszerű felügyeletét, meg kell határoznunk, hogy melyik alkatrészt mikor kell kicserélnünk. Gondoskodnunk kell tartalék,alkatrészekről. Le kell rövidítenünk a kemencék, hengersorok javításának idejét. A termelési tervek teljesítése mellett minden körülmények között végre kell hajtani a karbantartás tervét is. A harmadik feladat a tervfegyelem erősítése. A kohászati miniszter élesen megbírálta a diósgyőriért az ózdi kohászati üzemek igazgatóit, mert megszegték a terv fegyelmet, s ezzel akadályozták több más üzem tervének teljesítését. A negyedik feladat: meg kell javítani vaskohászati termékeink minőségét, csökkenteni kell a selejtet, a technológiai fegyelem szigorú betartásával biztosítani kell üzemeink tervszerű, programszerű termelését. Ipari fejlődésünk jelenlegi szakaszán azonban már az sem elég, ha megelégszünk a rendelkezésünkre álló technikai és technológiai módszerekkel. Elsőrendű kötelességünk — különösen az üzemek főmérnökeinek kötelessége — tovább fejleszteni a technológiát és a technikát. A jelenleg oly sokszor hangoztatott ,,objektív nehézségek" sok esetben éppenabból fakadnak, hogy elhanyagolják a műszaki fejlesztést, az új technikai módszerek bevezetését. Zsofinyecz elvtárs ötödik feladataként az anyagellátás jobb megszervezését, hatodik feladatként az üzemek rendjének és tisztaságának biztosítását emelte ki. Hetedik feladatként a munkavédelem megjavítását jelölte meg. Megállapította: A munkavédelem elhanyagolásáért vaskohászati üzemeink vezetőit komoly felelősség terheli. Ezt a helyzetet pártunk és kor. Hiányunk tovább nem tűri. Igaz, gásóinknak széleskörű intézkedéseket kell kidolgozniok a munkavédelem gyors megjavítására. Kemény szigorral le kell sújtani azokra a vezetőkre, akik a dolgozók biztonságával nem törődnek. Végezetül nyolcadik feladatként a munkaverseny továbbfejlesztéséről és a munkafegyelem megerősítéséről beszélt a kohászati miniszter és megállapította, hogy a versenymozgalom kérdéseit üzemeinkben még mindig gyakran formálisan, bürokratikusan kezelik. Zsofinyecz elvtárs befejezésül hangsúlyozta, mennyire megkönnyíti munkánkat a Szovjetunió sokoldalú önzetlen segítsége. — A kohászat dolgozói tudják, milyen sok múlik az ő munkájukon, azért megfeszítik minden erejüket, hogy győzelemre vigyék a tervet. A vita szünet után megkezdődött a vita. Elsőnek Varga Géza elvtárs, a diósgyőri kohászati üzemek igazgatója szólalt fel, majd Kórodi József, a diósgyőri Martin acélmű egyik acélgyártó mestere beszélt. — Szinte arcpirulva kell az elvtársak előtt állnom — mondotta —, mert nem tettük meg mindazt, amit Rákosi elvárt, a dolgozó nép kívánt tőlünk. Elhanyagoltuk a karbantartást. Nem szabad megengedni, azt, hogy pl. Diósgyőrött egy órasz esés legyen azért, mert gondatlanság következtében befagyott a csapolónyílás. Nálunk Diósgyőrött gyakori a panasz a gáz magas kéntartalma miatt. De mit tettünk ellene? Megalkudtunk, nem tettünk semmit. Pedig cselekedhettünk volna: beletehettük volna a betétbe a szükséges mészmennyiséget, s ezzel csökkenthettük volna a kéntartalmat. A sztahanovistáknak segíteniük kell a lemaradókat Ezután Schuszter Sándor elv.társ, a híres ózdi sztahanovista olvasztár lépett az emelvényre. __ Mi, sztahanovisták, nem kaptunk olyan bírálatot ezen az értekezletén, amilyent megérdemeltünk volna — kezdte beszédét. — Az elmaradásért mi is felelősek vagyunk. A sztahanovistáknak sokkal több elvtársi segítséget kellett volna nyújtaniuk azok számára, akik nem teljesítették a tervet. Sok sztahanovista azt hitte — én is azt tettem —, ha bizonyos százalékot, elértem, akkor már eleget tettem pártunk és kormányunk felhívásonak. Pedig nem elég, ha néhány kiugró teljesítmény van, hanem a legjobbaknak maguk után kell vonniuk a többi dolgozót is. Szuhai Rezső elvtárs, a Lőrinci Hengerművek igazgatója volt a következő felszólaló. Beszéde közben lépett a terembe Rákosi Mátyás elvtárs, akit dörgő tapsviharral, forró szeretettel köszöntöttek az értekezlet résztvevői. Fessler Péter, az RM acélmű sztahanovista olvasztója és Bérces Henrik elvtárs, a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatójának hozzászólása után Kugler Lajos elvtárs, a diósgyőri Kossuthdíjas hengerész beszélt. Szembeszállt azokkal, akik azt mondják, hogy minden az anyagellátáson és a gáz kéntartalmán az ,,objektív körülmények, ken” múlik. Kugler elvtárs ezután megbírálta a versetív szervezésével foglalkozó szerveket, amelyek nem gondoskodnak az eredmények kihirdetéséről- Derültség és nagy *taps fogadta Kugler elvtárs utol*só szavait: — Meg akarom még említeni, ■ hogyan dolgozom, hogyan tudom minden Vállalásomat teljesíteni. Én sem s*ttá lettem szerencsésebb csillagzat alatt, mint bárki más. De nem várok a hónap végéig, hanem már az első három,négy napon igyekszem túlteljesíteni a tervet, s eset azután tartom tovább is. Más titkom nincsen. Ezután Tóth László elvtárs, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója és Balsai István elvtárs, az ózdi acélmű vezetője szólalt fel. Szünet után Réti Vilmos ellikára, a Diósgyőri Kohászati Üzemek főmérnöke szólalt fel. — Műszaki vezetőink többé-kevésbé helyes utasításokat adnak ki. De az utasítások végrehajtását nem ellenőrzik. Mikor végezzük mi az ellenőrzést ? Amikor valamiért „felülről" figyelmeztetést kapunk. Ilyenkor gyorsan szaladunk és ellenőrizzük azt a területet, ahol baj van, s nagy sietve felelősségre vonjuk a mulasztókat. Pedig mennyivel helyesebb lenne, ha az ellenőrzés szervezett, állandó, folyamatos lenne. Ennek a rossz munkamódszernek egyik velejárója az, hogy minden vezető „egy lépcsőfokkal“ lejjebb lép, tulajdonképpen a hozzá beosztott alacsonyabb fokú funkcionárius munkáját végzi el. A minisztérium mutatott ebben rossz példát, amikor a főosztályvezetője számos más magasrangú funkcionárius 300 kg. anyagért telefonálgatott a gyárakba. Hatalmas erő rejlik a dolgozók kezdeményezéseiben Simon Béla elvtárs, az ózdi nagyolvasztómű vezetője elmondotta, hogy hosszabb időn át lebecsülte a dolgozók kezdeményezéseit, — a kohó átépítésének rekorderedményei azonban bebizonyították nekem —mondotta, milyen hatalmas erő rejlik a dolgozók kezdeményezéseiben. Attól kezdve elhatároztam, hogy jobban segítem a szakszervezeti funkcionáriusokat a verseny szervezésében. Beszéde után a vitát lezárták és Zsofinyecz Mihály elvtárs, kohászati miniszter válaszolt a felszólalásokra.