Északmagyarország, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

4 Furfangos diósgyőriek között Hétfőn este zsúfolásig megtelt a diósgyőri Bartók Béla Művelődési Ház. Sokan voltak kíváncsiak az el­ső diósgyőri furfangos estre. Nem tudni, mi vonzotta ide elsősorban az embereket: a szórakozás, az itt új­szerű, szórakoztató ismeretterjesztés, a műsorban hirdetett művészek fel­lépése, vagy éppen a szellemi torna nyerteseinek kilátásba helyezett — nem megvetendő — jutalmazása. A fontos az, hogy nagyon sokan eljöt­tek és akik eljöttek, nemcsak jól szórakoztak, hanem nagyon sokat tanultak is ezen az estén. Fejtörő műsorokból, szellemi tor­nákból nem volt hiány az utóbbi években, ez az első diósgyőri fur­fangos est mégis említésre méltóan kiemelkedő. Kiemelkedő elsősorban azért, mert ez nem az Országos Ren­dező Iroda által az egész országban megrendezett fejtörőverseny egyik rendezvénye volt, amelynek kérdései szinte azonosak Zalaegerszegen, vagy Salgótarjánban, vagy éppen Miskol­con, hanem a Vasas Szakszervezet helyi szerveinek szervezésében, helyi vasas kultúrmunkások közreműködé­sével, jórészt helyi vonatkozású és igen széleskörű tájékozottságot kí­vánó kérdésekből összeállított, jól sikerült estben volt részünk, amely­nek otthonosságát, barátságos légkö­rét nagymértékben fokozta, hogy nagy zömmel ismerős miskolciak, il­letve diósgyőriek ültek a nézőtéren és ugyancsak ismerős miskolciak és diósgyőriek voltak a színpadon — a szereplők és versenyzők között egy­aránt is. A játékot Kováts György, a Mű­velődési Ház igazgatója vezette olyan hozzáértéssel, mintha ezt állandóan, hivatásszerűen végezné, — túltéve a csak ezzel foglalkozó, hivatásos já­tékvezetők rutinból fakadó stílusán. Irányításával egyenletes gyorsaság­gal pergett a játék, a műsor, reme­kül váltották egymást a kérdés-fele­letek és a szórakoztató számok. Si­­került megteremtenie azt a nagysze­rű légkört, amelyben a közönség együtt izgult a versenyzőkkel, egy­­egy kérdés jó megválaszolásáért egy-egy versenyző pontszámainak emelkedéséért. Kováts György állította össze a kérdéseket is, amelyek négy téma­kört öleltek fel: miskolci általános irodalmi és történelmi vonatkozású kérdésekre kellett válaszolni, és kü­lönböző gyakorlati jellegű feladato­kat kellett megoldani. Ízelítőnek egy-két példát említünk a kérdések­ből: Mikor épült Miskolcon az első iskola? Ki volt a magyar irodalom­ban a „háborús költő” és mi volt az igazi neve? Mikor volt a Martino­­vics-féle mozgalom, mik voltak a mozgalom célkitűzései? Melyik Mis­kolc legrégibb épülete? Honnan szár­mazik „A föld azé, aki megműveli” jelszó? Ki mondta és mikor az „Alea incta est” mondást? Kik voltak a XVII. század erdélyi fejedelmei? Mi a jelentősége az 1947-es választások­nak? Mikor volt a kommunizmus építésének kongresszusa? Járt-e Kossuth Miskolcon, mikor és hol? Melyik király, milyen szerződést írt alá a diósgyőri várban? Év, hó és nap szerint mikor bocsátották fel az első szputnyikot? Milyen ismeretterjesztő előadások hangzottak el az utolsó hónapban a Bartók Béla Művelődési Házban? Hol és mikor alakult meg Miskolcon a direktórium? Hol volt és miről nevezetes a „Vörös [UNK]­rák” vendéglő? Honnan ered a „Miskolc 23” elnevezés? Mikor volt a jaltai konferencia és kik vettek azon részt? És hasonlók. A hevenyészve kiragadott kérdé­sek is megmutatják, hogy milyen sokrétű felkészültséget kívántak a helyes válaszok, de ezeken kívül számos versrészletet, regényrészletet kellett felismerni, dalok, zenemű­részletek után felismerni a műveket és szerzőiket, és a gyakorlati felada­tok között nagyon sok gyors számo­lást, gyors elhatározást és nem egy­szer igen széleskörű tájékozottságot kívánó feladatokat kellett megoldani. A kérdésekről, illetve feladatokról el kell mondanunk, hogy a mércét helyenkint —­ különösen a szünet utáni második részben, a döntőben — elég magasra állították. Például a magnetofonról közvetített komoly­zenei műveknek a felismerése elég nehéz feladatot jelentett a verseny­zőknek, de örvendetes, hogy Csajkov­szkij és Kodály műveit hamarabb felismerték, mint egy másik kérdés kapcsán az utcahosszat dúdolt, csök­kent művészi értékű slágerek, tánc­­számok szerzőit. Általában az egész fejtörő azt mutatta, hogy a diósgyőri versenyzők a várostörténeti, általá­nos történelmi és gyakorlati kérdé­sekben mozognak a legotthonosabban és a könnyű­zenében a leggyengéb­ben. Egészében el kell mondanunk, hogy a diósgyőri közönség, illetve a versenyre jelentkezők általában jól vizsgáztak és a döntőben nagyon ne­héz kérdésekre válaszolva, sok ötle­tességet kívánó feladatokat megold­va, szinte fej-fej mellett versenyez­tek az első díjért, a kéthetes ingye­nes üdülésért a Lenin Kohászati Mű­vek siófoki üdülőjében, amelyet vé­gül is egy 17 éves kislány, Dvorszky Ildikó gimnazista nyert. Igen értékes a második díj is, egy 200 forint érté­kű könyv- és hanglemezutalvány, míg harmadik díjként egy 150 forint értékű könyv- és hanglemezutal­ványt, negyedik díjként pedig egy egyhónapos ingyenes mozibérletet adtak ki a nyerteseknek. Az est műsorában a Miskolci Nem­zeti Színház két énekes művésznőjé­nek szereplésével is találkoztunk. Részben a verseny céljait szolgáló tánc- és operettdalok bemutatásával, részben önálló énekszámokkal szere­peltek. Egervári Klára táncszámai­­val, Dómján Mária pedig szopránját jól megcsillogtató operett- és egyéb dalainak nagyszerű intonálásával aratott vastapsban megnyilvánuló sikert. Az utóbbit Kalmár Péter, a Miskolci Nemzeti Színház karnaeva kísérte zongorán. Két gyönyörű ba­lettszámban is gyönyörködhetetl­en közönség. Turczer Sarolta, az 57''t balettiskolájának most végzett nö­vendéke először a Hattyú halálával, majd a Pann Zoltánnal, a Miskolci Nemzeti Színház táncosával kettes­ben bemutatott Faust balettrészlettel tett bizonyságot tehetségéről. Remek színfoltja volt az est, műsorának a Lenin Kohászati Művek vokál-kó­­rusának szereplése és nagyszerűen festette alá az egész estet a Lenin Kohászati Művek kisegyüttesének hangulatos muzsikája. A kisegy­üt­­tes, amelyben a harmonikánál, xilofonnál és több más hangszernél a Moldován Gyulát, a Lenin Kohászati Művek stb. kultúrosztályának veze­tőjét, a zongoránál Cserháti János könyvtárvezetőt, az elektromos bő­gőnél Szegeczky László pénzügyi dol­gozót, a gitárnál Kékesi Antal ve­gyészmérnököt, a dobnál pedig Bak­­­ovics László technikust láttuk, a hi­vatásos zene­együtteseket szinte fe­lülmúló kulturáltsággal, művészi hozzáértéssel látta el a jól sikerült est zenei szolgálatát. Ezen az esten a diósgyőriek nem­csak jól szórakoztak, de igen sokat tanultak is. Hasznos lenne, ha az is­meretterjesztésnek ezt az élvezetes, szórakoztató formáját mind a több művelődési otthon alkalmazná, és mind több alkalommal lenne módja a közönségnek hasonlóan jól szer­kesztett szellemi tornákon részt ven­ni. Benedek Miklós írók két háború közt A Kereskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szakszerveze­tének miskolci Művész Színpadán ■ szombaton, február 4-én este 7 óra­kor irodalmi est lesz ..írók két há­ború közt” címmel. A verses, zenés összeállítás műsorában fellépnek: Latinovics Zoltán és Szabados Amb­rus, a Miskolci Nemzeti Színház tag­jai, továbbá Ruszinkó Mária, Csiz­madia Béla, Imreh József, Karsay Imre és Mosonyi Levente. A műsort összeállította és az összekötő szöve­get írta: dr. Kabdebó Lóránt tanár. Az összeállításban Babits. .. József Attila, Juhász Gyula, Karinthy Fri­gyes, Kis József, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc és Tóth Árpád verseit, illetve prózai műveit, továbbá Bartók, Ho­negger, Horváth Kiss László, Kodály Zoltán és Sztravinszky zeneműveit halljuk. szakmagyarorszag A nyugdíjas meg a karóra Annyira névtelenek ők, ha °^ £ "^£ 2 bajlódni. Szép csendesen letették a kalapácsot, egy reggel más állt a helyükre, s ők akikor is fölébredtek pontosan a megszökött időben, amikor már nem csör­gött az ébresztőóra, mert harmincöt, negyven év alatt hozzászoktak a korai keléshez, vérükké lett a pontos­ság, a kötelességtudat. Korán kelnek ma is, pedig már nem hívja őket a gyár, melegen öltöznek, begyújtják a kandallót és vár­nak arra, hogy majdcsak fölébrednek a ház fiatalabb lakói is, nagy álmosan elindulnak napi munkájuk után és akkor szerényen megjegyezhetik: Bezzeg, az én időm­ben! Akkor másként volt! Akkor a legfiatalabb kelt föl elsőnek, mert az öreg nagy úr volt! Még a közmondás is azt tartotta: Jó az öreg a háznál! Erre aztán a fiatalok elmondják a közmondás többi részét is, amit az öregek elhallgatnak: Ha baj nincs, bajt csinál! Ezen aztán öreg is, fiatal is nagyot nevet és meg­kezdődik szépen, finoman az öregek szapulása, leckéz­­tetése. Mert ugye, vasárnap van, senki sem megy korán reggel munkára, az öreg mégis korán ébred, éppúgy, mint annak idején, amikor még a gyárba járt. Kalamol, motoszkál a házban, nem hagyja a fiatalokat sem aludni, felébred az unoka is, a nagyapa kedvence, hi­szen ő sem akar alávalóbb lenni a nagyapánál és az egész szépen tervezett vasárnap reggel el van rontva. Pedig a fiatalok sokáig szeretnének aludni, hiszen szombaton este ki is maradtak egy kicsit,­­ ilyenkor, farsangidőben összejöveteleket rendeznek az üzemben is, olcsó költség, jó szórakozás jelszóval, dehát vasár­nap ide, vasárnap oda, menthetetlenül fel kell kelni, mert az öreg már a tüzet is megrakta, hozza a pincé­ből a szenet, leviszi a hamut, aztán odaül a tűz mellé, pipára gyújt és néz, néz, bele a pirosan lobogó lán­gokba. Vajon mit tud nézni azon a tűzön? Kiderül hog­y *de i ° PJa vissza elszállt fiatal­­nicerui­­ságát, itt élvezi a munka örömét, hiszen negyven éven át volt kazánfűtő, nem szakadhat el olyan egyszerűen a tűztől! S mikor a fiatalok is fölkelnek, szép csendben el­ismerik, hogy bizony jó is melegre kelni, de azért oda­ Mftik: Apa már megint olyan korán fölkelt. — Nem tudok aludni, fiam, mentegetőzik az öreg, s ebben több a dicsekvés, mint a szánakozás. Hogy lássák a fiatalok, nem anyámasszony katonája még ő, nem magatehetetlen, kitartott öreg. Mit kellene csinálni, hogy ezek az öregek önfeled­ten élvezzék a nyugdíjas élet kötelesség­ nélküli nap­jait? Az otthon semmit sem vár tőlük, mégis minden házi munkába ők akarnak előljárni, az üzemben más állt a helyükre, mégis naponként belátogatnak a régi munkapadhoz azzal a titkos szándékkal, hátha valami hiba adódik s kéznél legyen a segítség. Figyelmességük terhes is talán, de nem szabad megharagudni érte, hiszen ez azt mutatja, sohasem szakadnak el a munka­helytől, melyet annyira megszerettek. Az elmúlt évben történt, amit el szeretnék mon­dani. A Lenin Kohászati Művek kis ünnepséggel bú­csúztatta a nyugdíjba vonulókat. Ezen a napon jelent meg az újságban az a kis közlemény, mely hírül adta, hogy a gyár karórát ad emlékbe a nyugdíjasoknak. Kiosztották az órákat, elmondták a hivatalos jókíván­ságokat s megkezdődött a kötetlen, baráti beszélgetés, sör, harapnivaló mellett. Nyílik az ajtó s egy fehérhajú, reszketőfejű aggastyán lép a terembe. Minden arc felé fordul, minden hang elhallgat. Az öreg a hivatali asztalhoz tipeg és megszólal: — Eljöttem a karóráért... — Hogy hívják? így meg így ... Keresik a névsorban, kérdezgetik egymást, senki nem tud semmit. Az öreg vár, vár, le nem ülne egy világért sem, hiszen elöljárók előtt áll, hivatalos dolgot intéz. Végre valakinek eszébe jut s megkérdezi: — Mikor tetszett nyugdíjba menni? — Huszonöt évvel ezelőtt i­s hallatlan keserűséggel veszi tudomásul, hogy itt csak azok kapnak órát, akik most mennek nyugdíjba. A bácsi huszonöt év után is az üzemhez tartozónak érezte magát. Sok mindenen mosolygunk ma már, amit ők még annyira fontosnak tartanák. De egyben példát vehetünk tőlük: ez pedig a munkahely szeretete. S a munkahely szeretete következtetni enged arra is, hogyan végezték el a munkájukat. Tanuljuk el tőlük ezt az állhatatossá­got s higgjünk a közmondásnak anélkül is, hogy a másik felét hozzágondolnánk: jó az öreg a háznál... Csütörtök, 19«. februá­­r- #Ária- és da­lest a Fiatal Művészek Klubjának rendezésében J Utcaereten a szándék, amellyel a Szakszervezetek Megyei Taná­csa felkarolja a fiatal, jószándékú és fejlődni kívánó művészeket. Hétfőn este az ária- és dalest keretében Csa­pó Tamás, Horváth Dezső, Kiss Má­ria és Ősz Ilona előadásában dalo­kat és opera-áriákat hallottunk, köz­reműködött a Miskolci Fúvósötös. Az énekesek nem ismeretlenek miskolci közönség előtt. Az elmúlt a évben nagyobb lélegzetű produkció­juk volt az operastúdió előadása, amikor Mozart: Bastien és Bastienne c. kisoperáját és Gluck: Május­rálynőjét adták elő. Kiss Mária ki­és Ősz Ilona, a hangversenydobogóról is ismert. Ősz Ilona különösen, aki szép csengésű hangjával a Zenei Napok keretében is szerepelt. Mostani hangversenyük szintén előnyös színben mutatta fejlődésü­ket. A legérettebb produkciót ősz Ilona nyújtotta, akinél a hang szép­ségéhez az előadás kedves bája hozzájárult. De a többiek is tehetsé­g­­gük szerint törekedtek. Természete­sen legtöbbjüknél hiányzik a gyako­ri szereplés által megszerezhető pó­dium-rutin, hanganyaguk azonban figyelemre érdemes. További gondos munka meghozhatja a felső hangok nyíltabb, teltebb szépségét. Csapó Tamás basszusáról már egyszer meg­írtuk, hogy művelést érdemelne. Horváth Dezső tenorja hangban szép, de kissé elfogódott és fojtott előadá­s iss volt. Kiss Mária pasztózus, meleg hangjáról is írtunk már. Különösen szerencsések számára a nagy ívelé­sű, súlyos veretű dallamok. Herédy Éva, a Miskolci Nemzeti Színház karmestere áldozatos és lel­kes munkájának eredménye volt e hangverseny. Szándéka és munkájá­nak eredménye dicséretes. A Mozart opera-áriák stílus-kialakítása nem sikerült maradéktalanul, de egészé­ben az est hasznos és szép volt. Közreműködött a Miskolci Fúvós­ötös. Szerencsés és szellemes ötlet volt az együttes tagjainak bemutatá­sa hangszereikkel együtt: Kecskemé­ti János, Kollár József, Novák József, Salamon Ferenc és Czimmer Sándor. A hangszerek ismertetése azonban már kevésbé. Szakembernek elég le­­­het, ha annyit mondunk, hogy a­ hangszer „dupla, vagy szimpla nátil^ nyelű fafúvó”, nem szakembernek ke­­­­vés — és egyébként is a későbbiek­ során hosszú perceken át hallhatja hangját, színét, „mozgékonyságát’ — amelyről szintén egészen röviden szólt az ismertetés. Csak örülnünk lehet annak, hogy Miskolcon — hihetőleg állandóbb jelleggel — kamaraegyüttes alakult. Az együttes tagjait ezért feltétlen dicséret illeti, és azokat is, akik mó­dot adnak a szereplésükre. A kamarazenélés ritkán jelent kö­zönségsikert, a fúvós még ezen be­lül is kisebbet. Ezért is örülnünk kell az ilyen vállalkozásnak. Máris szép eredményre jutottak az össze­szokottságban, a hangszín kiegyenlí­tettségében, repertoárjuk elég széles skálájában. Nagy és szép feladatuk azonban a dallam-ívek megformálá­sa, a művek stílusának és gazdagabb dinamika­ kialakítása Legsikere­sebbnek és stílusban legjobbnak Far­kas: Régi magyar táncait tartottuk. Eredményeik és törekvésük egyaránt megérdemlik a velük való törődést és művészi segítést. A műsor ária- és dalestet hirde­tett. Az SZMT nagyterme általában nem hangversenycélokat szolgál. Ebből a körülményből eredően van­nak kialakult formái­, amelyek az is­meretterjesztést és esetenkénti szóra­koztatást szolgálják. Ha hangver­senyt rendez, ezeket a formákat vál­toztatnia kell. Nem szerencsés dritt­es dalest előtt ,,mindenáron” szóra­koztató lemezeket forgatni. A kettő együtt sok. S végül: 9 szereplőhöz a közönség­­szervezést is meg kell jobban oldani. A műsor rendező nevet is feltün­tet új és szokatlan jelenségként. (?) V. Zalán Irén A termeléskiesés ellenére is rendszeresen szállítják a műtrágyát a Borsodi Vegyikombinátból A Kazincbarcikán működő Borsodi Vegyikombinátban a megnövekedett igények kielégítésére a tavalyinál 44 000 tonna műtrágyával többet kell gyártani az ötéves terv első évében, mint tavaly. A műtrágyagyár egy­máshoz kapcsolódó több mint 20 üze­mében fel is készültek erre a fel­adatra. A hónap első részében zavar­talanul termeltek, s minden jel arra mutatott, hogy első havi tervüket túlteljesítik. A közelmúlt napok­ban azonban elektromos berendezés meghibásodása miatt üzemzavar ke­letkezett a műtrágya üzemben és a nitrogén műtrágya alapanyagát, az ammóniákat termelő szintézis üzem­ben. A két üzem szerelői az üzem­zavart a nagy hideg ellenére is gyor­san kijavították, azonban a szintézis üzemben a gépek beállítása miatt a szükségesnél kevesebb ammónia alapanyagot termeltek. Emiatt a mű­trágyát gyártó üzemrész sem tudott teljes kapacitással dolgozni. Ennek következménye, hogy az év első hó­napjának tervét a Borsodi Vegyi­kombinát nem teljesítette és egy napi termeléssel lemaradt. A vegyikombinát dolgozói a hiba kijavítása után most már újra teljes lendülettel termelnek, s február első napjaiban az elmaradást is behozzák A termeléskiesés a műtrágya szállí­tásában fennakadást nem okozott, mert a hatalmas sóraktárban tárolt műtrágyát rendszeresen szállítják az ország különböző részébe. A műtrágya üzemben az idén is a dolomit-porral kevert műtrágyát gyártják, amelynek előnye, hogy nem szívja magába a nedvességet, és a párás, nedves időben sem csomó­sodik össze. Fagyos hírek JÉGMEZŐK A TIAN-SAN HEGYSÉGBEN Szovjet geológusok expedíciót in­dítottak a Tian-San hegység nyugati részére, hogy felmérjék azokat a jégmezőket, amelyeknek létezését légifelvételekkel állapították meg. A hegység eme részén­­ új gleccsert fedeztek fel. A gleccserek 4000 méter magasságban vannak, némelyik öt kilométer hosszúságú. * TRAKTOR A JÉG ALATT Egy fagyos téli napon traktor­­oszlop kelt át a szibériai Csumis­­folyón. Andrej Pautov, az elől haladó gép vezetője „DT—54”-es traktorát szerencsésen átvezette a befagyott fo­lyón. A második traktort azonban már nem bírta el a jég, s az veze­tőjével együtt beszakadt és eltűnt a jég alatt. Andrej Pautov tüstént a jeges víz­be ugrott, kinyitotta a szerencsét­lenül járt traktor vezetőfülkéjének ajtaját és segített a vezetőnek a fel­színre jutni. Ezután Pautov újból a jeges vízbe merült s vomtatóhuzalra kapcsolta, majd partra vontatta a szerencsét­lenül járt traktort.* FÉLÓRÁIG A JÉGPÁNCÉL ALATT Két amerikai búvár mínusz 2,5 fokos vízben 28 percig tartózkodott a McMurdo öbölben az Antarktisz jég­páncélja alatt. A két búvár egy jég­olvasztó berendezés hatását vizsgálta és fényképezte a víz alatt. Amikor közel félóra után kikerültek a jég­páncél alól, megfelelő öltözetük elle­nére annyira át voltak fagyva, hogy a forró kávéval teli csészét is csak segítséggel tudták a szájukhoz emelni.* SÍPARADICSOM AZ ÓRIÁSHEGYSÉGBEN Több mint háromezer külföldi szakszervezeti beutalt tölti idén téli szabadságát az Óriáshegységben, a Csehszlovák Szakszervezetek Szövet­ségének üdülőiben. A csehszlovák szakszervezeti tagok közül 30 000-en üdülhetnek idén télen az Óriáshegy­­ségben.

Next