Észak-Magyarország, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

6 II gyámhalcsági munk­ájáról tárgyalt Miskolc város Tanácsának végrehajtó bizottsága — Országunkban Budapest után Miskolcon jelent legna­gyobb gondot a fiatalkorú- és gyermekbűnözés — mondotta Diczik István rendőrőrnagy azon az ülésen, amelyet teg­nap, december 1-én tartott Miskolc város Tanácsának végrehajtó bizottsága.­­ Ezt a gondot csak fokozottabb társadalmi segítséggel tud­juk könnyíteni, illetve meg­szüntetni. Az utóbbi gondolat áthatot­ta a többi felszólalást is épp­úgy, mint azt a jelentést, amelyet a városi tanács igaz­gatási osztálya készített sa­ját, illetve a kerületi taná­csok gyámhatóságának munká­járól. Néhány adat kommentár nélkül is jól érzékelteti a gyermek- és ifjúságvédelem­mel való fokozottabb törődés szükségességét: Miskolcon 41 ezer 18 éven aluli fiatal él Mintegy 2500 azoknak a kisko­rúaknak száma, akikkel a gyámhatóságoknak évenként foglalkozniuk kell. Közülük körülbelül ezer gyermek él veszélyeztetett körülmények között. Ugyanakkor a gyám­­hatósági feladatokat ellátó munkaerők száma kevés, a gyámügyi intézők túlterheltek. Ehhez a munkához társa­dalmi segítséget igényelve az igazgatósági osztályok már kapcsolatot teremtettek a KISZ-bizottságokkal, a nőta­náccsal, a Vöröskereszttel, a rendőrséggel, a bírósággal, az ügyészséggel, sőt, számíthat­nak a tanácstagok és az utca­­bizalmi-hálózat úgynevezett felderítő és jelző szolgálatára is. Sajnos, az üzemi szakszer­vezeti bizottságok még nem kapcsolódtak be ebbe a mun­kába. Konkrétan, miben kell fo­kozni a segítséget? Elsősor­ban a felnőttek, a szülők ne­velésében. Ez év július 1-ig ugyanis csaknem 170 gyerme­ket vettek állami gondozásba Miskolcon kizárólag a szülők erkölcsi hibái miatt! Sokkal kevesebb az anyagi és egész­ségügyi okok miatt gondozás­ba kerülő kiskorúak száma... — Sajnálatos tény az is, hogy évről évre csökken az állami gondozottak örökbefo­gadó, vagy nevelő szülők szá­ma — jelentette ki dr. Roz­­gonyi Jenő, a városi tanács igazgatási osztályának vezető­je. Míg a korábbi években átlag hat-hét gyermeket, ta­­valy már csak három kiskorút fogadtak örökbe Miskolcon. A sokfelé ágazó gyámható­sági munka egyik legkénye­sebb területe az úgynevezett láthatási jog szabályozása, amely az elvált szülők gyer­mekeire vonatkozik. Sok ne­hézséget okoz, hogy az elvált szülők a gyermeken keresz­tül próbálják megbosszulni az egymástól kapott, vagy vélt sérelmeket. Az ilyen ügyek száma is növekszik: 1962-ben 97, tavaly pedig már 161 esetben kellett szabályoz­ni a gyermekek láthatását. A gyámhatóságok nyilván­tartják az eltartási és életjá­radéki szerződéseket is, jelen­leg Miskolcon 58-at. Feltéte­lezhető azonban, hogy több ilyen szerződés van a város­ban, de a zömmel idős em­berek nem tudják, hogy a szerződések bejelentése milyen előnyökkel jár, mennyi védel­met kaphatnak ezáltal a ta­nácstól, amely ezzel a tény­kedésével is a lakossággal való törődést szolgálja. B. A. Jelentés a Diósgyőri Papirprlcó! A Diósgyőri Papírgyár dol­gozói a pártkongresszus tisz­teletére még ez év elején ér­tékes felajánlásokat tettek mind a termelés gazdaságos­ságának fokozására, mind pe­dig a mennyiségi terv orszá­gosan kívánatos túlteljesíté­sére. A széles körben kibon­takozott munkaverseny, páro­sulva az időközben bevezetett műszaki intézkedések elő­nyeivel, a vártnál is kedve­zőbb eredményeket hozott. Az év vége helyett már most, a kongresszus idejére összes­ségében és tételeiben is telje­sítették a vállalást, sőt, egyik­másik vonatkozásban túl is haladták. A termelékenység növelésén kívül a papír ön­költségét a felajánlott 2 szá­zalék helyett 2,5 százalékkal csökkentették. Ezzel a ne­gyedmillió forinttal már túl is teljesítették egész évre szóló önköltségi vállalásukat. A gyártási előírások szigorú betartásával, fegyelmezett munkával a selejt is kisebb lett a vállaltnál. Mindezeken kívül eleget tettek mennyisé­gi felajánlásuknak is. A kü­lönböző papírfajtákból eddig hatvanhat tonnával gyártottak többet esedékes tervüknél. A többlettermelés értéke csak­nem egymillió háromszázezer forint.­­A terv túlteljesítése azért is értékes, mert a diós­győri gyár termékeinek jelen­tős része különböző készáruk (mint például játékkártya) formájában exportra kerül. A dolgozók példás munkáját di­cséri, hogy a rendelők igénye­it kifogástalan minőségben, reklamáció nélkül elégítették ki. ÉSZAKMAGYARORSZAG Vietnam békéjéért! A Hazafias Népfront Borsod megyei békeoperatív csoportja december 14 és 20 között viet­nami szolidaritási hetet ren­dez megyénk minden városá­ban, községében. A rendez­vényre a Dél-vietnami Nemze­ti Felszabadítási Front meg­alakulásának hatodik évfordu­lója alkalmából kerül sor. A szolidaritási héten egy újabb országos akció sikeréhez járulhatunk hozzá: a 909 445— K. 95. számú csekkszámla gya­rapításával segíthetünk abban, hogy Vietnamban egy iskolát és egy kórházat helyreállítsa­nak. Az újabb társadalmi össze­fogással megyénk lakossága ismét tettekkel bizonyíthatja: az igazságos ügyért harcoló vietnami hazafiak mellett áll és elítéli a háborút! A miskolci 3. sz. AKÖV fiataljainak példamutatása A kongresszusi versenyben országos hírnevet szereztek a miskolci 3. sz. AKÖV KISZ- fiataljai. A tavaszi hónapok­ban elhatározták, hogy a kör­­zetesített iskolákba távolabbi településekről járó gyermekek utazásának biztosítására tár­sadalmi összefogással három Ikarusz 30-as autóbuszt fel­újítanak és korszerűsítenek. Kezdeményezésük széles kö­rű visszhangra talált, és mozgalmukhoz sorra csatla­koztak más megyék közleke­dési vállalatainak öiszesei. A közös összefogás eredménye­ként az Alkotmány ünnepéig húsz autóbuszt készítettek el és helyeztek üzembe. A központi szervek felmé­rése szerint országosan még hét ilyen autóbuszra volt szükség, hogy valamennyi körzetesített iskolának ké­nyelmes közlekedési eszköze legyen. Ezért a miskolci fiatalok a kongresszus tiszteletére újabb munkafelajánlást tettek és vállalták, hogy év végéig to­vábbi két, kiselejtezett autó­buszt rendbehoznak. A fel­adatok mielőbbi elvégzését segítették az idősebb dolgo­zók is, akik műszak után bennmaradtak a műhelyek­ben, s a fiatalokkal együtt „házilag” készítették el az al­katrészeket, szereltek, javí­tottak. A társadalmi munkában felújított negyedik iskola­buszt a napokban ünnepé­lyesen átadták a tiszatarjáni körzetesített iskolának. A jól felszerelt autóbusz napon­ta 40 gyermeket szállít az is­kolába és vissza a környező falvakból. Az ötödik autóbusz — amelyet a XVI. számú Autójavító Vállalat fiataljai­val együtt újítanak fel —elő­reláthatólag december »-re készül el a tsz-ek önálló gazdálkodásáról A népgazdaság és a tsz-ek kapcsolata Amikor a termelőszövetke­zetek önálló gazdálkodása, a holnap kerül szóba, sokan megkérdezik: no, és hogy ala­kul majd, milyen lesz a nép­gazdaság és a tsz-ek kapcso­lata. Hogyan érvényesül mégis az állami irányítás, ho­gyan tudják meg a tsz-ek, mit érdemes, miből mennyit kell termelni? De elhangzik olyan kérdés is: vajon nem vezet-e majd ez az út egy-egy tsz-nél az elvtelen, kapitalista jellegű módszerekhez, gazdál­kodáshoz? A kérdések jogo­sak, hiszen a termelőszövetke­zeti tagság egyben tulajdonos is, s minden tsz-tagnak, mint résztulajdonosnak, joga­ van beleszólni a gazdálkodás me­netébe. A termelőszövetkezeti üzemek viszonya tehát más az államhoz, a népgazdaság­hoz, mint az állami vállala­toké. Azt azonban már eleve ki lehet jelenteni, hogy egyet­len termelőszövetkezet sem gazdálkodhat az egész tár­sadalom érdekeivel ellentéte­sen, nem folytathat valami­lyen egészségtelen versen­gést. A tsz-ek is szocialista jellegű gazdaságok, a szocia­lizmus felépítése érdekében tevékenykednek. Magától értetődik, hogy az önálló gazdálkodás, a terme­lés irányításában bekövetke­zett változások célja is az, hogy a nagyobb hozzáértés, a jobb szakmai tudás, a helyi adottságok ésszerűbb haszno­sításával mind a termelőszö­vetkezeti tagság, mind egész társadalmunk erősödjön gaz­daságilag és politikailag. S ez végeredményben megjelöli a tsz-ek helyét egész társadal­munkban. Más kérdés vi­szont a tsz-ek állami irányí­tásának holnapi módja. Szervezett információ — mindennapos kapcsolat A tsz-ek önálló gazdálkodá­sa, az új tervezési és értékesí­­­tési módszerek már eleve fel­tételezik, hogy a termelőszö­vetkezetek gazdálkodásának közvetlen irányításához min­den tekintetben hozzáértő, felelősséget vállaló vezetőkre, tsz-elnökökre, mezőgazdá­szokra, pénzügyi szakembe­rekre van szükség. Az új le­hetőségek már ez évben je­lentkeznek, és csupán az ész­szerűbb termelésszerkezet ki­alakítása révén. Az encsi já­rás szakemberei az elmúlt hetekben valamennyi közös gazdaságban hosszabb időt töltöttek, s a tsz vezetőivel egyetemben vizsgálják, mi­lyen változtatásokkal, milyen pozitív változásokat lehet biz­tosítani. Sok helyen csupán azzal, hogy a gazdaságosan­­ termelő növényféleségek te­­­­rületét növelik, mások terme­lését elhagyják, máris jelen­tős plusz mutatkozik. Ezt azonban hozzáértéssel fel kell ismerni, sőt, a távlati ter­vek kidolgozása, a termelési körzetek kialakítása is jól kvalifikált szakemberek köz­reműködését igénylik. Ez már eleve azt jelenti, hogy továbbra is meg kell maradnia a területi egységek, megyék, járások államigaz­gatásában dolgozó szakembe­rek és a tsz-ek szoros kap­csolatának. Jóllehet, a ko­rábbi évekkel ellentétben e szakemberek és szervek fel­adata nem a mindennapos operatív beavatkozás, hanem a távlati tervek kidolgozása, a termelőszövetkezetek által kezdeményezett nagyobb be­ruházások szakmai jogossá­gának elbírálása és a dotá­ciók, hitelek szükségességé­nek, odaítélésének eldöntése. A bizonyos áruféleségek iránti népgazdasági igényről egyrészt a felvásárló vállala­tok szakemberein, az egyes területek államigazgatási szerveinek instrukcióin ke­resztül értesülnek a közös gazdaságok. Másrészt viszont az elkövetkezendő időszak­ban létrejönnek olyan in­formációs szervek, csoportok, amelyek felelősséggel javas­latokat tesznek, tanácsokat adnak a termeléshez. Igen je­lentős szerepe lesz a jövőben az írásos propagandának, el­sősorban a mezőgazdasági szaklapok bizonyos rovatai­nak, de a rádiónak, a televí­ziónak is. Szövetség — a tsz-ek képviseletére Igen sok szó esik e napok­ban a jövőben megalakuló termelőszövetkezeti szövetsé­gekről. Az új vonások, az ön­álló tervezés, gazdálkodás, értékesítés feltétlenül megkö­veteli, hogy a közös gazdasá­gok rendelkezzenek olyan szervezettel, szervezetekkel, amelyek koordinálják a ter­melést, segítik, előkészítik a jelentősebb közös termelési vállalkozásokat, képviselik a termelőszövetkezetek jogi és más érdekeit, sőt, részt vesz­nek az áru, a termékek elhe­lyezésében is. Ezt a célt szol­gálja majd a termelőszövet­kezetek által létrehozandó termelőszövetkezeti szövetség. E szervezet létrehozása már elhatározott dolog, s szinte bizonyos az is, hogy egy-egy terület, esetleg 80—100 közös gazdaság, azaz egy-egy na­gyobb termelési körzet tart majd fenn egy-egy szövetségi csoportot. Hogy erre szükség van, arra a számos közül hadd említsünk meg egyetlen érvet. Megyénkben is szinte min­den járásban, de elsőként a mezőkövesdiben dolgozták ki, milyen lehetőségek van­nak a termelés fejlesztésére, új, hasznos kezdeményezések­re, éppen a helyes változtatá­sok következtében. A tervek, javaslatok realitását előzetes kalkulációk is megerősítik. Azonban egy-egy új jellegű kezdeményezés, árufeldolgo­zás, melléküzemág létesítése két-három szomszédos tsz-nél is szerepel. Érthető, hogy mind a két-három tsz jobban jár, ha közösen hozzák létre az újat, s nagyobb kapacitás­sal, eredményesebben termel­hetnek. Ilyen esetekben is az összehangolással, a tervek ki­dolgozásával, a kezdeti lépé­sek megtételével jelentős, sokat érő segítséget nyújtanak majd körzetükben a termelő­szövetkezeti szövetségek. Az ilyen szövetségek mun­káját a megyei tanács veze­tői, szakemberei segítenék, ők gyakorolnának felügyeletet, intézkednének olyan ügyek­ben, amelyek a szövetség ha­táskörét meghaladják. Ez a szervezet, ez a mód helyesnek, ésszerűnek tetszik, s bizonyos, hogy valamennyi közös gaz­daság egyetért az ilyen, min­den tekintetben segítő, a tsz-ek érdekeit képviselő szö­vetség megalakításával. Barcsa Sándor Péntek, 1986. december 1 Tájékoztatás és propaganda lehetne N­épművészeti boltja­inkban, iparművésze­ti cikkeket árusító helyeken, de még a Kép­csarnok Vállalat boltjaiban is gyakran találkozik az ér­deklődő, vagy vásárló szán­dékú közönség olyan művé­szeti darabokkal, műalkotá­sokkal, e boltok jó értelem­ben vett árucikkeivel, ame­lyeknek alkotója legfeljebb a szakma berkeiben ismert, a nagyközönség előtt nem. Nem egy alkalommal áll meg az érdeklődő egy-egy névnél töprengően, legyen az akár népi iparművészeti alkotás, akár ötvösmunka, vagy éppen grafika készítő­jéé. Nem egyszer kisebb kamarakiállítások meghirde­tésekor is adódik olyan za­var, hogy a viszonylag na­gyon szűk körben ismert kiállító művészről a nevén kívül semmit sem tud az érdeklődő, nem egyszer a nevet is akkor hallja először. Holott kíváncsi lenne rá, vajon ki az illető, mit alko­tott eddig, mi volt az eddigi munkássága, milyen témák állnak legközelebb hozzá stb. Iparművészeti tárgyakat, népi iparművészeti cikkeket nemcsak szakboltokban, ha­nem más helyeken is árusí­tanak, ezek a művészi ter­mékek állandóan a közön­ség előtt vannak, s termé­szetes, hogy alkotóik iránt is folyamatos az érdeklődés. Sajnos, nemcsak a kiskeres­kedelmi vállalatok ajándék­boltjaiban, hanem a szak­boltokban sem tudnak min­denkor megfelelő felvilágo­sítást adni a vásárlónak, vagy vásárolni szándékozó érdeklődőknek, akár népmű­vészeti, akár iparművészeti jellegű áruról legyen szó. Még az is előfordul, hogy a Képcsarnokhoz tartozó bol­tok dolgozói előtt sem rész­letesen ismert egy-egy áru­sított műalkotás teremtő­jéi­nek munkássága. Az érdeklődő közönség nem keresgélhet utána lexi­konokban. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezek alkotói — az egészen kiemelkedő és már nagy sikerekben gazdag múltra visszatekintő művészek ki­vételével — nem is szerepel­nek a lexikonokban. Jelen­tős részük fiatal koránál, rövid pályájánál fogva még nem is szerepelhet. Ennek ellenére jó lenne róluk mind többet tudni, megismerni más munkáikat is, legalább leírásból, általában valami­vel többet tudni róluk. Nem lenne szükségte­len, éppen a fenti okok miatt, valame­lyik országos művészeti irá­nyító szerv gondozásában kiadni valami olyan kalauzt, kis lexikont, amelyik rész­letesen ismertetné őket, rö­viden bemutatná munkássá­gukat és legfőbb alkotásai­kat. Ez a lexikális felvilágo­sításon, tájékoztatáson kívül jó értelemben vett „árukí­nálat”, a művészeti kereske­delem hasznos propaganda­­eszköze is lehetne. Mindad­dig pedig, amíg ez nem old­ható meg, illetve egy ilyen kiadvány meg nem jelenik, hézagpótlásként jó lenne, ha a művészeti tárgyakat áru­sító boltok felettes szervei, központjai egy szerényebb kiállítású, de tartalmilag hasonló bibliográfiai tájé­koztatót adnának ki az ér­dekelt boltok vezetőinek és dolgozóinak felvilágosításá­ra, jó tájékoztatására. Legalább az eladók legye­nek tisztában az árusított művek alkotóival, és szük­ség esetén szakszerű, tartal­mas felvilágosítást adhassa­nak az érdeklődőknek. (benedek) Í­j gép az ismert terliszter szövetek kikészítésére A sikeres kipróbálás után megkezdte a termelést az NSZK-gyártmányú, Krantz MD—10 típusú szárító, hő­rögzítő gép a Hazai Fésűsfo­nó kikészítő üzemében. Az 5 és félmillió forintos beruhá­zású gép az eltartó szövetek kikészítésére szolgál. A magas poliészter tartalmú anyagok szárítása és hőrögzítése az új gépen egy műveletben törté­nik. Percenként 26 méter anyag halad keresztül a gé­pen, s így teljesítménye a ré­gebbi típusokéhoz képest há­romszoros. A képen: Szabó Istvánná a gép kapcsolótáblájánál.

Next