Északmagyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Törökország választások előtt VASÁRNAP választások ________lesznek Tö­rökországban, amelyeknek kimenetele jelentős befo­lyással lehet a NATO súlyos nehézségekkel küzdő délke­leti szárnyának további hely­z­e'­ére. Ahhoz, hogy a török vá­lasztás tétjeit és a választási­­ arc sajátos ellentmondásait e­kár vázlatosan is megismer­tessük, vissza kell nyúlni a második világháború utáni évek történetéhez. Törökor­szágban Kemal Atatü­rk reál­­politikájának utódja a köz­társasági néppárt, és szemé­lyében ennek vezetője, Inönü­­ volt. 1946-ban egy, a mégoly felemás belső reformkísérle­teket is elutasító, s minde­­ne­kelőtt a földbirtokosok ér­dekeit képviselő párt lépett porondra Bayar és Mende­resz vezetésével. A Menderesz-korszak tíz e­­tendeje alatt Törökország ,,abszolút atlanti" politikát folytatott: Washington min­den akcióra hajlandó szövet­ségesének bizonyult. NATO délkeleti szárnya eb­­­ben az időszakban egyértel­műen és szilárdan támasz­­k­­­athatott Törökországra. A Menderesz—Bayar re­zsimnek egy katonai felkelés vetett véget. Kétéves kato­nai interregnum után, 1962 júniusában választásokat r­endeztek, s ezen Inönü köz­­társasági néppártja — mint az várható volt — győzel­met aratott. E párt útkeresé­se azonban továbbra is túl­­s­em is bizonytalan és szürke volt ahhoz, hogy ma­gával ragadja a tömegeket. Így Inönü kabinetje 1965 tavaszán megbukott, és rövid átmeneti korszak után, az úgynevezett Igazság Párt ke­zébe került a hatalom. Az Igazság Pártról min­denki tudta, hogy Menderesz öt esztendővel korábban be­tiltott pártjának alapjaira épült. Az viszont már meg­­lepetésként hatott, hogy eze­ken az alapokon az új párt olyan külpolitikát formált, amely eltávolodott Mende­resz atlanti hagyományaitól, és egyre határozottabban for­dult a realitások felé. Demirel miniszterelnök, az Igazság Párt vezetőjének irá­nyítása alatt lazítottak a tö­rök külpolitika egyoldalú kö­telezettségein. Törökország NATO-tagsága azonban soha­sem vált kérdésessé. De ezen a kereten belül felvetették a NATO-támaszpontok jogi státuszának rendezését, a tá­maszpontok helyzetét, bizo­nyos, titkos katonai szerző­dések felülvizsgálását. A realitás elemei még job­ban megmutatkoztak abban, hogy ebben az időszakban minden szempontból rende­zettebbé vált a viszony a Szovjetunió és Törökország között. A Menderesz időszak „konfrontációs hisztériája” helyet adott az együttműkö­désnek. Demirel és a Szov­jetunió vezetői több ízben magas szintű megbeszélése­ken találkoztak, sőt Törökor­szág szovjet beruházási hi­telt is kapott. Mindez termé­szetesen azzal járt, hogy a szocialista országok és Tö­rökország kapcsolatai is meg­javultak. A­ mostani választásokra egy ilyen, külpolitikájában figyelemre méltó vonásokat mutató Igazság Párt a győze­lem esélyével indul. pontos __________________ alá-és mindenekelőtt (a vá­lasztások után) a hadsereg tisztikarának magatartása fogja majd megmutatni, hogy Demirel kormánya meddig képes még fenntartani ezt a kettősséget. A török külpoli­tika utóbbi éveinek reális lépései remélni engedik, hogy az Igazság Párt és a kor­mány csúcsain a választások után bármilyen óvatosan is, de elindul a belső reformok útján. j A­ VÁLASZTÁSOK| Péntek, 1969. október 10, Az SZKP Központi Bizottságának határozatáról Érdekes gazdasági kísérlet a termelékenység növelésére Az SZKP Központi Bizott­sága határozatot fogadott el, amelyben indítványozza pártbizottságoknak és a gaz­a­dasági szerveknek, hogy a dolgozók figyelmét hívják fel az ország egyik legfonto­sabb gazdasági problémájára, a termelékenység és a ter­melés gyors növeléséhez ve­zető utak kutatására. A határozatot ismertetve, a hírmagyarázat a scsokinói vegyikombinát pártbizottsá­gának tapasztalataira utal. E Moszkva környéki üzem­ben 1967 óta érdekes gazda­sági kísérlet folyik. Ak­kor határozták el, hogy több éven át változatla­nul hagyják az össz­­munkabér-alapot. Rendes körülmények között ennek az alapnak a mértéke a dolgozók számától és a ki­alakult átlagbértől függ. Olyan helyzet is előállhat, amikor az üzem dolgozó­ lét­számának csökkentéséből nem jut közvetlen haszon­hoz, mivel a következő év­ben a létszámcsökkenésnek megfelelően csökkentik a munkabéralapot is. A scsokinói kombinát esetében a munkások és mérnökök számának csök­kenítéséből származó megta­karítással maga az üzem ren­delkezhet. A megtakarított összeg jelentékeny részét az ottmaradt dolgozók között osztották el. A kísérlet beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Két év alatt a munka termelékenysége 87 szá­zalékkal nőtt, a termelés pedig 80 százalékkal emelkedett. Eközben a kombinát dolgo­zóinak száma 870 fővel csök­kent. A termelés intenzitásá­nak növekedése folytán fel­szabadult dolgozók megfele­lő elhelyezkedéséről az igaz­gatóság, a pártszervezet és más társadalmi szervezetek képviselőiből alakult bizottság gondoskodott. A létszámcsök­kentéshez hozzájárult, hogy közben több száz fiatal ön­ként távozott a kombinátból, hogy főiskolai tanulmányo­kat folytasson, illetve a kato­naköteles korúakat katonai szolgálatra hívták be. Eddig különböző ipar­ágakban mintegy harminc gyár és üzem követte a scso­kinói kombinát példáját. Nincs előrehaladás Továbbra is egyhelyben topogás jellemzi a Vietnam­mal foglalkozó párizsi négyes értekezletet. A csütörtökön megtartott ülésen Henry Ca­­bot-Lodge amerikai küldött megpróbálta tagadni, hogy a Nixon-kormányzat a háború folytatására törekszik. Más­részt azt akarta bebizonyíta­ni, hogy 60 000 katona kivo­nása a több mint félmilliós amerikai expedíciós hadse­regből „jelentős lépés”. Ha­sonló hangnemben szólalt fel Pham Dang Lam nagy­követ, a saigoni rezsim kép­viselője is, aki a fentiekhez még hozzáfűzte a „titkos ta­lálkozókra” vonatkozó régi javaslatát is. Nguyen Thi Binh asszony, külügyminiszter, a dél-viet­nami ideiglenes forradalmi kormány küldöttségének ve­zetője tényekkel cáfolta meg Nixon elnöknek azt az állí­tását, amely szerint az ame­rikai kormány „lemondott a katonai megoldásról Viet­namban”. Éppen ellenkező­leg — mutatott rá, a Nixon­­kormányzat célja az agres­­­sziós háború folytatása és fo­kozása abból a célból, hogy erőszakkal kényszerítsék a dél-vietnami lakosságot az Egyesült Államok zsoldjában álló neokolonialista rend­szer elfogadására. Ha Van Lau nagykövet, a WDK képviselője rámutatott, hogy Nixon kormánya nem teljesíti az amerikai népnek tett békeígéreteit. Továbbra is folytatja a Johnson-kor­­mány politikáját — nemcsak fokozza agressziós háborúját Vietnamban, hanem leg­újabban még arra is törek­szik, hogy kiterjessze azt Laoszra. Gondok régen és ma Két évtized az ózdi országgyűlési képviselők szemével '■9*9 A várossá nyilvánítás évé­ben, 1949-ben választották meg Ózdon országgyűlési képviselőnek Csizmár Jánost, az Ózdi Kohászati Üzemek acélműi olvasztárát. A fiatal, akár újszülöttnek is nevezhe­tő város, első gondjai nehe­zedtek vállaira. — Húsz évvel ezelőtt, ami­kor város lett Ózd, nem vol­tak utak, járdák, bokáig süp­pedtünk a sárba, akadozott az élelmiszer-ellátás, ezért az alapvető élelmiszereket csak jegyre lehetett kapni, nem volt még helyi autóbusz­közlekedés, s hiányzott mind­az, ami a városokra jellem­ző — emlékezik vissza Csiz­már János, aki már nyolca­dik éve nyugdíjas. — Gond volt viszont az elhelyezkedés, nemcsak a nőknek, a férfiak­nak is. Az emberek nap mint nap megkerestek kéréseik­kel, panaszaikkal. Nem egyé­ni sérelmek voltak ezek, olyan kérések, melyek több száz embert is érintettek. A Szenna-völgy végén például félbemaradt egy iskola épí­tése. A gyerekeknek minden­nap több kilométert kellett gyalogolniuk. Megjártam a minisztériumot is az ügyben, s 1949 végén már megkez­dődhetett az iskolában a ta­nítás. A legrosszabb út a Hű­tésben volt. Esős időben már gyalogosan sem lehetett köz­lekedni. Sikerült kijárni a hétesieknek egy utat. Ez jóformán makadám­­még el sem készült, újabb probléma adódott. Nem volt üzletük. Nagy gondot okozott Ózdon a hentesáru hiánya. A vá­ros első éveiben raktuk le az alapjait a mai húsfeldolgozó üzemnek a régi vágóhíd he­lyén. Egyszerre több helyről is jelentkezett az igény az óvodákra. Arra alkalmas épületeket kisajátítottunk, építettünk, s így évről évre gyarapodott a városunk. El­kezdődött az első lakóházak építése, s bizony ünnepnek számított, amikor Ózd és Bükkszenterzsébet között az első autóbusz-munkás járatot beindítottuk.­­ A kohászati üzemnél a város első évében kezdődött az első nagy kohó építése. A nehéz fizikai munkát végző dolgozók élelmezése nem volt megfelelő. Azért is a mi­nisztériumba kellett menni, hogy a kohóépítők minden­nap húst ehessenek. Nagy dolog volt még az akkor. De nem volt könnyebb a szak­munkástanulók elhelyezése sem.­­ Ma már aprónak tűnő dolgok ezek, de húsz évvel ezelőtt nagy gondot jelentet­tek. Mint a gyereknél az el­ső önálló lépések. Azóta már minden megváltozott. A gon­dok is. Ha a mesebeli Csipke­­rózsikához hasonlóan valaki húszéves álmából felébredne, nem ismerne a városra.­­ Megváltozott, nagyobbodott a város, ezzel együtt a gond­ja is. Mert gond a húszéves városban is van bőven, de már egészen más természe­tűek, mint régen voltak. Csé­­pányi Sándor, a város or­szággyűlési képviselője, az Ózdi Kohászati Üzemek ve­zérigazgatója a következő­képpen összegzi ezeket: “ Az alapvető, városi vi­szonyokat meghatározó té­nyezőkben nagy előrelépés történt. Két évtized alatt szinte felmérhetetlen az út, melyet a város megtett. Új lakónegyed épült, több ezer család költözött új, kényel­mes otthonba, megoldódott a vízellátás, új üzemek, szol­gáltatóházak, intézmények, üzletházak épültek, s felso­rolni is nehéz lenne, mi min­dennel gazdagott Ózd. Rövi­den úgy lehetne jellemezni: minőségi változás történt. En­nek ellenére még ma is gon­dokkal éli a város az életét.­­ Még mindeddig nem si­került például megoldást ta­lálni a piaci viszonyokra. Ki­csi a felhozatal, magasak az árak. Jelenleg is vitatott lá­ma még a városban, hogy hol épüljön az új autóbusz-pálya­udvar. A lakáshiány is nagy gondot okoz. Sok lakás épült az elmúlt években, de mel­lette nem jutott pénz bölcső­dék, óvodák építésére. Külön gondot okozott ezek pótlása. Ma már úgy készülnek a ter­vek, hogy azokból az em­lített fontos, s nélkülözhetet­len intézmények sem hiá­nyozhatnak, s jut az erőből a város szépítésére is. Ez már magában is minőségi válto­zást jelent. A régi városrész helyén megkezdődött ez év­ben a városközpont építése. Külsőségekben is méltó lesz a városi rangra.­­ A gyár helyzete sem könnyebb a városétól. Az ÓKÜ is most éli kritikus idő­szakát. Az új gazdálkodás körülményei között kiderült, hogy a nagy beruházások el­lenére is öreg, korszerűtlen a gyár. A jelenlegi körülmé­nyek között hosszabb időre nyereséges gazdálkodást ter­vezni sem lehet. Az eddigiek­nél is nagyobb beruházásra van szükség. Többet kell ter­melni, s minőségi terméket a piacra vinni. Előkészületben vannak a tervek új henger­sorok telepítésére, a techno­lógiai folyamatok korszerűsí­tésére, valamint Centerben vasszerkezeti gyáregység épí­tésére. A napokban kerül a minisztérium elé a téma. — Ma is gyakran megkere­sik az emberek az ország­­gyűlési képviselőt. Sokan kérnek segítséget lakásprob­lémájuk megoldásához, gyer­mekeik egyetemi felvételé­hez, többen ösztöndíj-kérelmükhöz, kopogtatnak azért, hogy gyorsabban menjen la­kásukba a gáz bevezetése. Nőttek az igények, városia­sabbak lettek a gondok is. Ez az egészséges fejlődést tük­rözi. Tóth István Csizmár János, Csépányi Sándor A Thant cáfolata Az amerikai hírügynöksé­gek korábban olyan értesü­léseket tettek közzé, hogy Gunnar Jarring egy időre felfüggeszti tevékenységét, mert a közel-keleti rendezés egyelőre zsákutcába jutott. A Thant ENSZ-főtitkár nyi­latkozatban volt kénytelen cáfolni ezeket a sajtójelenté­seket, hangsúlyozva, hogy Jarr­ing „sem a múltban, sem most nem függesztette fel küldetését és a felek számá­ra továbbra is elérhető lesz az általa kiépített hatékony és gyors összeköttetés bizto­sító csatornákon keresztül”. Jarring állomáshelye Moszk­­va, ahol Svédország nagykö­veti tisztségét tölti be. Felfüggesztette Gandhi asszony és öt más baloldali pártvezető csütörtö­kön követelte az indiai kor­mánypárt fő irányító testü­letének, az úgynevezett mun­kabizottságnak az összehí­vását, hogy az ülésen meg­vitassák Nidzsalingappa pártelnök önkényes eljárását, amellyel felfüggesztette tiszt­ségéből a párt balszárnyának több tekintélyes képviselő­jét , Gandhi asszony híveit. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) Az előterjesztés kiemeli, hogy főként a lakáskarban­tartás, a mosás-vegytisztítás, a háztartási gépek javítása, a rádió-, a televízió-, a sze­mélygépkocsijavítás és kar­bantartás terén merültek fel jogos panaszok. A Minisztertanács határo­zatot hozott a szolgáltatások fejlődését biztosító gazdasá­gi szabályozó intézkedésekre: adó- és hitelkedvezmények nyújtására; a szolgáltatásban dolgozók érdekeltségének fo­kozásáról; egyszerűbb, a la­kosság igényeihez jobban al­kalmazkodó formák beveze­tésére; az átalányrendszer, a helyszíni javító szervezetek kiszélesítésére; a bedolgozó­hálózat bővítésére; a köl­csönzőszolgálat kiterjesztésé­re; a lakosság szabad ide­jéhez jobban alkalmazkodó munkarend kialakítására. Elő kell mozdítani az álla­mi vállalatok, szövetkezetek, közületek, intézmények és a magánkisipar szabad javító­kapacitásának igénybevéte­lét, és nagyobb mértékben bevonni a munkaidőn túli javító tevékenységbe más főfoglalkozású szakembereket és nyugdíjasokat. A szolgáltatásokkal kap­csolatos árpolitika fontos esz­köze a kiegyensúlyozott ellá­tás biztosításának, ezért" elő­írja a határozat, hogy mes­­­szemenően figyelembe kell venni a kisebb jövedelmű ré­tegek érdekeit, s az illetékes szervek tegyék hatékonyabbá az árellenőrzést. A határozat végül intézkedik­­ a lakos­ság saját javító munkájának megkönnyítése érdekében — az anyag-, alkatrész- és szer­számellátás megjavítására. A kormány felhívta a szol­gáltatásokat végző állami vállalatokat és szövetkezete­ket, azok vezetőit és dolgo­zóit, valamint a magán kis­iparosokat, hogy végezzenek színvonalasabb munkát, ja­vítsák a lakosság ellátását. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Megszűnik a biankó befizetési lap A postaforgalom korszerű­sítése során a postavezér­­igazgatóság a következő években gépesíti a postahi­vatalok pénzfelvételi és el­számolási munkáit. Ezenkívül 1970. elejétől fokozatosan be­vezetik a bankszámla-befize­tési bizonylatok elektronikus rendszerű feldolgozását. A gépesítés követelményei­nek megfelelően a posta egy­ségesíti a feldolgozási rend­szert és a befizetéshez szük­séges űrlapokat. Ezért a je­lenlegi több részes, illetve kü­lönleges taglalású csekkbefi­zetési űrlapok helyett január 1-től egységes háromrészes „átutalási postautalvány”-t hoznak forgalomba. A jelen­legi csekkbefizetési lapok, több részes postautalványok 1970. december 31-ig használ­hatók fel. A Magyar Nem­zeti Bank, a Magyar Beru­házási Bank és az Országos Takarékpénztár régi rendsze­rű befizetőcsekket már nem készít és nem ad a számla­­tulajdonosoknak. A posta megszünteti biankó befizetési lapokat is. a Helyettük díjmentes „belföl­di postautalvány”-t rendsze­resítenek, ezekért azonban befizetéskor az utalványok­ra megszabott díjat számí­tanak fel. Amennyiben a számlatulajdonostól kapott átutalási postautalványon történik a befizetés, azért díjat nem kell fizetni a fel­adónak. Miskolc I. postahivatal felvesz hírlapkézbesítőket, 4 órás elfoglaltsággal. Cím: Miskolc I. postahi­vatal, Kazinczy u. 18.. hírlaposztály.

Next