Észak-Magyarország, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

tSZM • MAG­YARORSZÁG Schirilla megküzdött a jeges Dunával Schirilla hét eleji óhaja, hogy legyen jég a Dunán szombatra, túlságosan is tel­jesült. Annyira, hogy a jég­táblák majdnem megakadá­lyozták a tizenharmadik téli Duna átúszását. A Vasas maratoni futója nagy feladatra vállalkozott, amikor szombaton délután 2 órakor az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél a zajló Dunának vágott. Bár az Esztergom­­jégtörő valamelyest meg­könnyítette előrehaladását, az összetorlódó jégtáblák így is nagy nehézséget okoztak. Az első 100 méter megtétele alig hasonlított az úszásra, az Uljanovszkba készülő Schiril­la perceken keresztül inkább csak kúszott a hatalmas táb­lákon. A partról mintegy 40 ezer néző figyelte birkózását jéggel. Vállalkozása végül is a nagyszerűen sikerült , egy­két jég okozta seb árán szuper maratoni futó 13 perc a alatt ért a Szabadság-híd budai hídfőjéhez. Utána Schirilla a Gellért-fürdőbe szaladt, ahol Keresztesi Fe­renc, a Gellért-fürdő gyúrója vette kezelésbe. Schirilla György további terveiről a Hotel Duna Inter­continentalban számolt be. Kraivich József edző kísére­tében február 13-án indul a Szovjetunióba, ahol Lenin szülővárosáig 5100 kilomé­tert fut és átússza a Volga folyót is. Művészeti napok a sátoraljaújhelyi járásban Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére művészeti napokat tartanak a sátoraljaújhelyi járásban. Ma, január 11-én találkoznak a járás népi tánccsoportjai­nak vezetői és táncosai Kar­csán, ahol bemutatóra és szakmai megbeszélésre kerül sor. A néptáncoktatók­­ szak­mai vitáját Ureczky Csaba, a járási-városi művelődési központ igazgatója vezeti. A művészeti napok kapcsán népművészeti kiállítás nyílik Révleányváron január 18-án. Bodroghalomban pedig janu­ár 20-án nyitják meg a holló­házi kerámia bemutatót. A hónap utolsó napjaira is jut néhány érdekes rendezvény. Semjénben január 23-án a bodrogközi népi játékokról tart előadást Lajos Árpád muzeológus, Karcsán pedig a Budapesti tavasz című film­ről rendeznek ankétot janu­ár 28-án. A művészeti napok programja Tolcsván ér vé­get, a hónap utolsó napján. A község olvasni szerető la­kói Fekete Gyula íróval ta­lálkoznak. A népszerű szerző Ezeregyedik esztendő című könyvéről rendeznek vitát / Ankét a hulladékgyűjtésről Január 12-én, hétfőn dél­előtt 10 órai kezdettel anké­tot rendeznek a Borsod me­gyei MÉH Vállalat központ­jában a hasznos hulladék­­gyűjtés 1969. évi tapasztala­tairól és az 1970. évi tervek­ről. Mint ismeretes, a hasz­nos hulladékgyűjtés legjobb segítői megyénkben is a kis úttörők. Az ő gyűjtőmunká­jukat irányító pedagóguso­kat, a művelődési osztályok illetékes képviselőit, vala­mint az úttörőszövetség ve­zetőit hívta meg tanácsko­zásra a MÉH. 2 Miskolc Budapesten „Borsod—Miskolc: Buda­pesten” címmel mutatkozik be a történelmi nevezetessé­gekben gazdag, s a hazai iparban vezető helyet elfog­laló megye és város február 20. és március 5. között a fő­városban. A megyei és a megyei jo­gú városi tanács, valamint a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága által ös­­­szeállított gazdag program keresztmetszetét adja e vi­dék életének. A Fővárosi Művelődési Házban számos kiállítást rendeznek. Bemutatkoz­nak többek között a mis­kolci művésztelepen élő és alkotó képzőművészek, a matyó díszítőművészek. A felszabadulás óta eltelt hu­szonöt év fejlődését külön ki­állítás mutatja be. Az Ipar­­művészeti Múzeumban miskolci Herman Ottó Mú­­­zeum nemzetközi hírű régé­szeti, valamint helytörténeti és néprajzi anyagából ren­deznek tárlatot Borsod és Miskolc tudomá­nyos-műszaki életéről MTESZ Borsod megyei Szer­­­­ezetéhez tartozó tagegyesü­letek tudományos ülésein számolnak be Budapesten a Technika Házában. Előadást tart többek kö­zött dr. Terplán Zénó, a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem tanára az egyetem gépészmérnöki kara, valamint a borsodi gép­gyártó vállalatok közötti kapcsolatokról, dr. Szántó István, a Bor­sodi Vegyikombinát igaz­gatója pedig a borsodi vegyipar fej­lődéséről. Tudományos előadások is­mertetik a kétszáz éves Le­nin Kohászati Művek törté­netét, különös tekintettel a következő évek fejlesztési feladataira, valamint a ne­mesacél-gyártásra. Hasonló előadáson számolnak be szakemberek az Ózdi Kohá­a­yzati Üzemek fejlődéséről is. A Budapesten megrende­zendő „borsodi napokat” ar­ra is felhasználják a miskol­ci és a megyei tanács veze­tői, hogy találkozzanak a főváros­ban tanuló borsodi fiata­lokkal, valamint a me­gyéből elszármazottak­kal. Bemutatkoznak a fővárosi közönségnek a miskolci ze­nekarok, valamint a Nap­jaink című folyóirat köré tö­mörült fiatal írók is. »»Tegye meg a dolgát” A Sharton Tate filmszí­nésznőt és vendégeit meggyil­koló „Hippi család” feje és szellemi vezére, Charles Manson sohasem adott egy­értelmű utasítást a gyilkos­ságok végrehajtására — er­ről számolnak be a bennfen­tesek, akik betekinthettek a nagyesküdtszék előtt lezaj­lott titkos kihallgatások jegy­zőkönyveibe. Mint mondják, Susan Atkins kisasszony, vád koronatanúja a kereszt­a kérdések súlya alatt beval­lotta, hogy Manson sohasem szólította fel nyíltan őt vagy bárkit a gyilkosságok végre­hajtására. Tanúvallomása szerint Man­son csupán annyit mondott neki, hogy „tegye meg a dol­gát”. Arra a kérdésre, hogy Manson megmond­ta-e, mit tegyen a La Bianca házban, ahol az idős házaspárt meg­gyilkolták, Atkins kisasszony nemmel felelt. Egy másik fontos tanú, Terry Melcher a vád azon állítását cáfolta, miszerint Manson, a bandavezér össze­veszett vele, amiért nem egyengette slágerénekesi kar­rierjét. Melcher azt állította, hogy Manson nem­ volt ha­ragban vele. Vasárnap, ím. január 11. Heti külpolitikai összefoglalónk Az új év azonnal nagy ak­tivitással kezdődött a diplo­máciai életben. Egész sor utazás zajlik le egyidejűleg, s a megindult eszmecseré­ken szőnyegre legkülönbözőbb kerülnek a nemzetközi problémák. Előkelő helyet kaptak ebben az európai kér­dések. A szocialista közösség együttes akciói szerepelnek fő helyen azokban a megbe­szélésekben, melyeket Old­­rich Cemik csehszlovák mi­niszterelnök folytat Varsó­ban. Ugyancsak az európai biztonsági értekezlet előkészí­­­tésének ügye fő téma azokon tárgyalásokon, melyek Karjalainen finn külügymi­niszter és Harmel, Belgium külügyeinek irányítója között zajlanak le Brüsszelben. En­nek a találkozónak a világ­sajtó nem véletlenül tulaj­donít különös jelentőséget. Ismeretes ugyanis, hogy Finnország vezető szerepet vállalt az összeurópai érte­kezlet előkészítésében, ami pedig Harmelt illeti, tavalyi moszkvai utazása óta egyik legmeggyőződésesebb nyuga­ti támogatója a konferencia összehívásának. Joggal érté­kelik tehát egyes nyugati sajtókörökben, hogy a finn­­belga megbeszélések bizonyá­ra újabb lökést adnak az annyira időszerű kontinentális találkozó európai elő­készületeinek. A feszültség enyhítése a célja annak az utazásnak is, melyre McCarthy amerikai szenátor vállalkozott. A de­mokrata párti politikus, aki annak idején szóvivője volt az amerikai háborúellenes erőknek, a szenátus pénz­ügyi csoportjának megbízá­sából utazott hogy személyesen Moszkvába, vizsgálja meg a helyszínen, milyen le­hetőségek volnának a szov­jet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok kibővítésére. A szenátor útja azonban sok amerikai politikus szerint túlnő ezeken a bevallott ke­reteken, s tulajdonképpen bi­zonyos üzleti körök megbí­zásából végez tapogatózó munkát a szovjet fővárosban, amelyek elégedetlenek a Ni­­xon-kormány szerintük túl­ságosan óvatos és bürokrati­kus manőverezésével a Szov­jetunió irányában. Ezzel szemben egy másik, sokkal hivatalosabb és magasabb szintű amerikai látogatás ép­pen ellenkező előjellel hat. Agnew amerikai alelnök, aki a héten több délkelet-ázsiai or­­szágban látogatott, misszió­jával tovább rontotta a nem­zetközi légkört. Az alelnök a meglátogatott országok ve­zetőit arra igyekezett ráven­ni, hogy fokozzák a belső el­nyomó rendszabályok alkal­mazását, nemcsak a balolda­li erők, hanem a velük ro­konszenvező polgári ellenzéki mozgalmak ellen is. A héten új vonása volt a helyzetnek, hogy rendkívül látványos formában rajzo­lódtak ki a közel-keleti be­folyásuk visszaszerzésén fá­radozó imperialista hatalmak ellentétei. Az már a múlt hé­ten is látható volt, hogy a francia kormány, melyet az öt ágyúnaszád Haifába „szök­­tetése” megzavart az arab országok felé kifejtett diplo­máciai tevékenységében, gyorsan igyekezett olyan rendszabályokat alkalmazni, melyekkel lecsillapíthatja egyes arab kormányok ha­ragját. Franciaország ugyan­is mindent elkövet, hogy el­sősorban gazdasági behato­lással visszaszerezze elvesz­tett közel-keleti pozícióit. Mint híre ment, a francia kormánykörök fegyverszállí­tásokról tárgyalt Líbiával, s létre is jött a megegyezés 50 Mirage típusú francia repülő­­gép eladásáról. Ezt a Fehér Ház úgy értékelte, hogy a kivonuló amerikaiak és an­golok helyét a franciák kí­vánják elfoglalni Líbiában. HARMATH ENDRE: Az Ideiglenes Kormány rendkívüli vizsgáló bizottságának az ön­kényuralom felbomlásáról szóló jelentése így kezdődik: „Azok között a személyek között, akik a megdöntött cári uralom utolsó évtizedében befolyást gyakoroltak a legfelső állami és egyházi igazgatás kérdéseire, a miniszterek és főpapok kinevezésére és levál­tására, a legfelső hatalomnak az orosz társadalomhoz való viszo­nyára, első helyen áll Grigorij Jefimovics Raszputyin­­ próféta­. Be­folyása olyan nagy volt, az orosz társadalomban akkora vissza­tetszést keltett, és annyit ártott a cári hatalom presztízsének, hogy akár az ő nevével is jellemezhetnénk az egész legutóbbi évtizedet.” Ez az 1917-ben készült jelentés így persze túlzás és az ősdefiníciója annak a mindmáig divatos tévedésnek, amely Raszputyint nem tü­netnek, hanem kórokozónak tartja. De az út, amely a szibériai fa­­háztól a pétervári palotáig vezetett, nagyon sokat elmond arról a halálra ítélt világról, amelyen végigkanyargott. A szerző éppen ezen az izgalmas úton vezeti végig az olvasót. Faly a Túra partján A Raszputyin-rejtély már a születéssel kezdődik. Egyes okmányok szerint 1872-ben, más források szerint 1864- ben vagy 1865-ben látta meg a napvilágot a szibériai pa­rasztgyerek. Szülőfaluja Pok­­revszkoje nagyközség Nyu­­gat-Szibériában, az Uraltól mintegy 400 kilométernyire, a Tura magas partjai között. Az ifjú Grigorij Jefimovics apja szerint egy gyerekkori m ,­­l­l­ad­tatás után serdült részeges, tolvaj korhellyé. Késő ősszel a Túra partján játszott bátyjával, Mihailfal. A fiú rálépett a folyót borító jégre, és játékos tánclépése­ket tett. Csakhogy a jég még vékony volt, és beszakadt Mihail eltűnt a vízben és Grisa — becsületére legyen mondva — utána vetette ma­gát. Egy arra vetődött pa­raszt segítségével ki is men­tette a fivérét. Mind a két gyerek tüdőgyulladást ka­pott. Grigorij hosszú hetekig betegeskedett, bátyját elvitte a láz. Mikor meggyógyult inni kezdett. Még nem volt 16 esz­tendős. Ha nem kapott pénzt vodkára apjából Jefim And­­rejevicstől, hát lopott , azt állította, hogy egy különös látomás tette imád­kozó-vezeklő, istenes ember­ré, sztareccé. Tizenhat éves korában az eke szarva mögött baktatott a földeken, amikor hirtelen csodás zenét hallott Megtorpant, feltekintett. Egy rózsaszín felhőn, angyalok seregében a Kazáni Miasszo­nyunk állt felette, és rámo­­solygott. Grisa mélyen meg­hajolt és elmondott egy imát. Mire kiegyenesedett, a látomás tovatűnt Különös klastrom A fogékony fantáziájú fiú elmondta a mezei jelenés él­ményét egy Zaborovszkij ne­vű kispapnak, akit apja fo­gatán a verhoturjei klastrom­ba fuvarozott Zaborovszkij kijelentette: szerinte vitat­hatatlanul égi jelről van szó, amely nyilvánvalóan azt adja tudtul, hogy Grisa többre hi­vatott a szántás­vetésnél és fuvarozásnál, hogy imára és szent életre kell adnia fejét. Az első feladat világos: ma­radjon Raszputyin egy ideig Verhoturieben és tanuljon, figyeUen. Grisorij egy ismerőssel visszaküldte anyának a kocsit és a lovat . Pedig három egész hóna­pon át a kolostor­ban maradt. Ekkor még nem sokat tudott a vallás dolgai­ról, de annyit már igen, hogy felismerje: itt nem azt vagy legalábbis nem csak azt tanítják, amit Pjotr atyjától hallott a pokrovszkojei templomban. Raszputyint itt fokozatosan beavatták a biro­dalom egyik legtitokzatosabb és legüldözöttebb szektája, az önkorbácsolók (hliszti) misztériumaiba. Tulajdonképpen nem is ön­korbácsolók: vezetőjük, a „bárkakormányos” vesszőkö­­tege csattan a meztelen háza­kon. Persze, a házak csak idővel válnak meztelenné. Előre megbeszélt estéken egyenként és titokban érkez­nek a kijelölt izbákba, szibé­riai faházakba a hívők. A kemencében lobog a tűz, az ütemesen mozgó testek át­forrósodnak. A kormányos és a mellette álló asszony — Isten anyjának megszemélye­sítője — lassan vetkőzni kezd, és a gyülekezet áhitatos arc­cal követi a példát Patyolat­fehér gyolcsingek kerülnek elő: a lélek csak úgy tisztul­hat meg, ha az ember leveti korábbi énjét — ruhájával együtt, amit „kifelé” hord. Korbácsos kormányos Az ének mind hangosabb, a mozgás mind intenzívebb lesz. A gyengébb idegzetűek kiesnek a monoton ritmus­ból, elhagyják helyüket és táncolni kezdenek a szoba közepén. A kormányos ké­szülődik. Ledobja magáról a gyolcsot, és keze fegyébe készí­ti korbácsát. Időnként nagy kiáltással végigvág vele saját hátán. A táncosok is közelebb lej­tenek. A köntösök fehér ha­lomba hullanak az egyik sa­rokban, és a meztelen teste­ken sejtelmesen csillan a gyertyák, mécsesek fénye. A korbács alá odagörbül az első hát Engedelmesen, alázatosan, kitárulkozva, mint ahogy szerelmes nő simul a férfi karjaiba. Meztelenség, tánc és korbács. A szekta koreográfiát csinált tanítá­sának lényegére, groteszk el­lentétek dialektikus egységé­re. De ez még nem minden. Kiáltások harsannak­ — Leereszkedett hozzánk a Szentlélek! A tánc már nem szólóban folyik. Párok találnak egy­másra, ölelik át egymást mind forróbban. Az imbolygó fény csak a szoba közepét világítja meg, a szegletek ho­mályosak maradnak. Ide omlanak a táncosok egymás után, a gyolcskötegekre sem. Itt nem számít a „kinti” házasság, sőt — ha netán így tetőzik a téboly — a rokon­ság foka sem Ez lelki frigy­, amelynek a test csak kerete. És különben is: hogyan üd­­vözüljön az ember, ha előbb nem vezekel? És hogyan ve­zekeljen, ha előbb nem aláz­za meg magát? Raszputyint egész életében azzal vádolták, hogy ennek a szektának a tagja. Soha senki nem állapította meg pontsan, mennyi ebből az igazság. Maga az a tény azonban, hogy éppen Oroszországban­­ és Szibériában, éppen Verhoturjében — volt ilyen gyülekezet volt ilyen tanítás, legalábbis érthetőbbé teszi a pokrovszkojei muzsikra an­­­nyira jellemző különös ket­tősséget. (Következik: A Fekete Szalon­ rejtély

Next