Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
Szer 0a, 1970. szept. 1<6. A vita előbbre visz Nyár végi munkák „A párttitkár legyen partnere a szakvezetésnek...” Az utóbbi években sikerült szerencsésen visszaszorítani a tbc-s megbetegedések számát. Ezzel egyidőben érdekes módon nem hogy háttérbe szorult volna, ellenkezőleg, hatalmas fejlődésnek indult a tüdőgyógyászat, éppen a nem tbc-s eredetű megbetegedések területén. Ezeknek a betegségeknek jó részét szennyezett levegő okozza, s a megyénkben ez különösen nagy gond. Bizonyára ez az objektív adottság is közrejátszott abban, hogy a tüdőgyógyászatnak ez az ága Budapest után éppen nálunk indulhatott figyelemreméltó fejlődésnek. Minden új meghonosítása nehézségekkel jár. Bár tudjuk, hogy az orvostudomány erőteljesen szakosodik napjainkban, kevésbé ismeretes azonban az a sokszor évekig tartó küzdelem, amíg egy általánosabb szakmából leválik egy kisebb részterület, s az elkezd önálló életet élni. Amit eddig elmondottunk, kizárólag szakmai gond. Ez azonban a miskolci tüdőkórház dolgozóinak életében egybefonódik a belső politikai élettel is. Pártunk mindig is az új, a fejlődő tendenciákat támogatta a tudományban. A kórház kommunistái ilyen elgondolásokkal választották meg párttitkáruknak 1967-ben a fejlődő bronchológia fiatal, ambiciózus főorvosát, dr. Barzó Pált. Magáról csak röviden és keveset szól: — Az egyetemen DISZ-tag voltam, s akkor léptem be a pártba, amikor már megszereztem a szakorvosi képesítésemet. Amikor megválasztottak párttitkárnak, nagyon jól esett a bizalom ... Hogy miért? Máris a mindennapi munka gondjánál vagyunk: — ... mert tudtam, hogy a szakmára nagy feladat hárul. Tudtam, hogy a szakmai vezetés csak akkor tud eredményt elérni, ha a politikai támogatást is száz százalékig megkapja. Nekem tetszik az az irányvonal, amelyet a kórház szakmai vezetése folytat a tüdőgyógyászatban. Mint orvos, s mint párttitkár is ezt támogatom. A párttitkárnak a szakmai munkán túl természetesen más kötelességei is vannak, ilyen például az intézet dolgozói szakmai és politikai fejlődésével való törődés. Erről Barzó főorvos a következőket mondotta: “ Kórházunk valamennyi párttagja részt vesz politikai oktatásban. Ketten járnak marxista esti egyetemre, s többen marxista középiskolába. A pártalapszervezet vezetősége törődik a szakmai oktatással is. A miskolci tüdőkórház bázisintézmény, s ez azt jelenti, hogy a megye tüdőgyógyászainak továbbképzésével is foglalkozunk. A kommunista orvosoktól joggal várjuk el, hogy a tudományos életben is jelentős helyet foglaljanak el. A tüdőkórház párttitkára ilyen szempontból is példát mutat. Eddig húsznál több tudományos írása jelent meg külföldi folyóiratokban. — Arra ösztönzöm a fiatalokat — beszélt erről —, hogy tudományos kutatásaik eredményét publikálják. Ehhez segítségre van szükségük, hiszen a szakcikk írásának is megvannak a maga módszerei. Barzó doktor elmondása szerint tehát tökéletes az összhang a kórház szakmai vezetése és a pártvezetőség között. Ez azt jelenti, hogy mindig mindenben egyetértenek? — Nem — tiltakozik párttitkár — ilyen talán nem is létezik emberek között. Vitatkozunk. Elég sokan, de ezek a viták mondhatnám így, személytelen viták. Általában a szakma gondjaival foglalkoznak, s én úgy érzem, hogy ezek a viták hasznosak, s előbbre viszik az egészségügyet, a párt politikájának megfelelően. A. I. A mezőgazdaság IV. ötéves tervéről A mezőgazdaság negyedik éves tervének javaslatát és a szövetkezetek ezzel kapcsolatos feladatait vitatta meg Szabó István elnökletével kedden a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. A termelőszövetkezetekre háruló feladatokat érzékelteti, hogy a közös gazdaságok termelését az átlagosnál gyorsabban, harminchárom százalékkal, a sertéshús-termelést 88 százalékkal kell növelni. Miközben mindent el kell követni a háztáji gazdálkodás fejlesztéséért is. Az idei kedvezőtlen időjárás miatt a termelőszövetkezetek egy része nehéz helyzetben, lecsökkent termelési és biztonsági alapokkal, megnövekedett terhekkel lép az új időszakba. Az idén sok gazdaságban előreláthatóan csökken a jövedelemrészesedés is. Az elnökség álláspontja szerint a tervcélok csak úgy érhetők el, ha a termelőszövetkezetek jól kihasználják erőforrásaikat, növelik munka termelékenységét, és a ennek előfeltételeként javítják a vezetést. WEB-ülés az LEM-ben (Tudósítónktól) Hétfőn délelőtt a Lenin Kohászati Művek új hivatalházában ült össze a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság mellett működő ipari-társadalmi szakosztály. A munkaértekezleten megjelent dr. Sass Tibor, a NEB elnökhelyettese, aki a három éve megalakult szakosztály további tennivalóiról, munkamódszeréről tájékoztatta a megjelenteket. A szakosztályülésen több új munkatársat is beiktattak. Almássy József, a Lenin Kohászati Művek közgazdasági főosztályvezetője, mint az ipari és társadalmi szakosztály vezetője számolt be az eddig végzett munkáról. A jövőben a negyedévenkénti munkaértekezletet mindig más iparvállalatnál tartják meg. A beszámoló után bemutatkoztak és az új tagok hasznos javaslatokat is tettek szakterületre vonatkozóan a a második félévi munkaterv kiegészítésére. Ezután a munkabizottságok kialakítására került sor. Mihók Rudolf, a Lenin Kohászati Művek munkaügyi és szociális igazgatóhelyettese a 200 éves diósgyőri kohászat történetét ismertette. Ezt követően gyárlátogatásra került sor. Gutman József Kezdeményezés a Hernád-völgyben A Hernádvölgyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége foglalkozott a korszerű takarmánytermesztési és takarmányozási kérdésekkel. A tájegység jellegét ismerve, az elnökség tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy lucernaszárító társulás megalakítását javasolják a halmaji, a szikszói, az aszalói és az alsóvadászi termelőszövetkezeteknek. A kezdeményezés célja kettős. Egyfelől a lucernatermesztés korszerűsítése és tömbösítése a leendő szárítóüzem körzetében, másfelől biztonságos takarmányellátás jó minőségű lucernaliszttel. Az elnökség már meg is bízta a szakembereket, hogy készítsenek előzetes tervet, gazdaságossági számításokat, hol és milyen kapacitású lucernaszárító üzemet építsenek fel a társuló termelőszövetkezetek. A társulás feladata lesz a lucernaöntözés megvalósítása is, hogy viszonylag kis területről nagy tömegű zöld lucernát takaríthassanak be, amelyet majd az üzemben szárítanak és őrölnek. A társuló gazdaságok lucernalisztet kapnak vissza a beszállított zöld lucerna arányában. ÉSZAK-MAGYAROS $2 AG 3 A szüret előtti utolsó permetezést végzik az Izsáki Állami Gazdaság magasművelésű, szőlőjében. A gazdaság 300 kh területű Lenz Mooser művelésű szőlőjét eddig sikerült megvédeni a kórokozók és kártevők ellen. A még kísérleti termesztés alatt álló magasművelés nagy reményekkel biztat a jövőre nézve. Jobb lesz a gépesítés, átlag, magasabb a terméskönnyebb a kézi munka. Nagyjavítás rekordidő alatt A berentei szénosztályozómőben a műhely szocialista brigádjai 32 óra alatt végezték el a 4. sz. vagonbuktató nagyjavítását, ami rekordidőnek számít. , Foto: Laczo József És most az őszi munkák Még nem adtuk nem tudtuk megadni a nyárnak azt, ami a megélhetés évenkénti újrateremtésének rendje szerint az övé. Nincs még befejezve az idei aratás, pedig már szeptember van, jócskán szeptember, naptár szerint hivatalosan is a közeleg az ősz, de a roskatag szárakon még kalászok milliárdjai várnak az emberre, a betakarító munkára. Holott — igazság szerint — kezdettől fogva nem az emberi akaráson múlott, hogy az idén nem sikerült a szokásos rend szerint learatni. Március óta, hat hónap során összesen 150 nap esett az eső, s mindössze 30 meleg, fényes, felszárító nyári napot élvezhettünk és használhattunk ki a mezőgazdaságban. őszintén szólva: bámulatos, amit a mezőgazdaság eddig megcsinált. Néha a lehetetlent is megkísérelve mégiscsak termeltek Borsod megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai. Termés is volt, szebb, mint bármikor, de a betakarítás nem sikerült. Mindenütt azt mondják: nehéz esztendő volt az idei, s benne külön harc az aratás. És még nincs vége, pedig már szeptember van, ködösek az éjszakák, fázósak a reggelek és az estéik. A küzdelem folytatódik. Az egyre kurtább őszi napokon elősorakoznak az új feladatok, a szeptemberi, októberi, novemberi, s talán decemberi munkák. Répa rengeteg termett. Ásni kell. Sárban is. A burgonya szintén jó. Be kell takarítani. Sárból is. És most már szántani-vetni kell, készíteni az új magágyat, bevetni búzával, mert szeptember felén már túlhaladtunk. A kukoricák szépek. Jó termést ígérnek, de félő, hogy nem lesz már elegendő napfény a beéréshez. Tököli volt méghéz a küzdelem most is, de egyetlen tsz-tag, egyetlen mezőgazdasági munkás sem hagyta ott a földet. És ez a tény parasztságunk megerősödött öntudatát, nem utolsósorban: a nagyüzemi gazdálkodásba vetett egészen szilárd hitét immár bizonyítja. A föld művelői tudják, hogy nem a nagyüzem és nem a pártpolitika a hibás, hanem a ritmusából kificamodott időjárás. Sőt, éppen, mert a pártpolitika jó, töretlen, biztonságos, a parasztok minden kín és baj ellenére bíznak a holnapban, a jövőben. „Rossz után jön a jó” — mondták többen is, s ez optimizmus, még akkor is, ha lényegében leegyszerűsített önmegnyugtatás. Az igazi önmegnyugtatás ugyanis a nagyüzem. Minden osztag tudja: a nagyüzem ebben a nehéz esztendőben ezerszer biztonságosabb, mint amilyen a kisüzem volt. „Egyenként tízezrével mentünk volna tönkre az idén — mondták sok helyen —, de így, a közösben kiheverjük a bajt.’’ S ebből biztonságérzetből fakad a kia tartás, a küzdelem, az, hogy a munkákat elvégzik a legnehezebb körülmények közt is. Értékben sokat vesztettünk, de az emberek küzdeni tudásában sokat nyertünk ebben az özönvizes esztendőben. Nagyüzemi parasztságunk öntudata tovább erősödött és megedződött a küzdelemben. És most az őszi munkák. Felsorolni is sok, annyi lesz belőle, s van is már. Elsősorban is: Borsod megyében mintegy 200 ezer lusztrális hold területen hael kell végezni a vetőszántást, el kell készíteni a magágyat és bele kell vetni a magot Sajnos, az időjárás még mindig félelmetes akadály. A szántás-vetés ideje viszont megállíthatatlanul elérkezett, hiszen szeptember második felében járunk. Az idei őszi szántást-vetést azonban csak akkor tudják termelő kollektívák elvégezni, amikor lehet, amikor az időjárás és a talajállapot megengedi. Szervezni, erőket átcsoportosítani és dolgozni — ha lehet, még az eddiginél is feszítettebb tempóval — mégis alapvető feltétele az őszi munkák elvégzésének. Ezt talán szükséges hangsúlyozni. A kétszázezer holdnyi szántás és vetés azonban csak egyik része — és most már fő része! — a mezőgazdaság őszi feladatainak. De legalább ennyi területről kell betakarítani az ősszel érő termést: a burgonyát, cukorrépát, kukoricát, napraforgót, silónövényeket, gyümölcsöt és a kertészeti termékeket. És — az agrotechnikai követelmények szerint — az ősszel letakarított területet még fel is kellene szántani. Hogy hosszú lesz-e az ősz, vagy sem, és milyen időjárást hoz — senki sem tudhatja előre. Egy azonban bizonyos: mezőgazdaságunk az eddiginél — és minden eddiginél — nehezebb munkák előtt áll, amelyeket csakis szervezetten, fegyelmezetten, igazán öntudatos emberi küzdéssel lehet maradéktalanul elvégezni. Csodák nem lesznek, mert nincsenek csodák. Gondjainkat sem tudjuk az ősz folyamán megszüntetni, legfeljebb enyhíteni. Nem kapunk százával új traktorokat és munkagépeket, s az alkatrészhiány is megmarad. Fontos azonban az összefogás, a segítségnyújtás, az kölcsönös a nagy erőforrás, amely már az aratás-betakarítás idején is buzgóít, hogy minden termelőszövetkezet úgy segítse többit, ahogyan csak tudja. a Minden lehető, nélkülözhető eszközzel és erővel. Ez könnyíthet a munkán és növelheti a sikert. Reméljük, “i és állami gazdaságaink kollektívái megörvendeztetik majd a X. pártkongresszust. Mégpedig azzal örvendeztetik meg, ami jelenleg a legnehezebbnek látszik: a kongresszus kezdetéig maradéktalanul elvégzik az őszi mezőgazdasági munkákat, akármilyen nehéz küzdelem árán is. Szendrei József