Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

Eseményekről RÖVIDEN LENGYEL VENDÉGEK­­ BUDAPESTEN­­ A magyar—lengyel gazda­­­­sági, együttműködési állandó­­ bizottság 11. ülésszakára szer­­­­dán hazánkba érkezett Jan Mitrega, a Lengyel Népköz­társaság minisztertanácsának­­ elnökhelyettese, bánya- és­­ energiaügyi miniszter, a bi­­­­zottság lengyel tagozatának elnöke és az általa vezetett kormányküldöttség. MAO FOGADTA Mao Ce-tung, a KKP KB elnöke fogadta Pham Van Dongöt, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság minisz­terelnökét. KOHR—MÜLLER­­TÁRGYALÁS Szerdán a nyugat-berlini schönebergi városházán meg­kezdődött dr. Günter Kohl­nak, az NDK külügyminiszte­ri államtitkárának és Ulrich Müller szenátusi igazgatónak a tárgyalása a négy hatalom szeptember 3-án aláírt nyu­gat-berlini egyezményéből az NDK kormányára és a nyu­gat-berlini szenátusra háruló feladatok megoldásáról. PHANTOMOK IZRAELNEK Kedden az Egyesült Álla­mok katonai költségvetésének vitájában a szenátus — tör­vénymódosítás formájában — 1 500 millió dolláros hitelt sza­vazott meg Izraelnek. A sze­nátus döntése értelmében ennek az összegnek a felét Phantom F–4 mintájú harci repülőgépek szállítására for­dítanák. INVÁZIÓ KAMBODZSÁBAN A Kambodzsa ellen hétfőn megindított dél-vietnami in­vázió Phnom Penh-től délke­letre és délre négy fronton folyik — közölték szerdán reggel „jól értesült” saigoni körökre hivatkozva a nyuga­ti hírügynökségek. A szerdá­ra virradó éjszaka a saigoni bábrezsim további hadosztá­lyai nyomultak be a szom­szédos Kambodzsa területére. TITO CEAUSESCU TALÁLKOZÓ Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács el­nöke meghívására tegnap Ro­mániába érkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­ke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke. Tegnap délután megkezdődtek Te­mesváron a hivatalos tárgya­lások. MEGEGYEZÉS RHODESIÁBAN Nagy-Britannia és Rhode­sia szerdán délelőtt megálla­podott abban, hogy véget vet a két országot egymással szembeállító hatéves viszály­nak. Ian Smith rhodesiai mi­niszterelnök és Alec Douglas- Home brit külügyminiszter délelőtt Salisbury-ben aláírta az országaik kapcsolatát ren- * ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Francia bejelentés Nixon Pompidou­val találkozik A francia köztársasági el­nöki hivatal szerdán hivata­losan bejelentette, hogy Ni­xon amerikai és Pompidou francia elnök december 1-én és 14-én találkozik a portu­gál fennhatóság alatt álló Azori-szigeteken. Az Elysée-palota nyilatko­zata szerint a találkozó Nixon eln­ök kívánságára jön létre még az elnök pekingi és moszkvai útját megelő­zően. A két államfő nemzet­közi kérdésekről tárgyal majd a Franciaország és Észak- Amerika között félúton, az Atlanti-óceánon levő szigete­ken. Általában jól értesült nyu­gat-berlini források szerint még ebben az évben sor ke­rül Nixon és Heath brit mi­niszterelnök, illetve Brandt nyugatnémet kancellár talál­kozójára is. Az Afrikai Egységszervezet küldöttsége szerdán befejez­te kétnapos egyiptomi láto­gatását. A Senghor, szenegáli elnök vezette delegáció há­rom hét leforgása alatt má­sodszor járt Kairóban, hogy lépéseket tegyen az arab— izraeli „párbeszéd” feléleszté­sére. Az afrikai küldöttek — csakúgy, mint korábban — Egyiptom után Izraelt is fel­keresik. Szerdán délután ér­keztek meg Tel Avivba. Tahszin Besir, az egyipto­mi kormány szóvivője Szadat és az AESZ-delegáció érde­mi tárgyalásainak befejezté­vel kijelentette: országa re­méli, hogy a béke afrikai kö­veteinek sikerül majd rábír­niuk Izraelt a fegyveres ter­jeszkedés politikájának fel­adására és a Biztonsági Ta­nács határozatának végrehaj­tására. , Kairó reménykedik Szocialista brigádvezetők tanácskozása Ózdon (Folytatás az 1. oldalról) 160 ezer óra társadalmi mun­kát vállaltak, s vállalásuk nagy részét már teljesítették. A „Szocialista módon dolgoz­ni, élni és tanulni” jelszót is mind jobban magukévá te­szik a vállalat brigádjai. Bi­zonyítja ezt többek között, hogy 6970 dolgozó vesz részt politikai (párt-, KISZ, illet­­ve szakszervezeti) oktatáson, s 5313-an szakmai tovább­képzésen. Léka Tivadar szóbeli ki­egészítését követően Csépá­­nyi Sándor, a vállalat vezér­­igazgatója korreferátumában a brigádmozgalom 12 évéről, fejlődéséről szólt, s hangsú­lyozta, hogy a kohászati üzem eredményeit a brigád­mozgalom nélkül nem való­síthatta volna meg. Végeze­tül a vállalat vezérigazgató­ja megköszönte a brigádok munkáját, helytállását, s to­vábbi jó eredményeket kí­vánt. A tancskozás 15 felszó­lalója a brigádmunka to­vábbi javítására, elmélyítésé­­­re tett javaslatot. Szót kért­­ többek között Juhász György, a városi pártbizottság első titkára és Kádár Sándor az SZMT Közgazdasági Bizott­ságának vezetője is. Befejezésül Csépányi Sán­dor, a vállalat vezérigazgató­ja és Léka Tivadar a szak­­szervezeti bizottság titkára kitüntetéseket adott át a vál­lalat 14 legeredményesebben dolgozó brigádjának. T. I. Katonai hatalomátvétel Thaiföldön 1971. november 17-én KiUika­­csorn miniszterelnök vezetésével , magát „Forradalmi Tanács”-nak nevező katonai junta vette át a hatalmat Thaiföldön. Az ország Amerika-barát politikája a jelek szerint nem változik. Az 1939-ig Sziámnak nevezett Thaiföld az Indokínai-félszigeten helyezkedik­­. A brit és francia gyarmatok között hosszú időn keresztül­ az ütköző állam szere­pét töltötte be. A második világ­háború idején japán befolyás alá került az ország, a japánok bu­­­­kása után az Egyesült Államok­hoz kötődött Thaiföld sorsa. Egyik alapító tagja lett a SEATO- nak. Az Egyesült Államok tá­maszponthálózatot épített ki te­rületén, 1967 óta ezeket a légi bázisokat használja fel a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság, Laosz, Kambodzsa és Dél-viet­­nam elleni bombatám­adásaihoz. Ezenkívül 50 000 amerikai katona állomásozik az országban. Az Amerika-barát politikát Thai­föld azzal is segíti, hogy 13 000 katonával támogatja az Egyesült Államok vietnami háborúját. Az amerikai különleges alakulatok pedig részt vesznek a thaiföldi partizánok elleni harcokban. Thaiföld 514 000 négyzetkilomé­ter területű, 35,8 millió lako­s:­­75 százalék thai, 17 százalék kí­nai, a többi khmer, burmai, vi­etnami nemzetiségű) állam. Monokultúrás gazdasággal ren­delkező, fejlődő agrárország. Vi­lággazdasági jelentőségű terméke a rizs, a nyersgumi és az őser­dőkben kitermelt nemes fa. Gaz­dasági életében az angol és ame­rikai tőke nagy jelentőségű, ön­termelése a kapitalista világban harmadik helyen AU. Feldolgozó­ipara fejletlen. 1971. r­ov. 25., csütörtök Éri 1 milliárd forint kárt okoz a rozsda a m­ezőga­zd­a­s­á­g­bai­n Tanácskozás a korrózió elleni védekezésről .A Kémikusok Egyesülete és az Agrártudományi Egye­sület Borsod megyei szerve­zetének rendezésében tegnap, november 24-én kétnapos konferencia kezdődött a Bodrogközi Állami Gazda­ság Sárospatak—páterhomoki géptelepén a mezőgazdasági gépek korszerű karbantartá­sáról, s a korrózió elleni vé­delemről. A téma sürgető időszerűségét indokolja az, amit a konferenciát megelő­ző sajtótájékoztatón az or­szágos tekintélyű szakembe­rek mondottak el: a ma­gyar mezőgazdaság évente több mint 1 milliárd forintot veszít a gépek, berendezések rozsdásodása miatt. Kiss József, a Bodrogközi Állami Gazdaság igazgatója nyitotta meg a tanácskozást, aki tájékoztatta a részvevő­ket a gazdaság működéséről. Dr. Szepesvári Iván, az Or­szágos Műszaki Bizottság Korróziós Fejlesztési bizottságának elnöke állandó ismer­tette bevezető előadásában a korrózió elleni védelem ed­digi eredményeit a mezőgaz­daságban. Hangsúlyozta: az iparhoz képest hátrányosabb feltételek között termelő me­zőgazdaságban, ahol az erő- és munkagépek túlnyomó többsége napról napra köz­vetlenül ki van szolgáltatva az időjárás viszontagságai­nak, ezenkívül a kemizálás fejlődésével járó vegyi ha­tásoknak — csak komplex módon a rendszeres karban­tartással és a korrózió elle­ni speciális eljárásokkal le­het eredményesen védekezni a rozsdásodás kártételei el­len. Nagy Károly, a TIGÉP osztályvezetője ehhez a té­mához kapcsolódva elmon­dotta, hogy az általános mérnökképzésben is kiter­jedtebb alapozásra van szük­ség, mert csak korszerű szemlélet kialakítása lehet célravezető. Dr. Bácskai Gyula, veszprémi egyetemi tanár viszont már arról szá­molhatott be, hogy náluk — ha egyelőre csak szűk lét­a számmal is — megkezdődött mezőgazdasági korróziós szakmérnöki képzés. A tanácskozás első napján a többi előadó, köztük a kő­olajiparhoz tartozó Nagy­nyomású Kísérleti Intézet igazgatóhelyettese, dr. Stein­­gassner Pál és Horváth Jó­zsef, a Mezőgazdasági Gépi­­kísérleti Intézet tudományos főosztályvezetője — a kor­rózió elleni védekezés eddi­gi kísérleti eredményeivel, s a további feladatokkal fog­lalkozott. Ma, a gépkarbantartás és a korrózió elleni védelem gyakorlati kérdéseit vitatják meg az ország minden ré­széből összegyűlt szakembe­rek Sárospatakon. Vállalták, teljesítették! Határidő előtt teljesítette vállalását a Borsodi Szénbá­nyák Edelényi Bányaüzemé­ben dolgozó Bokk András szocialista brigádja. A brigád szerződést kötött a BSZ igaz­gatójával, hogy július elsejé­től december 31-ig 81 ezer tonna szenet termel ki. Ekkor 8 kollektíva kötött, illetve tett vállalást, s az edelényi Bokk-brigád itt is és a telje­sítésben is az első helyet fog­lalta el. Az év hátralevő ré­szében még körülbelül 16—17 ezer tonna többlettermelésre számítanak, így a brigád el­nyerheti a kitűzött 244 ezer forintos célprémiumot. HÉTFŐNKÉNT aztán né­hány ízben csodálkozva vet­ték észre munkatársai, hogy fiatal kollégájuk nem ül le íróasztala mögé, állva futja át a lapokat, állva telefonál, úgy is jegyezget, s időnként oda kap, ahol nem fészkel az agy. Az együttérző érdeklő­dést pedig, hogy mi a baja, komoran elhárítja. Koprának egyetlen alka­lommal sem sikerült kivéde­nie Samu támadását. Elő­ször is azért nem, mert a kecske mindig máshová bújt el, mindig máshonnan indí­totta el a rohamot. És a merénylet szenvedő hőse hiába volt óvatos, forgathat­ta fejét jobbra, balra, hátra, villogtathatta csak az elemet zseblámpáját, pocsékolta, mert a koromszínű kecske­bak teljesen beleolvadt az éjszaka sötétjébe. Csak ami­kor már földre huppant, or­ra esett a hajdani pofozko­dó, akkor hallatott Samu néhány elégedett mekegő hangot. Nehogy félreértés adódjék a bosszúálló szemé­lyét illetően. Aztán eltűnt. A sértett fél természete­sen panaszra mehetett volna özvegy Pauk Antalnéhoz. Megkérhette volna, hogy szombat éjszaka mindig kös­se meg Samut. Azonban vi­­szolygott tőle, hogy felnőtt férfi létére védelmet kérjen egy serdülő korú kecskével szemben. Ráadásul egy ilyen­fajta kérelem alighanem megrontotta volna a jószom­szédi viszonyt az öregas­­­szonnyal, aki hét kecskéje közül Samut szerette legjob­ban. Márpedig özvegy Pauk Antalné telkén volt a vi­szonylag legközelebbi kút. Víz nélkül pedig nem lehet élni, építkezni, kertet terem­teni. Kopra tehát nem koc­káztathatta a barátságot. In­kább tűrt némán. Majd csak kiböjtöli, hogy elmúljék tőle a keserű pohár. Aztán meg lelke mélyén némi bűntudat is lappangott. Nem lett vol­na szabad megpofoznia Sa­mut, hiszen a tapasztalatlan jószág nem tudhatta, hogy nem neki ültette a palántá­kat. Nem cinikus volt a kecske, csak naiv. Késő bánat.. . Immár fény derült tehát rá, kitől félt éjféli útjain tör­ténetünk egyik főszereplője. És az is nyilvánvalóvá vált­, miért kötötte hátra az oldal­zsákját. ges Úgy tűnik, ezúttal felesle­volt az óvintézkedés. Sértetlenül ért el telke ha­tárához, majd a sufnihoz. Megkönnyebbülten dobta le a nehéz dróttekercset, letet­te a földre a bőröndöt is, leoldotta csípőjéről az oldal­zsákot. Kulcsot halászott elő nadrágzsebéből, kinyitotta az ajtót. Bement, meggyújtotta a mennyezetről lelógó vihar­lámpát, és már fordult is ki a küszöb előtt hagyott hol­mikért. Éppen a dróttekercs­ért hajolt le, amikor a feke­te semmiből előviharzott Sa­mu, és hátulról úgy megta­szította, hogy elterült, mint a béka. KÁRÖRVENDŐ mekegés, aztán a csend. Dolga vé­geztével a fantom éppoly nesztelenül távozott, mint ahogyan felbukkant. Fura jószág az emberi lé­lek. Bármilyen meglepő. Kopra Tibor megnyugodva, szinte elégedetten tápászko­­dott fel. Foghúzás után van így az ember. Fáj, sajog a helye, de jó érzés, hogy vége, túl van azon, amin előbb­­utóbb túl kell lennie. Leporolta nadrágját, in­gét, behordta a sufniba cók­­mókját, kirakodott. A sarok­ba támasztott nyugágyát fel­állította a kamra közepén, pokróccal kibélelte. Levetkő­zött, eloltotta a lámpát, lefe­küdt. Belebámult a sötétbe, és szokása szerint gondolat­ban számba vette, mit is csinál majd másnap. Először természetesen rendbehozza azokat a károkat, amelyeket a bakkecske hétközben min­den bizonnyal okozott a tel­ken. Aztán kijelöli a nyom­vonalat és a kaputartó osz­lopok helyét, mert az Árkos utca felől nem élősövény lesz, hanem valódi kőalapos kerítés. A megfelelő méret­re levágja azokat a másfél colos vascsöveket, amelyeket még az elmúlt héten vásá­rolt a faluban egy új villa­tulajdonostól. Nagyüzemi fő­mérnök a lelkem, mindenből kétszer annyit szerzett — ő tudja, milyen úton —, mint amennyire szüksége volt az építkezéshez. Aztán Pauk nénitől kölcsönkéri azt az egyszerű, de okos masinát, amely kézierővel működik, és a dróthuzalból kerítés­fonatot lehet készíteni ve­le... Tovább nem jutott a ter­­vezgetésben, érezte, már pil­lant az álom. De a sors úgy határozott, hogy ezen az éj­szakán a Déli Újság fiatal munkatársa tíz percnél­­ to­vább ne pihenhessen zavar­talanul. Szendergéséből súr­­lódó-csikorgó hang rezzen­­tette fel. A pesti buszok fé­keznek ilyen zajjal a megál­lók előtt, főleg pedig a ka­nyarokban, ha hirtelen kell sebességet csökkenteniük. De hát, ez nem Pest, ez a Ko­pasz-hegy, itt nem járnak autóbuszok .. . Csak nem Sa­mu csinált odakint még va­lami galibát?!... Nem, ilyen hangot csak valami jármű adhat... Jármű ezen a tá­jon?! Éjfélkor?! * Kikelt­ a nyugágyból, cipő­be dugta a lábát és csak úgy, rövid klottnadrágban, meztelen felsőtesttel, elin­dult, hogy kinyomozza, hon­nan eredt a rejtelmes hang. A­­ sufni előtt megállt, körül­nézett. Jobbfelől — semmi. Ide látszanak özvegy Pauk­­né roskatag házikójának el­mosódó körvonalai. A két ablak sötét. Persze, az öreg­asszony egy kicsit nagyot hall. Azért nem ébredt fel a lármára, azért nem gyúj­tott villanyt. Vagy talán nem is történt semmi, csak ő hallucinált? Nagyon csábí­totta vissza a nyugágy, ezért hajlott is volna erre a felte­vésre, bármilyen valószínűt­lennek is tűnt. Ekkor azon­ban, balfelé fordulva, hal­ványan derengő fényt vett észre. A telek végén, egé­szen hátul. Onnan jött a fény, ahol vagy harminc négyszögölön meghagyta az ősbozótot, mert a tüskés bok­rok egy apró, hangulatos tisztást öleltek körül. Vad­ campingezők vertek volna tanyát ottan? Bánja a macska, de miért hagyták égve a tüzet? Még felgyújt­ják a bozótost! És a zaj, azt mivel okozták ? ÓVATOSAN indult hátra, elért a bokrokhoz, besurrant közéjük. Mélyen lehajolva, szinte négykézláb közelítette meg a tisztást. Attól, amit látott, földbe gyökerezett a lába. (Folytatjuk)

Next