Észak-Magyarország, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 Művészi tárgyak nyírfakéregből nyrffcuvMv vv*. WW» VI V» «rf mvruKwuiii i'iv* vészetük évszázados hagyományokat őriz. A falusi népművészek tovább folytatják a régiektől tanult művészetet. A képen, Dmitrij Golovcov, akárcsak nagyapja, könnyű és tartós kosarakat, dobozokat kész» nyírfaháncsból. A virágkultusz ősidők óta hozzátartozik a vietnami életformához. Régi krónikák adják hírül, hogy az egykori császárváros, Thang Long — a mai Hanoi — virágkertészei művészi tökélyre vitték mesterségüket, s a híres-nevezetes virágpiacon valóságos műremekeket árusítottak. A virágok szeretete a mai Vietnamban is élő hagyomány. A fővárost övező kisebb községeket „virágos falvaknak” nevezi a népnyelv. A virágpiac helyi nevezetesség Hanoiban, a „virágos falvak” kertészei pedig messze földre is elküldik virágaikat. Kora tavasztól késő őszig kilométerhosszan illatozik itt a vörös hibiszkusz, a jázmin, a liliom és virágzik a vietnami táj jellegzetessége, a barackfa. A legnevezetesebb e falvak közül Ngoc Ha. Itt már a IX. században, a Ly-dinasztia idején is fejlett volt a virágkertészet. Manapság — megőrizve a régi fajtákat — számos korábban nem honos, de az itteni éghajlaton is gyönyörűen viruló növényt termesztenek a faluban. Nagy a keletje a kínai atlaszszegfűnek, a dél-afrikai eredetű gerbera ramonának, a közép-afrikai hegyi rózsának és az amerikai gladiólusznak. A „virágos falvak” mindegyikének megvan a maga' specialitása. Quang Ba mandarinfáiról, Nghi Tam és Yen Phu dísznövényeiről, Nhat Tan őszirózsáiról nevezetes. A falvak egyébként jelentős virágexportőrök. 1985. január 12., szombat Az eset még februárban történt Szibéria felett az esti égbolton. Fényes, különös tulajdonságú kozmikus test repült át és útja robbanással fejeződött be, tíz kilométeres magasságban. Ezt a titokzatos eseményt vizsgálja a tajgában a tomszki egyetem kutatócsoportja és a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozata geológiai, geofizikai intézetének expedíciója. Hullócsillag volt — nagyméretű és rendkívül fényes meteor — mondják a szakértők, akiknek véleménye szerint erről a jelenségről sem tudunk többet, mint például a titokzatos gömbvillámokról. Az égitest körülbelül száz kilométeres magasságban behatolt az atmoszférába, fellángolt és tűzcsóvát húzott az égbolton. Kezdetben nagy világító rakétára hasonlított, majd tűzgömbre, amely nappali fényt árasztott. Később hosszú, narancssárga színű csóva jelent meg a gömb mögött. A meteor útját két-három kékes-zöldes árnyalatú fénykitörés kísérte — mondja D. Anfinoganov, az Össz-szövetségi Csillagászati és Geodéziai Társaság tagja. — A meteor a Csulim folyóhoz szállt le. Itt vakító kék fénnyel lobbant fel, majd tíz-tizenkét kilométeres magasságban felrobbant. A meteor magjából vörös szikrák tömege vált ki. Ezek a föld felé repültek, de kialudtak, mielőtt elérték volna a felszínt. Az ennek során keletkező léglökést több mint százötven kilométeres körzetben az emberek mennydörgésként észlelték, Összességében ezt a képet sikerült összeállítani a több száz szemtanú sokféle, sőt esetenként ellentmondásos beszámolójából. Ezzel a tomszki egyetemen létrehozott kutatócsoport foglalkozott. Szerencsés körülmény is segített — a meteor nagyon alkalmas időpontot választott útjához, már eléggé besötétedett, hogy azonnal szembetűnjön az égbolton, de még elég korán volt ahhoz. N tomszki tünemény KOZMIKUS REJTÉLYT VIZSGÁLNAK A SZIBÉRIAI TUDÓSOK hogy az emberek aludni térjenek, így sok szemtanúja volt az eseménynek. A közelmúltban indult útnak a sztratoszféra-robbanás körzetébe a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozata geológiai, geofizikai intézetének expedíciója. Feladatuk, hogy felkutassák ennek a felrobbant „valaminek” a nyomait. A szemtanúktól kapott adatok annyira eltérnek egymástól, hogy a becsapódás feltételezett körzetét nem sikerült elfogadható módon behatárolni. A kutatók hússzor harminc kilométeres területet jártak be. Hatszáz négyzetkilométernyi mocsár, járhatatlan bozótok és kidöntött fatörzsek ... Többször is bejártak egyegy útvonalat. Ám egyelőre semmi eredmény. Egyébként, ha a jövevény nyomait így sem sikerül megtalálni, a tomszki meteor vizsgálata önálló jelentőségre tesz szert. A tudósoknak lehetőségük nyílt, hogy összeállítsák az égitest útjának részletes leírását, mikor az behatolt a földi légkörbe. Az expedíció résztvevői ezenkívül azt is feltételezik, hogy a szemtanúk beszámolóinak feldolgozásával és elemzésével lehetővé válik a Tunguz-meteorit becsapódásával kapcsolatos anyagok újraértelmezése. (így nevezték el azt a titokzatos égitestet, amely 1908-ban csapódott be a szibériai tajgába. A robbanás óriási területen döntötte ki a fákat, ám semmilyen anyagi nyomot nem hagyott maga után. Annál is inkább, mivel a tomszki hullócsillag röppályája meglepő módon lemásolta híres elődjének pályáját. Ez a tény több érdekes feltételezést hozott napvilágra. A tomszki tünemény a kutatók számára még egy fontos körülmény miatt is értékes, rendkívül szabályosan kifejeződő elektrofonikus tulajdonságát figyelték meg. A meteorok önmagukban is ritkaságok, az elektrofonikusok pedig még inkább. Mik is ezek? A szemtanúk kiemelték, hogy a tűzgömb repülését jellegzetes hangjelenségek kísérték, amelyek hol a levelek susogására, hol motorzúgásra, hol pedig arra hasonlítottak, amikor a szél egy fémlemezt rezegtet gyengén a tetőn. És a legmeglepőbb : a hangokat előbb hallották meg, mint magát a meteort észlelték. Ez a jelenség ma már ismert a tudósok előtt, ám még nem is olyan régen kétségeket támasztott, mint a fizika alaptörvényeinek ellentmondó jelenség. Ám a megismerés még nem magyarázat. Az elektrofonikus hatás természetével kapcsolatban ma még csak feltételezések léteznek. Több tény is alátámasztja, hogy a tomszki meteor rendkívül erős elektromos tulajdonságokkal rendelkezett, így például azokon a területeken, amelyek felett elrepült, huzamosabb idejű zavarokat észleltek a televíziós adásban, másutt üzemzavar keletkezett a közvilágításban. Ezenkívül a meteor pályája mentén sok lakóházban kiégtek a lámpák. Hasonló jelenségek szemtanúinak gyakran úgy tűnt, hogy a hangokat nem maga a repülő test adja ki, hanem az őt körülvevő fémes tárgyak. A tomszki meteor vizsgálata során olyan ismereteket szereztek a kutatók, amelyek segítségével lehetővé válhat a rendkívül szokatlan jelenségekről létező feltevések pontosítása vagy megcáfolása. A XIX. század közepén munkálkodó prózaírók körében sokat emlegetett jelszó volt a népiesség. (Sőt az ilyen irányú formai és tartalmi törekvésekkel, vagy legalábbis csíráival nem kevés alkotásban találkozunk is.) Mégis az írók sorában — ellentétben a poétákkal — végig tisztázatlan maradt, hogy a népiesség jegyében voltaképpen mire kell (kellene) törekednie a magyar elbeszélő irodalomnak. Az etnografikus hűségű bemutatás lenne a titok egyedüli nyitja, mint azt akkor egyesek hitték? Netán — az irodalom és a parasztság viszonyát vizsgálva — a regény- és novellaíróknak a tanítómesteri szerepre kellene vállalkozniuk falun? Bizony ez idő tájt a prózát egyaránt fenyegette a néprajzi gyűjtés, és a didaxissá alakulás veszélye. Mi több, a népies próza művelői között mindkét elgondolás terjedt, gyakran ugyanaz az író felváltva hódolt mindkettőnek. Hogyan? Ezen időszak elbeszélő irodalma provincializmustól „fertőzött”. Konzervatív népiességétől maradandó, egész nemzetre szóló műveket nem is igen lehetett várni. Olyannyira nem, hogy az anekdotikus realizmussal és zsánerképekkel ugyancsak jellemezhető népies széppróza be sem került irodalmunk fősodrába. A népiesség útkeresői közül ez alkalommal egy sajóládi születésű írót, tanárt, újságírót mutatunk be Rózsaági (Rózsa) Antalt. Az ortodox vallású Rózsaági (akkor még Rozenzweig Antal 1829. november 30-án született a Borsod megyei Sajóládon. Középiskolai tanulmányait Miskolcon, majd Pesten végezte. Szülei orvosnak szánták, ám időközben kitört az 1848—49-es szabadságharc A fiatal Rozenzweig is fegyverre cserélte fel az iskolapadot, beállt honvédnak. A híres branyiszkói ütközetben súlyos sebet kapott, utána három teljes hónapig nyomta az ágyat a lőcsei kórházban. A szabadságharc bukása után egy ideig bújdosnia kellett, majd Sáros megyében egy jómódú zsidó családnál nyert nevelői állást. 1852-ben Bécsbe utazott — s mivel érettségi bizonyítvánnyal nem rendelkezett — mint rendkívüli hallgató járhatott előadásokat hallgatni a császárváros egyetemére. Közben, hogy kenyeret is keressen, különböző hírlapokba írt cikkeket. 1856-ban Győrbe költözött, s ott Raaber Geschäfts-Anzeiger címmel német nyelvű lapot indított. Majd rá egy évre megalapította a Győri Közlönyt. Ekkor tért át a katolikus vallásra, így álláshoz jutott a győri katolikus főgimnáziumban, ahol a francia és német nyelv rendkívüli tanára lett. Ám mindössze még két évet maradt Győrött. 1859-ben Pestre költözött, ahol a Magyar Néplap segédszerkesztője lett, illetve Császár Ferenc Divatcsarnokának főmunkatársa. Politikai, közgazdasági cikkek mellett számos elbeszélést írt. Franciából is több regényt lefordított ekkortájt. Ő az, aki Bulyovszky Gyulával meghonosította nálunk a francia modorú csevegést. 1861—62-ben már a Gombostű című szépirodalmi lap szerkesztője volt. 1863 júniusában házasodott meg. Felesége Bálintffy Etelka (családja rokonságban állt Deák Ferenccel), aki később Hajnalka néven kedvelt írónő lett. Rózsaágit 1867-ben — éppen Deák Ferenc ajánlására — Gorove István kereskedelmi miniszter, a minisztériumba kinevezte fogalmazónak. Ezt az állását 1872. szeptember elsején egy támadó cikke miatt elvesztette. A Szabad Sajtó című ellenzéki lapban ugyanis kellemetlen megjegyzésekkel kommentálta Lónyay Menyhért miniszterelnök, és Szlávy József akkori kereskedelmi miniszter politikai lépéseit. Az elbocsátás hivatalos indoklása szerint: a miniszter ugyan nem tilthatja meg senkinek a közügyekkel való foglalkozást, de azt sem tűrheti, hogy a tisztviselők a kormány ellen használják fel politizáló kedvüket. Bár a korabeli sajtó Rózsaági mellé állt, hangoztatván, hogy a tisztviselő, ha elvégzi a hivatalos munkáját, szabad ember, s olyan teljes jogú állampolgár, akár a miniszter, ez az indok az illetékeseket nem hatotta meg. Rózsaáginak menni kellett, sőt örülhetett, hogy későbbi tanári pályáján nem akadályozta ez a politikai incidens. Ekkorára az irodalmi munkásságával szerzett vagyona is elpusztult. Pedig már számos megjelent novelláskötet volt mögötte. Regényei közül a Kisvárosi titok 1859-ben, a Mintegy tíz évvel ezelőtt 1860-ban, a Bertálymágnások 1862- ben, a novellásköteteiből az Esti órák 1861-ben, a Tollrajzok 1869-ben jelent meg. Állásvesztése után újra hírlapírásból élt, majd 1876-ban Toldy Ferenc javaslatára, tanácsára tanári vizsgát tett Kassán. Ennek sikeres letétele után 1877. augusztus 18-án Aradra, az ottani főreáliskolához nevezték ki a francia nyelv rendes tanárának. Itt működött haláláig, 1886. október 4-ig. Közben nevét 1880-ban másodszor is megváltoztatta. Ettől kezdve a Rózsa nevet használta. Aradon írta Az életből és az össze-vissza novelláskötetét, valamint a Hová lettek a milliók? című regényét. Aradi évei alatt két dráma is kikerült kezei alól. A közvetítőket Kassán és Szabadkán is bemutatták. Rózsaági (Rózsa) Antal saját korában sem volt a magyar irodalom fénylő csillaga. Napjainkban pedig (közel 100 évvel halála után) a jelesebb mesteremberek között sem tartja számon az irodalomtörténet. Nyilván joggal. Hiszen az örökség, amit tőle és kortársaitól — Vas Gerebentől, Abonyi Lajostól — kaptak az utódok, Móricz, Tömörkény, Gárdonyi, szegényes juss. De mégiscsak juss! Annyiban mindenképpen, hogy a konzervatív népiesség művelésével (vagy annak ellenére?) sok tekintetben elősegítették a későbbi nagyok reális parasztábrázolását. Ezt, s az egész irodalmi ténykedésének históriai előkészítő szerepét Rózsaági védelmében, sőt erényeként feltétlenül meg kell említeni. Többek között e pozitívumok (is) indokolják a Rózsaági tanár úrról megjelent lexikoni sorokat, és a mostani megemlékezést. Hajdú Imre Irodalmi barangolások Rózsaági tanár úr