Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

1985. június 8., szombat Isaszegi köszöntése A budapesti ökölvívó Eu­­rópa-bajnokságon remekül helytállt Isaszegi Róbert, a Borsodi Bányász sportolója. A Hazai versenyzőt pénteken az egyesület vezetői elnöksé­gi ülésen köszöntötték. A sportág barátai vasárnap délelőtt tapsolhatják meg a rokonszenves ökölvívót, a Borsodi Bányász—MEAFC megyei bajnoki labdarúgó­­mérkőzés előtt. Ahol összefogtak a „mecénások” Országszerte és Boktodban is ritkaságszámba megy, ha egy klubot nő irányít. A ki­vételek azonban erősítik a ,,szabályt”. Szalaszenden, az enesi kör­zet 1200 lelket számláló tele­pülésén, a termelőszövetke­zeti sportegyesület elnöki bársonyszékében” Subert András­né ül. Hivatására néz­ve pedagógus, a helyi álta­lános iskola igazgatója. Amikor leültünk beszél­getni, eszembe jutottak Csar­­rd Endrének, az encsi sport­felügyelőség vezetőjének szavai. „Az elnökasszony igazi szívember, s bárcsak mindenhol olyan lelkes em­berek állnának a kormány­odnál, mint Subertné Sza­laszenden!'' — Biztos arra kíváncsi, hogyan kerültem kapcsolat­ba a sporttal? — nézett rám nevetve. Bólogattam! — Ennek hosszú története van. 1969-ben kiszemeltek a Tsz SE gazdasági vezetőjé­nek. Pézügyeket intéztem, ügyes-bajos dolgokat bo­nyolítottam. Közben teltek­­múltak az évek és négy el­nököt szolgáltam ki. Aztán elődöm megbetegedett, s rám maradt minden. Majd jött a választás. Tagjaink egyhangúlag mellettem tették le voksukat. Miért is tagad­jam, jólesett. • Mit ígértem? Odaadó munkát, és nem többet. Csodát ugyanis Sza­laszenden nemigen lehet csinálni... — A tanácson hallottam, hogy önt szeretik a község­ben! — Inkább úgy fogalmaz­nék, hogy van tekintélyem. Jó kapcsolatot építettem ki a tanácsi és a ter­melőszövet­­kezeti vezetőkkel. Elmentem mindenkihez, agitáltam, ér­veltem. Megértettem: az egyesületet nem lehet magá­ra hagyni. Abból a néhány ezer forintból, ami nekünk jut, vajmi keveset tudnánk produkálni. —­ Mennyiből gazdálkod­nak? — Harmincezerből! — emelte hangját. — Ahhoz képest, hogy csepp vagyunk a tengerben, ez szép pénz. Persze a felszerelések árai megemelkedtek, takarékos­kodnunk kell. Szerencse, hogy a sportolók utaztatása ingyenes. Látta kérdő tekintetemet, s hozzátette: — A futókércsi Úttörő Tsz biztosítja számunkr­a az autó­buszát. Megállapodtunk ve­lük, s korrektül tartják sza­vukat. Korábban akadtak nézeteltérések a klub és a társközségekben tevékenyke­dő tsz vezetői között. Első­sorban azért, mert az egye­sület korábbi elnöke azt hitte, hogy a termelőszövet­kezetnek hivatalból köteles­sége buszt küldeni , ha mi éppen utazni akarunk. Utazás, utaztatás. A vidé­ki kisegyesületek egyik leg­nagyobb gondja éppen e szavak mögött „húzódik”. A szalaszendiek — nem kevés rugalmassággal, türelemmel — közös nevezőre jutottak. Hová kell rendszeresen menniük? Például Krasznok­­vajdára*, Abaújkérre, Vil­­mányba, Homrogdra, Alsóva­dászra, Hidasnémetibe, Szik­szóra. Ha nem lenne buszuk — de nem, erről már nincs szó. — Hány szakosztályt mű­ködtetnek? — Hármat. Labdarúgóink a körzeti I. osztályban rúgják a bőrt. Jelenleg a kilence­dik helyen tanyáznak. Ifjú­sági gárdánk azonban az el­sők között foglal helyet a táblázaton. A nagyok feljebb is kapaszkodhatnának,­ első­sorban akkor, ha többet ed­­zenének. Mert ritkán tarta­nak foglalkozást. A játéko­sok napközben dolgoznak, bejárók, mire hazaérnek, be­esteledik. Az edzők — Vára­­di Lajos és Váradi Ferenc — keresik-kutatják a meg­oldást. Szeretnének szomba­ti tréningeket beállítani. .. Asztaliteniszezőink és sakko­zóink a falusi spartakiádo­­kon szerepelnek. Nemcsak a körzeti, hanem a megyei döntőkre is rendszeresen el­jutnak. Ha jól tudom, az összesített pontversenyben, Hidasnémeti mögött a máso­dik helyen állunk. A nyári spartakiád azonban még előt­tünk van, számunkra dicső­ség lenne, ha fordítani tud­nánk a sorrenden. — Encsen hallottuk, hogy valamennyi városi, körzeti, nagyközségi versenyre bene­veznek .... — Igen. Nem hagyunk ki egyetlen szereplési lehetősé­get sem. Csak szervezés kér­dése az egész. — Hány igazolt sportoló­juk van? ----Mintegy nyolcvan. Tag­jaink egyébként a fiatal ge­nerációhoz tartoznak, az egyesületben tevékenykedők átlagéletkora alig haladja meg a húsz esztendőt. A szalaszendiek létesítmé­nyeik miatt sem panaszkod­hatnak. Futballpályájuk ren­dezett, öltözőjük a célnak megfelel, s rövidesen köz­­művesítik. Szertárukat a ta­nácsi támogatásból rendsze­resen „feltöltik”. Sportcé­lokra gyakran igénybe ve­szik a kultúrházat is. Az elnökasszony terveik­ről is beszélt. Kézilabda­­szakosztályt szeretnének ala­kítani. Egyelőre azonban nincs pályájuk. Hazafelé Csarni Endre megnyugtatott. Leszögezte: Subertné majd „elővarázsolja”. Ebben nem is kételkedem. Kolodzey Tamás Csak röviden... KOSÁRLABDA. .Június 21—23. között Miskolcon, a Kilián Gim­náziumban rendezi meg a DVTK a Molnár Miklós nemzetközi le­ány ifjúsági emléktornát. A név­adó hosszú évekig irányította a vasgyáriak NB I-es női csapa­tának szakmai munkáját, majd Kazincbarcikán, a főiskolán ta­nított és edzősködött. Fia­talo­n autóbalesetet szenvedve halt meg. Az emlékére kiírt tornán a Kecskeméti SC, a Ganz-MÁ­­VAG, a ZTS Kosice és a házi­gazda­ DVTK vesz részt. TENISZ: a Hotel Eger és a Mátra-bükki Intéző Bizottság vándorkupát írt ki az amatőr fel­nőtt teniszezők számára. Idő­pontja: június 21—23. Az ese­ményre — melyen bárki részt vehet — Egerben, az Eger Szálló és a kemping műanyag borítá­sú, valamint­ a közelükben talál­ható salakos pályákon kerül sor ÚSZÓTANFOLYAM. Az MVSC úszószakosztálya június 17-től úszótanfolyamot szervez. A fog­lalkozás 5 hetes, s július 1S-ig tart. Hat-tizennégy éves gyere­kek jelentkezését várják. A fog­lalkozások naponta 9—10, illetve 10—11 óra között történik. Ér­deklődni­ a Szabadság-utc c­ban Kiss József vezető edzőnél lehet. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 A Krausz György Ük­ Általános Iskola l­a osz­tálya most is pontosan ét­kezik. Ezúttal a testnevelő tanárnő, dr. Czeglédi Lász­lóné kíséri őket. Az öltöz­ködéssel pillanatok alatt végeznek, aztán irány a víz, ahol három edző, Hor­­nyik Nándor, Kecskeméti Istvánná és Götz Györgyné várja őket. — Milyen szempontok szerint osztották három csoportra a gyerekeket? — kérdezem Hornyik Nándor­tól. — Az elsőbe azok kerül­tek, akik láthatóan féltek a víztől. A másodikba osz­tottuk azokat az aprósá­gokat, akik korábban nem tanultak úszni, de legalább a fejüket bele merik tenni a habokba. Akik korábban valamilyen formában már barátkoztak az úszással, kerültek a harmadikba. (Az úszó sportág fejlesz­tésére az OTSH és az Ok­tatási Minisztérium 19­75- ben irányelveket adott ki. Az oktatás kiszélesítése az ifjúság körében valójában egyet jelent a sportág alap­jainak kiterjesztésével és elősegíti a tehetségek fel­színre kerülését. Miskolcon az oktatás a második osz­tályosoktól kezdődően kö­telező, két helyszínen, a Szabadság uszodában és a Városi uszodában történik.­ Nagy a csivitelés, patto­gó utasítások hangzanak el, a gyerekek igyekeznek megfelelni a követelmé­nyeknek. — Ez tagozatos­­ osztály, s eddigi tapasztalataim alapján mondhatom, hogy velük könnyebb együtt dolgozni — jegyzi meg az edző. — Fogékonyak, rá­termettek, ügyesek. — Mivel kezdik az ok­­tatást? — A hátúszás alapele­meivel ismertetjük meg őket. Ez a a legmegfelelőbb a tanulásra, mert a gye­rekeknek kint van a fe­jük a vízből, s a levegő­vétel is egyszerű. (A Szabadság uszodában 19 miskolci iskolából egy tanév­ alatt 2050 fiatal is­merkedik meg az alapok­kal, körülbelül hasonló az arány a Városi uszo­dában is. A fiatalok 15 órás oktatást kapnak, melynek végén vizsgára kerül sor, s érdemjegyek­kel osztályozzák előrehala­dásukat. Kezdetben elő­fordul, hogy egyik-másik gyerek sírva fakad, nem mer a vízbe menni, de gyorsan átlendülnek az idegenkedésen.­ Morvai Márk édesany­ja árgus szemekkel figye­li csemetéjét. — Nagyon örülök, hogy lehetőség nyílik a gyere­kekkel való foglalkozásra — mondja. — Ez az osz­tály már az ősszel is járt ide, de akkor inkább még csak barátkoztak a vízzel. A mostani 15 órában vi­szont szép haladásról tesz­nek tanúbizonyságot. — Hogyan értékeli a kezdeményezést? — Nézze, manapság egy­re kevesebb gyerek mozog rendszeresen. Itt az uszo­dában „kitombolhatják” magukat, s hasznos isme­retekre tesznek szert. Jó érzés őket nézni.­­A Szabadság uszodában az MVSC szakosztályának edzői működnek közre az oktatásban. A költségeket a városi tanács művelődé­si osztálya biztosítja. Az edzőktől tudom, hogy a 11- es iskolával kifejezetten ideális a kapcsolatuk, kö­szönhető ez többek között Sárvári Józsefné igazgató­nak, aki minden segítséget megad. Nem a véletlen műve, hogy évek óta ez az iskola nyeri a megyei út­törő-olimpiát. Most leg­utóbb például magabiztos versenyzéssel kerültek be az országos döntőbe­. — Mikor érzik úgy, hogy hasznosan munkálkodtak? — kapja a kérdést Hor­nyik Nándor. — Három hét alatt a gyerekek többségének el kell jutnia addig, hogy 9— 15 métert megállás nélkül teljesítsen. Persze, az len­ne az ideális, ha egész év­ben lehetőségük nyílna a gyakorlásra, a többi úszás­mód elsajátítására is. Eh­hez azonban szükségeltet­ne jó néhány tanuszoda. — Szeretnek ide jönni a gyerekek? — Nagy-nagy örömmel érkeznek, alig várják, hogy beugorhassanak a meden­cébe.­­A miskolci úszásoktatás sikere jelentős mértékben köszönhető a Vízművek és Fürdők Vállalatnak, amely szívügyeként kezeli. A téli nagy hidegekben is meg­oldották a fűtést, a haj­szárítást, új köteleket vet­tek, szóval nem itt akar­tak takarékoskodni.) Néhány csemete az öltö­zők elől figyeli a többie­ket. — Az utóbbi napokban betegeskedtem, ezért nem lehetek a vízben a többi­ekkel — mondja Csontos Zsombor. — Nekem a szemem csi­­pásodott, s néhány napot ki kell hagynom — emlí­ti Bognár Péter. — Én meg elvágtam a lábujjamat a telkünkön — újságolja Orbán Viktória. Látom rajtuk, a legszí­vesebben ők is lubickolná­nak.­­Kezdetben akadtak szü­lők, akik idegenkedtek a kezdeményezéstől. Úgy vél­ték, mire való ez a lubic­kolás, úgysem tanulnak meg rendszeresen úszni a gyerekek. Részben talán rejlik a megállapításban igazság, de az már rajtuk is múlik, hogyan alakul a későbbiekben a palánták sorsa. Ha nem sajnálják az időt, mindenképpen érde­mes az oktatás befejezését követően is az uszodába vinni a gyerekeket. Nem azért, hogy bajnokokat ne­veljenek belőlük, sokkal inkább a rendszeresség mi­att.) Dr. Czeglédi­­ Lászlóné véleményére is kíváncsi vagyok.. — Azt hiszem, nem szük­séges az úszás élettani ha­tását részleteznem — kez­di. — Azt tartom borzasz­tóan jelentősnek, hogy ezek az apróságok idejé­ben kapják meg az alapo­kat. Egyetlen dolog okoz fejtörést a számomra ... — Hallhatnám? — A közelmúltban Nyír­egyházán jártunk tapasz­talatcserén. Az ottani ok­tatók a gyorsúszással is­mertetik meg a gyereke­ket. De ahány ház, úgy látszik annyi a szokás ... Doros László A foglalkozás bevezető részében még elkél az edzői segítség, hogy megfelelő helyre kerüljön a parafa. Ezek már az utolsó tanácsok a vízfekvést megelőzően. Min­denki elkészült? Figyelem, hamarosan indulunk! És útjára indul az apró palántákból álló csoport. Itt-ott még a szemek is behunyva, de megy ez még jobban is. A hűs habokba „rendhagyó" módon érkeznek a gyerekek. Sorakozás a parton, izgatott tekintetek, várakozás és figyelem, aztán ugrás a vízbe! Fojtán László felvételei

Next