Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985. június 8., szombat Isaszegi köszöntése A budapesti ökölvívó Európa-bajnokságon remekül helytállt Isaszegi Róbert, a Borsodi Bányász sportolója. A Hazai versenyzőt pénteken az egyesület vezetői elnökségi ülésen köszöntötték. A sportág barátai vasárnap délelőtt tapsolhatják meg a rokonszenves ökölvívót, a Borsodi Bányász—MEAFC megyei bajnoki labdarúgómérkőzés előtt. Ahol összefogtak a „mecénások” Országszerte és Boktodban is ritkaságszámba megy, ha egy klubot nő irányít. A kivételek azonban erősítik a ,,szabályt”. Szalaszenden, az enesi körzet 1200 lelket számláló településén, a termelőszövetkezeti sportegyesület elnöki bársonyszékében” Subert Andrásné ül. Hivatására nézve pedagógus, a helyi általános iskola igazgatója. Amikor leültünk beszélgetni, eszembe jutottak Csarrd Endrének, az encsi sportfelügyelőség vezetőjének szavai. „Az elnökasszony igazi szívember, s bárcsak mindenhol olyan lelkes emberek állnának a kormányodnál, mint Subertné Szalaszenden!'' — Biztos arra kíváncsi, hogyan kerültem kapcsolatba a sporttal? — nézett rám nevetve. Bólogattam! — Ennek hosszú története van. 1969-ben kiszemeltek a Tsz SE gazdasági vezetőjének. Pézügyeket intéztem, ügyes-bajos dolgokat bonyolítottam. Közben teltekmúltak az évek és négy elnököt szolgáltam ki. Aztán elődöm megbetegedett, s rám maradt minden. Majd jött a választás. Tagjaink egyhangúlag mellettem tették le voksukat. Miért is tagadjam, jólesett. • Mit ígértem? Odaadó munkát, és nem többet. Csodát ugyanis Szalaszenden nemigen lehet csinálni... — A tanácson hallottam, hogy önt szeretik a községben! — Inkább úgy fogalmaznék, hogy van tekintélyem. Jó kapcsolatot építettem ki a tanácsi és a termelőszövetkezeti vezetőkkel. Elmentem mindenkihez, agitáltam, érveltem. Megértettem: az egyesületet nem lehet magára hagyni. Abból a néhány ezer forintból, ami nekünk jut, vajmi keveset tudnánk produkálni. — Mennyiből gazdálkodnak? — Harmincezerből! — emelte hangját. — Ahhoz képest, hogy csepp vagyunk a tengerben, ez szép pénz. Persze a felszerelések árai megemelkedtek, takarékoskodnunk kell. Szerencse, hogy a sportolók utaztatása ingyenes. Látta kérdő tekintetemet, s hozzátette: — A futókércsi Úttörő Tsz biztosítja számunkra az autóbuszát. Megállapodtunk velük, s korrektül tartják szavukat. Korábban akadtak nézeteltérések a klub és a társközségekben tevékenykedő tsz vezetői között. Elsősorban azért, mert az egyesület korábbi elnöke azt hitte, hogy a termelőszövetkezetnek hivatalból kötelessége buszt küldeni , ha mi éppen utazni akarunk. Utazás, utaztatás. A vidéki kisegyesületek egyik legnagyobb gondja éppen e szavak mögött „húzódik”. A szalaszendiek — nem kevés rugalmassággal, türelemmel — közös nevezőre jutottak. Hová kell rendszeresen menniük? Például Krasznokvajdára*, Abaújkérre, Vilmányba, Homrogdra, Alsóvadászra, Hidasnémetibe, Szikszóra. Ha nem lenne buszuk — de nem, erről már nincs szó. — Hány szakosztályt működtetnek? — Hármat. Labdarúgóink a körzeti I. osztályban rúgják a bőrt. Jelenleg a kilencedik helyen tanyáznak. Ifjúsági gárdánk azonban az elsők között foglal helyet a táblázaton. A nagyok feljebb is kapaszkodhatnának, elsősorban akkor, ha többet edzenének. Mert ritkán tartanak foglalkozást. A játékosok napközben dolgoznak, bejárók, mire hazaérnek, beesteledik. Az edzők — Váradi Lajos és Váradi Ferenc — keresik-kutatják a megoldást. Szeretnének szombati tréningeket beállítani. .. Asztaliteniszezőink és sakkozóink a falusi spartakiádokon szerepelnek. Nemcsak a körzeti, hanem a megyei döntőkre is rendszeresen eljutnak. Ha jól tudom, az összesített pontversenyben, Hidasnémeti mögött a második helyen állunk. A nyári spartakiád azonban még előttünk van, számunkra dicsőség lenne, ha fordítani tudnánk a sorrenden. — Encsen hallottuk, hogy valamennyi városi, körzeti, nagyközségi versenyre beneveznek .... — Igen. Nem hagyunk ki egyetlen szereplési lehetőséget sem. Csak szervezés kérdése az egész. — Hány igazolt sportolójuk van? ----Mintegy nyolcvan. Tagjaink egyébként a fiatal generációhoz tartoznak, az egyesületben tevékenykedők átlagéletkora alig haladja meg a húsz esztendőt. A szalaszendiek létesítményeik miatt sem panaszkodhatnak. Futballpályájuk rendezett, öltözőjük a célnak megfelel, s rövidesen közművesítik. Szertárukat a tanácsi támogatásból rendszeresen „feltöltik”. Sportcélokra gyakran igénybe veszik a kultúrházat is. Az elnökasszony terveikről is beszélt. Kézilabdaszakosztályt szeretnének alakítani. Egyelőre azonban nincs pályájuk. Hazafelé Csarni Endre megnyugtatott. Leszögezte: Subertné majd „elővarázsolja”. Ebben nem is kételkedem. Kolodzey Tamás Csak röviden... KOSÁRLABDA. .Június 21—23. között Miskolcon, a Kilián Gimnáziumban rendezi meg a DVTK a Molnár Miklós nemzetközi leány ifjúsági emléktornát. A névadó hosszú évekig irányította a vasgyáriak NB I-es női csapatának szakmai munkáját, majd Kazincbarcikán, a főiskolán tanított és edzősködött. Fiatalon autóbalesetet szenvedve halt meg. Az emlékére kiírt tornán a Kecskeméti SC, a Ganz-MÁVAG, a ZTS Kosice és a házigazda DVTK vesz részt. TENISZ: a Hotel Eger és a Mátra-bükki Intéző Bizottság vándorkupát írt ki az amatőr felnőtt teniszezők számára. Időpontja: június 21—23. Az eseményre — melyen bárki részt vehet — Egerben, az Eger Szálló és a kemping műanyag borítású, valamint a közelükben található salakos pályákon kerül sor ÚSZÓTANFOLYAM. Az MVSC úszószakosztálya június 17-től úszótanfolyamot szervez. A foglalkozás 5 hetes, s július 1S-ig tart. Hat-tizennégy éves gyerekek jelentkezését várják. A foglalkozások naponta 9—10, illetve 10—11 óra között történik. Érdeklődni a Szabadság-utc cban Kiss József vezető edzőnél lehet. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 A Krausz György Ük Általános Iskola la osztálya most is pontosan étkezik. Ezúttal a testnevelő tanárnő, dr. Czeglédi Lászlóné kíséri őket. Az öltözködéssel pillanatok alatt végeznek, aztán irány a víz, ahol három edző, Hornyik Nándor, Kecskeméti Istvánná és Götz Györgyné várja őket. — Milyen szempontok szerint osztották három csoportra a gyerekeket? — kérdezem Hornyik Nándortól. — Az elsőbe azok kerültek, akik láthatóan féltek a víztől. A másodikba osztottuk azokat az apróságokat, akik korábban nem tanultak úszni, de legalább a fejüket bele merik tenni a habokba. Akik korábban valamilyen formában már barátkoztak az úszással, kerültek a harmadikba. (Az úszó sportág fejlesztésére az OTSH és az Oktatási Minisztérium 1975- ben irányelveket adott ki. Az oktatás kiszélesítése az ifjúság körében valójában egyet jelent a sportág alapjainak kiterjesztésével és elősegíti a tehetségek felszínre kerülését. Miskolcon az oktatás a második osztályosoktól kezdődően kötelező, két helyszínen, a Szabadság uszodában és a Városi uszodában történik. Nagy a csivitelés, pattogó utasítások hangzanak el, a gyerekek igyekeznek megfelelni a követelményeknek. — Ez tagozatos osztály, s eddigi tapasztalataim alapján mondhatom, hogy velük könnyebb együtt dolgozni — jegyzi meg az edző. — Fogékonyak, rátermettek, ügyesek. — Mivel kezdik az oktatást? — A hátúszás alapelemeivel ismertetjük meg őket. Ez a a legmegfelelőbb a tanulásra, mert a gyerekeknek kint van a fejük a vízből, s a levegővétel is egyszerű. (A Szabadság uszodában 19 miskolci iskolából egy tanév alatt 2050 fiatal ismerkedik meg az alapokkal, körülbelül hasonló az arány a Városi uszodában is. A fiatalok 15 órás oktatást kapnak, melynek végén vizsgára kerül sor, s érdemjegyekkel osztályozzák előrehaladásukat. Kezdetben előfordul, hogy egyik-másik gyerek sírva fakad, nem mer a vízbe menni, de gyorsan átlendülnek az idegenkedésen. Morvai Márk édesanyja árgus szemekkel figyeli csemetéjét. — Nagyon örülök, hogy lehetőség nyílik a gyerekekkel való foglalkozásra — mondja. — Ez az osztály már az ősszel is járt ide, de akkor inkább még csak barátkoztak a vízzel. A mostani 15 órában viszont szép haladásról tesznek tanúbizonyságot. — Hogyan értékeli a kezdeményezést? — Nézze, manapság egyre kevesebb gyerek mozog rendszeresen. Itt az uszodában „kitombolhatják” magukat, s hasznos ismeretekre tesznek szert. Jó érzés őket nézni.A Szabadság uszodában az MVSC szakosztályának edzői működnek közre az oktatásban. A költségeket a városi tanács művelődési osztálya biztosítja. Az edzőktől tudom, hogy a 11- es iskolával kifejezetten ideális a kapcsolatuk, köszönhető ez többek között Sárvári Józsefné igazgatónak, aki minden segítséget megad. Nem a véletlen műve, hogy évek óta ez az iskola nyeri a megyei úttörő-olimpiát. Most legutóbb például magabiztos versenyzéssel kerültek be az országos döntőbe. — Mikor érzik úgy, hogy hasznosan munkálkodtak? — kapja a kérdést Hornyik Nándor. — Három hét alatt a gyerekek többségének el kell jutnia addig, hogy 9— 15 métert megállás nélkül teljesítsen. Persze, az lenne az ideális, ha egész évben lehetőségük nyílna a gyakorlásra, a többi úszásmód elsajátítására is. Ehhez azonban szükségeltetne jó néhány tanuszoda. — Szeretnek ide jönni a gyerekek? — Nagy-nagy örömmel érkeznek, alig várják, hogy beugorhassanak a medencébe.A miskolci úszásoktatás sikere jelentős mértékben köszönhető a Vízművek és Fürdők Vállalatnak, amely szívügyeként kezeli. A téli nagy hidegekben is megoldották a fűtést, a hajszárítást, új köteleket vettek, szóval nem itt akartak takarékoskodni.) Néhány csemete az öltözők elől figyeli a többieket. — Az utóbbi napokban betegeskedtem, ezért nem lehetek a vízben a többiekkel — mondja Csontos Zsombor. — Nekem a szemem csipásodott, s néhány napot ki kell hagynom — említi Bognár Péter. — Én meg elvágtam a lábujjamat a telkünkön — újságolja Orbán Viktória. Látom rajtuk, a legszívesebben ők is lubickolnának.Kezdetben akadtak szülők, akik idegenkedtek a kezdeményezéstől. Úgy vélték, mire való ez a lubickolás, úgysem tanulnak meg rendszeresen úszni a gyerekek. Részben talán rejlik a megállapításban igazság, de az már rajtuk is múlik, hogyan alakul a későbbiekben a palánták sorsa. Ha nem sajnálják az időt, mindenképpen érdemes az oktatás befejezését követően is az uszodába vinni a gyerekeket. Nem azért, hogy bajnokokat neveljenek belőlük, sokkal inkább a rendszeresség miatt.) Dr. Czeglédi Lászlóné véleményére is kíváncsi vagyok.. — Azt hiszem, nem szükséges az úszás élettani hatását részleteznem — kezdi. — Azt tartom borzasztóan jelentősnek, hogy ezek az apróságok idejében kapják meg az alapokat. Egyetlen dolog okoz fejtörést a számomra ... — Hallhatnám? — A közelmúltban Nyíregyházán jártunk tapasztalatcserén. Az ottani oktatók a gyorsúszással ismertetik meg a gyerekeket. De ahány ház, úgy látszik annyi a szokás ... Doros László A foglalkozás bevezető részében még elkél az edzői segítség, hogy megfelelő helyre kerüljön a parafa. Ezek már az utolsó tanácsok a vízfekvést megelőzően. Mindenki elkészült? Figyelem, hamarosan indulunk! És útjára indul az apró palántákból álló csoport. Itt-ott még a szemek is behunyva, de megy ez még jobban is. A hűs habokba „rendhagyó" módon érkeznek a gyerekek. Sorakozás a parton, izgatott tekintetek, várakozás és figyelem, aztán ugrás a vízbe! Fojtán László felvételei