Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-29 / 309. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Alkotmányos szabályozás köztársasági elnöki funkció Az egyszemélyi államfői tisztség, nevezetesen a köztársasági elnök funkciójának létrehozása mellett foglaltak állást az új alkotmányt előkészítő jogtudósok. Az alaptörvény nemrég kialakított szabályozásikoncepció-tervezetében rámutattak: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az Országgyűlés által választott és kizárólag országgyűlési képviselőkből álló testület, amely az államfői funkciókat gyakorolja — a magyar államszervezet hagyományaitól idegen szervezeti forma. Létrejötte óta, a legutóbbi időkig az Országgyűlés háttérbe szorításának eszköze volt. Jogkörét a politikai gyakorlat a legfelsőbb népképviselet súlytalanná tételére használta fel. Elkerülhetetlen lépés az Országgyűlést helyettesítő jogkör teljes megszüntetése. Nem indokolt a kollektív államfő ,intézményének a további fenntartása, hiszen az Elnöki Tanács hatáskörébe utalt egyes jogköröket eddig sem a testület, hanem annak elnöke gyakorolta. A köztársasági elnök viszonylag autonóm állami vezetőként, a hatalommegosztás egyik garanciájának szerepét hivatott betölteni — hangsúlyozták a koncepciótervezet készítői. Javasolták, hogy az új alkotmány külön fejezetben rendelkezzék a köztársaság elnökéről. Szabályozza az elnök feladat- és hatáskörét, jelölését és ráválasztását, felelősségét, felelősségre vonását, az elnöki tisztség összeférhetetlenségét más funkcióval, illetve megszűnését. Az elnök feladat- és hatásköre meghatározásának kulcskérdése, hogy a hatalommegosztás intézményesítése és a hatalomközpontosítás megakadályozása érdekében mennyire erős elnöki jogkört akarnak konstruálni. Ettől függően a jogosítványok bővíthetők, egyebek között azzal, hogy a köztársasági elnök kihirdeti a törvényeket, javaslatot tesz az Országgyűlésnek az Alkotmánybíróság elnökére és tagjaira, a miniszterelnök személyére, esetleg joga lehet a Parlament feloszlatására is. Nyomós indokok szólnak amellett — szögezték le a koncepció-tervezetben —, hogy az elnök megbízatásának ideje ne essen egybe az Országgyűlés megbízatási idejével. Az elnököt az elképzelések szerint az Országgyűlés választja — négy évre —, de megfontolásra érdemes az a megoldás is, hogy közvetlenül az állampolgárok válasszák. A szakemberek az egyik lehetséges megoldásnak tekintik azt, hogy az elnök személyére az Országgyűlésben képviseleti joggal rendelkező társadalmi szervezetek, illetőleg legalább 50 országgyűlési képviselő tehetnének javaslatot. A jelöltek közül titkos szavazással választanák meg az elnököt. Az elnök nem lehet az Országgyűlés vagy más állami képviseleti testület, a kormány és az Alkotmánybíróság tagja, nem tölthet be más állami hivatalt, vezető párttisztséget, nem lehet bíró, illetve valamely párt vezető testületének tagja — hangsúlyozták a szakemberek. Az elnöki tisztség a megbízatás lejártával, az elnök halálával, avagy lemondásával, felelősségre vonásával, visszahívással, a feladatkör ellátását legalább egy éven át lehetetlenné tevő állapottal szűnne meg. Amennyiben az elnök feladatainak ellátására tartósan képtelen lenne, megbízatása nem szűnne meg, hanem feladatkörét — helyettesítőként — az Országgyűlés elnöke látná el. Az elnök személye sérthetetlenséget élvezne, őt büntetőjogilag felelősségre vonni — a tetten érés esetét kivéve — nem lehetne. (MTI) Iskolaavató - kiállítással (Folytatás az 1. oldalról) s néhány helybeli kisiparos. A frissen felavatott iskola jelentős mértékben hozzájárul a 2-es Számú Általános Iskola korábbi zsúfoltságának enyhítéséhez, hiszen az új létesítmény tanulóinak döntő többsége ebből az iskolából kerül át, s úgynevezett eltérő tantervű, B- tagozatos képzésiben részesül. Az iskolaavatással egyidőben nyílt meg az új épület aulájában Alsózsolca szülöttjének, Mazsaroff Miklós festőművésznek a kiállítása. A több mint 30 festményt bemutató tárlat január 13-ig tekinthető meg, hétköznapokon 15—18 óra között. Úgy látszik, van aki lehet próféta hazájában. A szülőföld lakói, barátok, ismerősök tetszéssel fogadták Mazsaroff Miklós képeit. Fotó: Fojtán László Megtalálták Petőfi Sándor sírját? Valószínűleg a szovjetunióbeli Szibériában nyugszik Petőfi Sándor — ezt állítják a Megamorv Kazánfejlesztő Iroda munkatársai és egy filmforgatócsoport tagjai, akik a közelmúltban a helyszínen jártak. Útjukról, a szerintük megtalált bizonyítékokról tájékoztatták az újságírókat, szerdán a Mikroszkóp Színpadon. Morvai Ferenc nagyrédei vállalkozó, kazánkészítő kisiparos, az iroda vezetője és a Petőfi-kutatás anyagi támogatója az újságíróknak elmondta, hogy évente öt-hat millió forintot fordít különböző, általa fontosnak ítélt ügyek támogatására. Ilyennek tartja a Petőfi-legenda tisztázását. Tudomást szerzett arról, hogy a szovjetunióbeli levéltárakban olyan dokumentumokat őriznek, amelyek bizonyítják, hogy Petőfi Sándort Szibériában, közelebbről Barguzinban temették el. Ennek tisztázására a Szovjetunióba utazott ki, ahol Balajthy András filmrendezővel és egy operatőrrel, valamint a Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat két munkatársával igyekezett megismerni a dokumentumokat, annak érdekében, hogy a költséges exhumálást megkezdhessék. Az ott tapasztaltak alapján úgy véli, hogy legkésőbb fél éven belül tisztázódik, ki fekszik abban a sírban, amelyről egyelőre még csak feltételezik: Petőfi Sándor nyughelye. Már január 10-én útnak indul az öttagú expedíció. A kutatók végigjárják a kilenc várost, ahol megfordult, illetőleg megfordulhatott Petőfi. Morvai Ferenc beszámolt arról is, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő levéltár főigazgatója rendelkezésére bocsátotta a szabadságharcban részt vett, majd hadifogságba került katonáknak a névsorát. Dokumentumfilmet készítettek Kossuth és Bem tábornok megttalált leveleiről is. Mindezek alapján úgy vélik: bizonyított, hogy Petőfi Sándor valóban a mai Szovjetunióban élt a szabadságharc leverése után, és ott temették el 1856 májusában, Alekszandr Sztyepanovics Petrovics néven. Az ügy végleges tisztázására 1989 nyarán kerülhet sor. Ekkor tárják fel a vélt Petőfi-sírt. A barguzini tanács elnökétől ehhez az engedélyt már meg is kapták. Az expedíció útjáról többórás filmet készítettek, ebből félórás összeállítást mutattak be az újságíróknak. * Fekete Sándor, az Új Tükör főszerkesztője, a téma egyik szakértője, az MTI munkatársának a sajtótájékoztató után elmondta: a hosszú, évek óta folyó vitát most már csakugyan le fogja zárni, ha feltárják a sírt, amelyről úgy vélik, ott nyugszik Petőfi. Véleménye szerint a bizonyítékul szolgáló iratok nem meggyőzőek. A vitához a mostani dokumentumok nem adnak többletinformációt, az állítások történelmietlenek, bizonyítatlanok. Most már valóban csak az segít, ha exhumálják a sírt. Fekete Sándor elmondta azt is, hogy — mivel tárgyilagos kutatás folyik — ő maga is javasolta: a Soros-alapítvány részesítse ösztöndíjban Balajthy András filmrendezőt. Az ösztöndíjat azonban nem ítélték meg Balajthy Andrásnak. (MTI) 1988. december 29., csütörtök Államminiszterré választása után Nyers Rezső azt mondta, hogy fő feladata a gazdasági és politikai reform összehangolása, valamint annak biztosítása, hogy a pénzügyi stabilizációt a távlati reformelképzelésekkel és ne azok ellenére hajtsuk végre. A parlament decemberi ülésszakán arról kérdeztük, hogyan kívánja ezt a programot végrehajtani, milyennek képzeli el a közeljövő magyar tulajdoni szerkezetét. — Rövid távon stabilizálni a gazdaságot, megőrizni a gazdasági-pénzügyi egyensúlyt, közben pedig megteremteni a növekedés, a felzárkózás feltételeit — nem fából vaskarika ez? Nem lehetetlenre vállalkozott ön? — A pártnak a politikai feladata, a kormány kormányzati problémája ma olyan, amit eddig senki sem vállalt fel és nem csinált. Minden reform, minden igazi reform a mindennapi élet logikájával gondolkodva fából vaskarikának látszik. Hiszen ha már hétköznapi politikával meg lehetne valósítani a reformot, akkor minden csak evolúciós úton mehetne előre. Mint ahogy egy házat építenének, mindig ráraknának valamit, és csak ebből állna a politika. A politika viszont abból áll, hogy építjük a házat — ha már ezt a hasonlatot alkalmaztam —, aztán le kell bontanunk egy részét, helyette mást építeni, ha megvan a műszaki terv, a terven módosítani kell — ezek a reformok. — Mi újat hozott a kormányzatba? Mert az ön által említett, gazdasági és politikai reformok összehangolásával, legalábbis elvben, már többen próbálkoztak, kevés sikerrel. — Én nem hoztam semmi újat, illetve igyekszem egy új szellemiséget szélesíteni — ez az új szellem már megvan, ezt nem kell feltalálnom, hanem a meglévőt kell bátrabban és demokratikusabban belevinni a gazdaságpolitika szélesebb szférájába, tehát, a kormányzás egészébe és a kormányzás körében dolgozó szakértői rétegbe. Most ez a feladat, ami egyet jelent a gazdasági reformprogram újragondolásával és következetes kidolgozásával. Ha jól tudom, azok a külföldi hitelek, amelyekhez ma hozzájuthatunk, hosszú távon nagyjából arra elegendők, hogy a külföldi fizetési kötelezettségeinknek eleget tehessünk. Tehát a kibontakozást saját forrásból, saját erőből kellene végrehajtani. Milyen belső tőkefelhalmozásra számíthatunk? — Eddig csak a hitelekről beszéltünk, a működőtőke-importot viszont teljes egészében a dinamizálásra tudjuk felhasználni. — De hát a működőtőke, legalábbis ami eddig bejött, alig néhány százmillió dollár ... — Igaz, de már ez is valami, és ezt a fajta importot továbbra is mindenképpen növelni kívánjuk. Éppen az a mai helyzet kulcsa, hogy nem tudunk megszabadulni a fizetésimérleghiány egy részétől, évi mintegy 400 millió dollártól, ha közben nem liberalizálunk. Ez a közbenső liberalizálás viszont egy esztendőre megakasztja a fizetési mérleg javulását. Ez a róka fogta csuka esete, ez az az ár, amit meg kell fizetnünk. . — Hogy világosabban kérdezzek rá a finanszírozásra, úgy tudom, egy új Marshall-terv elgondolása is az ön nevéhez fűződik. Ilyen Marshall-tervnyi nagyságrendű külföldi tőkebevonás nélkül, ön szerint van-e Magyarországnak reális lehetősége a felzárkózásra? — Elméletileg igen, gyakorlatilag valószínűleg nem. Elméletileg igen, hisz' a tőkét és a technikát mi más formában is bevonhatjuk. — A sajtóértekezleten azt mondta, hogy mind gazdaságilag, mind politikailag elképzelhetetlennek tartja a magántőke túlsúlyra jutását Magyarországon. Mégis milyennek képzeli el a közeljövő magyar tulajdoni szerkezetét? — Először tisztázzuk, hogy a vegyes tulajdont én nem sorolom a magántulajdon kategóriájába. Tehát abban, amiben az állam 30—40—50 százalék erejéig részt vesz, az ilyen mértékben köztulajdon, ott az államnak komoly befolyása van. Azt el tudom képzelni, hogy például a nagy- és középiparban a társasági tulajdon, a vegyes tulajdon akár többségivé is válik. De ezt sem lehet biztosba venni, nem szabad előre, központilag meghatározott arányokból levezetni a tulajdoni szerkezetet. Ami a tőkeképződést illeti, a társadalmi tőke domináns szerepe meg kell hogy maradjon. Egyszerűbb közgazdasági törvényszerűség ez, hisz az állam és a szövetkezetek kezében van a társadalmi tőkének a túlnyomó hányada. A magántőke akkumulációját kétségkívül elő kell segíteni, fokozni kell, de őszintén szólva, a gazdasági realitás alapján nem tudom elképzelni, hogy az itthoni magántőke a mostani 5 százalékos arányáról túlsúlyra jusson. A külföldi tőkeimport pedig? Ha annak az arányát 5, netán 8 százalékra fel tudnánk vinni, már nagy siker lenne. Más a helyzet az össztársadalmi munkaidővel — e téren kívánatos lenne, hogy 25—30 százalékig nőjön a magánszférában foglalkoztatott munkaerő aránya, de a tulajdoni szerkezetben valószínűleg nagyobb szerepe lesz a társadalmasított tőkének ... Hisz a kisvállalkozásokban lévő munkaerő tőkehányadosa jóval kisebb, mint a nagyiparban vagy a nagy mezőgazdasági üzemekben. — Ma még ... — Ma még, de a későbbiekben is. A kisvállalkozások nem azokat a tevékenységeket keresik, amelyekre a tőke magasabb szerves összetétele a jellemző. — Ezzel együtt, ha a gazdasági folyamatok iránya arra mutatna, hogy a magántulajdon váratlanul viharosan előretör, lennének politikai akadályok ennek az útjában? — Elméletileg nehéz erre válaszolni. Attól függ, hogy milyen társadalmi hatásokat kifejtve, egyáltalán „társadalmi konform” módon működne-e ez a magántőke. Ha előretörése beleférne egy rugalmasabb, dogmáktól mentes társadalmi értékítéletbe, akkor nem hiszem, hogy e folyamat különösebb politikai akadályokba ütközne. A kormány jelenleg egyértelműen azon van, hogy szélesítse, de ne idealizálja a magántevékenységet. Az embereket, mint munkavállalókat, sem szabad idealizálni, hát még mint tőketulajdonosokat! Születhetnek a nyereségre törekvés során olyan gondolatok, melyek sértik a társadalom érdekét. — De hát ehhez nem kell magántulajdonosnak lenni! — Nem kell magántulajdonosnak lenni, ugyanilyen emberek vannak a társadalmi szférában is. Mind az állami monopolszervezetek, mind a magántőke kinövéseit korlátoznunk kell. — Politikusként ezt nevezik kétfrontos harcnak, nem? — Ezt a fogalmat eddig másnak a kifejezésére kötöttük le, de valószínűleg ebben az értelemben is használni fogjuk, mi, piac és a tőke semmiképpen nem lehet olyan szabad egy szocialista társadalomban, mint egy tőkés piacgazdaságban. Ezért vagyok én nagyon óvatos ezeknél a megfogalmazásoknál — nem mintha akár a kormány, akár én félnék a magántulajdontól. A magyar gazdaság fellendülését mindenesetre én nem a magántőke részvételétől várom, mert egyszerűen nem is lesz annyi magántőkénk, hanem az a dinamizálás motorjaként szolgálhatna. Fahidi Gergely „1 Itlltnllésl nem a tiniés nem” Beszélgetés Nyers Rezsővel A MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT iakkkocsmi tifolpol Felvételi követelményt szervez: — 8 általánosnál magasabb iskolai végzettség — alkalmassági vizsga — 20. életév betöltése — büntetlen előélet — miskolci lakás. A tanfolyam idejére 4000 Ft/hó fizetést biztosítunk. A vállalat dolgozóinak és családtagjainak a városi autóbuszokon és villamosokon díjmentes utazást biztosítunk. Felsőzsolca, Kistokaj, Szirmabesenyő, Alsózsolca, Mályi, Arnót és Nyékládháza községekből a napi bejárást személyzeti járatokkal biztosítjuk. JELENTKEZNI LEHET: Miskolc, Szondi Gy. u. 1. (101/B-s autóbusz-végállomás)