Észak-Magyarország, 1993. július (49. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-08 / 157. szám

12 ÉSZAK-Magyarország Várjátékok helyett palotaj­átékok Visegrád (MTI) - Nagyszabású nemzet­közi palotajátékok színhelye lesz szomba­ton és vasárnap Visegrád - az eseményso­rozatról hétfőn tartottak sajtótájékoztatót a szervezők: a Telemundi Vállalkozási Cso­port, a Quo Vadis Marketing Kft. és más cé­gek képviselői. Amint elmondták: Visegrád történelmi levegője és a Dunakanyar ter­mészeti adottságai alapul szolgálnak az idegenforgalom élénkítéséhez, amennyi­ben megfelelő programokkal e tájra irá­nyítható a vendégek figyelme. Ennek meg­felelően a korábbi várjátékok sikerét ki­használva most Európában egyedülálló att­rakciót szerveznek. A rendezvény keretét korabeli­ ruhás szereplőkkel a lovagi játé­kok adják. Iparművészek mutatják be por­tékájukat, megválasztják ismét a Toldi Miklós vetélkedő keretében az ország leg­erősebb emberét, külföldi zenekarok a rene­szánsz kor muzsikáját szólaltatják meg a vár falai között. A Salamon-toronyban kö­zépkori lakomát kínálnak az ínyenceknek. Ökörsütés is lesz, és rég elfelejtett receptek felhasználásával igazi királyi menüt szer­víroz a korhű jelmezben parádézó szolgák hada. A zenei programban a Mandel kvar­tetten kívül német, svájci és libanoni együt­tesek adnak hangversenyt. A reneszánsz jegyében zajló színes kaval­­kád költségeit a különböző szponzorok, bankok, vállalkozók állják, akiknek elkép­zelése szerint a palotajátékok egyre gazda­godva hagyománnyá válnak, s hírük előbb­­utóbb messze földre eljutva szerte a világ­ról vonzzák majd a nyári turistákat. Most a hét végén hozzávetőleg 10 ezer látogató­ra számítanak. Fő baj a telefon London (MTI)­­ A kelet-európai és az orosz vállalatok a telefonhiányt tartják az exportot akadályozó fő infrastrukturális problémának-ez derült ki az OECD leg­újabb felméréséből, amelyet a Financial Ti­mes című brit lap rendezte szakmai tanács­kozásra készült. Nyolcszáz vállalatnál érdeklődtek Oroszor­szágban, Litvániában, Magyarországon, Dániában, Lengyelországban és Lettor­szágban, és kiderült: a gazdálkodó cégek többet panaszkodnak a rossz távközlésre, mint a közlekedésre, a nehézkes határátke­lésre, az átváltási árfolyamokra vagy a pénzügyi szabályozásra. A Financial Times értekezletének részvevői egyetértettek abban, hogy a beruházások szintje messze elmarad a tisztességes alap­szolgáltatáshoz szükséges szinttől. Többen bírálták a Világbank szűkmarkúságát is. Amerikai szakértők szerint az elkövetkező tíz évben évi 18,6 milliárd dollár beruházás kellene ahhoz, hogy a közép- és kelet-euró­pai átlagot -100 főre 12 fővonal - legalább a jelenlegi spanyol szintre emeljék, amely 100 főre 35 fővonal. Ehhez képest 1991-ben mindössze 2,6 milliárd dollár beruházás volt. Mindenes 1993. Július 8., Csütörtök Két király és két ellenség Benedek Elek Valóban, Fráter György alakja messzire kimagaslott ama kor ve­zető emberei közül, de már arra ő sem volt elég erős, hogy az ország függetlenségét visszaállítsa. Az 1538-ik évben a két király békét kötött Nagyváradon. Békét a tényleges birtokállapot alapján. János is elismerte Ferdinándot koronás királynak, Ferdinánd is Jánost. A nagyváradi békeszer­ződés híre csakhamar eljutott a szultán fülébe, s ez nyomban ké­szülődni kezdett a háborúra. Ké­szült János király is. A derék György barát 80 000 lo­vast szerzett össze, de Ferdinánd mindössze kétezer zsoldost kül­dött, jóllehet ötezret kértek tőle. A háború elmaradt, mert a szul­tán ezúttal Moldovában hadako­zott, s ebből Ferdinánd nagy ok­talanul azt következtette, hogy a szultán nem mer kikötni a hatal­mas Habsburgokkal. Amikor megtudta, hogy János király há­zasodni készül, a házasság meg­hiúsítására minden követ meg­mozgatott. De a házasság mégis megtörtént, a magyarok nagy örömére. János király feleségül vette Zsigmond lengyel király Izabella nevű leányát, ezt a szép, fiatal, eszes leányt. Fényes ünnepségek közt folyt le az eskü­vő, ugyanekkor a bájos királyné koronázása is. Isten e frigyet egy év múlva fiúgyermekkel áldotta meg. Erdélyben, Szászsebesen találta a hír János királyt fia születésé­ről. Erdélyben, hová nagybetegen ment le Budáról, hogy elcsende­sítse az ellene szított felkelést. Mintha új erőt öntött volna izma­iba az örömhír, nem törődve sú­lyos betegségével, fölkapott a lo­vára s sebes szélnél sebesebben vágtatott a táborba, hogy maga jelentse híveinek a nagy örömet. De alig tíz nappal élte túl fia szü­letését: 1540. július 18-án meg­halt az utolsó nemzeti király. Még mielőtt Erdélybe indult, megeskette György barátot s Pet­­rovics Pétert, aki rokona volt, hogy halála után Budát és Viseg­­rádot, ahol a szent koronát őriz­ték, megtartják özvegye számára. A barát esküje némiképp meg­nyugtatta háborgó lelkét s halá­los ágyán őrá, Petrovics és Török Bálint gondjára bízta feleségét és fiát. A derék barát, amíg lehetett, titkolta az utolsó nemzeti király halálát. Esküjéhez híven arra volt gondja elsősorban, hogy Bu­da az özvegy kezén maradjon. A szultánhoz követet küldött, s az­zal nyugtatta meg, hogy János király meghalt ugyan, de fia szü­letett, az újszülött lép majd örö­kébe. Közben a holttestet felvitték Bu­dára, ahol tíz napig volt kiterítve. Az ország minden részéből zarán­dokoltak a népek az utolsó nem­zeti király ravatalához, s tenger nép kísérte Székesfehérvárra. Itt temették el az utolsó nemzeti ki­rályt, s vele a magyar nemzet önállóságát. Még ravatalon feküdt az utolsó nemzeti király, s jelentkezett I. Ferdinánd ama részéért az or­szágnak, mely János királyé volt. A derék György barát minden kö­vet megmozgatott, hogy egyelőre maradjon minden a régiben, amíg Ferdinánd össze tudja mérni fegyverét a törökökkel. De Fer­dinánd a becsületes tanácsra nem hallgatott. Azonnal birtokba akarta venni János király örökét, ám arról hallani sem akart, hogy ugyanakkor teljesítse a szerző­dés másik felét, adja vissza a Zá­­polyai jószágokat s gyűjtsön meg­felelő haderőt a török ellen. Nagy elbizakodottságában azt hitte, hogy pár ezer emberrel elfoglalja Budát, kiveri onnét az özvegy ki­rálynét csecsemő fiával, s ráteszi a kezét az egész országra. És csakugyan el is indít néhány zsol­dost Budának, de a vállalkozás balul üt ki. Másodszor is szeren­csét próbál, mire megmozdul a szultán is, hogy megtorolja a bé­­keszegést. Az 1541-ik esztendő augusztus havában ér Buda vára alá a szul­tán. Felüzen Budára, küldjék le a táborba a kis csecsemőt, János Zsigmondot, látni akarja őt: fiú-e, leány-e, mert Ferdinánd hívei azt a hírt terjesztették, hogy Izabel­la leánygyermeknek adott életet. Aranyos hintóba ültették a cse­csemőt, kíséri két asszony, a daj­kája, s három gyám, köztük az öreg Werbőczy István s egy sereg nagy úr. És a szultán fogadja ke­gyesen az érkezőket. Megnézi a csecsemőt, mosolyogva nézi, s meggyőződik, hogy csakugyan fiú. De közben visszavonul György baráttal s a többi urakkal tanácskozásra, s ott egyenesen tudtokra adja, hogy ráteszi a ke­zét Budára, mivelhogy az özvegy királyné nem képes a német ellen megvédeni. Lett erre riadalom az urak körében! A jó György barát hallani sem akart erről. Eddig is megvédte a magyar Budát, ezu­tán is meg tudja védeni! S amíg azonban ezen vitáztak - s közben ebédeltek is a szultán asztalánál -, a törökök kisebb csapatokra oszolva felsétáltak a várba, mint­ha csak csudalátni mentek vol­na, hogy fest belül Mátyás király híres palotája. Délben hozták le a csecsemő János Zsigmondot a szultán sátorába, s alkonyatkor már török kézen volt Budavára! Most már a csecsemőt vihették vissza. De már nem kísérték annyian a várba, mint ahányan vele jöttek. Ott marasztalta a szultán a barátot, ott Werbőczyt s még több urat, és másnap megü­zente a királynénak György ba­ráttól, hogy költözzék Budáról egyelőre Lippára, neki és fiának adja Erdélyt és a Temesközt, 10 000 forint évi adó fejében. Véra­dót, Fogarast, Kassát György ba­rátnak, Temesvárt Petrovics Pé­ternek, János király attyafiának - magának pedig megtartja Bu­dát. Mint aki dolgát jól végezte, visszatért a szultán Konstanti­­nápolyba, ám magával vitt egy magyar urat, Török Bálintot. Most már nem egy pár ezer főnyi zsoldost, de hatvanezer embert indított Ferdinánd Buda ellen. Ebben a seregben tizennyolcezer magyar volt, a többi idegen. Né­met volt a vezér: Joakim nevű, iszákos ember, kit asszonykapi­tánynak csúfoltak, mivelhogy „véres kardot soha nem látott”. Az asszonykapitány elvezette a sereget Pestig, s onnét csúfosan tért meg. Az 1543-ik esztendőben tört be Szulejmán s sorban foglal­ta el az útjába eső várakat s vidé­keit: Siklóst, Valpót, Csázmát, Pécset, Esztergomot s Tatát. A gőgös F Ferdinánd tehetetlenül né­zi a török hódítást: 50 000 arany­nyal eszközöl ki másfél esztendős fegyverszünetet, majd 1547-ben ötesztendős békét köt a szultán, kinek Perzsiában akadt dolga - s ezzel a békekötéssel három rész­re darabolódott Magyarország! A három részre darabolódott or­szág külső képe ez volt: Ferdi­nánd kezén volt az anyaország 35 vármegyéje, Szlavóniából s Horvátországból egy-egy rész; Já­nos Zsigmondnak jutott Erdély s a következő vármegyék: Abaúj, Heves, Ung, Zemplén, Torna, Szabolcs, Külső-Szolnok, Arad, Békés, Csongrád, Zaránd, Temes és Szörény, részint egészben, ré­szint a megye kisebb-nagyobb te­rülete. Ami valósággal a török ke­zén maradt, ott török módra szer­veződött a kormányzat. A titokzatos Tamana XIV. Gyöngyösi Gábor Az írott történelem magyar­elle­nes eljárásait természetesen hosszan lehetne sorolni. Nem­csak azokat a törekvéseket, ame­lyek a szájhagyományt legendá­nak, kitalációnak, a népi fantázia szüleményének, már-már hazug­ságnak igyekeztek feltüntetni, de azokat is, amelyek írott történel­münket is kétségbe vonták. Egy időben, - nem is tartott ez olyan rövid ideig- általános divat lett az írott magyar történelem alap­­dokumentumainak kódexeinek felülvizsgálata tartalmukat ille­tően, s azokat igyekeztek minél hátrányosabb színben feltüntet­ni. Hol osztályharcos, hol nacio­nalista szempontból bírálták fel­ül még a gesztáinkat is, állítván, hogy azok vagy bizonyos földes­­urak érdekei szerint íródtak, hol annak érdekében másították meg a valóságot, hogy a velünk együtt élő népek, népcsoportok beolvasz­tását elősegítsék. Talán legemlékezetesebb ezek közül a próbálkozások közül az Anonimus, a nagy Névtelen alap­vető munkája körül kialakított és évekig tartó vita, amely végül tel­jesen hamisnak és történelmi szempontból abszolút használha­tatlannak minősítette mindazt, amit Béla király jegyzője a ma­gyarok történetével, származásá­val valamint honfoglalásával kapcsolatosan leírt. Anonimus cáfolóit, bírálóit köz­ben két nagyon fontos dolog egyáltalán nem zavarta. Nem za­varta az, hogy a névtelen mester mégis csak közelebb élt ahhoz a korhoz, amelynek eseményeit krónikába szedte, mint azok, akik majd ezer esztendő múltán okosabbaknak akartak látszani nála,­ de az sem, hogy a környe­zetünkben kialakult úgynevezett utódállamok történészei Anoni­­musra, mint abszolút megbízha­tó forrásra hivatkoztak valóban történelemhamisító állításaik igazolásában. A románoknak, szerbeknek, szlovákoknak igazán jól jött ez a módszeresen kialakí­tott magyar elbizonytalanodás, hiszen a magyarok történetét úgy tudták húzni, nyúzni, nyújtani a maguk szája íze szerint, ahogy akarták, így, Anonimustól eltu­lajdonítva lett, lehetett aztán ma­gyar­ellenes törekvéseik bizonyí­tó eszköze, neve a Fehér ló mon­dája, Menumarout ( Ménmarót- Ménrót) vagy Szvatopluk neve, s így lett minden Anonimus által említett város, hogy helységnév ősi román vagy szlovák helység. Hogy csak egyetlen példát említ­sünk ilyen vonatkozásban, a ro­mánok valamikor a 60-as, 70-es évek fordulóján Anonimusra hi­vatkozva kijelentették, hogy Szatmárnémeti város 1000 éves. Mivel abban az időben a magya­rok éppen Augsburg környékén, a Lech mezején, vagy Bizánc falai­nál kalandoztak és fosztogattak, nyilvánvalóan nem foglalkozhat­tak város­alapítással, s különben sem voltak békés városalapító földművelő, vagy kereskedő né­pek, hanem valami vad ázsiai hordák, akik nyereg alatt puhí­tották a húst, s közben leigázták a románok szép Satu Mareját. Az, hogy a románokat egyáltalán nem zavarta a névtelen által Zoz­­márnak emlegetett helység nem román neve, nem is érdekes. Az, hogy a városnak az 1890-es nép­­számlálásig egyáltalán nincs em­líthető román történelme - akkor is mindössze egyetlen lakosa val­lotta magát románnak - szintén nem érdekes. Érdekes az lehetne - és nyilván ezen kellene elgondolkodni, hogy miért nem emelte ez ellen a nyil­vánvaló hamisítás ellen egyetlen magyar történész sem fel a sza­vát,­­ ha már a magyar állam ért­hetetlen, de legalább magyaráz­ható okokból nem tette. Sőt, azt sem ejtette ki a száján egyetlen il­letékes sem, hogy hát elvtársak, hogy van az, hogy Anonimustól ellopott nevű ezer éves ősi román város van ezen a vitatott földda­rabon, de magyar város nincs a mai napig? Római alapítású per­sze van, de arról mi igazán nem tehetünk,­ hogy azokat a romá­nok egyelőre még nem tartják a magukénak. Persze, ha Anoni­­muson kívül akármilyen régi ro­mán szláv dokumentumban meg tudnák mutatni akármelyik ma­gyar város nevét, - akár a Szat­­márét is - akkor bizonyára gon­dolkodás nélkül jogot formálná­nak rá. (folytatjuk) Sáskajárás Romániában Bukarest (MTI) - Hatalmas sás­karajok lepték el a romániai Szatmárnémeti megye határ­menti falvainak szántóit. Az ITAR-TASZSZ szerdai beszámo­lója szerint a falánk rovarok, amelyek rajai korábban Magyar­­országon pusztítottak áthúzód­tak a szomszédos ország délnyu­gati körzeteibe is. A helyi sajtó jelentése szerint a fiatal példá­nyok néhány nap alatt ivaréretté váltak, s gyorsan elszaporodnak. A parasztok és a növényvédelmi hatóság szakemberei eddig még nem kerültek szembe hasonló problémával, s most rendkívüli erőfeszítésekkel próbálják kiirta­­ni a jövevényeket” és megmente­ni a termést. Túlélte rákos megbetegedését sokak kedvence Olivia Newton John. Most az Aranyparton lá­badozik, egy delfinnel játsza­dozik, s közben már legköze­lebbi Los Angeles-i koncertjére gondol, amelyen a közeljövő­ben már fellép. Hernyó pusztít a Kárpátokban Ungvár (MTI)­­ Míg Magyaror­szágon sáskajárás pusztított, a Kárpátokban a hernyók okoznak szinte felmérhetetlen károkat. Szolyva környékén a hegyoldala­kon csaknem 200 hektáron nem csak az áfonyabokrokat, hanem szinte minden növényt lerágtak a kártevők. A növényvédelmi szak­emberek egyelőre tanácstalanok, nem tudják milyen hernyófajtá­­val állnak szemben, milyen fegy­verrel védekezzenek ellene. A né­hány centiméter hosszú sárgás­barna színezetű hernyófajtát ta­valy ősszel észlelték először a he­gyi pásztorok, az idén pedig a ta­vasz végén jelentek meg és egyre nagyobb területen terjednek el. Torta­tervezés Párizsban (MTI)­­ Első ízben kínál megvé­telre formatervezett tortát a híres párizsi delicatesse üzlet, a Fau­­chon. Az ismert francia formater­vező, Yann Pennot, aki eddig tar­­tósabb javakat - és készleteket, különféle asztali díszeket és föld­alatti garázsokat jelölő táblákat­­tervezett, most a Fauchon főcuk­rászával együtt háromszögletű csokoládétortát tervezett. A torta jellegzetessége - és egyben néva­dója is - egy, a művész által szán­dékosan aszimmetrikusan elhe­lyezett szem cseresznye. Heroincsempészet - Bulgária vezet Szófia (MTI) - Bulgária az idén eddig több heroint foglalt már le, mint bármelyik más európai or­szág - jelentette be Margarita Jeftyimova, a bolgár vámszervek kábítószerosztályának vezetője. A balkáni országok hatóságai ed­dig 271 kilogrammnyit koboztak el a drogféleségből, ami máris 70 százalékkal több, mint tavaly egész évben. Az oldalt összeállította: Gyöngyösi Gábor

Next