Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)

1880-04-08 / 29. szám

köszönetét nyilvánítva a kereskedelmi és iparbank igazgatósága, illetőleg közgyűlésének , mely az anyagi dolgok mellett a szellemiek fejlesztésére is tekintettel van, s tud érte áldozni is, az adakozó­kat illető zajos éljenek közt a közönség eloszlott. A Bence-rend ünnepe. A pápai levél három napot engedett szt. Be­nedek apát születésének tiz­ennégyszázados évfordu­lója ünneplésére. A két első nap az ünnepies mise Bors Mihály benczés tanárnak hatalmas beszédje és a közelebb érdekelteknek a primiczia emelték a na­pok ünnepélyességét. Bors szent beszédét dicsérni fölös volna és csak azt említjük meg, hogy szép de nem túl nagy számú közönség vett ez ünnepélyen részt. Sokkal tüntetőbb volt a harmadik nap, április t1. napja. Már korán reggel lehetett a diszmagyarba öl­tözött három ifjút látni, kik a főgymnasium zász­lójával vezették az ifjúságot a Ferenczrendiek templo­mába, hol diszes közönség várta Szabó József püs­pök solemnis miséjét, ki teljes ornátusban a pá­pai levél útmutatása szerint végezte az istentiszte­letet, melyen a dalárda nagyszerűen zengte az is­tenes áriákat, mellesleg megemlítvén Bellovics Fe­­rencznek kiváló érdeméül azon közbenjárását illeté­kes helyeken, hogy a bazilikai quartett harmonikus tényezőit az ünnepély díszére és a jelenlevők gyö­nyörködtetésére megnyerte. Az ekkép leünnepelt mise végeztével Bors Mihály benczés tanár a szó­székről felolvasta a pápa­­ levelet, mely teljes bú­csút hirdetett mindazoknak, kik akár jelenlétük, akár pedig más cselekedetük által az ünnepély dí­szét emelték, vagy arra bármiképen közrehatottak. Szabó József püspök a pápai áldás osztásával func­­tióját bevégezvén a közönséggel együtt távozott a templomból. A barátok temploma nagyon ritka idő­ben látott oly szép, oly előkelő és különösen bájos közönséget, mint ez alkalommal. Ezután következett az ünnepélynek másik része a helybeli gymnasiumi épületben. A díszma­­gyar ifjak Mária Terézia testőreiként kivont kard­dal várták a diszes vendégeket a VII. osztály terme­­ előtt. Fehér Ipoly főgymnásiumi igazgató vezérlete alatt jöttek Szabó József, Majer István püspökök, Juriga kanonok-apát, Ferenczy Jákó, Palkovics Ká­roly, Kruplanicz Kálmán etc. Megnyitóul az ifjúsági dalárda énekelt egy al­kalmi darabot, mely után Feh­ér Ipoly a Benedek­­rend XIV. százados életének történelmi vázlatát adta ékes nyelvezettel, tudományos rendszerben és feltűnő elegánsával, mely különben egyéniségének átható eleme mindenben. A programra harmadik tétele volt az alkalmi óda egy aranynyal jutalmazott pá­lyamű. Pályanyertes és felolvasó volt Katona La­jos VIII. osztályú tanuló. Ezen, valamint a még 9 drb aranyat, melyekből minden osztály legjobb vi­seletű és szorgalmas tanulója részesült, adta Majer István ez. püspök. Nyertek _pedig : Katona Lajos VIII., Dudich Endre ML, Pilisy Géza és Szabó Kálmán VI., Nagy Géza V., Radics Béla IV., Ür­mé­nyi László III., Maár Károly II. és Turánszky I. osztályú tanulók. Ezek utána a kereskedelmi és ipar bank által szintén a jó viselet és szorgalom ju­talmazására felajánlott 50 ezüst forint osztatott ki a IV. alsó osztályúak között. Jutalmaztattak : Je­linek Miksa, Szvoboda Sándor, Skarka Dezső IV., Vándor Ödön, Janovics Károly III., Milakovszky, Huray Ferencz II. Obert Zsigm­ond, Kőműves és Schreiber I. osztályú tanulók 5 írtjával. Ekként bejeztetvén az ünnepély, Fehér Ipoly igazgató Majer István püspökhöz fordulva az ifjú­ság és saját rendjének nevében köszönetét nyilvá­­nyítja azon áldozatkészségéért, melyet mindenkor ta­núsít, midőn az ifjúság buzdítása és bármely tudo­mányos törekvés támogatása fordul elő. Ugyancsak Hírek. — Közgyűlést tart a királyi város képviselő­testülete holnap pénteken délelőtt 9 órakor, melyre a képviselő urak figyelmeztetnek. — Képviselők értekezlete. A vasárnapra ös­­szehívott értekezletre a képviselők igen szép szám­mal jelentek meg. Polgármester úr az értekezletet megnyitva, a képviselők tudomására hozza, hogy a Bibornok a plébániára folyamodók kérvényeit áttette. Felolvastatik az értesítés, ebben a már ismert há­rom folyamodó nevet. Ezzel kapcsolatban ajánlja a képviselőknek, hogy miután ezen értesítést lehe­tett csak a pénteken tartandó közgyűlés napirend­jére kitűzni, a választás foganatosítására tűzessék ki ápril 12-ike, azaz jövő hétfő. Az értekezlet ezt elfogadja. Ezután dr Belez Antal főügyész több képviselőtestületi tag megbízása foLtán bej­eenti, hogy miután a kegymi jog megen­­oáen választását is, ki nem folyamodott, ők föl kívánják vétetni a kandidáltak sorába Csáky Károly gróf, pri­­mási udvari káplán urat, ez értelemben a jövő köz­gyűlés elé indítványnak tesznek és kéri az értekez­letet ezt is tudomásul venni. A kegyúri jog értel­mezése elfogadtatván, az előterjesztés tudomásul vétetik s ezzel az értekezlet véget ért. — Diszebéd a benczéknél. A heti ünnepélyes­ségek befejezéséül az itteni székház diszebédet adott, melyre úgy a város mint a megye notabilitásai hivata­losak voltak. Legel­ő vendégekül tisztelte a rend Szabó Joz­ef és Mayer István püspököket, Juriga és és Blümelhuber kanonokát, továbbá Wargha Bene­dek, Kruplanicr Kálmán és Bartal Rezső kir. taná­csosokat, Palkovics Károly polgármestert, Andrássy János főjegyző és Barta Andor számvevő a megyé­től, Pap János tanácsos a várostól, Feichtinger Sán­dor orvos, Niedermann P­ál ügyvéd, Bellovics Ferencz tanár urakat sat. A 32 terítékű ebéden ezután a pezsgőnél szebben györgyöztek az alkalmi felköszön­tések, melyekben az tpz és szív, az ékesszólás és szeretet egymással vei »­nyezve remekelt. Szrabó Jó­zsef püspök a tüntetés­ iről szólva méltányolá a sz. Benedek rend egyházi s társadalmi érdemeit s t­ü­n­­t­e­t­ő 1­e­g­élteté a r y­ t. Ferenczy Jákó ház­főnök szép reflexiókkal emlékezett meg azon szívélyes ba­ráti viszonyról, tu­ Al J József püspököt, mint egykoron nagy-szombati theologiai tanárt az ott mű­ködő benczés tanárokhoz fűzte s a szeretet azon gyémánt lánczáról, mely Szabó József püspök jósá­gos szivét a múltban úgy mint a jelenben a rend­hez köti, és szűnni nem akaró éljenzések között emelte poharát a püspök egészségére. Kruplanicz Kálmán alispán a magyarországi benezések hazafisá­­gáról szólt s erre ürített poharat. Palkovics Károly lelkesedéssel szólt Kruesz Krizosztom főapát érde­meiről, s­őt az áldozatkész főpapot éltette. Fehér Ipoly igazgató Majer István ez. pü­spök s apátra mondott egy szellemes toasztot, mire Majer püspök, mint a benezések egykori tanítványa a tanuló ifjú­ság nevében szeretettel szólt, s mint hálás tanítvány egy nagybecsű ajándékkal lepte meg a tanári kart s a diszes vendégkoszorut : szent Benedek apát és szt. István király olaj­festményű képeit megajánlván az uj gymnasium díszterme számára, melyek már megrendeltettek. Viharos éljen fogadta az országszerte ünnepelt „István bácsinak” e szép ajánlatát s a tanári kar testületileg kereste fel a nagy jótevőt, hogy pohárkocziutassal kifejezze forró köszönetét mit Fehér úr nem mulasztott el azonnal szavakban is kifejezni. Poharat emelt még dr. Feichtinger városi főorvos s reáliskolai igaz­gató a rendre s Fehér Ipoly a világi vendég­­koszorúra. Fehér Ipolyra a vendégek egyike, ki nem szeret szónokolni, de azért véleményét, bár néha erő­teljesebb kifejezésekkel is, szereti megmondani, azt a megjegyzést tette, hogy gratulál ugyan tanítványa­inak ily jeles előadási­ tanárhoz, de mégis jobban szeretné, ha szónoklatának varázsa a nagy közönség­nek is többször hozzá­férhető lenne. Valóságos szü­letett szónok. — Az ebéd a legderültebb hangulat­ban ért véget. — Hihetetlen. Hozzá vagyunk szokva, hogy a nálunk állomásozó tisztikar egyes tagjai szeretetre­méltó egyének s annál inkább rosszul esik tapasztal­nunk azt, mit épen e tisztikar egyik tagja el­len panaszképen beküldöttek. Szombaton délután, midőn egyik osztály a gyakorlatokról hazafelé jött, a Buda utczán egyik katonát, ki elfáradva, az osztály­tól elmaradt, egyik tisztje kardjával úgy összevert, hogy megütközést keltett a szemtanuknál. Hisszük, miután a tiszturaknak egyéb módjuk is van a hibásakat megbüntetni, ilyes föllépések, kivált nyilvános helye­ken nem fognak történni. — Latogatás Csáky Károlynál. A vasárnapi értekezlet után igen sok képviselő tisztelegni kívánt az újonan felállított plébánosjelöltnél és fölkérték dr. Hercz Antal ügyész urat, hogy vezetésük czél­­jából csatlakozzék hozzájuk. Az ügyész úr a kére­lemnek engedve fölmentek az ugynevezett kis re­­sidencziába, hol pár pillanatnyi várakozás után a gróf őket fogadta. Hercz Antal a jövetel czélját meleg szavakban előadva, a gróf alig bontakozhatva ki meglepetéséből, szívélyesen válaszolt és kijelenté, hogy ha a képviselők bizalma feléje irányul, ő­­ a választást elfogadja. Szavait éljenzés követte. Ez­után bemutattatá a jelenvoltakat és meghatottam vett a képviselőktől búcsút. A látogatás benyo­mása a képviselőkre általánosságban elég kedvező volt. Megmagyarázzuk e szót. A elenvoltak egy része addig más nevet hangoztatott mint jelöltet és ezek közül mig némelyik nem változtatta meg jelöltje nevét, addig voltak, kik a grófot tűzték ki jövendő plébánosul. Azokról kik úgy is a gróf nevét emlegették elejétől, az azokra tett benyomás kedvezőségét fölösleges mondanunk. — Első mise. Koltay Virgil főgymnasiumunk­­ban a magyar irodalom tanára első szent miséjét ápril 11-én, vasárnap fogja Somogy megye Lengyel­tótiban tartani, szeretett és szerető rokonai körében. Az alkalmi szent beszéd tartására a primitiáns Bors­­ Mihály főgymnásiumi tanár collegáját kérte fel, ki e kérelemnek szives készséggel és örömmel en­gedett. — Az adóügyi felszólamlások. Mint értesü­lünk a beadott felszólamlások tárgyalására határ­időül az adófelszólamlási bizottság által május 9-ke és következő napjai tűzettek ki. — Vasúti szerencsétlenség. Szerdán reggel egy óra tájban Kü­rth és Köbölkút vasúti állomá­­s ■ 1 sok közt fekvő vonalon szerencsétlenség történt. Le­­­­­­felé jött egy vonat, mely többnyire üres teherkocsi­­­­­­kat hozott és értesülésünk szerint csak egy kocsi­­ i volt megrakva vászon és szövetárukkal ; e vonatnak 2 két lámpájától egy bika, mely állítólag Hazay Ernő ! igaza van. Bocsáss meg szülővárosom hogy ellened teszek tanúságot. Nagypénteken láttam a szent sírnál kiváncsi arczokat, a feltámadásnál tollette mutogatást és sze­relmi találkákat, a hús­vét ünnepeken pedig hallottam a templomban hangversenyt és láttam színházi publi­cum­ot. Oh mily más a kis város ünnepe, egyszerűsé­gében mily magasztos. Csak itt találni még igazi áhítatot, mely megnyugtatja a sziveket. És én szeretem a kis városokat. Hogy is ne szeretném, hiszen életem legszebb emlékei azokhoz fűződnek, azok közt egy nagyon szomorú is. Ósraértem egy szerény fiatal embert, jó bará­tom volt. A háznál, melyben lakott, egy leánykával ismerkedett meg. Mindketten gyermekek voltak. Az ifjú minden este eljárt imádottjához. Oh boldog kora az első szerelemnek! A leányka egyszer pirulva nyúj­tott át barátomnak egy az ő kicsiny kezei által hím­zett olvasó jegyet, rajta az „ő“ nevének kezdőbetűi ragyogtak. Megértették egymást. De nem soká tartott boldogságuk, válniok kellett. Vérző szívvel szakadtak el egymástól. Min­den nap levelet váltottak s e levelek oly szomorú, siránkozó hangon voltak írva a leányka részéről. Egyikben elküldötte gyűrűjét is, azt mit édes any­jától kapott. Emlékezem reá, barátom megmutatta, tüzes gránát szemek ragyogtak rajta, hű képe volt ez lángoló szerelmének. Oh a leányka ekkor még alig sejthette, hogy e lány, e szenvedély leend oko­zója kora halálának. Barátom elhagyta a csöndes kis várost. Hol létét nem tudatá a leánykával, mert igy gondolko­dott talán bölcsen, talán könnyelműen: „a leány fia­tal, szép, szerencséje akadhat; én szegény gyermek vagyok, talán soha sem boldogíthatom.* — Nem értette meg, nem fogta fel még ekkor az egyszerű dal mély értelmét: de szivemnek kétszer nyílni nem lehet ! S a leányka hervadóit, búját nem panaszlá sen­kinek, csak olykor-olykor lebbent el sóhajtva ajkairól hűtlen kedvesének neve. Eljött az ősz, hervadott a liget, hervadott a leányka, az utolsó falevél már hideg hantjára esett. S ugyanezen a napon tűnt el barátom íróasztaláról az olvasójegy, melyet oly gon­dosan őrzött s­zírt ketté a gyűrű, mely az örök kapcsot képviselte közöttük. Midőn barátom a halálhírt meghallotta, szobá­jába zárkózott, pár napig nem is láttam őt s midőn találkoztunk könnyes szemekkel m­onda nekem, hogy ő már többé nem tud szeretni. Szegény barátom ! Bocsásson meg a nyájas olvasó, hogy húsvét­­ünnepén a temetőben ez jutott eszembe. Sok ilyen szomorú történetet tudo­m a vidéki városokból. A bu­dai temetőben nem is juthatott más az eszembe. Don Emeriflo. ■ [UNK] KnHMHHM­mmmmmUEmm ! Áprilisi gondolatok. (Budapestről.) — Hallotta már ? — Nem én! Mit? — Hogy Bakay Nándor nincs megelégedve a trónörökös választásával, s Bécsbe fog utazni, hogy lépéseket tegyen e házasság megsemmisítése czéljából. — Lehetelen ! — Pedig kérem ez tény , ez faktum ! Bánksy Sanyi bácsit, aki ennek a párbeszéd­nek a kezdője volt, úgy ismerte ország-világ, hogy mióta megválasztották képviselőnek, kívüle senkinek sem volt annyi slágerje a klubban, senki sem ígért olyan tejjel, mézzel folyó Kanahánt, mint a­milyen az ő boldog választókerületében — sohasem kö­vetkezett be, és senkit olyan bolonddá még nem tett mint ezt az urat, aki most egetrázó czilinderé­­vel rohan a távirdahivatalba, hogy rémületbe ejtse az összes bécsi sajtót, melyeknek hasábjain mélységes ■ ^ s gyökeret fog verni az a szent meggyőződés, hogy­­ Bakay Nándor, ha nem miniszter, hát legalább is g a Neues Pester Journal felelős szerkesztője. Midőn ennek a bolond hónapnak az első nap­ján végig sétáltam a Sándor­ utczán s láttam a sok új — még bolondabb — szaladgáló embert, akkor pil­lantottam meg Banksy bácsit az országház előtt, ki h annak a legbolondabb úriembernek ezt a legesleg­bolondabb hirt a lehető legtragikusabb arczulattal is iparkodott leietővé tenni. Hm, gondoltam magamban — midőn Banksy­­ bácsit üdvözölve a sétálni vágyó emberek árján ke­­­­­resztül törtem, s a lovarda előtt találtam magamat d* — valljon, hogy fognának a jó esztergomiak, ha én, ,a teszem igy ahogy most itt állok, a Széchényi téren is felállanék a hordó tetejére, s a következőket m­on­­­­­danám. Tisztelt polgártársak ! Pór Antal országgyűlési is képviselőnk, ki mint hatalmas politikus varázs­­­­ szavú szónok, oly általános tisztelet és szeretetet se vívott ki magának , nemcsak városunkban, hanem­­ az egész ország színe, java előtt , hogy ő eminen­­­ u cziájíi a herczegprimás, ama világhírű szónoklata al­­­­­kal­mából, melyet parlamentünkben a polgári h­á­­­­­zasság behozatala érdekében tartott, őt db pozsonyi stallummal jutalmazta . . . Tehát "düh mondom a mi kedves Pór Antalunk, mint önöknek és szomorú szívvel jelenthetem egy verseny ugrás­­i alkalmával a lábát kificzamitotta ! Vagy ha ezt mondanám : Az esztergomi újonnan épült főgymnasium, mint tu a tömeges előjegyzésekből, melyek nemcsak vidé­­­k­­ünkről, hanem Szt. Il­o­na-szigetről, sőt Ma­­­i­­dagaskarból is érkeztek, gyanítható, elégtelen lesz a tanuló ifjúság befogadására. Kovács Ferencz épi­ -i,

Next