Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)
1880-04-08 / 29. szám
köszönetét nyilvánítva a kereskedelmi és iparbank igazgatósága, illetőleg közgyűlésének , mely az anyagi dolgok mellett a szellemiek fejlesztésére is tekintettel van, s tud érte áldozni is, az adakozókat illető zajos éljenek közt a közönség eloszlott. A Bence-rend ünnepe. A pápai levél három napot engedett szt. Benedek apát születésének tizennégyszázados évfordulója ünneplésére. A két első nap az ünnepies mise Bors Mihály benczés tanárnak hatalmas beszédje és a közelebb érdekelteknek a primiczia emelték a napok ünnepélyességét. Bors szent beszédét dicsérni fölös volna és csak azt említjük meg, hogy szép de nem túl nagy számú közönség vett ez ünnepélyen részt. Sokkal tüntetőbb volt a harmadik nap, április t1. napja. Már korán reggel lehetett a diszmagyarba öltözött három ifjút látni, kik a főgymnasium zászlójával vezették az ifjúságot a Ferenczrendiek templomába, hol diszes közönség várta Szabó József püspök solemnis miséjét, ki teljes ornátusban a pápai levél útmutatása szerint végezte az istentiszteletet, melyen a dalárda nagyszerűen zengte az istenes áriákat, mellesleg megemlítvén Bellovics Ferencznek kiváló érdeméül azon közbenjárását illetékes helyeken, hogy a bazilikai quartett harmonikus tényezőit az ünnepély díszére és a jelenlevők gyönyörködtetésére megnyerte. Az ekkép leünnepelt mise végeztével Bors Mihály benczés tanár a szószékről felolvasta a pápa levelet, mely teljes búcsút hirdetett mindazoknak, kik akár jelenlétük, akár pedig más cselekedetük által az ünnepély díszét emelték, vagy arra bármiképen közrehatottak. Szabó József püspök a pápai áldás osztásával functióját bevégezvén a közönséggel együtt távozott a templomból. A barátok temploma nagyon ritka időben látott oly szép, oly előkelő és különösen bájos közönséget, mint ez alkalommal. Ezután következett az ünnepélynek másik része a helybeli gymnasiumi épületben. A díszmagyar ifjak Mária Terézia testőreiként kivont karddal várták a diszes vendégeket a VII. osztály terme előtt. Fehér Ipoly főgymnásiumi igazgató vezérlete alatt jöttek Szabó József, Majer István püspökök, Juriga kanonok-apát, Ferenczy Jákó, Palkovics Károly, Kruplanicz Kálmán etc. Megnyitóul az ifjúsági dalárda énekelt egy alkalmi darabot, mely után Fehér Ipoly a Benedekrend XIV. százados életének történelmi vázlatát adta ékes nyelvezettel, tudományos rendszerben és feltűnő elegánsával, mely különben egyéniségének átható eleme mindenben. A programra harmadik tétele volt az alkalmi óda egy aranynyal jutalmazott pályamű. Pályanyertes és felolvasó volt Katona Lajos VIII. osztályú tanuló. Ezen, valamint a még 9 drb aranyat, melyekből minden osztály legjobb viseletű és szorgalmas tanulója részesült, adta Majer István ez. püspök. Nyertek _pedig : Katona Lajos VIII., Dudich Endre ML, Pilisy Géza és Szabó Kálmán VI., Nagy Géza V., Radics Béla IV., Ürményi László III., Maár Károly II. és Turánszky I. osztályú tanulók. Ezek utána a kereskedelmi és ipar bank által szintén a jó viselet és szorgalom jutalmazására felajánlott 50 ezüst forint osztatott ki a IV. alsó osztályúak között. Jutalmaztattak : Jelinek Miksa, Szvoboda Sándor, Skarka Dezső IV., Vándor Ödön, Janovics Károly III., Milakovszky, Huray Ferencz II. Obert Zsigmond, Kőműves és Schreiber I. osztályú tanulók 5 írtjával. Ekként bejeztetvén az ünnepély, Fehér Ipoly igazgató Majer István püspökhöz fordulva az ifjúság és saját rendjének nevében köszönetét nyilványítja azon áldozatkészségéért, melyet mindenkor tanúsít, midőn az ifjúság buzdítása és bármely tudományos törekvés támogatása fordul elő. Ugyancsak Hírek. — Közgyűlést tart a királyi város képviselőtestülete holnap pénteken délelőtt 9 órakor, melyre a képviselő urak figyelmeztetnek. — Képviselők értekezlete. A vasárnapra összehívott értekezletre a képviselők igen szép számmal jelentek meg. Polgármester úr az értekezletet megnyitva, a képviselők tudomására hozza, hogy a Bibornok a plébániára folyamodók kérvényeit áttette. Felolvastatik az értesítés, ebben a már ismert három folyamodó nevet. Ezzel kapcsolatban ajánlja a képviselőknek, hogy miután ezen értesítést lehetett csak a pénteken tartandó közgyűlés napirendjére kitűzni, a választás foganatosítására tűzessék ki ápril 12-ike, azaz jövő hétfő. Az értekezlet ezt elfogadja. Ezután dr Belez Antal főügyész több képviselőtestületi tag megbízása foLtán bejeenti, hogy miután a kegymi jog megenoáen választását is, ki nem folyamodott, ők föl kívánják vétetni a kandidáltak sorába Csáky Károly gróf, primási udvari káplán urat, ez értelemben a jövő közgyűlés elé indítványnak tesznek és kéri az értekezletet ezt is tudomásul venni. A kegyúri jog értelmezése elfogadtatván, az előterjesztés tudomásul vétetik s ezzel az értekezlet véget ért. — Diszebéd a benczéknél. A heti ünnepélyességek befejezéséül az itteni székház diszebédet adott, melyre úgy a város mint a megye notabilitásai hivatalosak voltak. Legelő vendégekül tisztelte a rend Szabó Jozef és Mayer István püspököket, Juriga és és Blümelhuber kanonokát, továbbá Wargha Benedek, Kruplanicr Kálmán és Bartal Rezső kir. tanácsosokat, Palkovics Károly polgármestert, Andrássy János főjegyző és Barta Andor számvevő a megyétől, Pap János tanácsos a várostól, Feichtinger Sándor orvos, Niedermann Pál ügyvéd, Bellovics Ferencz tanár urakat sat. A 32 terítékű ebéden ezután a pezsgőnél szebben györgyöztek az alkalmi felköszöntések, melyekben az tpz és szív, az ékesszólás és szeretet egymással vei »nyezve remekelt. Szrabó József püspök a tüntetés iről szólva méltányolá a sz. Benedek rend egyházi s társadalmi érdemeit s tüntető 1egélteté a r y t. Ferenczy Jákó házfőnök szép reflexiókkal emlékezett meg azon szívélyes baráti viszonyról, tu Al J József püspököt, mint egykoron nagy-szombati theologiai tanárt az ott működő benczés tanárokhoz fűzte s a szeretet azon gyémánt lánczáról, mely Szabó József püspök jóságos szivét a múltban úgy mint a jelenben a rendhez köti, és szűnni nem akaró éljenzések között emelte poharát a püspök egészségére. Kruplanicz Kálmán alispán a magyarországi benezések hazafiságáról szólt s erre ürített poharat. Palkovics Károly lelkesedéssel szólt Kruesz Krizosztom főapát érdemeiről, sőt az áldozatkész főpapot éltette. Fehér Ipoly igazgató Majer István ez. püspök s apátra mondott egy szellemes toasztot, mire Majer püspök, mint a benezések egykori tanítványa a tanuló ifjúság nevében szeretettel szólt, s mint hálás tanítvány egy nagybecsű ajándékkal lepte meg a tanári kart s a diszes vendégkoszorut : szent Benedek apát és szt. István király olajfestményű képeit megajánlván az uj gymnasium díszterme számára, melyek már megrendeltettek. Viharos éljen fogadta az országszerte ünnepelt „István bácsinak” e szép ajánlatát s a tanári kar testületileg kereste fel a nagy jótevőt, hogy pohárkocziutassal kifejezze forró köszönetét mit Fehér úr nem mulasztott el azonnal szavakban is kifejezni. Poharat emelt még dr. Feichtinger városi főorvos s reáliskolai igazgató a rendre s Fehér Ipoly a világi vendégkoszorúra. Fehér Ipolyra a vendégek egyike, ki nem szeret szónokolni, de azért véleményét, bár néha erőteljesebb kifejezésekkel is, szereti megmondani, azt a megjegyzést tette, hogy gratulál ugyan tanítványainak ily jeles előadási tanárhoz, de mégis jobban szeretné, ha szónoklatának varázsa a nagy közönségnek is többször hozzáférhető lenne. Valóságos született szónok. — Az ebéd a legderültebb hangulatban ért véget. — Hihetetlen. Hozzá vagyunk szokva, hogy a nálunk állomásozó tisztikar egyes tagjai szeretetreméltó egyének s annál inkább rosszul esik tapasztalnunk azt, mit épen e tisztikar egyik tagja ellen panaszképen beküldöttek. Szombaton délután, midőn egyik osztály a gyakorlatokról hazafelé jött, a Buda utczán egyik katonát, ki elfáradva, az osztálytól elmaradt, egyik tisztje kardjával úgy összevert, hogy megütközést keltett a szemtanuknál. Hisszük, miután a tiszturaknak egyéb módjuk is van a hibásakat megbüntetni, ilyes föllépések, kivált nyilvános helyeken nem fognak történni. — Latogatás Csáky Károlynál. A vasárnapi értekezlet után igen sok képviselő tisztelegni kívánt az újonan felállított plébánosjelöltnél és fölkérték dr. Hercz Antal ügyész urat, hogy vezetésük czéljából csatlakozzék hozzájuk. Az ügyész úr a kérelemnek engedve fölmentek az ugynevezett kis residencziába, hol pár pillanatnyi várakozás után a gróf őket fogadta. Hercz Antal a jövetel czélját meleg szavakban előadva, a gróf alig bontakozhatva ki meglepetéséből, szívélyesen válaszolt és kijelenté, hogy ha a képviselők bizalma feléje irányul, ő a választást elfogadja. Szavait éljenzés követte. Ezután bemutattatá a jelenvoltakat és meghatottam vett a képviselőktől búcsút. A látogatás benyomása a képviselőkre általánosságban elég kedvező volt. Megmagyarázzuk e szót. A elenvoltak egy része addig más nevet hangoztatott mint jelöltet és ezek közül mig némelyik nem változtatta meg jelöltje nevét, addig voltak, kik a grófot tűzték ki jövendő plébánosul. Azokról kik úgy is a gróf nevét emlegették elejétől, az azokra tett benyomás kedvezőségét fölösleges mondanunk. — Első mise. Koltay Virgil főgymnasiumunkban a magyar irodalom tanára első szent miséjét ápril 11-én, vasárnap fogja Somogy megye Lengyeltótiban tartani, szeretett és szerető rokonai körében. Az alkalmi szent beszéd tartására a primitiáns Bors Mihály főgymnásiumi tanár collegáját kérte fel, ki e kérelemnek szives készséggel és örömmel engedett. — Az adóügyi felszólamlások. Mint értesülünk a beadott felszólamlások tárgyalására határidőül az adófelszólamlási bizottság által május 9-ke és következő napjai tűzettek ki. — Vasúti szerencsétlenség. Szerdán reggel egy óra tájban Kürth és Köbölkút vasúti állomás ■ 1 sok közt fekvő vonalon szerencsétlenség történt. Lefelé jött egy vonat, mely többnyire üres teherkocsikat hozott és értesülésünk szerint csak egy kocsi i volt megrakva vászon és szövetárukkal ; e vonatnak 2 két lámpájától egy bika, mely állítólag Hazay Ernő ! igaza van. Bocsáss meg szülővárosom hogy ellened teszek tanúságot. Nagypénteken láttam a szent sírnál kiváncsi arczokat, a feltámadásnál tollette mutogatást és szerelmi találkákat, a húsvét ünnepeken pedig hallottam a templomban hangversenyt és láttam színházi publicumot. Oh mily más a kis város ünnepe, egyszerűségében mily magasztos. Csak itt találni még igazi áhítatot, mely megnyugtatja a sziveket. És én szeretem a kis városokat. Hogy is ne szeretném, hiszen életem legszebb emlékei azokhoz fűződnek, azok közt egy nagyon szomorú is. Ósraértem egy szerény fiatal embert, jó barátom volt. A háznál, melyben lakott, egy leánykával ismerkedett meg. Mindketten gyermekek voltak. Az ifjú minden este eljárt imádottjához. Oh boldog kora az első szerelemnek! A leányka egyszer pirulva nyújtott át barátomnak egy az ő kicsiny kezei által hímzett olvasó jegyet, rajta az „ő“ nevének kezdőbetűi ragyogtak. Megértették egymást. De nem soká tartott boldogságuk, válniok kellett. Vérző szívvel szakadtak el egymástól. Minden nap levelet váltottak s e levelek oly szomorú, siránkozó hangon voltak írva a leányka részéről. Egyikben elküldötte gyűrűjét is, azt mit édes anyjától kapott. Emlékezem reá, barátom megmutatta, tüzes gránát szemek ragyogtak rajta, hű képe volt ez lángoló szerelmének. Oh a leányka ekkor még alig sejthette, hogy e lány, e szenvedély leend okozója kora halálának. Barátom elhagyta a csöndes kis várost. Hol létét nem tudatá a leánykával, mert igy gondolkodott talán bölcsen, talán könnyelműen: „a leány fiatal, szép, szerencséje akadhat; én szegény gyermek vagyok, talán soha sem boldogíthatom.* — Nem értette meg, nem fogta fel még ekkor az egyszerű dal mély értelmét: de szivemnek kétszer nyílni nem lehet ! S a leányka hervadóit, búját nem panaszlá senkinek, csak olykor-olykor lebbent el sóhajtva ajkairól hűtlen kedvesének neve. Eljött az ősz, hervadott a liget, hervadott a leányka, az utolsó falevél már hideg hantjára esett. S ugyanezen a napon tűnt el barátom íróasztaláról az olvasójegy, melyet oly gondosan őrzött szírt ketté a gyűrű, mely az örök kapcsot képviselte közöttük. Midőn barátom a halálhírt meghallotta, szobájába zárkózott, pár napig nem is láttam őt s midőn találkoztunk könnyes szemekkel monda nekem, hogy ő már többé nem tud szeretni. Szegény barátom ! Bocsásson meg a nyájas olvasó, hogy húsvétünnepén a temetőben ez jutott eszembe. Sok ilyen szomorú történetet tudom a vidéki városokból. A budai temetőben nem is juthatott más az eszembe. Don Emeriflo. ■ [UNK] KnHMHHMmmmmmUEmm ! Áprilisi gondolatok. (Budapestről.) — Hallotta már ? — Nem én! Mit? — Hogy Bakay Nándor nincs megelégedve a trónörökös választásával, s Bécsbe fog utazni, hogy lépéseket tegyen e házasság megsemmisítése czéljából. — Lehetelen ! — Pedig kérem ez tény , ez faktum ! Bánksy Sanyi bácsit, aki ennek a párbeszédnek a kezdője volt, úgy ismerte ország-világ, hogy mióta megválasztották képviselőnek, kívüle senkinek sem volt annyi slágerje a klubban, senki sem ígért olyan tejjel, mézzel folyó Kanahánt, mint amilyen az ő boldog választókerületében — sohasem következett be, és senkit olyan bolonddá még nem tett mint ezt az urat, aki most egetrázó czilinderével rohan a távirdahivatalba, hogy rémületbe ejtse az összes bécsi sajtót, melyeknek hasábjain mélységes ■ ^ s gyökeret fog verni az a szent meggyőződés, hogy Bakay Nándor, ha nem miniszter, hát legalább is g a Neues Pester Journal felelős szerkesztője. Midőn ennek a bolond hónapnak az első napján végig sétáltam a Sándor utczán s láttam a sok új — még bolondabb — szaladgáló embert, akkor pillantottam meg Banksy bácsit az országház előtt, ki h annak a legbolondabb úriembernek ezt a legeslegbolondabb hirt a lehető legtragikusabb arczulattal is iparkodott leietővé tenni. Hm, gondoltam magamban — midőn Banksy bácsit üdvözölve a sétálni vágyó emberek árján keresztül törtem, s a lovarda előtt találtam magamat d* — valljon, hogy fognának a jó esztergomiak, ha én, ,a teszem igy ahogy most itt állok, a Széchényi téren is felállanék a hordó tetejére, s a következőket mondanám. Tisztelt polgártársak ! Pór Antal országgyűlési is képviselőnk, ki mint hatalmas politikus varázs szavú szónok, oly általános tisztelet és szeretetet se vívott ki magának , nemcsak városunkban, hanem az egész ország színe, java előtt , hogy ő eminen u cziájíi a herczegprimás, ama világhírű szónoklata alkalmából, melyet parlamentünkben a polgári házasság behozatala érdekében tartott, őt db pozsonyi stallummal jutalmazta . . . Tehát "düh mondom a mi kedves Pór Antalunk, mint önöknek és szomorú szívvel jelenthetem egy verseny ugrási alkalmával a lábát kificzamitotta ! Vagy ha ezt mondanám : Az esztergomi újonnan épült főgymnasium, mint tu a tömeges előjegyzésekből, melyek nemcsak vidékünkről, hanem Szt. Ilona-szigetről, sőt Maidagaskarból is érkeztek, gyanítható, elégtelen lesz a tanuló ifjúság befogadására. Kovács Ferencz épi -i,