Esztergom és Vidéke, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-01-01 / 1. szám
óért boszusan vetik oda filléreiket. Még az állam •Iránt való tartozást is csak azért róják le, Misére kellemetlen kötelesség s csak kevesen gondolnak vele, hogy a haza föntartását segítik vele elő. Boldogabb új évet kell minden érző és gondolkodó magyar embernek kívánni az elhanyatlott magyar társadalom számára. Legyen boldog uj éve nálunk is a régi szilárd egyszerűségnek, mely nem bir hazudni; az őszinte szív hatalmának, mely minden kincset megszégyenít; a becsület szentségének, mely minden önérzetes ember szeme fénye s a társadalmi jólét előmozdításának, melynek gyümölcsei mindenki számára egyformán édesek. Boldog uj esztendőt kívánunk neked édes mostoha sorsú szülővárosunk! Boldog uj esztendőt nektek becsületes emberek! Kőrösy László: Gazdasági levelek. — Alcsirth vidékéről. — Ha óhajtunk biztos sikert, állandó jólétet s kielégítő vagyonosságot, alkalmazzunk értelmes munkát, kitartó szorgalmat és bölcs takarékosságot. Kenessey K A „Magyar Föld“ I.257. 279. és 280. számaiban megjelent igen érdekes czikkekre vonatkozólag: „a kaliforniai lazacz tenyésztés hazánkban,“ — a midőn teljes elismeréseinket nyilváníthatjuk ; legyen szabad erre s általában a hazai halászatra vonatkozólag egymást megjegyezni. A haltenyésztés is egyik olyan mostoha gyermeke gazdaságunknak, mint a selyemhernyó és méhtenyésztés — melyekre ha törvényhozásilag gondoltak is, e gondoskodásnak a gyakorlati életben alig észlelhető eredményét mutatjuk fel. Pedig tudjuk, hogy a népek fejlődése és szaporodásával, a megélhetési gondok, mindinkább előtérbe lépnek, különösen a jelen időben, hol a fejlődött forgalmi eszközök ezer mértföldekről hozott áruikkal árasztják el piaczainkat s nyomják le az i itthon termelt áruikat annyira, hogy nekünk helyben van veszteségünk ; mig amaz az ezer mértföldekről érkezett árú, nyereséggel adatik Valamennyi ellenségem föltűnt, akikkel szembeszáll is, meg élni is, nehéz föladat. Valamennyi tehetős ellenség, aki nem fenyeget, hanem — aláás. És én mégis úgy éreztem, hogy lesz kitartáson és van erőm még száz annyival is daczolni, mert az üldözött ember csak akkor bukik el, mikor önmagának is ellenségévé válik. Szegény öreg koldus, milyen gazdaggá tettél ■ engem a te egyszerű kivánatoddal. z a keserves fillér hazánkból, s oly igen sok helye volna, ol s vitetik ki melynek itthon A fenntebbi tétel illustrálásra, legyen szabad hivatkoznom, azon előttem történt eseményre, melynek Debreczenben 1874-ben szem és fültanuja voltam, hogy t. i. az amerikai zsír Debreczenben olcsóbb volt, mint a helyi termelésű zsir. Ily körülmények közt élvén, lehetetlen a legőszintébb örömmel nem üdvözölni, mind azon mozgalmat, melynek czélja, hazánk jóléte, felvirágzása, nagygyá s hatalmassá tételéhez — habár egy porszemmel is járulni. A hal és baromfi tenyésztés, valamint a selyemhernyó és méhtenyésztés. közgazdaságilag egy igen fontos szerep betöltésére van hivatva hazánkban. Csekély jelességek látszatánál fogva azonban — melynek hogy csekély — egyedül és teljesen magunk vagyunk okai — eddig ezek virágzásnak indulásáról tudomásunk nincs ; pedig a családi és egyéni élet újabb időkben fokozódott igényei, — nem különben az államháztartás, közéletünk fejlődésével lépést nem tartó terhei, jövedelmeink aránylagos szaporítását követelik a ránk nehezülő nagyobb kiadásokkal szemben — hahogy azon kötelességeinknek, melyeket a társadalom, a közélet, úgyszintén saját egyéni szükségeink is reánk rónak — megfelelni akarunk. Ez oknál fogva kettőzött erővel kell hozzá látni, minden oly csekélységnek látszó valamihez is, mint a hal és baromfi, valamint a selyemhernyó és méhtenyésztés. Nem szabad kizsákmányolatlanul hagynunk, bármi csekélynek tetsző részén is iparunknak és gazdászatunknak, mely jólétünk emeléséhez, ha csak egy kis tényezőül is járulni ajánlkozhatik. Ily fontos tényezőnek tartható a halászat is, mely a legcsekélyebb befektetési költséggel s kevés reá fordított munkával, aránylag rövid idő alatt fizeti vissza a költség és fáradság sokszoros kamatait. Nem lévén ellensége semmi olyannak, ami új, észszerű és hasznos; nem is akarok amaz idézett számokban foglaltakra vonatkozólag elítélő hangon nyilatkozni, mert a kaliforniai lazacz tenyésztésnek lehet jövője nálunk is, de nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy addig, mig hazánk folyói, patakja és tatain kiáltani. De a villámot igyekezett futásával megszégyeníteni. Képzeljék csak kérem, ráirtam ugyanazzal a tollal, melylyel a czopfot névjegyemre pelengérezem azt a négy banális betűt, hogy 1 vasban — habár már mennyiségileg fogyatkozó félben is, de kitűnő anyagot bírunk itthon, szerintem az volna még a kaliforniai lazacz tenyésztés, illetőleg meghonosítás elébe is helyezendő, hogy meglevő kitűnő és ízletes halainkat ápoljuk és szaporítsuk, tenyésztését fejlesszük és minden módon előmozdítsuk. Mert sokkal fontosabb kérdés az nálunk, hogy a hazai folyóban nagy mérvben megfogyott halfajokat szaporítsuk s azokat mesterséges úton benépesítsük, mint az, hogy a kaliforniai lazaczot honosítsuk meg. Itt vannak a balatoni fogas, nekünk kitűnő halaink pl. mely a víz leeresztés előtt roppant mennyiségben volt található a Balatonban, azóta azonban, főleg az ivóterek elpusztulása folytán, naponta keresbedik. Itt vannak a harcsa, ponty, csuka félék; itt vannak a tok (viza) félék s ezek számos válfaja közt a sőreg tok vagy kecsege, mely hazai tenyésztésre azért legalkalmasabb, mert ez egész életén át itt marad nálunk, mig a többiek eredeti hazájukba a Fekete és Azovi tengerekbe húzódnak vissza téli álomra, habár a nyarat hazánk folyóiban, különösen a Tisza és Dunában töltik s utóbbiban felúsznak Komáromig is. A sőreg tok május, júniusban petézik, húsa a tokfélék közt a legizletesebb s különösen a Tiszában sok van, mert e folyó felel meg életfeltételeinek legjobban. A sőreg tok mesterséges tenyésztésre a legalkalmasabb, télen a folyó fenekén levő iszapba fúrja le magát s fejjel lefelé téli álmot aluszik. Szobonya Bertalan főhgi gazdatiszt. * * * cB. u. c. Hát aztán hol itt a tartalom? Egy régi, elkopott phrázis, mely még mindig divatban van, — akár csak az ostobaság. Vedd csak elő újévi gratulációidat. Ötven elegáns névjegy közül negyvenkilenczen eléd fog kerülni az a négy banális betű.bizonyosan olyan az, mint egy tartalmatlan köszöntés, melyet szintén csak a divat teszen olyan szertartásossá. Mit írjanak tehát névjegyeikre? Semmit. Ne is küldjenek névjegyet. De hiszen akkor udvariatlan és goromba embernek fognak tartani. — Luther Mártontól kezdve minden újítót goromba embernek tart az egész emberiség. Épen ilyen gondolatokkal vesződöm, mikor egy udvarias urhölgy névjegye érkezik asztalomra. Lajta a négy üldözőt betű. Majd kétségbe estem figyelmetlenségem miatt. Azt hittem, hogy az urhölgy, a ki tudja, milyen művészettel kerülgetem a gratulációt, a fővárosba menekült az ujévnapi kelemetlenségek elől. Szinte látom haragját, mely egész éven által engesztelhetetlenül fog sújtani. Azonnal jóvá kell tenni a mulasztást. Gyorsan megírom a borítékot, még ban az üdvözletét s leggyorsabban küldöm.gyorsabMikor a kis Ganyinéd elrohant, vissza akar-cB. w. c. k. Azután még egy ilyen visszát. A miniszterelnök úr kinyilatkoztatja, hogy senki se menjen neki gratulálni újév napján, hanem váltsa meg inkább az üdvözletét s adja oda az összeget valami jótékony czélra. Nálunk is „honfiúi“ felhívások jelentek meg az újévi üdvözletektől való megváltásra. És ez kérem épen dupla költség. Még karácsony után olvashattuk a fővárosi napilapokban, hogy kik indulnak küldöttségileg a miniszterelnöknek gratulálni. Ugyanezek az urak jótékony czélra is deponáltak egy kis „megváltót“, meg költségekbe is verődtek. Ez tehát tiszta dupla költség, így csinálnak nálunk is. Fizetnek megváltást de azért gratulálnak. * * * Hanem legvisszább a következő. Január nyolczadikán, mikor már a legközönségesebb illemtanok is kizárják az újévi gratulációkat, jön egy napok óta pityókos halandó s valami összetördelt, összezsirozott okmányt nyújt eléd. Azt gondolod hogy valami Árpádkori kézirat. Gyorsan fölbontod s elédbe tűnik egy elkésett újévi gratulátió. Iszonyú ákombákomban förtelmes költemény. — Kérem ez még megmaradt tekintetes uram. Boszankodni nincsen kedved, mosolyogsz tehát s a goromba tolakodót végkielégítés által utasítod ki. De ez eltévé a pénzt, sóvár kezekkel nyúl a * kézirat után s pityókos lyrai hangulatban rebegi : Folytatás a mellékleten. Amerikai levél. (Az „Esztergom és Vidéke“ munkatársától.) New-York, 18 S6. decz. 5-én. I. „Bion n’est impossible.“ Mi sem lehetetlen, így hangzik a nagy Napoleon büszke szava. Én azt hiszem, hogy a nagy „kis káplár“ ez esetben tévedett, mert egy tisztességes levelezőnek mindenkor tudósítani csakugyan lehetetlen, avagy leshet-e az ember napkeltétől napnyugtáig újdonságok után, mint a macska — Kérem adja csak vissza tekintetes uram a versemet, mert azzal még több helyre vagyon járandóságom. Ennyi össze-vissza azután lehet-e egy csakugyan boldog ujesztendő jó ómene ? Aucun Erdélyből. in: Marosvásárhely 1. (5. Folytatás.) Midőn fölébredtem. — Erdély legaranyosabb napja ragyogott be az ablakon; a felhőtlen, kék égboltozat is ünnepelni látszott e napon, s kivételesen még öröm könnyeket sem sirt, már pedig szoborleleplezés tudtommal esernyő nélkül meg nem eshetik. Sietve fogtam az öltözködéshez, mert — nem tudom mért, de szörnyen a fejembe vette magát az a furcsa arabiczió, hogy a szép Magyarországot — méltóan akartam képviselni. Minden egyes ruhadarabot a legnagyobb műgonddal öltem magamra, s szép sárga sarkantyús csizmámban egy félóráig jártam fel s alá, mig végre arra az óriási eredményre jutottam, hogy — ha valami közbe nem jön — nem bukom orra a sarkantyúk miatt. Már világoskék selyem atillám is fenn volt, s éppen kardomat kötém fel, midőn derék gazdaszszonyom Pete Zsigmondné asszonyság lépett be. — Szegény majd kiejtette kezéből a drága porczellán csészét, melyből pompás, bivaly tejes kávé kandikált az én csillogó magyar ruhámra. Nagyon tetszettem neki, s elmulaszthatlan kötelességének tartá behívni nem csak szerető laktársamat, ki a második szobában reggelizett, de Emma kisasszonyt is, s midőn már a mentőmet, meg a nyuszi kalpagot is felraktam, még mindig találtak öltözékemen csodálatra méltót, s valami csekély igazitul valót.