Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-01 / 1. szám
y / 7( Előfizetési ága : egész évre ................................................. fél évre....................................................... évuegyeik ....................................................... Egyes szám: 7 kr. Az ellíti/,ölési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadói multijához Széchenyi-tér 35. sz. infézomldk Városi ás megyei érdekeink közlönye Mégj‘Imiik : Keleti ki iit kétszer vasárnap és csütörtökön. NyilUér petit soronként. 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltétnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, ^■ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. tj fit — ki 3 . — 1 . 50 . Olvasóinkhoz. Lapunk a mai számmal a negyedik évfolyamát kezdi meg. Abban a meggyőződésben folytatjuk tovább a szerkesztést, hogy közönségünk pártfogásának is folytatása lesz. Vezérelveinket, melyek meggyőződésünk közlésében vezetnek, már karácsonyi számunkban kifejtettük. Itt csak annyira szorítkozunk, hogy eddigi irányunktól hajszálnyira se térünk el. Irodalmi összeköttetéseink újra gyarapodtak, munkakedvünk uj serkentést kapott s így megizmosodva folytatjuk pályafutásunkat. lünk Gyors és élénk tudósításokat közközéletünk és társadalmunk nevezetesebb eseményeiről s lapunk minden tekintetben meg fog felelni a sajtó hivatásának. Lapunknak van már olyan múltja, melyből hitelt lehet következtetni a jövőre s igy kérjük Esztergom városa és megyéje művelt olvasó közönségét, hogy ez évre is becses pártfogásával kitüntetni méltóztassék. A szerkesztőség. Az Esztergom és Vidéke előfizetési ára hetenkint kétszeri megjelenéssel egy évre ... 6 frt — kr. félévre . . 3 * — „ évnegyedre . 1 „ 50 „ egyes számára — „ 7 „ Az előfizetéseket legegyszerűbben a mellékelt utalványon lehet eszközölni. A kiadóság. Az Esztergom és Vidéke uj évi számát több helyre mutatványul megküldtük. Kérjük régibb előfizetéieinket, hogy hatáskörükben lapunkat ajánlani szíveskedjenek s lapunk uj pártfogóit, hogy bizalmukkal ne tartózkodjanak lapunk köré sorakozni. As „Esziszgyia és Viáéks" tárcsája, A koldus Édes anyám azt mondta, hogy Nem jó koldust elűzni Mert isten az ily szívtelent Keményen megbünteti. Koldult nálam a szerelem És hidegen elűztem, Nyilaz is most boszus Ámor 8 bünteti fájó szivem. Vaskovich Serédy Bella Nemsokára . . Nem sokára megöl engem a Olyan sokat búsulok én utánad,bánat, Nincs öröme, boldogsága szivemnek Gondolatim mindig téged keresnek. Olyan vagyok mint a száraz fa ága. Elbervadt már reménységem virága; Nem hajt többet, hiába jön kikelet; Nem felejt az, aki mint én ugy szeret. Elmerengek angyalszelid arczodon, lóla eltűnt boldogságom olvasom. Elmerengek, s könnybe lábad két szemem; Hej, nem leszek én már boldog sohasem ! Hevesy József Ujesztendőre. Nem választhattunk volna illőbb jeligét, mint a legnagyobb magyar költő egy igen szép gondolatát uj évi elmélkedésünk kiindulásául. Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen beborult, De nem esett le csillaga, Ez a múlt esztendő története néhány szóban; ez a nemzet története majd egy évezred óta. Örökösen ismétlődő szívós létharcza, amiben valamennyien osztozunk.. Bevégzett eseményekkel állunk szemben, amelyek fölött teljesen rendelkezhetünk s egész nyíltan ítélhetünk. folyt Más helyen emlékezünk meg a lefgyott év történetéről Esztergomban s nem szorítkozhatunk egyébre, mint átalános ítéletre. A lefolyt év sok veszteséggel gyarapította súlyos sorsunkat. Sokan kidőltek a közélet tevékeny harczosai közül, sokan képességekkel, tért foglaltak aránytalan a mi kettős szempontból is sújtó. Közéletünk igen gyéren mutatott föl nevezetesebb mozzanatokat. Minden , a maga megszokott rendes folyásában haladt, a mi városunk társadalmi életének nevezetesebb ajándékokkal nem kedveskedett. De úgy vagyunk alkotva, hogy hajp^taink fölött nem szabad kárhoztató ítéletet mondani. Eltemettünk egy esztendőt, maradjon háUító ékezete illetétlenül minden megszólástól. Tekintsünk azonban a jövő elé őszinte bizalommal. Új fejezet kezdődik minden tevékeny ember élettörténetében, mindenki hazájának szentelhet,amit Valamint emberi hivatását csak az tölti be méltán, a ki felebarátai hasznát szolgálja, úgy jó hazafinak csak az nevezhető, aki hazájában szülővárosa vagy hatásköre szűkebb arányú érdekeinek szolgája. Ajánlkozzunk tehetségünk teljes erejével városunk és megyénk anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására s akkor megérdemeljük, hogy jó hazafiaknak nevezzenek. Ne idegenítsen el egymástól ez év összehangzó munkálkodásában se visszavonás se ellenszenv. A kíméletlen súrlódások, melyek csak a közjó rovására kerülnek ki, maradjanak le ez év napirendjéről. Városunk és megyénk nyújtson egymásnak baráti kezet, hogy erős egyetértésben találja őket a közeljövő, mely a lét kérdését hordja mellében. Herczegprimásunk jótékonysága áradjon szét még bővebben székvárosára, hogy az emelhesse minden tekintetben büszkén föl fejét az első vidéki városok közül. Főpapságunk áldozatkészsége gyámolitsa mindennemű anyagi és szelleme igyekezetünket s adják nekünk uj évi ajándékul nagyon is ránkférő bizalmukat és jó indulatukat. Testvérvárosaink fölött ne folyjon el már több esztendő egyetértésteleníti, szétszakadva, hanem testvérekhez illő egyenlő jogszabással és előnyökkel igyekezzenek mielőbb az összeolvadás hálás művét elősegíteni. Adja isten nekünk ez évben az egyesült Esztergomot. Kereskedelmünk és iparunk fenakadatlan szorgalom mellett jusson el virágzása művelőink legmagasabb fokára s földverítékes munkáját áldja meg a Teremtő bőséges áldással. Ne legyen közöttünk se vallási se társadalmi kérdésekben visszavonás, hanem közös egyesüljünk inkább mindnyájan czélra, közös eszközökkel, szeretettel és buzgalommal. Adja Isten ez őszinte óhajtások megtestesülését áldása gyanánt ez uj esztendőre ! Egy sir mellett. (Németből.) Mire vándor utamra térte u, A Tiber-s balti tengerhez, Hajóm az uj világ felé sodort — Idegen, uj emberekhez: Boldogságot számomra nem hozott, A mit szereztem oda át, S minthogy mindenkim a sírba születtc Egyedül tértem vissza hát, És most egy sir mellett állok itt, Egyedül és szomoruan, A melyben az a kis leány szendereg, A kit könnyelműm elhagytam. K. R. IMT* Mai számunkhoz feliv melléklet van csatolva, Egyesületeink érdekében. B. u. é. k. (Ujesztendős tárcza.) Nekem sohase volt valami kedves napom ez a januárius elseje, mikor az üdvözletekből üzletet s egy régi szép társadalmi szokásból valóságos sportot csinálnak azok, a kik rendesen csak a zsebünket üdvözlik. Már kora reggel bekopogtat hány tűzoltó. Az egyik „bátrabb“ nőa másiknál s szóvivőjük kegyetlenül czifra beszédben kívánja, hogy múld fölülrethuzalom apánkat. Alig hogy távoznak, beköszöntenek a városi rendőrök. Teljes díszben s egészen józanul, ami meglepően sikerül. A leghetykébben kipödört bajuszu rendőr rágyújt egy ékes diczióra s olyan lehetetlenségeket kivan, hogy ha gondolkodnék, akkor még maga sem hinné el. Két embergyűlölő arcz jelenik meg a távozó rendőrök mögött, zásukra nézve a legszomorubb Foglalkofoglalkozású emberek. Még a látásuk se kellemes, nemhogy üdvkivánatuk. Azt merik kívánni, hogy mentős tovább éltesen az isten. Ezek a sírásók. Erre jönnek a hordárok kétségbeejtő rossz fimekkel s öngyilkosságba űllő költeményekkel. Ezek már nem beszélnek, hanem csak honoráltatni óhajtják versüket. Elég belőle egy strapka elolvasása arra, hogy az ember den bűnéért örökre megbünhödjék.miu- A kéményseprők tiszta ruhában s egy hosszu kormos üdvözlettel akarják eloltani kedvedet az élettől s alig hogy megmenekülsz tőlük, jönnek a lámpagyujtogatók, akik sohase váltják be Esztergomban j Goethe végrendeletét. Szintén nyomatott verssel törnek reád, ami azonban még szerencse, hogy erősen átütő petróleum foltokat mutat, különben el sem is ógne a kandaléban. Hazajön a méltóságos úr a minisztériumból, hol nagyon belefáradt a kegyelmes urnak adott útbaigazításokba, mert tanácsos. íróasztalán hat meghívó fekszik. — Meghívjuk Méltóságodat a nemzeti casino választmányi ülésére. Meghívjuk Méltóságodat a ma tartandó nemzeti lovarda közgyűlésére. — Méltóságodat tisztelettel hívja meg az Erzsébet-árvaház a ma este tartandó rendkívüli közgyűlésre. „Tévedésből“ fordulnak be hozzád a csorda pásztorok. Karácsony táján igen rokonszenves alakok. Az ember nagyon hajlandó nekik betelekemi rokonaikért minden hibájukat megbocsátani. Erősen mentegetőznek, hogy házat tévesztettek, de azért itt van az fölséges szíp uj esztendő napja . . . Egy göndörhaju kis gyerek mosolyog reád. Valóságos modern Rendkívül kedvesen nyújt át egy Ámor kis névjegyet, azután még kedvesebben mosolyogva eltűnik. Mintha csak szárnyakat használt volna. Gyorsan letéped a borítékot. Egy kedves név tűnik elődbe illatos kis névjegyen s alatta ez a négy kis betű: B. u. é. k. Ez a megemlékezés fölvidít s ez az üdvözlet boldoggá tesz. Csak el ne rontaná aranyos hangulatodat egy senki bebotorkálása. Valami csavargó vándormadár lehet, most érkezett a városba, foszlányokkal illusztrálja egy darab zsíros papírra szántott sorát s szánalmas arczot vág, mikor éktelen sorait olvasod. Mindenkinek ugyanazt s ugyanazért. Az ajtó előtt zaj keletkezik, mintha veszekednének. A lárma folyton fokozódik, boszankodva tekintesz ki s az bited, hogy két szolgagyerek egymás