Esztergom és Vidéke, 1887 (9. évfolyam, 1-104. szám)
1887 / 1. szám
I MF.G [UNK] IELFNIK 11ETENK 1 N I’ KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KAO FE/KT MSI AH egos/ ovii! !! fél évre . jinegvo'lóvro Eyy s'ám ár; (5 Irt — Itr. 8 írt — le r. 1 fi t .r>0 kr. 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, Intván lip H/t>llnini rós/.ét illető kő/,lemén vele Iciililomlők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHELYI TÉR 331 SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérire szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézemlők. HIRDETÉSEK: HIVATALOS limmíTHEKK : I szótól 100 szóig — fit 75 kr. 100-200-ig ." 1 frt 50 kr. 200—300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 80 kr. MAGÁN-HIRDETEKEK ! megállapodás szerint legju ijtányosabbban közöltetnek. i| NYILTTER sora 20 kr. . . . 6 frt — kr. . . . 3 frt — kr. . . . 1 frt 50 kr. | Hetenként kétszer megjelenő lapunk T. Olvasóinkhoz. fozelő ára: Egész évre Félévre . Negyedévre A SZERKESZTŐSÉGI. Az Esztergom és Vidéke kilenczedik évfolyamát kezdi meg. Nem mindennapi ki rapirodalmi esemény ez egy olyan városban, hol a legtöbb előd alig bírta, ki tovább egy-két évnél. Örömmel folytatjuk tovább a közönség támogatására alapított vállalatot. Czélunk és programmunk ugyanaz marad, ami eddigelé küzdelmeinket vezette : városunk és vidékünk érdekeinek művelése. A közélet minden fontosabb eseményének följegyzésére, jellemzésére és bírálatára első rendű erők és források állanak rendelkezésünkre." Nem szítunk kasztszellemet, sőt inkább a társadalmi keressük a különféle élet harmóniáját de azért nem elütően különböző társadalmi factorok egyesítése által. Gyors, hű és választékos tudósításokat adunk a mindennapi eseményekről s épen azért az újdonsági rovatra még nagyobb figyelmet fogunk fordítani. Tárnáinkban magasabb irodalmi színvonalú közleményeket adunk ki s vezérczikkeink mindig a közéletből fognak eredni. A kilenczedik év elején tehát tisztelettel kérjük olvasóink rokonszenvének megújítását. .. ni. é. k. Trg)500'ofa'ti'r(í)'f Egy Berlinben egyeemkedő barátom írja nekem a napokban, hogy Bismarckról könyvet ír s épen azért folytonosan utána jár minden aprócseprő adatnak, ami uj és eredeti s amit még nem tehettek nevetségessé eddig a párisi lapok. A könyv egyébként Magyarország számára készül, ahol Bismarckot mindenesetre tárgyiasabban bírják megítélni, mint Berlinben, de igazabban is mint Parisban. Európa hatalmas oroszlána már régóta nagy türelemmel lesi azt a prédáját, melynek tollaiból néhány esztendő előtt nagy étvágyat kapott a sas egész húsára. Ez a franczia sas most Boulanger. És az én berlini barátom pedig azt írja nekem, hogy Boulanger arczképe ott látható Bismarck íróasztalán. Egy valódi porosz katona, aki különben nem politikus, nagy megvetéssel tekintett a franczia hadügyminiszter arczképére, de nem szólt semmit. Bismarck más gondolatát eltalálta a gall verő ger— Ugyebár önnek sehogyse tetszik ez a kép? Nem mondhatnám berezeg. — Nos és hogyan tetszenék ? nám.— Ha nem ezen az íróasztalon látBismarck fölkaczagott. se — íme a merev katona ! Lássa én rajongok Bonlanger Mindössze csak azért van arczképéért, itt az íróasztalomon, hogy folytonosan szemmel tarthassam. Nos meg van velem elégedve, tábornok ? Bismarck tehát boldog újesztendőt van egész Európának. * De van Bismarcknál még egy hatalmasa ® ember Európában. A hipochondrikus fehér szár, akinek nyolczkivan millió Ázsiai birokába orosz engedelmeskedik, egész Európa beleférne s Európában egész Ázsiája, van. Palackyt, a csehek első rangu történetíróját nagyon szerette a mostani czár apja, mert a egyszer kimondta azt nevezetes tudós az óriási axiómát, hogy: hasztalan a kis nemzetek minden vergődése, mert Európában csak három fajnak van jövője. A szlávnak, mely legtöbb ; a románnak, mely legnagyobb; s a germánnak, mely legokosabb. A többire spongya. A szlávok közül vezérszerepet és összeolvasztó erőt fog gyakorolni az orosz, aki alá egész Észak és Kelet-Európa hajol. A germánok Nyugat-Európát tartják meg s a román fajok Dél- Európát. A többire spongya. Ennek a rettentő jóslatnak még Nagy Péter úgynevezett végrendeleténél is lelkesítőül hatása van a durva muszkára, aki most ugyan még csak engedelmeskedni tud, de nemsokára világirtó munkára készül, hogy zsarnokká válhasson. Lázas serénységgel készülődik Észak terxese, s mi aggodalmasan nézünk a vereczkei szoros felé, honnan ezer s esztendő előtt, honalapítóink jöttek be most hazadulóink ereszkedhetnek alá. Hanem azért a fehér szár boldog új évett kíván Európa diplomatáinak, akik már annyira beleélték magukat a hazugságokba és képmutasokba, hogy még egy világháború vértengeret is tintával kiegyenlíthető ügyetlenségnek tartanak. * Van azonban az oroszok hatalmánál még nagyobb hatalom is. Ez a hatalom pedig Magyarországnak nagy erőt kölcsönöz. És ettől a hatalomtól megreszketnek az orosz phalanxok szurony erdői. Pedig ez a mi legjutányosabb nemzeti hadseregünk, melynek még tüzérsége is van. Minden magyar ember a vezénlyete alá tartozik. Sokat beszélnek róla, mikor milliókat kell kidobni új puskákra. Gyakran apellálnak rála, mikor egy kis piros magyar vérre van szükség, mely csillagokat és aranygallérokat teremt, ahová szétfreccsen. Idehaza olyan hatalom, hogy a király előtt éltetik. Mert csodákat torom! s túléli a dinasztiákat. Ez a hatalom már sokszor megmentette az országot s most mikor Európa összes I. SZERETNEK feledést Tanulni tetőled S még hírt se hallani 5 ° £ Sohase felőled.• " S kereslek mindenütt És ha megtalállak, úgy érem: meghalok Edesem utánad. II. Mért nem bírlak felejteni Mint a hulló csillagot ? Mért tudlak csak megsiratni, Hogyha reád gondolok? Ugye azért festetted le Az ég üdvét előttem, Hogy a'után elkárhozott Ember legyen belőlem? III. Fordítsd meg a homokórát, Megint lejárt egy esztendő S az isteni komédiát Újra írja a jövendő. Újra írja, dehogy írja! Megfejeli csak mindössze S megjelenik egy ócska könyv, Hanem újonnan bekötve. IV. Legördült a vén koéma: Kifáradt a komédia S bukott hősök, intrikusok, Herostrátok, Sisiphusok, Heraklesek s gazemberek Határukon megpihennek. De jekád a főrendező, Már mint ez az uj esztendő, S bukott hősök, intrikusok, Herostrátok, Sisiphusok, veraklesek s gazemberek ,Ujra kezdik szerepüket. V. Mit sirassak én meg rajtad Haldokló év ? Örülök, ha elfelejtlek Keserű név ! Oh taníts meg felejteni Uj esztendő ! Lásd meg sírom nagyon mélyre Jó jövendő! plEGÉNY. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Körösy László. (Második folyt.) Volt neki egy »czukros nénije,« volt neki egy »örzse nénije,« van neki egy »Pista bácsija« meg egy »Karcsikaja« , de nincs papája, nincs mamája. Mennél nagyobb lett a leány, annál jobban szeretett volna erre a két nagy kérdésre választ kapni:— Ki volt az én apám Pista bácsi, ki volt az én anyám Pista bécsi?! Hanem Pista bácsi nem felelt. A tulipántos láda is hallgatott, pedig ott diszlett a másik szobában. A leánykát édes sejtelme egyszer azzal kecsegtette, hogy a falon függő »czukros néni« nem is lehet más, mint az ő mamája. Oh, de ki mondja meg neki, hogy mi volt a neve ? Mikor Pista bácsi sohase szól, Pista bácsi jó szivü ember volt. Végigiskoláztatta a »lányát« hat oszályon s mikor Karcsi Pestre került jogásznak, az öreg ur a szép úri kisasszonyt maga mellett tartotta egészen. Ragyogó eszű jószág volt, aki meg tudta vigasztalni Pista bácsit óriási veszteségeiért. Mármint a Karcsi gyerekért, hogy jogásznak csapott föl meg a Karcsi gyerek után következő óriási járandóságokért. Pista bácsinak egyszer hirtelen kellett utaznia. Az az átkozott török Pestre vér nagy bajt csinált odalent. Valamennyi újság azt írta, hogy nagyobb kravall még nem történt az ország fővárosában. Egy vidéki jogász gyerek (akit csupa kíméletből csak monogrammja után neveztek K. K.-nak) összetörött egy kávéházban két tükröt, három márványasztalt; kidobott az ablakon két darab frakkos pinczért; összezúzta azt a konfortáblit, amelyiken a rendőrbiztos megérkezett s összetűzvén hat rendőrrel, brachiummal szállíttatott a rendőrkapitányság börtönébe. Erre a szörnyű távirati hírre Pista bácsinak rögtön Pestre kellett utaznia. Ilyen nagyszabású hőstettet már mégse várt attól a gonosz gyerektől. A kis Mari egyedül maradt odahaza. Ráért elgondolkodni sorsa fölött s mikor azt a gyönyörű fehér asszonyt nézte a falon, aki olyan bánatos mosollyal tekintett reá, úgy érezte, mintha a ros asszony« azt mondta volna neki:»ezuk— Kis Mari, keresd, most meg a fulipántos láda kulcsát... Az a kulcs egy uj világot fog föltárni előtted. Meg fogod tudni azt, amit eddig alig sejtettél. Keresd meg a tulipántos láda kulcsát kis Mari... Sohase dobogott hangosabban még a szép lány szive. Mit fog ő most elkövetni? Nem lesz-e az bűn, ha Pista bácsi rejtett fiókjában egy olyan kulcsot keres ki, mely féltékenyen el volt eddig dugva? Hátha az a tulipántos láda olyan titkokat fog föltárni előtte, melyek egész életét szétdúlják ? Hogyan fog a nevelőapja szemébe nézni, ha kinyitja azt a ládát, melyet még Pista bácsi se szokott föltárni ? De ki mondja el neki mindazt, amit már olyan régen szeretne tudni s ami örökre égetni fogja a lelkét, ha meg nem tudja. Szabad-e neki az Örzse néni szép nagy tulipántos ládáját fölnyitni ? Hát kié is ez a titkok titka? f , ( ' í ° rJ .