Esztergom és Vidéke, 1890 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1890-01-01 / 1. szám
dolatával, cselekedtünk minden odaadó buzgalmával. Ambicziónk, büszkeségünk és jutalmunk legyen átalános és boldogító s ne legyen más soka, mint Esztergom felvirágoztatása ! gonddal mivolt szép birtoka, melynek táján a legújabb időkben is találtak számos emberi csontokat, fegyverdarabokat és régi pénzeket. NÉMETH VIKTOR: Emlékezzünk régiekről. (Melyik Maróthon történt Dobozy Mihály veszedelme?) „Falukban és városokban Itt ott, összegyűltnek, Hogy bátrabbak lennének. Egy ily csoport Maróthon volt Félelmek és remények közt ott vártak ők szerencsét Zápolyá'ól szegények. Ezek közt volt Dobozy ur És csudaszép hitvese." E. Sándor. Istvánffy, a magyar Livrus Hist. L. IX. 88. lapon világosan megjelöli azon Maróthot, ahol Dobozy Mihály küzdve elesett, irván : Szolimán a mohácsi vész után két részre osztván lovasságát, a Balaton tava felé az egész vidéket tűzzel, vassal pusztította. A lakosokat fogságra hurczolva széltében, hosszában, mindent feldúlt. Más oldalról pedig Esztergom és a Vértes erdők körül hasonló félelmet keltett. Sehol se talált az ellenség kegyetlensége nagyobb ellenállásra, mint Marótknál, mely az esztergomi érsek birtoka, hová az elvonulni és vadászatokat tartani szokott. Ezen helyre futottak össze sokan a szomszéd vidékbeli lakók közül nejeikkel, gyermekeikkel s ezt árkokkal és sánczokkal körülvették. Midőn pedig ezeket az ellenség megerősített táborukból minden módon kicsalni igyekeznek, de mire sem mehetne velük, kik saját, feleségeik és gyermekeik életéért hősies vitézséggel harczolva, az ellenség közül sokat megölének, többet pedig megsebesítenek . Szolimán táborából nagyobb ágyukat (colubrinas) »csatakigyókat hoztak, melyekkel végre a nyomorultak vitézsége megtörve lőn s legyőzettek. Elestek valamennyien. Köztük Dobozy Mihály kitűnő vitézsége és hőstette említtetik, a ki nejét lovára kapva s általa átkaroltatva, gyorslábú lován menekülni akart, de lova a kettős teher alatt elfáradván, az ellenség által utólérelett. Erre Dobozy nejét, nehogy a törökök kezébe jusson, először ]eszűrá, aztán magát az ellenségre vetés küzdve elesett. Ezen Maróth tehát nem más, mint a mai, rengeteg erdő közepében viruló Puszta-Maróth, az esztergomi érsekség A győri kamarából. 1. A fizetési meghagyásokról és a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat felett, a győri ügyvédek érkez? letet tartván, a következő bírálatban állapodtak meg : a Az értekezlet megállapodik abban,hogy fizetési meghagyási rendszernek kötelező alakban minél nagyobb mérvű okszerű keresztülvitele az igazságszolgáltatás ügyének soknemű mélyreható és fontos előnyére nem válik. A tervezet azonban az 50 írton felüli követelésekre nézve egy tökéletesen czéltalan és gyakorlati haszon nélkül intézményt kíván létrehozni, mely nem lenne alkalmas eszköz a törvénykezés előnyére szolgálni, hanem ellenkezőleg annak határozott kárával járna. Csodálkozásnak ad kifejezést az értekezlet hogy a javaslat a mindennapi törvénykezési élet ismeretét nélkülöző forrásból meríti szellemét, melyet pedig azon reformirány szülöttének kell tekintenünk, melytől a jogász világ nagyszabású szerves alkotásokat s mély jelentőségű javításokat várt. A javavaslat, mint jogi alkotás, az 50 frton felüli követelésekre vonatkozó részében komoly figyelembe egyáltalán nem vehető, mert az, az igazságszolgáltatás alaposságát nem mozdítja elő, a jog- és vagyonbiztosságot nem növeli a bíróságok terhét nem könnyíti, nem nyújt előnyt a jogkereső félnek, sem pedig az adós helyes védelmét szem előtt nem tartja. A javaslat e része határozottan retrograd irányt képvisel, egészében úgy, mint részleteiben káros rendelkezéseket tartalmaz, a rendes és sommás eljárást összezavarja a bírói határozatok biztosságát gyengíti és oly lényeges intézkedéseknek, rendeleti úzon megtételére hatalmazza fel a kormányt, melyre szabadalmat törvény semmiféle kormánynak okszerűleg nem adhat. Maga a fizetési meghagyás rendszerének keresztelt valami nem egyéb a javaslatban, mint egy időrabló czikornya felperes terhére, izgága a peres eljárás természetes menetére, teher a járásbíróságokra, peltzavonási szabadalom alperes részére s a zűrzavarok és bizonytalan állapotok törvényesítése. Fő hibája a javaslatnak, hogy tulajdonképpen csak intési rendszert kíván meghonosítani, nem pedig fizetési meghagyást, nem kívánja ezt kötelezőleg keresztül vezetni, két érvényesítési módot engedélyez az 50 frton felüli követelésekre a helyett, hogy egyik vagy másikkal szakítan a s általa állítólag előnyös voltánál fogva behozni kívánt intési rendszert próbálgatást kísérletté alacsonyítja, s ekként a perfolytatás consolidatiója iránti törekvést teljes figyelmen kívül hagyja. Tiókot, ha nem becsülném többre a magam íróasztalát. Lehetnék feleséges ember, ha már csak egyszer is megkértem volna olyan apró kacsot, melyet világ életemben csak a tisztelet csókjaival tudtam mindig félreértett rovásomra magyarázott ideálkeresgéléseimben elhalmozni. Mindenki boldogan férjhez ment, akinek valaha udvaroltam s én még most is keresem azt, akit talán sohase fogok megtalálni. Javíthatatlan idealista maradtam még most is, mikor már senkinek se kellek. Keresem az elérhetetlent.Pedig már megjöhetett volna az eszem, mert az első szürke hajszál már figyelmeztet az élettel való megalkuvásra. Hanem azért már hála istennek mégis csak lemondtam arról az elvről, hogy minden ember annyit ér, amennyit az ellenségei nyomnak a latban. Kezdek barátokat szerezni kisvárosi szemfényvesztés nélkül. Gyűlölöm az ostoba koponyák tisztelt tulajdonosait és sohase fogok kibékülni a született szamarakkal, akik majd olyan szerepet játszanak nálunk, mint az imádott Apisok Egyptomban. Gyűlölöm a mások eszméiből harácsoló notabilitások kultuszát, mert ezek óriási hazugságot képviselnek a társadalomban s tisztes arczvonásokkal és spanyol komolysággal szörnyű humbugot tőkésítenek A ezopf és a vaskalaj még mindig felbőszít. De imádom az egészséges gondolatot még a legromlatlanabb parasztban, s az őszinte érzést még a rongyokban járó koldusban is. Megyek az emésztő munka virágtalan utján, zajtalanul, becsületesen, önzetlenül nem törődöm a pokol kapuival. Sok hibám van, teli vagyok gyarlósággal , de van még melegen dobogó szivem, sőt még könyem is és mindig megbánom, ha valakinek csak egy perezre is bánatot okoztam, akinek szeretettel kellett volna adóznom. Ilyenforma volnék, ha igaz. Vigyék el ezeket a furcsa szögletességeket valamelyik amerikai fotográfushoz s meg lesz mindjárt a megörökítésétől méltán irtózó A Hifi. Tarka tollu nagy madár Útjában a merre jár: Férfi, nő és ifjú, vén, Bölcs, bohó és dús, szegény, Mind, de mind elébe men. Mind imádja őt nagyon , sVigyel engem szárnyadon* ; Egyet ugy véletlenül Felkap hát a sok közül, S vele aztán két utazni elröpül. Gyors suhanva szállanak, Egy világ egy pillanat, Elemek nem is a jég, Félig föld aetherje még, Félig már a csillagdiszes boldog ég. Nincsen arra tinta, toll, Nincsen arra szó sehol, Hogy mi bűvös, szűzi, szent Mámort és az odafent, vélaléltan aszván a nagy végtelent! Ám egyszer csak hire jár, Újra lenn a hirmadár! És kegyeltje hol lehet?, Lelke tán a föld felett Álló csillag lesugárzó fénye lett? Ok nem. őt megunta már A szeszélyes hirmadár: Hulló csillaggá levén. Ott pihent meg a szegény A feledés oczeánja fenekén. SZÁVAY GYULA: Schoppenhauerból. Az irókat igy osztályozhatjuk: vannak, akik irnak anélkül, hogy gondolkodnának. Ezek emlékezetből, reminiscentiákból vagy közvetlenül idegen müvekből irnak. Ezek vannak legtöbben a világon . . . Vannak, kik előbb gondolkodnak, s csak azután irnak. Ezek azért irnak, mert gondolkodnak, s ezek ritkák ! ... Az elsők hasonlítanak ahhoz a vadászhoz, aki csak szerencsére megy vadászni, s az ilyen nehezen fog valami sokat hazavinni; az utóbbiak pedig hajtóvadászokhoz, akik már jó előre körülzárták az erdőt s a tér folyvást szűkülvén, nagymennyiségű vadat lőnek. A fordítók impertinens emberek. írjanak maguk, hogy műveik érdemesek legyenek fordításra, de a másokét hagyják ugy, amint vannak! A praedestinatió és fatalismus nem lényegükben különböznek, hanem csak abban, hogy az adott jellemnek és az emberi tettnek kivülről jövő meghatározása a praegyarfaié sírjánál czimfi Revicatky fig uja irodalmi szavalmány és hagyatékából egy kiadatlan versike, mely a költő utolsó hónapjaiban az arcoi klimatikus gyógyfürdőn kelt s három versszakban Petőfi mondását az ágyban párnák közt meghalásról egybeveti a szegény arcos betegek félénk reménykedésével. Érdekes az eredeti kézirat fakszimiléja, melyet a füzet szintén közöl. Hosszabb szépirodalmi olvasmány ezeken az ifj. Dumas legújabb novellája, kivül Fej vagy írás, melyet Fái Béla fordított le. Ajánljuk olvasóink figyelmébe derék vállalatot. Előfizetni (egész évre e 10, félévre 5, évnegyedre 2 frt 50 krjával) Budapest, V. Akadémia utcza 4. sz. a. a kiadóhivatalban lehet. irodalmi levél. (A Hét.) Kiss József uj társadalmi és művészeti közlönye, melyből a mutatószámot e hó derekán rendkívüli érdeklődéssel fogadta a közönség, hogy minden példánya elkelt s uj kiadást kellett rendezni belőle: ma indult meg az 1-ső számmal rendes folyamaba. Már külső kiállításán meglátszik, hogy a lapra kiadója nagy gondot fordít s költséget nem kimél. A czimlap díszítményképét átrajzoltatta s alatta a czimképet a modern technika színvonalán állíttatta ki. E kép hétről-hétre változni fog. A jelen szám Csáky Albinné grófasszony arczképét közli, — a következő számok köz- és társas-életünk egy-egy kitűnőségét hozzák fototipiai ábrában. A füzet tartalma egész sorát adja a magvas és vonzó olvasmányoknak elsőrangú magyar irók tollából. Lucius heti krónikáját Tóth Bélától Fenn és a lant czimü tárcza követi, melyben s Flammarion tollával versenyző eleven szinekkel s filosophiai mélységgel tárgyalja a térbeli dimenziók hívságos voltát. Egy érdekes tárczalevél Csáky grófné otthonáról s e kitűnő asszony karakterképéről rajzol vázlatot, melyet mult számunk tárczájában mi is adtunk kefelenyomat után. Mikszáth Kálmán a magyar konyháról ir humorososan. Két kritikai czikkben az ujabb irói nemzedék két legkiválóbb iró tekintélye szólal meg: Alexander Bernát irodalmi viszonyaink fölött tart szemlét. Ambrus Zoltán pedig a Dóczi Carmeliájáról kezd egy nagyobb tanulmányt, s Két modern költő lírája váltja föl a szöveg komoly és okulásra szánt közleményeit: Endrődi Sándortól Egy ma Szilveszter esték. 1. (A tisztikar estélye*) A tiszztikar tegnap este a Fürcst vendéglő termeiben ülte meg Szilveszter estéjét s a jelen volt díszes közönség itt kívánt egymásnak valóságos boldog ujesztendőt az újév hajnalán. A vigalmat A touristik czimű zenei egyveleg előzte meg. A potpourrit Wagner főhadnagy gondolta ki s a karmester idomította ismert zenedarabokra. A touristák Bécsből Budapestre utaznak a Dunán. Bécsből vidám osztrák nótákkal indulnak el s amint magyar vízre érnek, mindjárt rázendül, hogy »Megy a gőzös.” Pozsonynál nagyon sok tót nótát hallanak a touristák, ami egy kicsit furcsa a Kraxlerhuberek vidékén. De ugy látszik, hogy sok talpas tót ereszkedik le a Dunán azok csinálják a nótákat. Komáromnál az ezredeket nézik meg a touristák. Esztergomnál megkondul a főszékesegyház hatalmas szavú harangja s lehallik az impozáns orgona-szózat. A a zenekar itt Weber szép imájával festette hangulatot. Visegrádnál a magyar induló harsan meg s Vácznál a »Fischerin du kleine« (a ki különben hála az égnek már elhagyta Európát s Vácznál legföljebb csak nagymarosi svábok dúdolhatják.) Annál emelkedettebb a hangulat a szép Budapest megpillantásánál, hol a zenekar a szózat s a nemzeti hymnus hangján lelkesül. Most már kikötnek s vidáman bevonulnak a Hungáriába. Rácz Pali játszik épen s a zenekar a Hunyadi-indulóval s a Cserebogárral fejezi k ki a hatást. A touristák azután megnézik a Károly s destinatiónál egy ismerő, a fatatalismusnál pedig egy nem ismerő lénytől ered ... Eredményében a kettő találkozik: megtörténik az, aminek meg kell történnie! A hit olyan, mint a szerelem, nem tűr kényszerítést és egy káros merénylet azt állami törvényekkel keresztülvinni, vagy megszilárdítani, mert, valamint az a kísérlet, hogy szerelmet erőszakoljunk, gyűlöletet szül, épen úgy a hitet erőltetni, elsősorban hitetlenségre vezet. * A női becsület nem egyéb, mint általános vélemény egy leányról, hogy az egyetlen férfinak sem; és egy nőről, hogy az csak annak tett esküt, akihez férjhez ment! — Új évfolyamunk első számában kérjük előfizetőink régi bizalmának megújítását s lapunk szíves ajánlását és terjesztését, hogy méginkább megerősödve folytathassuk a közönség érdekeinek szolgálatát. — A korcsolyázótéren most élvezik a tél legjavát, a tornaegyesület által föntartott jégpályán. Vasárnap zene is szólt s oly nagy volt a forgalom, hogy a rozzant fabódé alig birta befogadni a szemlélő s didergő hölgyeket. Valóban kívánatos lenne, ha a tornaegyesületnek sikerülne egy díszesebb korcsolyázó csarnok kitánczolása.