Esztergom és Vidéke, 1894 (16. évfolyam, 1-103. szám)
1894-01-04 / 1. szám
érdemet szerzett magának szülővárosa irányában. Lehetnek, tudjuk, hogy vannak is egyesek, kik ósdi szellemtől áthatva még mindig a separatismusnak hódolnak, de meg vagyunk győződve, hogy rövid idő alatt megfogják ismerni az egyesülés üdvös eredményeit, és belátva téves álláspontjukat, meg fognak barátkozni az uj helyzettel. Az esztergomi egyetemi bál. Esztergom, január 3. (Á. V.) Nemsokára a bálozás haute saisonjában vagyunk és igy aktuális théma — különösen a jeunesse dorée-ra nézve — az idei farsang első mulatsága, az esztergomi egyetemi bál. Pardon nem önhittség vitt eme nyilatkozatra, hanem szeretett szülővárosunk mérvadó közönségnek amaz állítása, hogy bálunk hetedhét városra szóló mulatság lesz. Az esztergomi egyetemi bál czélja a szépek és csúnyák (a szépek és csúnyák alatt a szép hölgyeket és az ifjakat értjük ama mondás után : "Lányok, lányok arany tulipánok, gyerekek, gyerekek földi boszorkányok") vigadásán kívül egy nemes intézmény létesülésének lehetősége. Akik a mensa academicának felvetett eszméjét ismerik, azokról reméljük, hogy nem tagadják meg a pártfogást, akik pedig nem ismerik, azokkal néhány szóval leszünk bátrak az eszmét megismertetni. A mensa academicát a bécsi „Studentenheim" és a külföldi hasonczélú intézmények bázisán tervezik, természetesen hazai viszonyokra átültetve. A nemes intézmény főczélja a szegényebb sorsú egyetemi hallgatók megélhetését biztosítani, a jobbmódúaknak pedig módot nyújtani arra, hogy olcsóbban éljenek a méregdrága fővárosban és így szüleiket a nagyobb kiadásoktól felmentsék. A fővárosban élő egyetemi polgárok a viszonyok és az élelmezés különfélesége folytán nagyon el vannak egymástól választva. A mensa academica módot nyújtana arra, hogy az ifjúság egymással gyakrabban (naponta többször) érintkezzék. Az által az egyetemi társas élet javulna, a hason gondolkodású és a hasonfelfogású ifjak együttélése jótékonyan hatna úgy szellemi, mint anyagi életükre. A főváros tömkelegében, sajnos, gyakran keverednek az intelligens ifjak hozzájuk nem méltó társaságba, amelyben azonban mégis szívesen tartózkodnak méltóbb hiányában. Számtalan példa van arra, mily sok derék nemes lelkületű ifjú bukott el az örvényben a rossz környezet befolyása következtében. Itt bizonyodik be leginkább ama régi közmondás „Mala societas depravat bonos móres." Ez röviden a mensa academica főczélja ugy anyagi, mint szellemi tekintetben. Reméljük, hogy a lelkes és intelligens esztergomi közönség, mely a jóért, szépért és nemesért mindig lelkesedett, minket sem fog cserben hagyni, akkor, midőn egy nemes ügynek szolgálunk, midőn egy élvezetes estét szerzünk szülővárosunknak ama reményben, hogy az anyagi siker az erkölcsivel párosulni fog. Mindenekelőtt Esztergom hires százszorszépeihez fordulunk, ama szépekhez, kik lelkeseknek és áldozatkészeknek mutatták magukat már több jótékony ezélű aktusnál, hogy járuljanak a mulatság fényéhez és sikeréhez ugy megjelenésükkel, mint a tombolához való adakozásukkal. Fordulunk, azután a lelkes közönséghez, klérushoz, hogy támogassanak bennünket annyira, a mennyire azt a szent, nemes és humánus czél megérdemli, tovább tánczolt a forró levegőben vigan, önfeledten. Mintha nem is venné észre, hogy köhög s a vérfolt a kis kendőn ismételve megjelenik. Tragikusnak tetszett előttem ez a haláltáncz. Nem birtam tovább nézni. Kirohantam a teremből. Annyira hatott reám a látott jelenet, hogy rosszul lettem. Künn az előcsarnokban fel és lesétálva, kissé magamhoz tértem. Elitéltem önmagamban a könnyelmű szülőket, akik a beteg leányt tánczolni engedték és elitéltem a leányt is, hogy a táncz szenvedélyeért ilyen vakon koczkára teszi életét. A tánczzene melódiája kihangzott a teremből: Keringő járta. A terem egyik ajtajából láttam, hogy a szőke leány tánczol, folyton tánczol. Egyik tánczos karjaiból a másikba ... a haláléba. Borzalmas látvány volt. Szinte megkönnyebbültem, amikor a czigányok abbahagyták a zenét, s a klarinét riadója jelentette, hogy a souper megkezdődik. Igen , a souper a bálok kellemes intermezzója. A kisasszonykák vígan szökdécselnek tánczosaik karjain a megterített asztalok között, a czigánybanda apró csoportokra oszolva foglal állást az éttermek különböző pontjain, a pinczérek tüntetőleg durrogtatják a pezsgős palaczkokat és a tánczosok most már szabadon udvarolhatnak kaczagó szomszédnőiknek, akik ilyenkor hálás médiumok e tekintetben — hiszen a szegény fiatal ember annyit fáradott, annyit tánczolt ! Megérdemli a meghallgatott udvarlás ártatlan örömét! Ösztönszerűleg is szőke Gautier Margitom közelében foglaltam helyet az egyik kisebb asztalnál. A fiatal emberek egész raja vette körül s ő kaczagott, mulatott, hol ide, hol oda fordult, minden megjegyzést meghalott, megfigyelt, mindegyik „pajtásnak" — igy nevezte tártozásait — volt egy vidám mosolygása, kaczagó megjegyzése s mindezt jóizően, fesztelenül tette, ugy, hogy mulatott gerle nevetésén az egész férfitársaság , mintha nem tudná, hogy egy valaki, egy ismeretlen valaki ott a közelében, szorulni érzi , amikor látja azt a hamis vigságot, szivét. Mintha nem vettem volna észre, hogy hányszor kapja az asztalkendőt ajkaihoz, hányszor köhint bele. És innen újra ott a piros folt az abroszon. Hogy környezet — mások — nem veszik észre azt, amit én? Hát nem fél attól, hogy észeveszik, ha már ő maga semmibe sem veszi a pillangó röpködését a láng körül ? Hát csak nekem kell az ilyet észrevenni, nekem a rövidlátónak ? nekem az érzékeny poéta léleknek ? Komolyan mondhatom, ritkán éreztem ekkora részvétet sőt fájdalmat, mint akkor, — látva egy szép leány nevető haldoklását. Könnyű, fehér ruha volt rajta, ép olyan, mint a koporsóban fekvő fiatal leányoké,iéza halvány volt, csak hangos nevetése, mosolygó arcza, ragyogó szemei hitethették el az emberrel, hogy egészséges. És ott volt az asztalkendő mellett a kis csipkekendő s ott láttam mindkettőn a halál piros pecsétjét: a halvány vérfoltot. Megkezdték a szuper csárdást, a szőke, leány rögtön felugrott. Lassankint kiürül az étterem s egyedül maradtam. Egy pillantást vetve az átellenben levő asztalra, észrevettem, hogy a csipkekendő meg az asztalkendő is ott maradt, a szőke leány hátrahagyta. Odamentem az asztalhoz. Kezembe vettem az egyik kendőt. Nézem forgatom, sehol semmi vérfolt. Mi ez? Káprázat ? Előveszem a másik kendőt. Látom, ugyanaz a gyűrött, csipkeszélű batisztkendő . . . Ezen nem volt vérfolt. Nem értettem a dolgot. Jobban szemügyre vettem a két kendőt. Az egyiken a korcsmáros, a másikon az ő czimeres piros monogrammja. Valósággal felvillanyozva rohantam ki az étteremből, kezemben a vérfoltos . . . azaz monogrammos csipkekendővel. — Engedelmet . . . ott ültem szemben önökkel ... ott hagyta nagysád . . . — Ah! — igen ott felejtettem, köszönöm. Már kerestem is . . . Köszönöm uram . . . És meghajtottam magam előtte boldogságtól sugárzó arczczal, és tánczolni kezdtem. Jóság Ma már asszony, három kedves apmakk. édes anyja és egészséges mint a Ifj. Gsathó Aurél. A közbiztosság. Tél derekán, amikor a hangyák legjavában fogyasztják szorgalmuk összehalmozott gyümölcseit s a vig tücsök elkezd koplalni — mint a mese tartja — ilyenkor az emberek közt is megromlik a vagyon biztossága. Az élete is némelykor. A lopás, betörés, rablás, igaz, általában véve is hozzá tartozik az emberi társaság életrendjéhez, aminthogy a többi bűn is örökkévaló, de mégis a szigorúbb évszakban kezd virágozni. A fagy, szél és hó kedvez neki s már aki akár merő gonosz indulatból, akár szükségből és nyomorból nyújtja ki kezét jogtalan és erkölcstelen módon másnak holmija után, az leginkább ilyenkor teszi, amikor a hideg ellen is meg kell védnie magát és övéit ruhával vagy fűtött lakással s amikor ennélfogva a bűnre hajló okok fizikailag is erősebbek. Így van ez minden télen , de az idei tél mintha rosszabb volna a megelőző két havas és zúzmarás télnél is. Úgy látszik, az ország egyes részeiben kimaradt termés a fő oka a gyakoribb vagyon elleni bűntetteknek, amelyek most már nem szórványosan, hanem epidemikusan kezdenek föllépni, itt-ott igen veszedelmes alakban. Az országban a közbiztosság szemmel láthatólag lazul s félő, hogy az állapotok még tovább fognak romlani. Budapesten magában is szaporodni kezdenek a lopás, betörés és útonállás esetei. Pedig a magyar főváros közbiztonsági állapota a kontinensen a legjobbak közé emelkedett. A közönség nem igen vette tudomásul, de tény, hogy Török János rendőrfőnöki régiméjes utódjának , Sélley Sándornak hozzá méltó hivatalviselése a főváros rendőrségi ügyeit, igen nagy akadályok leküzdése után — amelyek között nem utolsó volt a közönség indolenéziája — nem csak purifikálta, de a közszolgálatot olyanná tette, amely a nagy európai városok szakembereinek figyelmét is fölébresztette. Most azonban a nehezen megteremtett közbiztonsági viszonyok itt is ingadoznak. Igen kelletlen tünemények merültek föl az ország több városában is egyszerre, de sokkal brutálisabb alakban. Egerben a főispáni lakást is feltörték. Ugy ott, mint Esztergomban és Kalocsán egész sorozat betöréses lopás fordult elő, igen nagy szemtelenséggel végrehajtva, Kalocsán pláne gyilkosság kíséretében, amelynek egy fiatal kereskedő esett áldozatul. Másunnan is érkeznek, bár kevésbbé veszedelmes betörések hírei. Egy Sobri, Patkó vigadTvánszky-renaissance-tól aliai ,rendőrségi szervezet mellett p|rsze nem lehet többé tartani; de iétségtelen az is, hogy a közbiztonság továbbromlása igen kellemetlen helyzeteket teremthetne az ország eges vidékein, főképen a vidéki vrosokban, ahol az autonóm rendőri szolgálat többnyire nincs abban aelyzetben — uti exemplum docet — hogy a gazemberek merészebb föllépsét megakadályozhassa. Indokolt tehát az aggdalom s az a kívánság, hogy ez azjabb veszély elháritassék. Ami az orvoslást illeti all ami rendőri hatóságokna nem,hetne semmit indokoltan szemükre vetni. Az állami csendőrség kitünő s alig megbecsülhető műnk végez naponkint az ország egészerületén. Itt nem csak a szervezet igyon jó, de az emberek is derekakA nehéz szolgálatban való kitartása nehéz helyzetekben való kötekségtudó. sokszor hősies magaviselet folytonosan dicséri a magyar csedőrt . A fővárosi államrendőrség is daza magaslatán van már a mellett a kormány, a főváros és szó állandó figyelmének tárgya Újabb, az elavult „boltőr" intézetyti akarja alakítani a belügymiszter. Ezeken mindenesetre :het még javítani, főképen a létszáidotáczió dolgában és t kell is , de azt nem lehet mondaniogy adatokat rosszul teljesitik. Nagy hiba van azoran a városokban és községekbn. A városok autonóm renersége igen keveset ér. Sem szerveze, sem személyzete nem olyan, hol rosszabb viszonyok közt* helyt tuda állam a közönség vagyonbizton.^a mei Gyarló ósdi iitézmey lett helyen , alig egy-két várs az, mely rendőrségét a fővárosban eddig szervezni tudta. Ami különen me magyarázza azt a vakerős, amelylyel épen a vidéki rosok ütötte föl fejét a lopás bete A községeknek az nagy bájuk, hogy abszolút esem rendőri hatáskör nincsen. Erről a törvényhozó 1886 szerencsésen megfeledkez:. De ezt a községekben súlyos? érzik közguny tárgya pl. az is,hogy valakinek a háza előtt ej kun macska tetemei hevernek, , elüljáságnak még annyi rende hatal" sincs, hogy annak eltaktását rendelje. Ennek a fórumás a szolgabiróság. Igy azután abban községben, ahol sem szol^iró, sem csendőrség nem lakik, azolute jó Isten az egyedüli rendi hatos. Kivéve Bácskában, ahol notór tolvajokból sok helyütt „felős csendőrségen alakítottak. Hihetetlen, de igy v. Már most, hogy a rosok tető és a községek nem tetődőrsége uj és sürgős rendri szenzésre szorul, az kétségtel. S ha szervezést kontemplálják olvet bele kell kombinálniam: eg redőrség intézményt is, azt a pénzt, amibe a roga intimény a birtokosoknak kii, összeszik, akkor pompás másodrangú fegyveres endőrség kerül-e ki belőle, ilyet áll;mositani lehetne s igen bznos kapcsolatba hozni a m. kir. rendőrséget, amelynek részletekl ható tapintó csápja lehetne a legsebb kiségben is. Egyebekben pedig n ennél