Esztergom és Vidéke, 1902 (24. évfolyam, 1-101. szám)
1902-03-29 / 26. szám
oly eredeti, mint az előző években nyilvánosságra hozott és emlékünkbe vésett Kathreiner képeké. E képek menye, Adams reményteljes bécsi gyüjtőművész eredeti compositióval örvendetesei gyarapittatnak. Egy vidor parasztleány egy csattanó egészség és jelképe. Aratásról hazatérőben munkakedv a napérette, gabnatelt kalászok között halad Maga a tárgy, valamint annak művészi és szép kivitele egyformán elragadó Újabb bizonyítékát adja annak, hogy a Kathreiner cég mennyire törekszik propagandjának eszközét a szép és kellen követelményeivel összhangba hozni. Azért nem is csodáljuk, ha egy ilyen kitűnő cikket, mint amilyen a Kathreiner-féle Kneipp-maláta kávé, oly ízléses és rokonszenves módon a közönségnek ajánlják a törekvés jutalmául szép és állandó siker is bekövetkezik. Nagy emberek nagy mondásai. Az asszonyoknál minden csupa szív, még a fej is. Jean Paul Az élet tragédia annak, aki érez és komédia annak, aki gondolkozik. — Rákosi Viktor. # A király és a férj, mikor engedményeket tesznek, már csak lemondó uralkodók * Arséne Houssaye. A legkiálthatatlanabb bolondok azok, akik egyúttal szellemesek. La Rochefoucauld. * Jaj annak az asszonynak, akinek az ura geniális és gyomorbeteg. Carlylené. * IRODALOM. * Nehezen várt vendég. A városban szombaton reggel, a vidéken vasárnap reggel nagy a nyugtalanság a gyermekszobákban. És ahogy az egyik elkiáltja magát, hogy: jön, jön, örömujongásba törnek ki mind. Jön a levélhordó, ki hozza a Kis Lapot. A Kis Lap a most folyó félévben már a második nagyobb elbeszélést közli. Címe : A csillagszemű juhász és a legszebb magyar népmeséket szövi művészi egésze. E hosszabb elbeszélésén kivül, minden szám hoz kisebb történeteket, meséket, tréfákat, rejtvényeket. Állandó jeleneteket, rovatok az iskolai életből vett apróság, a találós versek, a fogas kérdések, az innen onnan. Szóval Forgó bácsi és Roboz Andor, valamint a társ-szerkesztője lap piktorai is mindent megtesznek, hogy a Kis Lap minél változatosabb tartalommal, minél szebb képekkel jelenjen meg és hogy Kis Lap előfizetési ára negyedévre 2 K, amely összeg a lap kiadóhivatalához (Budapest, Kerepesi út 54.) küldendő. Állami Szélmérési Jövedék című kézikönyv, amelyet Hoffmann M. Mihály, az Adóügyi Szaklap szerkesztője irt és amely az állami italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t.-c. és ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítást ismerteti, oly alapos munka, amelynek átolvasásával még a laikus is teljesen megérti az italmérési dolgokat ugy, hogy a könyv révén az engedélyek megnyerése, azok megtarthatása és mikénti gyakorlása iránt alaposan azoknak tájékozva van. A Hoffmann-féle „Állami Italmérési Jövedék” című kézikönyv bolti ára 3 korona és megrendelhető az „Adóügyi Szaklap kiadóhivatalánál Budapest, Andrássy ut 38. (A pénz előleges beküldése után e könyv portómentesen küldetik meg.) »Segédkönyvek a magyar irodalmi oktatáshoz* czimen egy vállalat indult meg Traub B. és Társa kiadásában Szegeden, a vállalat első füzetei Petőfi élete.« A segédkönyvek czélja, hogy egyöntetetű módszerrel minél helyesebb alapon készítsék elő az irodalmi oktatást. Egyes füzetek ára a terjedelemhez képest 0—60 fillér. A kaszárnyából: Őrmester (a legénységi iskolában) Te Bagós, ha egy tiszt úr a köpönyegét hozatja el veled és éppen esni kezd, hogyan fogod vinni. Közlegény Bagós. A bélésével befelé fordítva. Őrmester. Helyes. És miért ? Közlegény Bagós. Mert rendesen rongyos a bélése. Uj szó. X. Ez az úriember rettentő dühös természetű, minden apróságért duellál. 1. Igen. Valóságos duelliriumban szenved. Szálka a más szemében. Hivatalnok : (kartársához) Hogy lopják ma ezek a mesteremberek a napot. Már két teljes órája elnézem azt a szemközti kőmivest és még egy téglát se tett helyére ! Divat levél. Az idei szeszélyes tavasz a divat terén is meglehetős szeszélyes újdonságokat hozott létre. Különösen a kelmékben nagy a változatosság. A kabátos ruhákhoz nagyon hordják a dupla szövésű kelméket, melyeknek a színe sima, a visszáján pedig, — amit kihajtókra, kézelőre, gallérra és szegélyekre használnak, — világos, vagy sötét csíkok által képezett nagy kockák láthatók. Van egy más fajta dupla szövet is, ennek egyik fele csikós, a másik kockás. Ebből is igen eredeti ruhák készülnek. A homespun, zibeline és playd foule is igen kedveltek még; nagyon divatosak a csikós és mindenféle mintázott és bordürös kelmék. A szoknya formák között :ebb az öt, vagy hét szélből legkedvelálló, katyaritott szoknyák, vagy a két, vagy három szélből álló fodrosak. A kalapformákban annyi a változatosság, hogy jóformán azt lehet mondani, hogy minden divatos. Virág, toll, kó,sagtoll, gaze, könnyű, mintázott selyem és csipke, — ezekből vannak írva a szebbnél-szebb tavaszi és összeárnyák, falapok. Feltűnő, hogy mily sok kabátot látunk ,sipkedíszitéssel. Övek közt legújabb az Inda-Yacco öv, hátul széles, úgynevezett elől keskeny, csíkos, vagy tarka világos selyemből készül, elől hátul szép csattal. Az ernyők közt simát alig látni, mind szirágos, csikós, kockás, vagy bordűrös, még az »antukák« is többnyire csíkosak, iz alapjuk persze azért sötét színű. Van még sok mindenféle szép és új tehát mindenről nem lehet irni. dolog. Mára elég lesz ennyi. Anikó. Tavasz Van, ravasz van újra, vagy fakasztó, ^ légbe virág illat szálldos, nárcisz, liliom kelyhe bontva. Készül a madár vig dalához,"irág fakad a bércek ormán is lenn a völgyön, szerte-széjjel "sok egyszer, még csak egyszer szállna szivemre csendes tavasz éjjel. Bejártam megint régi fészkem, Túl ismeretlen volt a felhő, de másnak csendes, kis falucska, nekem egy világ, dalra keltő . . . légy, völgyeid, ha újra járnám, szívnám az édességet ismét,versenyre szállnék a madárral — elválni nem birok, nem innét. Fásult kedéllyel, összetörten, Csak gázolva az élet útját, Foszlányok, rongyok, merre nézek, Mi volt az áruk, sohse tudják, Könny és mosoly oly ismeretlen. Hol mindennek csak ára van, S az önző, kufár tömkelegben Az élet, halál vágytalan. Mint a hajós, kitört hajóján Távolból nézi csak a partot, Mit sem törődve a viharral, Mely hullám utjain lezajlott, Csendes megnyugvás száll szivére, S várja, mikor üt majd az óra, Mikor nyilik meg hullám sirja , Mikor térek majd nyugovóra. Lévai Sándor: Borura-derii. Irta: HAJAS OLGA. I. Berky Tihamér kerek asztalnál olvasgat az »Emke« kávéház egyik nagy tükör ablakánál . . . Mindegyik újságba beletekint, közönyös arccal lapozgat, egyiket a másik után tolja félre, tekintete nyíltan kifejezi, hogy ő előtte meglepő esemény nincs a világon. Szórakozásképpen rágyújt egy szivarra és mély gondolatokban merül . . . Aligha merne beszámolni okosabb énjének erről a rövid félóráról, amit a kavargó füstbe bámulva, ébren álmodással fecsérelt el. A karikák közt, ott látja ismét azt a felejthetlen, édes kis arcot, amely meglepi legféltettebb pillanatában is, lefoglalja lényét egészen, hogy újból és újból felébressze a már egy éves emlékeit. Annál inkább érzi azt a disszonanciát, amit a pincér érdes hangja idéz elő gondolatainak szimfonikus egyöntetűségében, amint visszarántja Őt merengéséből haszontalan kérdésével: »Nagyságos Úr kérem nincs szükség a lapokra?* Viheti — volt a keserves valóra ébredő komor válasz. Leüti szivarjának végső hamutornyát, közben kitekint — úgy szokásból — a nyüzsgő népségre, amely kibujt az emeletekből, élvezni a tavaszi nap teremtő erejét. Minden fiatal szívben új remény fakad a természet születésével, csak Berky néz lemondóan, örök téllel, faggyal szivében a rideg jövő elé , mert az az egyetlen sugár, amely két szép szemből csodákat tudna művelni belsejében, az nem bir keresztül törni a szülői akaraton, hogy boldogságot teremtsen két elcsüggedt szívben ! És így nem csak mérföldek választják el Berkyt imádottjától, hanem egy halmaz vagyon képezi köztük az akadályt, mert egy miniszteri fogalmazóság csekély rang arra, hogy arányban állana egy nagy hozománnyal. Márpedig Telegdy Fedóra százezres hírében áll az alföldön Z . . . városában, és Berky vesztére ismerte meg a bájos örökösnőt tavaly nyáron, mert dacára a viszontszerelemnek, leendő após szavaiból megérthette, hogy a nem elég hangzatos a címe arra, hogy Dórát megkaphatná. Régen megnyugodhatott volna Berky a változhatatlanban, de ő nem modern elveket vallott a házasságról, — érdek nélkül, szerelemből óhajtott fehér nősülni és a végzet még egy ilyen hollót is gazdag leánnyal hoz össze, — egy garas nélkül boldoggá lehetne, — de a pénz még ilyen formában is zavart okoz a szerelemben ! Végtelenül bántotta önérzetét az a sok rossz akaratú p^tyka, mely őt érdekhajhászónak minősítette, mert hisz »aranyhalra horgászott a nyáron?!* Pedig Dórát önmagáért szerette, és szereti most is önzetlenül, és talán ha még egyszer próbálna szerencsét a hét áerú korona után sóvárgó cardac fiskálisnál, több mint biztos, hogy a leányától elutasított mágnások után végre is ő következnék, bizonyára belenyugodnék egyetlen gyermekének akaratába. De Berkyt férfiúi büszkesége tartja vissza e lépéstől, féken tartja gyönge természetét, amely mindég vissza visszahívja édes gondolatait, bár hogy küzdjön is ellenük. A kávéházba más kedvteléseket tűzött ki magának és mégis csak unalmasan néz ki a sétálókra. Egyszerre vér szökik arcába, mereven egy pontra tekint, majd halott halaványan rohan az ajtónak, de visszatántorodik, kalap nélkül akart távozni. Gyorsan lihegve futja végig az utcákat, keres kutat, de hiába ő nincs, — már eltűnt — mormol magágában — szinte önkívületben löki félre az embereket útjából . . . Merő hasonlatosság volna megint csak — beszél félhangon — nem, nem, ez a ritmikus járás nem lehet másnak a tulajdona, ezerszer is ő. Fel kell találnom, mert megőrülök ! Beesteledik és Berky ? még mindég vánszorog roskatag léptekkel, pedig meg kell nyugodni, hogy ma nem leli fel azt az angyali teremtést, kikben az ablakon keresztül Dórára ismert rá és mégis jár eszeveszett gól, hajtja őt a vágy, a pár gyorsaságóra előtt még hihetetlenségnek vett találkozhatás reménye. Hogy került fel Pestre, mért jöttek , mit jelent a gyászruha, mit Dóra viselt ? — ha csakugyan ő volt. — Egymást űzték hasonló gondolatok és Berky Tihamér lakása felé testileg, lelkileg kimerülve az átélt fáradtság és botorkált otthonába. Levetette izgalomtól magát a primitiv bőr divánra, hogy két kezébe rejtve arcát, átadja magát a szivében tomboló keserűségnek. II. Telegdi János bácskai ügyvéd fél év előtt szívszélhűdés következtében özvegyen hagyta feleségét, árván leányát Dórát. Százezerrel felfegyverkezve jött fel lakni Pestre Telegdiné, mert az elkényeztetett kis Dóra egymásután osztotta az indirekt kosarakat, — amely partik, részint a tulajdonosnőért csengtek — és csak a fővárosba vágyódott, nem csoda, hisz szivecskéjének fele ott lüktetett miniszteri palotában. Két hete már, hogy a elfogultan sétál Dóra, a szokatlan nagy zaj közepette nyugtalan kis szive meg megdobban, ha egy hasonló alakot lát Berkyhez, nagy szorongással várja azt a pillanatot, melyben viszontlátja lelkében gondosan ápolt, dédelgetett ideálját. A szerető szívnek telepatikus előérzetével tudta azt, hogy Berky még nőjen és hű maradt hozzá, habár remény nélkül . . . Ne higyjük, hogy Telegdy Dóra elbizakodott és szépségének tudja be mély szerelmét Berkynek ; ő azok közé a kiválasztott okos lányok közé tartozik, akik csekély előnyeiket olyan tudják érvényesiteni, hogy alkalmaminden kirívó magaviselet nélkül hóditnak és különösen ott, hol akaratuk is társul szegődik a képességhez. Halvány arcát sötét barna dús haj körüi, mely fodrozás nélkül hatalmas tekervényben végződik a nyakszirten. Értelmes, okos őz szemei mindég nevetnek, míg ajka formáján duzzadt és nem éppen kicsiny. Alacsony termete arányosságával kelti fel az érdeklődést. Egy este szomorúan lépegetett Dóra mamája mellett, megint csak eredménytelenül járt a korzón, nem találkozott azzal, akit mindig maga előtt lát. A lépcső alján levelet vett át a portástól, melyben Szentkirályiékhoz — Telegdiék régi jó ismerős családjához — kaptak meghívást a pénteki fogadó napokra, — Dóra örült, hogy meg fogja ismerni sokat emlegetett fővárosi jourok tónusát, a