Esztergom és Vidéke, 1911 (33. évfolyam, 1-100. szám)
1911-01-01 / 1. szám
A teljes közöny, tétlenség és fásultság meghozta méltó és előrelátható gyümölcseit úgy a pártvezetőség, mint a bűntelen közkatonák részére. Kiállította ingára a teljes tehetetlenség, a nemtörődömség és akcióképtelenség bizonyítványát a választásokon győzelmes munkapárt szinte kardcsapás vezetősége azzal, a hogy nélkül átengedte terét azoknak, akiken a két képviselőválasztás alkalmával pedig fényes diadalt aratott. Ezeknek a bukásoknak következményei ma még kiszámíthatatlanok, de hogy bosszú, a retorzió a minden ellenkező meggyőződésen való átgázolás az ellenzék tér elfoglalásával megkezdődik, arra garancia e párt eddigi működése s nem tudnók elhinni, hogy e győzelmek hatása alatt más, szebb és szelídebb érzelmek alakultak volna ki e párt vezetőinek kebelében. De mintha a munkapárt szétroncsolt erejéből még megmaradt volna valami ! Az a bizalom, mellyel a helyi inteligencia és a földmivesosztály a munkapárt iránt viseltetik, mintha még nem foszlott volna szét a pártvezetőség akcióképtelensége miatt. E gondolatnál önkéntelenül is elénk tűnik Meszleny Pál főispán alakja, az ő szerencsés keze, s csak ő benne bízunk s csak őt tartjuk annak a férfiúnak, aki ha közismert tapintatosságával, uri modorával és akcióképességével a párt iránt fennálló bizalomra támaszkodva kezébe veszi a szétzülleni hagyott párt összekovácsolását, vezetőség agilis tagjaival még mindig mega mentheti, ami menthető, de minden esetre összpontosítani fogja személyében azt a bizalmat, amely Esztergom város polgárainak szívében a munkapárt iránt ma is megvan. Vegye kezébe améltósága a munkapárt megszervezését ugy a megye törvényhatósága, mint a város képviselőtestülete számára, szüntesse, meg azok működését, kiknek összes tevékenysége immár kimerült alkosson személye és a kormány politikája mellé egy — ha nem is nagy, de megbízható és akcióképes liberális többségét, amely mint munkapárt ha nem számban, de legalább tekintélyben és egyéniségekben sikerrel fel tudja venni a küzdelmet a diadalmas reakciós táborral szemben. Ismerve őméltósága szerencsés kimenetelű vállalkozásait, nagyfokú kormányzati tudását, teljes bizalommal és hittel a megindítandó akció sikerében köszöntjük őt az uj év első napján és felhívjuk e megye és város minden a liberalizmusnak élő polgárát, hogy a főispánt és a munkapártot ebbeli munkájában velünk együttesen diadalra segítse. Hol szép virágok s tűztollak ragyognak, Mosolyogva álljatok meg ott, Véljétek ott játékosan, kicsinyben A régi paradicsomot. Szávay Gyula, 1911. Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó közeledtét. Történelmi oknyomozók csodálatosan sok hasonló társadalmi jelenséget állapítanak meg a mai kor és a francia forradalom nagy epochája között. Akkor is mint most forrongott az irodalom, kereste az uj hangot, az uj idők jövetelét; ép ilyen kapkodó volt a művészet; uj formát űzve, kergetve ; a társadalom dekadenciában majd felhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok késhegyig menő ellentétben, felsőbb osztályt gyűlölettől kisérve. A francia a forradalomnak el kellett következnie ; megérlelte az idő. Igy van most is. Az irodalom lázban. Holnapnak nevezik alkotásait. A művészet a szecesszió jegyében torzszülötteket teremt; előttünk a legrutabb osztályharc s mig a tömeg erőit gyűjti, régi bálványain ül a hazug demokrácia. Az az esztendő, a melytől búcsúzunk és az az uj esztendő, a melyet köszöntünk, — mintha csak száguldva vinne egy tisztító, egy átformáló társadalmi evolúcióhoz. Az emberiség szép céljait az osztályharc, a társadalmi forradalom kapkodó jelenségei közben féltve kell nézni. S bizonnyal aggódásunk és balsejtelmünk sokak értelmét szólaltatja meg. Mit hoz a beköszöntött újév nemzetünknek? Váljon az európai eszmeáramlat átvonul-e rajta szelíden, vagy fergeteget idéz elő ? Lehetséges-e, hogy békésen, explózió nélkül az idők méhe megszüli az áhított uj közszellemet, melyben a munka és tisztesség még ünnnepeltebb erényekké nemesednék, mint a mai talmi demokrácia furcsa idején ? Hiszen, ha úgy volna, ki rettegne az uj idők elkövetkezésétől ? Ámde a tömeguralom dicsőség szomja, harci lármája, bosszu érzelmétől átitatott jelszavai, — mást sejtetnek. Ez az uj európai eszmeáramlat, — ugy látszik — ég a vágytól, maga elé torlaszokat emelni s elég hatalmasnak ígérkezik, hogy a torlaszokat el is söpörje. A basa, Széchenyi grófról, a konstantinápolyi tüzoltóparacsnokról. Irta : Bródy Sándor. naiv Török postával levelet kaptam. Ki lehet az a lélek, aki a török postával küld nekem levelet ? Hogy nem fél: leszakítsák az irása bélyegét, bizalmas írását elolvassák, aztán kézbesütetlenül eldobják. A török posta a kíváncsiságon, a kémkedésen és a megbízhatatlanságon alapszik. A szultán, tudom nem levelez azzal, hanem corresdenziáját bízza a konstantinápolyi orosz vagy német postára. Valami nagy ravaszságnak kell abban lenni, hogy ez a török bélyeges levél megérkezett. Valami fanatikus ótörök írhatta és hát kinyitom. Kinyitom és ime kipattan belőle a legrégibb magyar családok egyikének, legnagyobb nevü tagjának egyik sarja, több sarja. A magyar basa, felesége és gyermekeinek arcképe. A leglányosabb és leggyermetegebb lelkű basa ez, aki csak sütkérezett valaha a padisah fényében. És talán a legtörökebb is, dacára, hogy Széchenyinek hívják. A megtestesült — igen jól megtestesült — nyugalom, csupa álmatagság, elül vagy tíz óráig egyfolytában a konstantinápolyi Pest fogadó lugasa alatt, elnézi, hogy érik a szőlő és várja, mig jön jelenteni az egyik ordonáns: tűz van baja, Jamgumvár ! Felemelkedik és elmegy a tűz után, gyalogosan, mivel hogy a tábornoknak és tűzoltó főparancsnoknak nincsen lova. Pedig Konstantinápoly kövezete nem jó, és a távolságok benne olyanok, hogy amikor az ember azt mondja, itt a szomszédban, az egy órajárást jelent. A basának mindegy, egy óra, tíz óra, fáradtság, nyugalom, egy perc, vagy az örökkévalóság. Széchenyi fia nem lehet renegát. A basa nem mohamedánus, a felesége is keresztény és görög. Csak egy van. De az izlámnak alig van igazabb híve a basánál. Törhetetlenül hisz a törökben, a „mintaember" mondja. Abdul Hamid nagyobb a szemében, mint nagy Napoleon és olyan tulajdonságokat fedez fel benne, amikről más nem tud senki.*Pedig 20 év alatt csak egyszer szólította meg és már 10 év óta nem akar adni neki egy heti szabadságot. Őfelsége talán fél, hogy nem jönne vissza, külföldön maradna. És rosszakat beszélne őfelségéről odakünn, mint ama bizonyos Weiss basa, akit nagynehezen pénzzel, állásokkal lehetett visszacsalogatni, amikor már telepletykálta a világot. Igazolatlanabbul még nem félt ő felsége. Egy ma született gyermek elárulhatja őt és a palaist, de a basa — soha! Maga a hűség a hála, bondémia. Szeret magyarul beszélni, különösen a gyermekeivel, akik nem értik. A kis Flórika tud egy pár szót és meg is fog tanulni, mert csudálatos nyelv-talentum : az anyjával görögül, az apjával franciául, az iskolában németül és az utcán törökül beszél. De magyarul énekel. Boldog mosolygással hallgatja ezt a basa, mert lelkének poézise és a gyomra, ezek magyarok még tökéletesen. Uzum — lugas alatt, langy szeptemberi estéken — a vérbe a gyászba borult Konstantinápolyban beszélgettünk arról is, hogy miért nem jön haza. A Széchenyi fia idegen kenyéren ! Akitől mi csaknem mindenünket kaptuk, annak a vérét más táplálja! Megalázó, rut, gondolatnak is! — Már itt csak megélek a munkám után, excellenciás vagyok és hamar tábornagy leszek. Mit csinálnék odahaza? Pedig szeretném látni Pestet! A szultán kegyelmes hozzám, szép fizetésem van és a kommenciót kikapom rendesen. Huszonhat kenyeret egy nap, egy mázsa kávét, mindent, annak idejében még szőlőt is. Nincs jobb dolga a világon senkinek, mint a török katonának . . . Igen megbízható úriembertől hallottam, hogy amikor a basa ezt mondta, már 3. hónapja nem kapott fizetést és abból élt, társaival, a kegyelmes urakkal együtt, hogy eladta a kommenciót a zsidónak. (Mert ott is van, csak hogy ott görög). Hallani sem akart arról a basa, hogy rendetlenül kapják a lénungot és amikor megkérdeztem: Igaz-e, hogy nem régibben a bagdadi adóhivatalnál utalták ki a fizetését, hogy oda menjen érte, ha tud, ha mer ? Azt felelte : — Ez rossz vicc. De nyomban rája szép fehér-piros arca merő vörösség lett, mert hazudni nem tud a basa, ebben nem lett törökké. Ha az európai nagyhatalmak mindenáron fönn akarják tartani Törökországot, nem bánom, én se bánom, belemegyek, legyen. De csak ezért a mi magyar basánkért. Hogy oly őszintén, erősen hozzájuk tudott csatlakozni, ez az, ez már valami. És ha meggondolom, hogy mily szomorú lenne a szegény basa, ha a szultántól elvennék Konstantinápolyt. Egyelőre maradjon hát csak nála, náluk kettejüknél. KÉZIMUNKA PAMUTOK, oooooEZDETT és ELŐNYOMOTT KÉZIMUNKÁK, CSIPKE, SZALAG ooooooo RUHADÍSZEK, SZABÓKELLÉKEK 6 6 o ESZTERGOMBAN, hol A LEGJUTÁNYOSABBAN SZEREZHETŐK BE . ER LAJOS-nál SUTH LAJOS-UTCZA 2, TELEFON 120 /