Esztergom és Vidéke, 1914 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1914-01-01 / 1. szám
Mutatványszám szíves elfizetés céljából! TWI XXXVI. évfolyam. 1. szám. Cs Esztergom. 19131 rlapkönyvU; 1 Mönedéknapló SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK STB. KÜLDENDŐK. ♦ FOLITIKAfé5 TÁRSADALMILíR FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁMÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. ^ I t MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Szilveszteri ének. Leszámolunk az év végén, Mely épen oly gyorsan tűnik, Mint a többi: egy pillanat Szilvesztertől Szilveszterig. Uj határkő éltünk utján. Elmúlásról tanúskodik . Átutaztunk egy állomást: Szilvesztertől Szilveszterig. „Egyél, igyál, vigadozzál, Amig élted el nem múlik !“ Tanítása Lucifernek Szilvesztertől Szilveszterig. Epikúrok soha sem hiszik, Hogy öröklét következik, Léhán tovább dőzsölgetnek Szilvesztertől Szilveszterig. Mammon híve mohón gyűjti Kincsét, ami mind elmúlik, Mert nem viszi a sírjába Szilvesztertől Szilveszterig. Számadásunk legyen rendben Az utolsó pillanatig. Akkor könnyű leszámolnunk Szilvesztertől Szilveszterig. Két beszéd. — Csernoch János hercegprímás és Kováts Gyula a tud. egyetem Rektorának beszéde. — Azt túlbecsülni hisszük nem fogjuk kisvárosi életünk eseményeit, ha Csernoch János hercegprímás diszdoktorrá avatásában és az egyetem méltóságos tanácsának esztergomi megjelenésében országos eseményt látunk. Egyszerű közlése e ténynek önmaga elégséges volna alábbi következtetéseink levonására. Ám az a két beszéd, amelyet az avatási ünnepségen egyrészt a hercegprímástól, másrészt K. Kováts Gyula az egyetem rektorától, a híres protestáns vallású egyházjogásztól hallottunk — kifejezetten késztetnek bennünket következtetéseink levonásaira. Mind a két beszéd jogtörténeti alapon nyugodott. Az egyetem méltóságos rektora az egyetem alapítóinak s különösen Pázmány Péternek egyik méltó utódját tekintette az ünnepelt Hercegprímásban s ha tán nem is a mi szavunkkal, de tisztán és világosan kifejezésre juttatta, hogy a magyar tudományosság képviselője — a budapesti tud. egyetem — a magyar róm. kath. egyháznak köszöni létét, s még külső formaságokban sem kíván elszakadni az alapítók szánd.! Cél. Mert a Szűz Mária domborképét viselő rektori pedumra tesznek ma is esküt az egyetem doktorai, amely pedumot pedig Pázmány Péter ajándékozta az egyetemnek. Csernoch János hercegprímás a bár bizonyos vonatkoTiszta lélek galambszárnyon Száll föl az Úr trónusáig. Ezt hirdeti szent vallásunk Szilvesztertől Szilveszterig. Soh’se essék az kétségbe, A ki Istenében bízik, Az ég felé közeledik Szilvesztertől Szilveszterig! dr. Körösy László: Az élet küszöbén. Irta: Somogyi Imre Szegényes munkáslakás. Déli idő. Sándor anyó a tükör előtt ül és haját igazgatja. Léptek zaja hallatszik . . . valaki jön . . . Egy szürkehajú munkásember lépett a szobába. Kék munkászubbonyán fűrészpor nyomai, szürke hajában pedig apró gyufaforgácsok látszanak. Egyenesen a munkából jött haza — ebédelni. — Jó napot anyjuk ! Jó napot öregem ! Fáradt vagy ugye ? — De még mennyire ! Mi lesz az ebéddel ? zásban államivá lett egyetem alapítványainak kath. jellegét hangoztatta. A magyar kath. egyház adott létet a magyar tud. egyetemnek, annak szellemében élt az évszázadokon át, s az sem ez idő szerint, sem a jövőben midőn a tudományosság mezein munkálkodik nem juthat összeütközésbe a kereszténység tanaival. Abban a tényben, hogy az egyetem tanácsa diszdoktorává avatta az ország hercegprímását, a király koronázóját, a nem...én lóm. kath. egyház képviselőjét joggal kell vonnunk azt a következtetést, hogy tudomány egyetemünknek egész belső világa megváltozott azóta, amióta annak csarnokaiban a keresztellenes mozgalmak lezajlottak. Ha a túlzott szabadelvüség és felekezetenkívüliség, vagy mond— Ne törődjél vele . . . Mindjárt feltálalom a levest ... de előbb szerettem volna elnézni a tanító úrhoz. — Minek ? Az ügy már el van intézve. — Ott voltál ? — Még reggel . . . Elkísértem a gyereket az iskola ajtajáig és véletlenül éppen az igazgató úrral találkoztam. De előbb tálald fel a levest . . . az ebédnél aztán elmondok mindent. * Az asszony behozta a levest és elhelyezte a tisztán terített asztalon. Kellemes ételszag terjedt el a szobában. Sándor mester asztalhoz ült, lemorzsolta a szokásos imádságát és irigylésre méltó étvággyal kanalazta a párolgó levest. — Anyjuk, ilyen jóízű levest már régen nem főztél. — Szerencsémre ma jó velős csontot kaptam a mészárostól és a zöldség is egészen friss volt. Halljuk hát, mit mondott a tanító úr? — Hát . . . először agyba-főbe dicsérte a fiunkat ... A kölyök négy díjat fog kapni. Aztán megkérdezte a tanító úr, hogy mit akarunk belőle nevelni Azt még magam sem tudom, válaszoltam én. — Ha a szakiskolába akarják beíratni, ez nem ütköznék nehézségekbe. jak úgy a keresztény vallás iránti ellenszenv ma is oly erős volna a tud. egyetemen mint volt pár évtized előtt, meg vagyunk róla győződve, hogy a szombati események be nem következhettek volna. Mert a diszdoktorrá avatottnak személyisége és elfoglalt egyházi és közjogi méltósága a legékesebb bizonyítéka annak, hogy az ő kitüntetésében egyben a keresztény világ szellemének megbecsülését és a budapesti tud. egyetem keresztény katholikus jellegének felismerését kell találnunk. Mi nem ismerjük az egyetem belső életét, de abban a tényben, hogy legfőbb kulturális tényezőnk a hercegprímással együtt a róm. kath. egyház több püspökét diszdoktorává avatják annak a gonda— És ha azt kitanulja, mi lesz belőle? — kérdeztem én. — Akkor, ha kedve van, három esztendőre a technikára mehet . . . Mérnök lesz ... és azután már nem kell félteni, mert könnyen a nyeregbe juthat. A két öreg hallgatagon tovább szürcsölte a levest, amíg végre az apa újra megszólalt: — Ez bizony dicső dolog volna ... a rokonok megpukkadnának az irigységtől. Az asszony kétkedőleg megcsóválta a fejét: — Ne lovaid bele magadat a képzelt boldogságba öregen ! Mit törődünk mi a rokonokkal, sokkal fontosabb nekünk a fiú jövője . . . — Jól van no . . . hát nem mondtam semmit, — dörmögte az öreg. — Könnyű azt mondani, hogy nyeregbe jut . . . mikor még lova sincs. — Mit akarsz ezzel mondani ? — Várd meg, amíg megeszem a levesemet, azután elmondom. Újabb csend következik, csak a bádogkanalak csörömpölése hallatszik a tányérokon . . . Újra megszólal az aggódó anya : — Tegyük föl, hogy Jóska csakugyan bejut a szakiskolába . . . honnan vesszük hozzá a pénzt ? . . .