Esztergom és Vidéke, 1915 (37. évfolyam, 1-101. szám)
1915-12-25 / 101. szám
béke eseményének ? Hiszen mintha az egész mai kultúra, vagy helyesebben a mai kultúra legtöbb ága — akár technika, természettudomány, filozófia, akár festészet, költészet, szobrászat, színház, mozi a neve — csupán arra irányulna és oly irányban fejlődnék, hogy ezt az eseményt a föld színéről eltörölje. Mintha az egész, mai világnak csak egy ellensége volna : a Béke. Micsoda kultúra ez, mely örökös békétlenkedést, ádáz viszálykodást akar állandósítani e földön ? Ez nem igazi kultúra : ez az önérzés, irigység, erőszak, szóval az állati uralma az igaz emberi fölött. Ez a rész és nem a jóakarat kultúrája. Azért e szó: béke már-már úgy hangzik fülünknek, mintha már nem is volna való alapja, gyökere létjogosultsága ezen a földön, hanem csak a tündérvilág volna az igazi hazája, vagy csak az egykori, paradicsomi életnek volt volna laza ... Pedig andalítón mézes ilat a betlehemi csillag a béke útját is megjelölte. Hol van ? Merre ? Hogy kell reá lépni és állandóan rajta járni ? E sok, sürgető kérdésre a felelet, a válasz, az égi üzenet ott rezg, ott cseng a karácsonyi légkör örökigazságú énekében : „Békesség a földön a jóakaratú embereknek." K. V. A Szent Benedek-Rend (névtára az 1915—16. tanévre. Győr, a győregyházmegyei sajtóban.) A nagyérdemű magyar bencésrend valóban megérdemli, hogy új évkönyvét érdeme szerint méltassuk. A pannonhalmi főmonostort szt. Márton püspök és hitvalló tiszteletére még Szent István első királyunk atyja, Géza fejedelem kezdte építeni 996-ban. Az első apát, Sz. Anasztáz Asztrik volt, ki a szent koronát hozta haza a római pápától. A hetvenhetedik rendfőnök Dr. Hajdú Tibor, aki férfikora delén üdvös gazdasági politikájával célszerű építkezéseivel és a rendi intézetek korszerű fejlesztésével, már sok érdemet szerzett. öt év óta A pannonhalmi főapátsági főiskola kiváló igazgatója Dr. Földváry Irén, aki az esztergomi főgimnázium kitűnő tanítványa volt. A hittudományi karnak négy, a középiskolai tanárképzőnek tizenkettő és a gimnáziumi tanfolyamnak a noviciátussal tizenöt tanára van. Az esztergomi főgimnáziumban Dr. Molnár Szulpic bölcs igazgatása alatt, a nehéz háborús évben a következő tanári kar fárad : dr. Balogh Albin, Csapó Antonin, Dombay Nárcisz, Garami Elek, Kurbélyi Vince, László Dániel, dr. Mattyasovszky Kasszián, Májer István, dr. Niszler Teodiz, Parcsami Henrik, dr. Rétei Prikkel Márián és Serédi Dénes. A tanulóifjúság száma 326. A győri főgimnáziumban Meszlényi Lambert igazgatósága alatt tizenöt tanár, 474 tanítvány, a komáromi főgimnáziumban Horváth Kristóf igazgatása alatt tizenkét tanár, 314 diákkal, a kőszegi főgimnáziumban Bárdos Bémig tizenhárom tanár 357 tanítvánnyal, a pápai főgimnáziumban dr. Tell Anasztáz igazgatása alatt szintén 13 tanár 310 növendékkel a soproni főgimnáziumban pedig Borossay Dávid igazgatása alatt 13 tanár és 301 tanuló áldoz a magyar nemzeti kultúra oltárán. Az összesbencés főgimnáziumi tanulók szép száma kétezernyolcvankettő. A pannonhalmi főapát főpásztori joghatósága alá tartozik tizenhárom plébánia és fiókegyház; Bakonybél apátja Francsis Norbert két plébániával; Tihany apátja Halbik Ciprián hat plébániával; Dömölk apátja Hollósi Rupert, az egykori kedves esztergomi főgimnáziumi igazgató egy plébániával; Zalavár apátja Kroller Miksa négy plébániával és egy fiókegyházzal. Harmincöt kegyurasági községben 25 plébánia, 110 fiókegyház, 14 templom és kápolna áll a bencések szorgos keze alatt. A főapáton és az öt apáton kívül a rend személyzete : 157 áldozó pap, 34 fogadalmas növendék, 29 fogadalom nélküli és 16 novicius. Az illusztris társaságból tíz a hittudományi, harminc a bölcseleti doktorok száma és százhúsz okleveles középiskolai tanár. Tanítással foglalkozik 94 bencés, lelkipásztorsággal gazdasággal 10, egyéb tisztben 29, 19, nyugalomban 9 és bencés növendék 77, női A bencés rend üdvös szerzetestársházai serénykednek Győrszentmártonban Szt. Vince Irgalmas Nővérei; Zalaapátiban virul a Kedves Nővérek leányiskolája és kisdedóvója; Győrszentmártonban buzgólkodnak pedig az Isteni Megváltóról nevezett Társház Nővérei, végül Kajáron mőködik hasonló leányiskola és kisdedóvó szervezetű Egyébként a pannonhalmi főapátság elkülönített egyházterületén még húsz elemi iskola virágzik az egyházmegyei tanítói fegyelmi tanács felügyelete alatt. A hívek lélekszáma a főapátsági egyházterületen 25" 727, a veszprémi egyházmegyében 10*795 és a szombathelyiben 3317, tehát összesen 46 574 a bencés hivek lélekszáma. A bencés rend Nesztora a nyolcvannyolc éves Sashegyi Danaszcén István, Benjaminje pedig a huszonnégy esztendős, Keszler Emőd Károly. Az Urban elhunytak a mult évben : Pacher Donát, a soproni főgimnázium igazgató, 67 éves, Horváth Mátyás érd. igazgató 67, Horváth Róbert alperjel 68, Terlanday Emil, a derék esztergomi tanár 33, Ollinger Alberin érd. jószágkormányzó 82, Bálint Venant érd' alperjel 61 és Vaszary Kolozs a bencés rend koronája, bíboros hercegprímás 84 éves korában. Ilyen tanulságos adatokat találunk tehát a bencések ezidei névtárában, mely valóban nemzeti kultúránk egyik értékes fejezete. (Dr. K. L.) lakozott régi barátai társaságában, ahol sohasem laktak eléggé jól vidám csevegésével. A nyár derekán este felé távirat érkezett dr. Esztergomi Emilné címére. Egy bécsi hadikórház parancsnoksága jelentette, hogy megsebesült bátyja rögtön látni óhajtja egyetlen nővérét. Emil távollétében tehát gyorsan megkereste a vasúti menetrend füzetét. Egy óra múlva indul a gyors. Hamarosan fölöltöztette az öt esztendős fiúcskát. Kisebb kézitáskába rakosgatott egyet mást, azután szobaleánnyal hintót rendelt. Semmi féle üzenetet nem hagyott hátra. A a komorna csak azt vette észre, hogy nagyságos asszony nagyon komoly és az úrfi nagyon hallgatag. Éjfél után érkezett haza dr. Esztergomy Emil a Nemzeti Kaszinóból. Saját kulcsa zárta föl az előszoba ajtaját. Halkan vonult be klasszikus otthonába. Lábujjhegyen indult a hálószobába de megdöbbent, mikor üresen találta. Csak az egyik a körte világított. Nyugtalanul kutatott budoár asztalkán és a felesége gyönyházas éjjeliszekrényén. Semmi üzenet. Megnézte a mahagóni íróasztalka fiókjait. Azokban sem talált semmiféle vigaszt. Tépelődni kezdett. De nem talált semmiféle tájékoztató gondolatot. Benyitott a saját kis szalonjában. Ott sem talált egyebet kérdőjeleknél. Végre föl s alá sétált órákig, mint az először ketrecbe került tigris. Kínos vád szállott ki háborgó lelkiismeretéből. Vájjon nem kezelt-e, hogy napok óta éjfél vétkeután került haza. De megérdemelte-e ezt a rettenetes büntetést ? Hová lett ? Miért vitte magával Emilkét? Mit jelentsen ez a titokzatos esemény ? A jótékony álom elkerülte. A lelkiismerete gyötrelmesen furdalta. Reggel nyolckor a komorna az ebédlőbe hívta az urat. Közönyös arccal, étvágytalanul, gépiesen fogyasztotta el a rideg reggelit. Mikor visszatért szobájába közönyösen pillantott az íróasztalán emelkedő hírlapok és levelek halmára. Nem érdekelte semmi. Kilenckor telefonáltak. Az irodavezető kérette az ügyvéd urat. A főnök azt jelentette, hogy ma ne számítsanak reá. Félóra múlva a hivatalszolga hozta el a fontosabb ügyiratokat. Az ügyvéd rosszkedvűen átvette a táskát és a szolgát az előszobába küldte azzal a paranccsal, hogy senki számára sincs ma itthon. Kelletlenül írt alá néhány aktát, de egyikét sem olvasta el. Minden érzése és gondolata eltűnt feleségén és fiacskáján járt. Elérzékenyülve nézte azután sokáig az íróasztala két bájos arcképét. Nem törődött azzal, ki csönget. Néhány névjegyet hozott be a megrökönyödött irodaszolga. Délben három személyre terítettek ismét az ebédlőben. A főnök beküldte inasát a konyhára. Az üres ebédlő és az üres két hely marcangolta lelkét. Alig ízlett valami is. A szobaleány némán lejtett ide oda. Délután ismét saját ketrecében kínlódott. Tétlenül és kínosan teltek el az órákká vált percek. Teljesen agyonütötte kedvét a titokzatos esemény. Soha életében ilyen agyonütött nap nem virradt még reá. A cselédség olyan csöndben settenkedett ide-oda, mintha csak halott lenne a házban. Délután többször csöngetett telefonja, de Emil nem törődött semmivel. Este elbocsátotta az inast és bevonult elvesztett paradicsomába. A hálószobában felesége éjjeli szekrény fiókját húzta ki ismét. Az illatos fehér selyemkendő alatt lelte felesége elefántcsontkötésű imakönyvét. Emil az ajkához emelte. A felesége illata áradt belőle. Kinyitotta a borítékot. Még ott találta a két Emil arcképét. Végiglapozott az egész könyvön. Bájos szentképek jelölgették a vallásos asszony buzgó imáit. Már be akarta csukni a díszes imakönyvet, mikor a hátsó borítékjában valami papírszeletet vett észre. Mohón megnézte. Sürgöny volt. Ekkor Emilt megrázkódtatta az Öröm kitörő zokogása, mely csakhamar édes vigasszá változott. A következő órában éppen úgy cselekedett, mint tegnap élettársa. De még a komorna sem tudott róla. Dr. Esztergomy Emil a gyorsvonaton már gyorsan magához tért. Érdeklődéssel olvasta a napilapokat. Szivart, cigarettát, dohányt, újságot, könyvet a sebesülteknek ! Szívesen társalgott ismerőseivel. Hanem azért már alig várta, hogy a bécsi pályaházból abba a hadikórházba hajtasson, ahol a sebesült sógora tartózkodik. Habár késő este volt már, a hadikórház parancsnoka mégis megengedte, hogy a gyógyuló huszárfőhadnagyot meglátogathatja sógora. Megindító jelenet volt, mikor Emil az ágy szélén üldögélő sápadt Elemért ölelgette és csókolta, azután meleg hangon ezt kérdezte: — Hol van kérlek Elvirám és Emilém ? — A Sacker fogadóban Emil. De mielőtt odaindulnál, mondok valamit. Arról értesültem, hogy te a kaszinóban nemcsak társalogtál, hanem már kártyáztál is. — Csak egyetlen egyszer Elemér! — Adj rá kezet, hogy soha többször többé. — Esküszöm Elemér, hogy soha — Köszönöm, Emil. Látod,most már nyugodt lélekkel térhetek vissza a harctérre. De reménylem, hogy ott nemsokára találkozunk. Találkozunk! Isten engem úgy segítsen ! A következő órában — az egészséges lecke után — Dr. Esztergomy Emil már az előkelő bécsi vendéglőben találkozott ismét elvesztett menyországával. Az agyonütött nap valóban nem vált kárára. Dr. Kőrösy László.