Esztergom és Vidéke, 1919 (41. évfolyam, 1-144. szám)

1919-01-01 / 1. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1919. január 1. nélkül a kisbirtokos sem lehet meg. A mi pénzszegény orszá­gunk feltétlenül külföldi tőkére van ráutalva nemcsak a válla­latok miatt, hanem önálló jegy­bankunk érdekében is, de erre biztosítékot egyedül a föld fogja szolgáltatni nálunk. Nagy kér­dés tehát ismét az is, valjon nem lesz e kénytelen az állam a kény­szer kölcsön eszközéhez nyúl­­­ii, ami ismételt megterheltetését elenti a kisbirtoknak. És most válik fontossá, hogy isiért kell a kisbirtokosoknak is, ’mint a­egnagyobb polgári pártnak Ká­­’olyi mellé tömörülni. Az entente hatalmak kormá­nyai világosan kimondották, hogy csak olyan magyar kormánnyal hajlandó tárgyalni, amelynek többsége a polgári pártokból áll. Ha tehát ilyen kormányt nem tudunk az ország élére állítani, ki vagyunk téve annak, hogy a békét összes terheivel együtt meghallgatásunk nélkül, a nyakunkba varrják és bele­­­kényszerítenek bennünket, olyan kereskedelmi és vámszerződé­sekbe, amelyek nem fogják vé­deni a magyar föld terméseit. Ránk fogják szabadítani Ame­rika óriási termés­felesle­gét, Románia olcsó gabonáját és mi következik ebből­­ az, h­ogy a terhekkel megrakott kis­gazda, körülményeinek meg nem felelő olcsó gabona­árak miatt tönkre fog menni. Bár­mily hangzatos szónok­latokkal boldogítják is most pesti agitátorok a földmíveseket, a fenti igazságok, igazságok fognak maradni, a föld népe ismét koldus lesz, el fogja ve­­sz­íteni a külföld előtt nemzetkö­­zisége miatt, nemzeti és faji jel­legét is és nem kell hozzá sok­­a ?, hogy ne jöjjön számításba Európában mint nemzet. Fontolja meg tehát minden kisbirtokos politikai állásfogla­lását, mert ettől függ, hogy legyen-e Magyarország vagy ne. Vitás István: Magyarország és a nemzetiségi kérdés. Azt hiszem, nem túlozok, ha azt á­tom, hogy száz magyar ember közül kilencvenkilenc csak sötét, sze­­­­ngó aggodalommal, levert fásult­a­ggal, elkeseredett nekibusulással tekint a jövőbe: vert nemzet va­gyunk, elitéltek, megszégyenítettek­­ minket, jövőnkben nincs remény. Igaz, a jelen szomorú s amiből a­z­őre következtethetünk, nem na­gyon biztató. Lássuk mégis egy kissé közelebbről a kérdést, főként a te­rmeti integritás és így természetesen a nemzetiségi kérdés szempontjából. Annyit mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a magyar nem­zetiségi politika a múltban nem volt elnyomatás, de nem is volt szeren­csés. Ennek több tényezője volt. Ha csak a 18. századra megyünk vis­­­sza, már ez is elég adatot nyújt arra, hogy az abszolutizmusra és birodalmi centralizálásra törekvő uralkodók a magyarság háttérbe szorítására, „re­bellis hajlandóságainak szelídítésére“ és fékentartására nem magyar népek betelepítésével törekedtek, így szál­­latták meg a temesközi, dunántúli svábok, békési tótok és bácskai szer­­bek után oláhokkal az erdélyi északi megyéket, úgy hogy a magyarság arányszáma a Mátyás- és török-kori túlnyomó többségről gyönge kisebb­ségre hanyatlott. Mária Terézia kor­mánya nemcsak hogy külön császári hadügyi kormányzat alatt tartotta a román és horvát nyelvű határőrvidéket, hanem a Drávántúl három magyar vármegyét az anyaországtól elsza­kítva horvát igazgatás alá helyezett, talán még nagyobb következmények­kel járt és — ami az eddig nagy­részt magyar nyelvű ■ hadsereget, mely fél Európával szemben a ki­rálynő trónját mentette meg — el­­nemesítette nyelvben, ruhában, érzü­letben egyaránt. A magyar nemzetnek bámulatos életerejéről tesz tanúságot, hogy ily mostoha körülmények között nem­csak kibírta II. József németesítő tö­rekvéseit, a francia háborúk rettentő vér- és vagyonveszteségeit, hanem képes volt a 48-as nagyszerű erő­feszítésre s az ehhez hasonló általá­nos erejű nemzeti mozgalomra a 900-as évek elején. A magyarság abszolút számban gyarapodott, városok még a másnyelvű tömbök a között is magyarosodtak s a magyar kultúra ereje összefogó tényezőnek kezdett mutatkozni (bár a vidéken nem egy faluban a magyarság már ekkor is lemondott nyelvéről, nem­ ZP.tiságftral­m 5 tóttá, oláhhá, népioft © lett.) Viszont az 50-es évek abszolutiz­musa, a kényszerhelyzettel megal­kuvó kiegyezés óriási károkat oko­zott. A bécsi kormányzat divide et impera elve felosztván az országot a felvidéken a tótokat pártfogolta, a délvidéken a horvátok-szerbek mel­lett a svábságot, a keleti részeken pedig a szerinte föltétlenül lojális oláhságot, mely különben a Hora- Kloska-, majd meg a Janku-Axentye­­féle magyar­ irtásokkal nemcsak a maga többségét biztosította, hanem az erdélyi magyarságot a magyar­­országitól végleg elszakította s a megmaradt szigetek beolvadását meg­alapozta. Így alakult ki hazánk nemzetiségi térképe, jórészt uralkodóink jóvoltá­ból. S ez még nem elég ! A bécsi központi kormányzat nemcsak nem engedte érvényesülni a magyar nem­zeti törekvéseket külügyben, had­ügyben, gazdasági téren, hanem a nem magyar nyelvű polgárokat kö­vetkezetesen izgatta a magyarság ellen. Lueger még az Erdély annexió­­jára készülő Romániát tehát külső országot is izgatta, csakhogy a ma­gyarság ne érvényesülhessen. S ehhez járult a szinte rendszeres rágalmazó hadjárat a magyarság ellen a sajtó­ban, mely a magyar nemzetet bar­bár, kulturátlan tömegnek tün­tette fel melynek uralma csak véres erőszakon és elnyomáson ala­pul. S a külföld így ismert bennün­ket, mert illusztrációul gyakran szol­gáltattak egy-egy „választással“ stb. (ami persze a színmagyar vidéken hasonló módon festett.) — B. — (Folytatása következik.) Kedves előfizetőinknek és munkatársainknak bol­dog újévet kívánunk. „Esztergom és Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Az „Esztergom és Vidéke“ mint napilap. Újév napján azzal a bejelentéssel lepjük meg kedves olvasóinkat, hogy la­punk, mint a helybeli Köztár­sasági Károlyi-párt hivatalos or­gánuma a nemzetgyűlési vá­lasztások idejére rövidesen na­pilappá fog átalakulni. Az át­alakulás napját ugyan még nem jelezhetjük, de annyit elárulha­tunk, hogy rövidesen itt lesz. Rendes előfizetőinket ez átala­kulás anyagilag egyáltalán nem fogja érinteni, ők megkapják az összes példányokat minden ráfizetés nélkül. A napilappá tétellel természetesen vele fog járni az „Esztergom és Vidéke“­­nek uccai elárusitása is, még­pedig lehető olcsó áron, hogy minél többen juthassanak az olvasásához. Személyi hir. A törvényhatóság legutóbbi ülésen a kormánybiztos tiszteletbeli tiszti főorvossá nevezte ki Schleiffer Mátyás dr. gyakorló orvost. Gratulálunk! Előadás a földmives tanácsban. L.cipuulx ticoűiOstUi. ív. f^rlfChffl Marián múlt hó 29-én, vasárnap dél­után A magyar parasztság sorsa eddig és ezután címmel a városház nagytermében előadást tartott a helyi földmives tanács tagjainak. A szép számmal egybegyült hallgatóság mind­végig feszült figyelemmel kisérte múlt és jövő sorsának megvilágitását s hálás tapsokkal adózott az előadó­nak, kinek Horváth Mihály elnök külön is köszönetet mondott fárad­ságáért. Adomány a rokkant katonák­nak. Roth Béla bélai főintéző újévi üdvözletek megváltása címen 50 koronát küldött be szerkesztőségünk­höz a rokkant katonáknak. Az ös­­­szeget a rendeltetési helyére kül­döttük. Vármegyei Nemzeti Tanács nyomban a törvényhatósági gyűlés után ülést tartott. Dr. Katona Sán­dor elnök indítványozza, hogy a hercegprímásnak küldöttségileg fe­jezze ki a tanács részvétét öccse legyilkolásért. Jelenti az elnök to­vábbá, hogy nehézségekbe ütközik a vármegyei tanács összehívása és ezért az elnökségekkel egyetértve intézi el a felmerült ügyeket. Végül elhatároztatott, hogy a vármegyei tanácsba minden nemzeti tanács a meglévő tagok kiegészítéséül 3—3 tagot küldjön ki és Esztergom város 36 taggal legyen képviselve a vár­megyei nemzeti tanácsban. A napközi otthonok újévi aján­déka. Dr. Machovich Gyula prelátus kanonok hazafiasságának és a hadi­árvák iránti meleg szeretetének újabb tanújelét adta az által, hogy a nap­közi gyermekotthonok javára 1000 K-t küldött hozzám, mely nagylelkű adományért ez után mondok hálás köszönetet. Bleszl Ferenc a Segély­akció pénzkezelő elnöke. A Károlyi-párt köréből. A hely­beli Károlyi-párt intéző bizottsága f. hó 3-án pénteken a Meizler-féle Kossuth Lajos utcai vendéglőben ülést tart, melyre a tagok pontos megjelenését kéri az Elnökség. Újévi üdvözletek megváltása. A napközi gyermekotthonok javára, az újévi üdvözletek megváltása címén Segler Vilmos főkáptalani és Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgatók 20—20 koronát adományoztak, mely összegeket köszönettel nyugtázza a Segélyakció elnöksége. Szomorú kép. Városunk utcáin naponta látni megrakott szekereket vonulni, melyek a Duna túlsó ré­széről mentik a lakosság elszállít­ható holmiját. Ment mindenki amit lehet a csehek elől. A háború alatt vidékünk volt az ország egyik leg­biztosabb helye és most menekül a lakosság az agyon várt béke idején, volt barátaink elől. Mint értesülünk a káptalan­­ túlsó birtokairól tehené­szetét szintén be akarta­­ hozni, de ez lehetetlenségnek bizonyult és most kénytelen ezen óriási vagyont a legnagyobb bizonytalanságnak ki­tenni. Ez nemcsak a káptalan ügye, hanem a városé is, mert tej nélkül marad a város nagy része. Megyegyűlés. Szokatlan kevesen jelentek meg szombaton tartott tör­vényhatóság rendkívüli ülésén. Napi­rend előtt Schmidt Sándor bánya­­igazgató kért felvilágosítást az elnöklő kormánybiztostól elsősorban arra nézve, hogy mi igaz a kormány­­biztos lemondásáról szárnyra kapott hírekből , és másodsorban pedig, mit szándékozik a törvényhatóság cse­lekedni azon esetre, ha a csehek tényleg meg akarnák szállani a vár­megye túlsó járását ? — Blesz Fe­renc takarékpénztári igazgató szin­tén ez utóbbi tárgyhol szólva, fel­hozza Érsekújvár vidékén terjedő ellentállási szervezkedést, rámutat az ellentálló községek veszedelmére meg­szállás esetén és azzal a konkrét indítványt terjeszti elő, hogy írjon a törvényhatóság a kormányhoz és ha már elkerülhetetlen a megszállás, ak­kor francia vagy szerb csapatokat kérjen ide. — Frühauf tiltakozni kí­ván a megszállás ellen és csatlako­zik az érsekújvári ellenállási mozga­lomhoz. Kernstock Károly nagy vo­násokban ismerteti a háború okát és szintén tiltakozik a martalóc had ellen. — Dr. Katona Sándor értesí­teni kivánja a kormányt, hogy a polgári társadalom támogatja, de til­takozik a folytonos engedékenység ellen. — Az alispán nem tartja célra­vezetőnek az ellenállást, de szintén tiltakozik az is reguláris csapatok bevonulása ellen. —Dr. Fehér Gyula összefoglalja a felszólalásokat és azt indítványozza, írjon fel a törvény­­hatóság a kormányhoz, hogy a la­kosság hangulata a megszállás ellen oly elkeseredett, miszerint a törvény­­hatóságnak nem áll módjában meg­akadályozni az ellenállást. A törvény­­hatóság ily értelemben ír fel a kor­mányhoz. A kormánybiztos Schmidt­­nek első kérdésére válaszolva, kije­lenti, hogy lemondását tényleg beje­lentette, de erre még választ nem kapott és ha látja azt, hogy a tör­vényhatóság támogatja őt a megye érdekében kifejtett törekv­ésben, le­mondásának elintézését sürgetni nem fogja. A második kérdésre nézve be­jelenti, hogy amint tudomására jutott a demarkációs vonal kibővítése, azon­nal érintkezésbe lépett az összekötő tiszttel és előadta a vármegye jogos kívánságát, de választ még nem ka­pott, amint határozott válasz érkezik, azonnal informálja a vármegye kö­zönségét a helyzet felől. Schmidt in-

Next