Esztergom és Vidéke, 1920 (42. évfolyam, 1-227. szám)
1920-01-01 / 1. szám
kormányzásában intézményes változást akar bevezetni. Ennek a mozgalomnak új erőt adott a Horthy Miklós ellen tervezett merénylet. A párt körében a mozgalomnak egyre több híve van és ugy látszik, hogy a kormány néhány tagja sem idegenkedik ettől az eszmétől. Garami a koncentráció ellen. Budapest: Garami Ernő a szociáldemokrata párt vezetőségéhez levelet intézett, amelyben szemrehányással illeti a párt vezetőit azért, mert a múlt hét eseményei után se léptek ki a koncentrációs kabinetből. Garami kijelenti, hogy ezt úgy a párt, mint az ország érdekében károsnak tartja. Éppen ezért nem tekinti magát ezek után a párt alkalmazottjának és már a december tizenötödiki fizetését se veszi fel. Hangsúlyozza, hogy azért továbbra is rendelkezésére áll a pártnak, amennyiben igénybe kívánnák venni szolgálatait, viszont fenntartja magának azt a jogot, hogy a testvérpártokat informálja. Hozzáteszi végül, hogy mindebből önként következik, hogy ha a párt esetleg jelölné a nemzetgyűlési választásokon, ő a jelölést nem vállalná el. Támadás az iralkirály palotája ellen? den gyilkosságról tudott, erre bizonyítékul szolgál a Hungária szállóban megtalált telefonkönyv, amelyben részletesen fel voltak jegyezve Szamuelly jelentései és üzenetei arról, hogy vidéken hány embert akasztatott fel. Részes a hamis postabélyegek és papírpénzek kiadásában. Továbbá Kun Bélát 236 rendbeli gyilkosság, 9 rendbeli rablás és 6 rendbeli lopással vádolja. Hétfőn indul el a békedelegáció. Budapest. Gróf Apponyi Albert kijelentése szerint a békedelegáció hétfőn indul útnak, hogy átvegye a magyar békeszerződést az ötös tanácstól. Tegnapelőtt megérkezett egy olasz tüzér főhadnagy, a békekonferencia összekötő tisztje, akinek megbízása, hogy őket az ötös tanácshoz kisérje. Huszár miniszterelnöknek kijelentése szerint, remélhető, ha Apponyiék elindulnak úgy a románok megkezdik a visszavonulást az első demarkációs vonalra. Szünetel a büntető tanács. Budapest. Surgoth büntető bírósági elnök tegnap hirdette ki a büntető tanács azon határozatát, hogy Haubrich és társai ügyének tárgyalását a további intézkedések elhalasztják. Dublin: French lord, aki tegnap fogadóestét adott, éjszaka fél két órakor a kastélyt körülvevő parkból lövöldözést hallott. A szolgálattevő hadnagy kiment a parkba, hogy körülnézzen, sortűzzel fogadták, amely megölte. A kíséretében volt katonák a holtestét bevitték a palotába, amelynek tetejéről gépfegyverrel tüzeltek a parknak arra a részére, ahonnan a támadás kiindult. A tüzelés megszüntetése után a parkban egy viseltes, khaki egyenruhába öltözött ismeretlen ember holttestét találták. Három gyanús embert letartóztattak. Nem hiszik, hogy a sinn feinek újabb merényletéről volna szó. Ausztria hajlandó lemondani Nyugatmagyarországról. Bécs: Az osztrák politikai körökben úgy vélekednek, hogy Ausztria hajlandó lenne lemondani Nyugatmagyarországról, ha ennek fejében megfelelő jó gazdasági szerződést köthetne Magyarországgal. Ebben a kérdésben egyelőre csak magánpuhatolódzások folynak és az osztrák körök hangoztatják, hogy amennyiben Magyarország megkötné a kedvező szerződést, ők lemondanának Nyugatmagyarországról és közbenjárnának a legfelsőbb tanácsnál is, hogy hozzájáruljanak a megegyezéshez. Luxus vonatok Bécs és Paris között Bécs. Január elsejétől kezdődőleg Bécsből és Parisból luxusvonatok indulnak, melyeket majd entente-szénnel nap fűtenek. Bécsből minden vasárkedden és pénteken indul vonat Parisba, és Parisból minden szerdán, pénteken és szombaton érkezik vonat Bécsbe és mégigvanazon napon indul tovább Lindenburgon át Varsó felé. Dr. Papp Zoltán öngyilkos lett. Budapest. Dr. Papp Zoltán volt országgyűlési képviselő, fővárosi kiváló ügyvéd tegnap délután saját lakásán szivén lőtte magát, s azonnal meghalt. Öngyilkosságának oka az volt, hogy felesége gyermekágyi lázban meghalt. Kiadják Kun Bélát ? Budapest. A budapesti büntető törvényszék tegnap terjesztette fel az igazságügy miniszterhez Kun Béla kiadatási kérvényét, mert Ausztria hajlandó Kun Béla és társait kiadni ha közönséges bűncselekmények ténye áll fenn. A felterjesztésben áll, hogy Kun Béla megszervezője volt a lékó tanácsköztársa. Törvényhatósági gyűlés. Megcsonkított vármegyénk tegnap tartotta közgyűlését. Mielőtt hozzáfogott volna a törvényhatósági bizottság a tárgysorozat tárgyalásához, Palkovics alispán felolvasta József kir. főherceg, Csernoch János bíboros hercegprímás, Miniszterelnök, Horhy Miklós fővezér és a székes főkáptalanhoz intézett feliratokat a közgyűlésből kifolyólag az újév alkalmából. A miniszterelnökhöz intézett feliratban erősen hangoztatta a vármegye közfelfogását, mely csak kényszerkörülménynek tekinti Payer miniszterségét, egyben hangsúlyozza hogy a törvényhatóság nem ellensége még a félrevezetett munkásságnak sem, annál kevésbbé az a többinek. A felolvasott feliratokhoz Antóny Béla dr. polgármester szólott hozzá, hogy a miniszterelnökhöz küldött feliratot teljes egészében küldjék meg a fővárosi lapoknak mint dokumentálását annak, hogy a vidék nem azonosítja magát Budapest felfogásával e téren. Dr. Seyler Emil tiszti főorvos nyugdíjígérvénye elintézést nem nyert, mert a főorvos ellen fegyelmi vizsgálat van folyamatban, melynek gyors lefolyását Tóth János és Antóny dr. követelték. Az Erzsébet népkonyha 200 és a rokkantak esztergommegyei fiókjának 500 korona segély ajánlott fel a törvényhatóság. Utolsó tárgynak maradt Palkovics László alispán következő évzáró beszéde : A végtelen megpróbáltataidőnek utolsó napján, a midőn szót emelek, szinte szeretném fájó emlékezetemből kitépni mindazt a nyomorúságot és kínszenvedést, amelyek ebben a gyászos esztendőben e szerencsétlen országra szakadtak. De hiába ! Sokkal mélyebben szántott végig rajtunk a pusztítás ekéje, hogy a humusz helyett a salaknak, az aljasságnak és förtelemnek eddig soha nem látott tömeget hozza földszinre, s borítsa fel vele mindazt, ami szép, jó, magasztos volt nekünk, s ami az országnak életet, virágzást, hatalmas nagyságot jelentett. Sokkal tátongóbbak, sokkal mélyebbek, sokkal sajgóbbak e sebek, sem hogy könnyedén, fátyolt, ha mindjárt gyászfátyolt is, borithatnánk a múltra ! Isten, trón, haza, porba sújtva ! Templom, oltár, családi tűzhely romba döntve ! Jog, törvény, igazság lábbal siporva! Nemzeti érzés, hazaszeretet vértől csöpögő béklyókba verve ! Családi szentély, tiszta erkölcs bemocskolva ! Munka, tisztesség, becsület gúzsba kötve ! Legjobbjaink testében roham kések ! S aki még él, börtönben vagy bujdosva sínylődik, várja óráról, órára pribék hadat, mely eljön érte, hogy elhurcolja oda, ahonnan alig, vagy nincsen többé visszatérés ! Az apa családjától, az anya gyermekétől így lőn megfosztva ! A be nem munkált földek fűvel benőt barázdáiban kicsavart karu, eltorzított hullák. A folyók hátán hajók helyett megcsonkított tetemek úsznak. És a fák megperzselt lombjai közt, meggyötört, akasztott embertársaink százai és százai! Mindenütt átok, pusztulás ! Csoda-e, ha az enyészet e nyitott borzalmas sírjainál elnémult a hit, összeomlott a remény ,és meghalt a szeretet ? Csoda-e ha összeroppant az alkotó •or*y C3 j,yongűv- tört wűs »U»«Í>.( ) Rettenetes az emlékezés ! Uraim! Az imént említem, hogy „elnémult a hit". Igen ! Elnémult, de csak azért, hogy a szivek mélyén annál erősebben, annál olthatatlanabbul égjen, hogy a midőn elérkezett az idők teljessége, milliók világító lángjaként az egekig törjön és a keresztény világnézet tisztító tűzcsóvájával pusztítsa el a dudvát, és gazt és égesse porrá mindörökre azt a vörös rongyot, amelynek leple alatt ülte vad orgiáit az anarchia ! Igen Uraim ! Meg kell e helyütt is örökítenem, le kell szegeznem ama hatalmas történelmi tényt, hogy a hazánkat dúló bűn és förtelem fölött a keresztény hit diadalmaskodott és vele és benne azok a vezérek döntötték meg a commun bitorló hatalmát, akiknek Szűz Máriás, nemzeti szinü lobogója először hirdette ismét nyíltan és bátran, minden veszéllyel dacolva, az Isten és a Haza szeretetét ! Újra leng hát a Máriás magyar címeres lobogó! Van hát Isten az égben, Hazánk e földön ! De romokon ! De ha fölhágunk a romokra és szerte nézünk e Hazán, megdöbbenéssel halljuk visszhangozni az ihletett költőnek rémes valósággá teljesült szavát: „Sok szabadság nem virul A holtak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből." Északon és Délen, keleten és nyugaton, a koncon osztozó és még mindig prédára leső ellenség ! A merre elvonul, utána élet alig fakad és ha fakad, tengődik, sorvad már csupán És ott, ahol megáll, véreink nyomora, szenvedése kimondhatatlan. Koldus boton, koldus tarisznyával jönnek közénk, a szűkebb hazába. Romok közül a romhoz, de a mely fölött legalább magyar a levegő és magyar még a nyomorúság is. Ezalatt messze idegenben, ahová a milliók jaja csak halk sóhajtásként hangzik, ahová ennek a nemzetnek ezeréves dicsőséges hősi küzdelme csak mint egy keleti rege hazug álomvilága hat, ott a messze nyugaton, amelynek évszázadokon át védbástyájaként, ha jogosan is, de amint most látjuk, sajnos csak mi tudtuk magunkat, ott a messze nyugaton, látó szemek, halló fülek és érző szivek nélkü összeülnek a győztes népek rémei, hogy ítéletet mondjanak fölöttünk. Békét hirdetnek s nem látják, hogy a kezükben lévő olajág mikép vedlik át hamis utakon járó vesszőparipává, hogy egyszer a most letört népek kezébe kerülve fenyítő lángostorrá nőjön, és lesújtva rájuk, így hozza meg, emelje diadalra azt az osztó „Igazságot", amely örök és megdönthetlen s amelynek jogán kell, hogy újra éljen ez a nemzet s viruljon újra teljes nagyságban a Keresztény Magyarország Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Az év utolsó napján, amidőn mindezeket mondom, a természet odakint még alszik. Hó és fagy mindenütt, amely ha enged is olykor nem az anyaföldet, inkább a sarat hozza fölszínre. De el fog jönni a tavasz, a nyár, amikor meg fognak dagadni a négy folyam árjai, hogy végleg elmossák a sáros havat. És ekkor a vérrel áztatott piros mezőből újra ki fog zöldülni a hármas hegy orom és újra ragyogni fo a középső csúcson ezüstös fényében a kettős kereszt. És a tiszta égtől a nap arany sugárkévéje a Szent Korona ékköveiben ezerszeresen visszatükröződve, többé soha meg nem bontható erővel forrasztja majd újra éves nemzettel, beléje égetve az erős hitet, törhetetlen akaratot, az eljövendő új évezredre! !! A kettős kereszt és szent korona jegyében küldöm innen az elnöki székből, ha még fájdalmas, de bizakodó üdvözletünket a túlsó félen szenvedő véreinknek s kivánok ott nekik, itt a Törvényhatóságnak, szebbebb, boldogabb uj évet! Végül Bleszl Ferenc bizottsági tag kivánt boldog újévet az alispán és a vármegye tisztikarának. Esztergom város a nemzet vezéreihez. Mult hó 29.-én tartott évzáró városi közgyűlésből Antóny Béla dr. polgármester a következő üdvözlő táviratokat küldte a nemzet szeretett vezéreihez: Nagyméltóságú Horthy Miklós Urnak a nemzeti hadsereg fővezérének Budapest. Esztergom szabad királyi város közönsége a mai napon tartott évzáró rendes közgyűlésében hálatelt érzelmekkel emlékezvén meg azon örökbecsű szolgálatokról, amelyeket Nagy méltóságod sk szélére állított nemzete javára az igaz magyarnak törhetlen elszántságával és áldozatkészségével életveszélyek között teljesített, hazafias kötelességének ismeri Nagyméltóságodat változatlan bizalmáról és ragaszkodásáról biztosítani, s midőn a gonosz merényletterv meghiúsulván örül és azt megvetéssel elitéli az újesztendő jöttén szívből üdvözli és hősies vállalkozására a magyarok Istenének bőséges áldását esdi, egyben arra kéri Nagy-