Esztergom és Vidéke, 1930 (51. évfolyam, 1-101. szám)
1930-03-06 / 19. szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 19. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 6 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér A dorogi bányászol A dorogi bánya ismét nemes tettel lépett az ország elé. A bánya tisztikara, altisztcsoportja és a bányászok mind, egy ragyogó elhatározással felajánlották egy napi fizetésüket magyar inségakció részére, abból az alkalomból, hogy Corthy M Miklós kormányzó tíz éves jubileumát tartotta. A dorogi bányászok már beírták nevüket a nemzet aranykönyvébe és országszerte kelt el hírük, amikor a revízió céljára a fizetésükből összeadott nagyobb összeget adtak át a Revíziós Ligának. Nevük fogalommá vált az országban és mindenütt követendő példaként állították nemes elhatározásukat, cselekedetüket a hazafiasság, a tudatos nemzeti munkálkodás és a magyar tenniakarás megvallásában. Országszerte eljutott cselekedetüknek híre felébresztette a magyar munkástömegeket, a gyárakat, ipartelepeket, vállalatokat, egyesületeket és intézményeket, amelyek a dorogi példán megindulva csatlakoztak a magyar revíziós mozgalomhoz és a dorogi bányászokat, mint éltető és termékeny magot körülvéve, egy hatalmas védőbástyaként állottak a Magyar Jövő szolgálatába. Most ismét országszerte emlegetik a dorogi bányászokat, a vezetőséget, a tisztviselőket Ismét nemes, ékesen és kiáltóan beszélő példát állítottak az ország színe elé. Horthy Miklós kormányzó tíz éves jubileuma alkalmából nem a színes, a múló ünnepléssel fejezik ki hódolatukat, hanem csöndes, de méltóságos elhatározással az ország nagy asztala elé lépnek, és leteszik egy napi fizetésüket, a bányaügyi főtanácsostól kezdve valamennyien a szénporos vájárig. Horthy Miklós kormányzó felhívással szólott a magyar nemzethez, hogy senki se legyen, aki anyagi áldozatokkal vesz részt az ünneplésben. Ne legyen ünneplés anyagiakban ezekben a nehéz időkben és szűnjön meg minden olyan készülődés, amely a magyar társadalom filléreiből kívánja ünneplését kifejezni. A dorogi bányászok egy napi fizetésüket gyűjtötték egybe a tízéves kormányzói jubileum alkalmából, hogy az ünneplés-Midőn Csonkavármegyénk, de egész sárba tiport szegény Hazánk sötét hétköznapjai közé ma egy ünnepet iktatunk, hogy az első magyar ember 10 éves kormányzásáról alattvalói hűséggel megemlékezzünk, úgy érzem hogy az a kérdés, sugárzik a díszközgyűlés igen tisztelt tagjainak szeméből felém : vájjon honnan merítemi a bátorságot ahhoz, hogy mint a törvényhatósági bizottság egyszerű, szerény tagja mindannyiunk nevében kívánok érzelmeinknek kifejezést adni ? Méltóztassanak megengedni tehát, hogy elöljáróban e kérdésre* azzal felelhessek, hogy a kitüntető megbízás vállalásához bátorságot ad: az az alattvalói határtalan ragaszkodás és szeretet, szeretet, mely betölti szivemeMelkemet főméltóságú Kormányzó Űrünk iránti feltétlen hűséggel, azaz alázatos fiúi aggodalom, melylyel a lassú sorvadásra itélt és ezer bajjal vergődő Hazánk e fixpontját a magyar élni akarás e megszemélyesítőjét mindennapi imámba foglalom ; de bátorságot ad szülőföldemnek minden, tőlünk elrabolt szent emléke, melyek megelevenedve korbácsolják fel a szeretet és gyűlölet, a vágy és bosszúállás minden indulatát lelkemben, valahányszor Főméltóságú Urunk „nagybányai" előneve csendül meg fülemben; és végül bátorságot veszek abból a hitből, fanatikus szent meggyőződésemből, hogy ez első magyar ember, bár ma még az ország árbocához kötözve vergődve nézi a reánk rakott bilincseket, de a hazaszeretet magasba törő lángjától megszabadul kötelékeitől, s bilincseinket letörve kitűzi szent lobogónkat a Kárpátok, a déli és nyugati végek ormaira . Jeruzsálem pusztulása után a szent Kálvária hegyén Jupiternek és Venusnak templomokat építettek a rómaiak és Nagy Constantinnak kellett jönnie édes Anyjával, hogy e templomokat, a bálványokat lerombolva a romok alól kiássa Krisztus Urunk keresztfáját s a megváltás ez örök szimbólumát magasra emelje. Ilyen romok közé érkezett a forradalmak után nemzeti hadseregünk élén Horthy Miklós fővezérünk, hogy az idegen fajtájú világcsalók által sárba tiport tekintélytisztelet, vallás, hazaszeretet, tisztesség, becsület rémben részt vegyenek. A magyar inségakció számára adták át az összeget. A nehéz magyar sorsban, a súlyos időkben a nyomorúság, az ínség tátongó fejai alól kiássa és magasra emelje a kettős apostoli keresztet s azt a minden magyar szivét-lelkét átható sugárzásával állítsa a mi magyar kálváriánk csúcsára. Ez apostoli kereszt fényében, de annak minden terhével együtt indult meg a 10 esztendős építőmunka, melynek a romok eltakarítása után két feladata volt : a fegyelmezett nemzeti hadsereg megteremtése és a munkakedv felélesztése. Mindkét feladat teljesítése azonban a legnehezebb akadályokba ütközött. Az elsőnek az ország testének nagy részét elrabló s a véres koncot féltő ellenségeink féltékeny tiltakozása szabott határt, a másiknak a csonka Hazában előteremthető munkaalkalom elégtelensége vet gátat s ez áthidalhatatlan nehézségek dacára ott áll az ország kormányánál szilárdan, telve élő hittel, bizalommal, reménnyel Magyarország kormányzója. Érzi és tudja, hogy e kettős feladatot meg kell oldania, mert erő nélkül nincs boldogulás, nincs munka, a világ ugyanis tele van jogtalansággal, de tele van az erő tiszteletével. A nagy Prohászka szerint a hadsereg nélküli ország fegyelmezetlen tömeg, prédája minden szomszédnak, törlő pokróca minden csizmának. Mikor a jeruzsálemi templomot építették, a várost körülfogó ellenség miatt mindenkinek egyik kezében kard a másikban a vakoló kanál volt, ugyanúgy állott az első magyar ember is e 10 év alatt a szinte lehetetlennel küzdve. Az első feladat teljesítéséhez, a nagy nemzeti hadsereg kiépítéséhez hiányzott az emberanyag, a világégésben annyi dicsőséget szerzett erdélyi magyarság, a felvidék, a nyugati és déli részek annyi tűzpróbát kiáltott hűséges katonája. A munkaalkalmak megteremtése a legelemibb életszükségleteknek: az ércnek, a fának, sónak elrablásával, nyersanyag hiányában nem volt lehetséges, mikor egyúttal a fogyasztást biztosító területek hiányoznak. Kincses Kolozsvár, Arad, Kassa, Pozsony füstölgő gyárkémányai felé idegen vezetők alatt idegen munkásság tódul, az elrabolt földbirtokokra idegen bocskorosokat telepítenek. És mégis: az egyik feladat meg van oldva ezer nehézség között, lehetetlen küzdelmek árán bár, de benre sietnek balzsamot vinni és ez a tettük a tíz év jubileumán egy díszes csokor, fönséges megnyilatkozás és magyar hazafias vallomás. nemzeti hadseregünk él és át fogja magát vágni a környező rablóvilágon, mert Horthy Miklós egyik kezében kard van s amint a végtelen óceánokon tudott biztos csapást találni, a végzetes emberi és nemzeti sorsok tengerén is biztos utat fog találni nekünk. A másik feladat megoldásában azonban mindannyiunknak kell összefogni s felnézve az első magyar ember kétséget nem ismerő arcára, szent hittel és elhatározással kell megragadnunk a munka szerszámait tartó másik karját s összefogva kell áthidalnunk a nehézségeket, enyhíteni a sorsunkkal összefűzött elkerülhetetlen nyomort és szegénységet. Miután pedig meggyőződésem, hogy nemes vármegyénk minden tagja óhajtja kivenni e segítségből részét, méltóztassanak megengedni rámutatni egy lehetőségre, mellyel a hibájukon kívül munkalehetőséghez nem jutó szegényeken segíteni vélek, hogy magasztos ünnepünk ünnepe lehessen az ország minden lakójának. Főméltóságú nagyurunk parancsa, hogy minden ünneplést mellőzzünk, ami anyagi áldozattal jár, e nemes elhatározást érezte át a dorogi bányamunkásság is, mikor vezetőségével együtt elhatározta, hogy a mai napot szorgalmas munkában tölti s az e napra eső egész keresetét az ország szegényeinek és munka nélkül sinylődőinek felsegítésére ajánlja fel és e keresetét a főméltóságú Asszonyunk vezetése alatt álló nyomorenyhítő akció javára befizeti. 1456-ban Hunyadi János, a hőslelkű ferencrendi barát, Kapisztrán Szent János segítségével Nándorfehérvár nagyszerű, alól elűzte a törököt. E a világtörténelemben szinte páratlanul álló haditényt a római pápa úgy akarta az egész keresztény világ örök emlékébe vésni, hogy az egész világon elrendelte, miszerint a magyar győzelem emlékére minden keresztény templomban délben imára szólaljon meg a harang. Mi mai nyomorúságunkban nem tudunk nyomába lépni e magasztos elhatározásnak, azonban úgy érzem, hogy a dorogi 4000 ember mai csákányütése egy-egy harangszó, melyeknek együttes zenéje kell, hogy ős Esztergom vármegyéből az ország mint Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos a kormányzó jubileumáról. Komárom-Esztergom vármegye díszközgyűlésén elmondott ünnepi beszéd.