Esztergom és Vidéke, 1930 (51. évfolyam, 1-101. szám)

1930-03-06 / 19. szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 19. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor­ utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 6 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér A dorogi bányászol A dorogi bánya ismét nemes tettel lépett az ország elé. A bánya tisztikara, altisztcsoportja és a bányászok mind, egy ra­gyogó elhatározással felajánlot­ták egy napi fizetésüket magyar inségakció részére, ab­­­ból az alkalomból, hogy C­orthy M Miklós kormányzó tíz éves jubileumát tartotta. A dorogi bányászok már be­írták nevüket a nemzet arany­könyvébe és országszerte kelt el hírük, amikor a revízió céljára a­ fizetésükből összeadott na­gyobb összeget adtak át a Revíziós Ligának. Nevük fogalommá vált az országban és mindenütt köve­tendő példaként állították ne­mes elhatározásukat, cseleke­detüket a hazafiasság, a tuda­tos nemzeti munkálkodás és a magyar tenniakarás megvallá­sában. Országszerte eljutott cselekedetüknek híre felébresz­tette a magyar munkástömege­ket, a gyárakat, ipartelepeket, vállalatokat, egyesületeket és intézményeket, amelyek a do­rogi példán megindulva csatla­koztak a magyar revíziós moz­galomhoz és a dorogi bányá­szokat, mint éltető és termé­keny magot körülvéve, egy ha­talmas védő­bástyaként állottak a­­ Magyar Jövő szolgálatába. Most ismét országszerte em­legetik a dorogi bányászokat, a vezetőséget, a tisztviselőket­­­ Ismét nemes, ékesen és kiáltóan beszélő példát állítottak az or­szág színe elé. Horthy Miklós kormányzó tíz éves jubileuma alkalmából nem a színes, a múló ünnep­léssel fejezik ki hódolatukat, hanem csöndes, de méltóságos elhatározással az ország nagy asztala elé lépnek, és leteszik egy napi fizetésüket, a bánya­ügyi főtanácsostól kezdve va­lamennyien a szénporos vájárig. Horthy Miklós kormányzó felhívással szólott a magyar nemzethez, hogy senki se le­gyen, aki anyagi áldozatokkal vesz részt az ünneplésben. Ne legyen ünneplés anyagiakban ezekben a nehéz időkben és szűn­jön meg minden olyan készü­lődés, amely a magyar társada­lom filléreiből kívánja ünnep­lését kifejezni. A dorogi bányászok egy napi fizetésüket gyűjtötték egybe a tízéves kormányzói jubileum alkalmából, hogy az ünneplés-Midőn Csonkavármegyénk, de egész sárba tiport szegény Hazánk sötét hétköznapjai közé ma egy ünnepet iktatunk, hogy az első ma­gyar ember 10 éves kormányzásáról alattvalói hűséggel megemlékezzünk, úgy érzem hogy az a kérdés, sugár­zik a díszközgyűlés igen tisztelt tag­jainak szeméből felém : vájjon hon­nan merítemi a bátorságot ahhoz, hogy mint a törvényhatósági bizott­ság egyszerű, szerény tagja mind­annyiunk nevében kívánok érzel­meinknek kifejezést adni ? Méltóztassanak megengedni tehát, hogy elöljáróban e kérdésre* azzal felelhessek, hogy a kitüntető meg­bízás vállalásához bátorságot ad: az az alattvalói határtalan ragasz­kodás és szeretet, szeretet, mely betölti szivemeMelkemet főméltóságú Kormányzó Űrünk iránti feltétlen hűséggel, azaz alázatos fiúi aggodalom, mely­lyel a lassú sorvadásra itélt és ezer bajjal vergődő Hazánk e fixpontját a magyar élni akarás e megszemé­lyesítőjét mindennapi imámba fog­lalom ; de bátorságot ad szülőföldemnek minden, tőlünk elrabolt szent emléke, melyek megelevenedve korbácsolják fel a szeretet és gyűlölet, a vágy és bosszúállás minden indulatát lelkem­ben, valahányszor Főméltóságú Urunk „nagybányai" előneve csen­dül meg fülemben; és végül bátorságot veszek abból a hitből, fanatikus szent meggyőző­désemből, hogy ez első magyar ember, bár ma még az ország árbo­cához kötözve vergődve nézi a reánk rakott bilincseket, de a hazaszeretet magasba törő lángjától megszabadul kötelékeitől, s bilincseinket letörve kitűzi szent lobogónkat a Kárpátok, a déli és nyugati végek ormaira . Jeruzsálem pusztulása után a szent Kálvária hegyén Jupiternek és Venus­nak templomokat építettek a rómaiak és Nagy Constantinnak kellett jönnie édes Anyjával, hogy e templomokat, a bálványokat lerombolva a romok alól kiássa Krisztus Urunk kereszt­fáját s a megváltás ez örök szimbólu­mát magasra emelje. Ilyen romok közé érkezett a for­radalmak után nemzeti hadseregünk élén Horthy Miklós fővezérünk, hogy az idegen fajtájú világcsalók által sárba tiport tekintélytisztelet, vallás, hazaszeretet, tisztesség, becsület rém­ben részt vegyenek. A magyar inségakció számára adták át az összeget. A nehéz magyar sors­ban, a súlyos időkben a nyo­morúság, az ínség tátongó fe­jai alól kiássa és magasra emelje a kettős apostoli keresztet s azt a min­den magyar szivét-lelkét átható sugár­zásával állítsa a mi magyar kálvá­riánk csúcsára. Ez apostoli kereszt fényében, de annak minden terhével együtt indult meg a 10 esztendős építő­munka, melynek a romok eltakarítása után két feladata volt : a fegyelmezett nemzeti hadsereg megteremtése és a munkakedv felélesztése.­­ Mindkét feladat teljesítése azonban a legnehe­zebb akadályokba ütközött. Az elsőnek az ország testének nagy részét elrabló s a véres kon­cot féltő ellenségeink féltékeny til­takozása szabott határt, a másiknak a csonka Hazában előteremthető mun­kaalkalom elégtelensége vet gátat s ez áthidalhatatlan nehézségek dacára ott áll az ország kormányá­nál szilárdan, telve élő hittel, biza­lommal, reménnyel Magyarország kormányzója. Érzi és tudja, hogy e kettős feladatot meg kell oldania, mert erő nélkül nincs boldogulás, nincs munka, a világ ugyanis tele van jogtalansággal, de tele van az erő tiszteletével. A nagy Prohászka szerint a had­sereg nélküli ország fegyelmezetlen tömeg, prédája minden szomszéd­nak, törlő pokróca minden csizmának. Mikor a jeruzsálemi templomot épí­tették, a várost körülfogó ellenség miatt mindenkinek egyik kezében kard a másikban a vakoló kanál volt, ugyanúgy állott az első magyar em­ber is e 10 év alatt a szinte lehe­tetlennel küzdve. Az első feladat teljesítéséhez, a nagy nemzeti hadsereg kiépítéséhez hiányzott az emberanyag, a világ­égésben annyi dicsőséget szerzett erdélyi magyarság, a felvidék, a nyu­gati és déli részek annyi tűzpróbát kiáltott hűséges katonája. A munkaalkalmak megteremtése a legelemibb életszükségleteknek: az ércnek, a fának, sónak elrablásá­val, nyersanyag hiányában nem volt lehetséges, mikor egyúttal a fogyasz­tást biztosító területek hiányoznak. Kincses Kolozsvár, Arad, Kassa, Pozsony füstölgő gyárkémányai felé idegen vezetők alatt idegen­ munkás­ság tódul, az elrabolt földbirtokokra idegen bocskorosokat telepítenek. És mégis: az egyik feladat meg van oldva ezer nehézség között, le­hetetlen küzdelmek árán bár­, de benre sietnek balzsamot vinni és ez a tettük a tíz év jubileu­mán egy díszes csokor, fönsé­ges megnyilatkozás és magyar hazafias vallomás. nemzeti hadseregünk él és át fogja magát vágni a környező rablóvilá­gon, mert Horthy Miklós egyik ke­zében kard van s amint a végtelen óceánokon tudott biztos csapást ta­lálni, a végzetes emberi és nemzeti sorsok tengerén is biztos utat fog találni nekünk. A másik feladat megoldásában azonban mindannyiunknak kell ös­szefogni s felnézve az első magyar ember kétséget nem ismerő arcára, szent hittel és elhatározással kell megragadnunk a munka szerszámait tartó másik karját s összefogva kell áthidalnunk a nehézségeket, enyhí­teni a sorsunkkal összefűzött elke­rülhetetlen nyomort és szegény­séget. Miután pedig meggyőződésem, hogy nemes vármegyénk minden tagja óhajtja kivenni e segítségből részét, méltóztassanak megengedni rámutatni egy lehetőségre, mellyel a hibájukon kívül munkalehetőséghez nem jutó szegényeken segíteni vé­lek, hogy magasztos ünnepünk ün­nepe lehessen az ország minden lakójának. Főméltóságú nagy­urunk parancsa, hogy minden ünneplést mellőzzünk, ami anyagi áldozattal jár, e nemes elhatározást érezte át a dorogi bá­nyamunkásság is, mikor vezetőségé­­vel együtt elhatározta, hogy a mai napot szorgalmas munkában tölti s az e napra eső egész keresetét az ország szegényeinek és munka nélkül sinylődőinek felsegítésére ajánlja fel és e keresetét a főméltóságú As­­szonyunk vezetése alatt álló nyomor­enyhítő akció javára befizeti. 1456-ban Hunyadi János, a hős­lelkű ferencrendi barát, Kapisztrán Szent János segítségével Nándor­fehérvár nagyszerű, alól elűzte a törököt. E a világtörténelemben szinte páratlanul álló haditényt a római pápa úgy akarta az egész keresztény világ örök emlékébe vésni, hogy az egész világon elrendelte, miszerint a magyar győzelem emlé­kére minden keresztény templomban délben imára szólaljon meg a ha­rang. Mi mai nyomorúságunkban nem tudunk nyomába lépni e magasztos elhatározásnak, azonban úgy érzem, hogy a dorogi 4000 ember mai csá­kányütése egy-egy harangszó, melyek­nek együttes zenéje kell, hogy ős Esz­tergom vármegyéből az ország mint Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos a kormányzó jubileumáról. Komárom-Esztergom vármegye díszközgyűlésén elmondott ünnepi beszéd.

Next