Esztergom és Vidéke, 1944 (65. évfolyam, 1-52. szám)
1944-01-01 / 1. szám
2 ÉSZTIROOM II VIDIKI hogy a tízéves jubileumi ünnepségen többen fognak majd itt találkozni azok, akik hűséggel és odaadással a gyár ügyét tekintik legfőbb feladatuknak. A munkásoknak és családjaiknak megbékélt ünnepeket kívánt. A beszéd végén, amelyet kitörő lelkesedéssel fogadtak, a munkásoknak teát szolgáltak fel, akik azt meghitt beszélgetésben fogyasztották el. A teázás közben vitéz dr. Bánomy Antal városi főjegyző keresetlen szavakkal ecsetelte a nap jelentőségét. A munkások elé állította a mai helyzetet, amelyből senki sem látja a kivezető utat senki sem tudja milyen lesz a magyar jövő, de ha megértésben, békességben együtt van a társadalom, akkor a jövő nem lesz kilátástalan. Ma minden a megértésen alapszik. A gyár vezetőjét állította a munkások elé, akinek szorgalmas becsületes magyar lelke, kitartása és biztos vezetése mindig a legjobb utak felé fogja vezetni a munkásait. Ma minden munkásnak ki kell tartani és fokozott erővel kell a békéért dolgozni, hogy minden családban beköszöntsön a békeévek várva várt nyugalma. Ezután vitéz Hefty Frigyes a munkások lelkes kívánságára szólt hozzájuk és a tőle megszokott közvetlenséggel emlékezett meg az elmúlt öt esztendőről. Ő látta a vezetőséggel a lehetőségeket, kik azokat mindig a munkások javára használták ki. Az öt év alatt 22 típust gyártott a gyár és büszkén mondhatom, mind magam bocsátottam szárnyra. Biztos reménnyel ültem minden gépbe, mert tudtam, hogy tervezőjük kitünően tervezte meg a gépeket és becsületes munkások építették így minden félelem nélkül nem mint ellenőrző, hanem mint utas ültem be először a gépbe. Minden kétségen kívül csak a lelkes és a közös jóindulatú munkának köszönhető a gyárnak a fejlődése, melyet joggal hiszünk fokozni fog e lelkes munkásság. A szép, megható, külsőségekben impozáns ünnepélyt a Himnusz hangjai fejezték be. Érdekes statisztikai adatok a föld kétmilliárdnyi lakosságának egy órájáról A világlapok hírei közül ezen a héten kiemelkedik a francia lapoknak az a statisztikája, amely a világ népességéről és gazdasági eszközeinek megoszlásáról számol be. E statisztika szerint 135 millió négyzetkilométer területen összesen kétmilliárd ember él a földön. Ez a kétmilliárd ember ötezer nyelvet, illetve nyelvjárást beszél. Az emberiségnek csak egyötöd része beszéli ugyanazt a nyelvet. Ez az egyötöd rész a négyszázmillió kínaiból kerül ki, igaz ugyan, hogy a kínai nyelvnek is számos nyelvjárása van. Kétszázhatvanmillió ember beszéli a hindu nyelvet, 190 millió ember angolul érintkezik egymással, 120 millió tagot számlál a spanyol nyelvcsalád, 120 millió beszél oroszul, 100 millió németül, negyvenötmillió franciául és ugyancsak 45 millió olaszul.. Az érdekes statisztika feldolgozta az emberiség állatállományát is. Eszerint a kétmilliárd embernek 88 millió lova, 625 millió szarvasmarhája, 215 millió disznója és 450 millió birkája van. A hajózásra vonatkozó adatok is szemlélhetők. Az egész világ hajóállománya 32 ezer hajóból áll 66 millió tonna tartalommal. A szárazföldön is tekintélyes mennyiségű közlekedési eszközzel rendelkezik az emberiség. A világ automobiljainak száma 40 millió, míg a motorbiciklik száma 3 milliót tesz ki. Arról azonban nem beszél a statisztika, hogy a föld autó- és motorkerékpár parkjában milyen csökkenést okozott a háború. A földet behálózó vasútvonalak hossza 1 millió 300.000 km-t tesz ki. Békeforgalom idején az utasszállító repülőgépek évenként 185 millió kilométert repülnek be. A statisztikusok az emberi tevékenység kevésbbé jelentékeny adatait is feldolgozták. Kiszámították például, hogy az egész világon óránként hétmillió levelet írnak az emberek. Ebben az óránkénti hétmillió levélben benne van az emberiség mindennapi fájdalma, boldogsága, gondja és öröme, személyi baja és családi háborúsága és kereskedelmi tevékenységének egy része. A napnak minden egyes órájában még a következő tevékenységet fejti ki az emberiség hatvan perc alatt : a 2 milliárd főnyi emberiség megiszik másfélmillió liter bort, elfüstöl 76.000 tonna dohányt, elfogyaszt 100.000 tonna cukrot, viszont 12.000 tonna szenet és 156.000 tonna petróleumot termel, levág 35.000 állatot, a tengerek és folyók vizeiből kifog 112 tonna halat. Mindezt egy óra alatt cselekszi az emberiség. És hogy kétmilliárd ember még mire képes hatvan perc alatt, erre jellemző, a statisztikának az az adata, hogy egy óra alatt az egész világon 1200 házasságot kötnek. A napi egy órára eső válóperek száma meglepően kevés : hatvan perc alatt mindössze 85 házaspárt választanak el egymástól a világ bíróságai. A házasságkötés statisztikáján kívül vigasztaló képet nyújt az egyes órára eső születések és halálozások száma is. Egy óra alatt 5450 ember születik a földön és 4630 hal meg. A statisztika beszédes adatai emlékeztetnek arra is, hogy az emberiséget a nap egyetlen percében sem hagyja háborítatlanul a bűn kísértése : a nap egy-egy órájában világszerte tizenöt gyilkosságot követnek el. Ez a statisztika természetesen éppen olyan relatív, mint a világ minden jelensége. Adataiba nem számíthatók bele a katasztrófák és tömeges pusztulások, amiket az emberiség idéz fel és olyan nehezen tud leküzdeni. Háborús kiüntetések a honvédséggé! A Kormányzó Ura főméltósága a Szovjet elleni hadműveletek alkalmával a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal Csiby Kálmán főhadnagynak, a Dicsérő Elismerés a hadiszalag egyidejű adományozása mellett tudtul adassák Sárgái József tart, zászlósnak (Esztergom), Király Dezső tart, zászlósnak (Esztergom), Esztergomi Emil tart, főhadnagynak (Esztergom), a Magyar Bronz Érdemkeresztet a hadiszalagon Darius Antal tart, őrmesternek (Esztergom), a Magyar Bronz Érdemérme, a hadiszalagon is elnök István tart, c. tizedesnek (Nyergesújfalu), a Magyar Bronz Vitézségi Érmet Bánkúti János ht. törzsőrmesternek (Muzsia), Perjés Gábor tsz. szakeszvezetőnek (Uny), Kovács Gyula honvédnek (Párkány), Mészáros Lajos tart, honvédnek (Muzsia), Kara József tart, honvédnek (Muzsla), Kara József tart, honvédnek (Csév), Varga János szakaszvezetőnek (Bátorkeszi), Tárnok Lajos tizedesnek (Búcs), Marusik József tart, tizedesnek (Karát), Öllé Károly tart, honvédnek (Esztergom) adományozta. A Kormányzó Úr Örömállósága legfelsőbb elhatározásával a Dicsérő Elismerés tudtul adassék Huray Imre századosnak a katonai közigazgatás és anyagi szolgáltatás terén és Jánoskut Sándor századosnak a tisztisarjadék kiképzése és nevelése terén, a Magyar Ezüst Érdemérmet vitéz Gardanfalvi János alhadnagynak az anyagi szolgálat terén, a Magyar Bronz Érdemérmet Kállai Ernő írnok törzsőrmesternek a katonai közigazgatási szolgálat terén szerzett érdemeikért adományozta. A m. kir. Honvédelmi Miniszter Okirati Dicsérő Elismerésben részesítette vitéz Vannay László századost a katonai közigazgatási szolgálat terén elért eredményekért. * 1944. január 1. A hercegprímás karácsonyi beszéde az igazi békéről és boldogságról Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás Nagykarácsony napján ünnepi nagymisét pontifikált az esztergomi főszékesegyházban, majd pápai áldást osztott és szentbeszédet mondott. Beszédében arról szóllott a bíboros főpásztor, hogy az emberek közül sokan nem olyan messiást vártak, mint amilyen Betlehemben megszületett és sehogyan sem tudták vagy nem akarták megérteni Krisztus tanítását és országát, amelyről ő maga mondotta, hogy „nem e világról való." Az emberek nagy része gondolkozásában és erkölcseiben nem tud elszakadni a földtől és az anyagias világtól, a földi jólétből és gazdagságból, amelynek valósággal rabjává lett. Mások testi élvezetekben keresik a boldogságot, sokan pedig a földi hatalom és dicsőség megszerzésében találják örömüket. Elfeledkeznek arról, hogy Krisztus, aki a lélek országát, a szeretetet és igazságot hirdette s aki megvetette a földi élvezeteket és kincseket, egy napon megjelenik mennyei hatalmának és dicsőségének teljességében és mindenkit felelősségre von cselekedeteiért. Vannak, akik olyan Krisztust szerettek volna, aki minden földi ténykedést elnéz. A továbbiakban arról szóllott a bíboros főpásztor, hogy mi, hűséges keresztények azt a Messiást vártuk, aki Betlehemben született és aki az élő Isten fia. Ennek a Krisztusnak tanítása a szeretet és az igazság, amely egyedül hozhat az emberek számára igazi békét és boldogságot. A Szent Anna Egyházközség karácsonyi karitasz akciója Az idei háborús nehézségek ellenére is híveink áldozatkészsége a hadigondozottak és a sokgyermekes családok karácsonyi örömére az idén is csodákat művelt. Az akcióhoz bevételeinket öt forrásból merítettük. 1. Szent Erzsébet napján templomi gyűjtés 11b P. 2. Karácsonyi és újévi üdvözlő lapon megváltása címén 137 P. 3. Műsoros előadás tiszta bevétele 900 — 62 fill. 4. Egyéb adományok : Gyarathy Dénesné, Nusser Ernő 30—30, dr. Drahos János, Gregorovits Lipót, dr. Mészáros János, Tördezsán Istvánné 20—20, dr. Csarszky István, Gerendás Márton, dr. Jámbor Mike, Jeszenszky Kálmán, Kemény Lajos, Kolláth Jánosné, Kubinyi László, dr. Mértan János, Püspöky Ala- Csak a gép mond igazat A novemberi szél már erősen tépázta a levélnélküli gallyakat. Az égbolton sűrű szürke felhők szálláscsinálóként futottak a falu fölé. Csak a kocsik zörgése és néha egy-egy tehén bőgése árulta el hogy még arra is élnek emberek. Itt-ott csörög a láncoskút és a vályúknál hatalmas párafelhőt eregetnek a tehenek. A nyirkos köd, a szemetelő eső megpuhította a keményre döngölt járdákat, észre lehetett venni a csizmák nyomait, amelyeket a falu emberei nyomkodtak az ősi földbe. A kapuajtónak támaszkodva beszélgetett az eladólány a ráérő legénnyel. Nagyokat kacagott a legény élcelődésein a fiatal fruska. A kisbiró, a falu esze, magába szedte itt-ott a pincék nedűjét és vidám hangon hordogatta az adóíveket. A homlokán feltolta a község hivatalos jelvényét, a vörös zsinóros csákót. Az út közepén megy, hóna alatt a tetemes mennyiségű adóív. Hol ide, hol oda kiabál, kinek vigasztalót mond, kinek borsot tör az orra alá. A faluban tud a legtöbbet a háborúról, ő tudja az alispán gondjait, s nem utolsó sorban azt, hogy a jegyző kinek akar jót, kinek nem. Mindezeket boros poharak mellett adja tudtára a kíváncsiskodóknak. A kapuban beszélgetőknek is mondott valamit, mert a lány kamaszkodva hatalmasat csapott a hátára. — Neked is elmegy majd a jókedved, csak apád az adóívet átvegye. Tudom nem lesz ma este megállásod. — Ha kedvrontónak jön hozzánk, akkor kint a helye — feleselt vele a süldő lány. — A törvény előtt nincs kedvrontás, ott egy van lányom, a kötelességteljesítés, vagyis a fizetés. Épp az amit apád nem szeret. — Adjon Isten ! — csapkodta le a konyhaajtóban a sarat a lábáról. — Neked is Flórián ! — szólt oda az asztalvégről Imre gazda. Mi jót hoztál ilyen szokatlan időben? — Adóívet instálom — amig e szavakat mormolja, a tömeg papiros közül előkotor egyet. Közben Boris asszony köténye sarkával letörli az asztalt. Flórián mint katonaviselt ember csákóját szabályosan szájával felfelé az asztalra teszi, tetejébe az íveket s mint megbízható, kötelességtudó ember a kézbesítő ivet az asztalra teszi és kikeresi Imre gazda nevét. Piszkos, bütykös újját a nevére helyezte, a füle mellől leemelte a ceruzát, odaszól Imrének. — írd alá, hogy az ivet átvetted ! Imre gazda nagy sebbel-lobbal nekifohászkodott, megnyálazta a helyet, majd akkurátusan alákaparintotta a nevét. A nehéz művelet után fújt egy olyan nagyot, mintha a kocsi farat dobta volna el. — Asszony adj ide poharat, iötts az ideiből a Flórinak. — Ilyen formát keresett hogy meghálálja a fáradságát. Nem kellett hellyel biztatni Flórit, aki kitünően tudta a szerepét, tudta azt, hol mit kell mondani, hogy a sziveket irányába engesztelésre bírja és hol lehet még az adóívre is áldomást inni. A fócán a ruhaneműt félretolta és írásaival szemben elhelyezkedett. Egy kar távolságra olt vöröslőit előtte a kerek-bereki hegy leve. Piros színe biztatást adott neki. — Isten eltesse a családodat Imre ! — Adassék meg neked is ! A pohár bor Flori torkán biztos lejtőre tiltott, majd bajusza megtörlésével jelezte a bornak jóságát. — Úgy érzem az idén jobb mint tavaly volt. — Jobb is, meg hal Istennek több is. Februárban, mikor a lányomnak a fejét bekötik, már olyan tiszta lesz, mint a rubin. Olyan tüze lesz, hogy a plébános úr is összeüli a bokáját. — De előre jár már a szád, mit tudjuk mi lesz addig, lehet hogy elviszik a Marcit katonának, vagy még mi sem leszünk takargatta bőbeszédével a titkot Boris asszony. — A törvény emberei előtt nem akarom eltitkolni, ők úgy is megtudják. Ők igazítják el először a fiatalok ügyét. Az asszony nem hagyta, hogy idegen előtt, főleg a kisbíró előtt alul maradjon a beszédben. — Ha adóívet hoznak a házhoz, azután érdeklődne először, hogy mennyi az adó ! Több-e, vagy kevesebb. Itt van a Fieri, ha valami hiba van, akkor legalább útbaigazít bennünket. — Legyen hát igazad, de erről igazán majd elfeledkeztem. — Azzal a polcon lévő tányérok mellől kezébe veszi az adóívet és a lámpa felé tartja. Nézi... nézegeti . .. ráncolja a szemöldökét. Látszik rajta, nem érti. — Flóri, annyi itt a szám, hogy csak te, meg a jegyző úr tud eligazodni rajta. Bellák Flórián kisbíró felállt... Kiegyenesedett, hogy szavának súlyt adjon. — Hát majd én megmondom, mennyit kell az adóba befizetni. Nézi egy ideig, ravasz agyában megforgatja a mondanivalóját. — Nem is olyan sok, mint a felvégi Meszesnek az adója — Mennyi a mienk — türelmetlenkedik Boris a tűzhely mellett. — Hat az idén az új, vármegyei pótadóval és az új légvédelmi adóval együtt 1762 pengő kereken. Imre melléje állt. Az asszony összecsapta a kezét a szavak hallatára. Ez hiszen mégegyszer annyi, mind amennyi tavaly volt. Mit csináltátok velem. Meg akartok nyúzni, — fogta hangosabbra a szót. Közben a kisbíró jónak látta, ha a kezdődő vihar elöl tovább szedi a lábát, mert még az elkeseredésnek valóságban ő fizeti meg az árát. Leemelte kalapjáról az írásokat és indulni akart. — Ne siess, várj még egy kicsit. Hát csak annyit magyarázz meg, hogyan növekedett a tavalyi 964 pengő 1762 pengőre. Mind mit csinál a szegény emberrel a jegyző úr. Az idén mindennek az ára kétszeresre emelkedett — vágott rá hirtelen a gazda méltatlankodó szavára, közben sunyi arccal várta a hatást. Az adóívre szegezte szemeit. A tűzhely mellett Boris, a szenvedő alany, a kezeit a szája elé tartotta, az ijedelemtől nem tudta mit csináljon, sírjon e vagy jajgasson. — Flóri, most mondj okosat, mit csináljak ? — A jegyzőhöz nem ajánlom, hogy bejöjjön, mert az nem bűnös. Az csak azt teszi, amit a városi urak parancsolnak. — Védelmébe vette főnökét, majd a vigasztalást tovább folytatta. — Jól tudod, nem olyan melegen eszik a hasát, mint ahogyan főzik. Igazított egyet a csákóján lévő aktákon. — Ülj le, ráérsz még elkeseríteni a falut ! — Megtöltötte a bizalmat adó poharakat. Ivásra biztatta a veszedelmet, az adott hordót. Az ital jóságát nyelvének csattintásával ismerte el. A torkát babusgató cseppek után máskép kezdte a szót — Neked, de csak neked Imre megmondom mit csinálj, de ne mond meg a faluban senkinek. — Csak nem gondolod — közbe-közbe újra megbuktatta a poharát. ■—■ Ezt a nagy adót meg kell fellebbezni a királyi adóhivatalnál és ha ott kellően alátámasztva előadod a kérésedet, akkor minden rendben lesz. — E nagysúlyú szavakat az asztal közepéig előrehajolva fontoskodva mondotta. — Aztán hogyan csináljam a fellebbezést ? — Az ilyen ügyet legjobb, ha szóval előadod a városban, azután egész máskép beszélsz majd a jegyző úrral. Boris, a ház esze, a beszéd végén lajta Imre uranak tehetetlenséget, gyámoltalanság. Asszonyé agyában cselekvésre érett a gondolat, amely mint a mindent elsöprő vulkán tört elő belőle. Már azt is tudta, hogy mit fog cselekedni, mit fog mondani az adót préselő uraknak. — Ne habozzon, ne gondolkozzon sokáig, holnap szombat, jó korán befog a kocsiba és bemegyünk abba a királyi adóhivatalba, majd kinyitom én ott a számat az urak előtt, bízza csak rám. Flóri alig bírta forgatni már a nyelvét, mert igen sok kerek-kerekit szedett magába a jogtanácsért és tele volt, hogy az adóíveket nem ő, hanem a novemberi szél hordja majd szét. Elköszönt. — Sok szerencsét.. csak mindent úgy, ahogy én megmondtam 1