Esztergom és Vidéke, 2006 (21. évfolyam, 1-52. szám)
2006-08-31 / 36-37. szám
4 A Bazilika jubileuma és a Szent Adalbert Központ avatása (Pálos) Városunk történetében egyedülálló eseményeket élhetünk meg szeptember első hetében: Magyarország főtemplomának 150. éves jubileumát, valamint a Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ avatását a hajdani Nagyszeminárium felújított épületében. Augusztus 31-én, csütörtökön reggel 9 órától tudományos konferenciára kerül sor a Nagyszeminárium előadójában. Ennek keretében a Bazilika építésének szakrális helyéről, a műszaki újdonságokról, az építtető prímásokról, a felszentelés liturgiájáról, a korabeli sajtóvisszhangról hangzanak el előadások. Szeptember 2-án, szombaton a Bazilikában ünnepi jubileumi nagymise lesz 10.30 órakor. A 150 évvel ezelőtti történéseknek megfelelően újra felhangzik Liszt Ferenc „Esztergomi mise"-je. A szentmisét követően kerül sor a Szent Adalbert Központ avatására. Fénylik-e az a nap? Eddig tartott idén a Várszínház. A hagyományokhoz híven, ezúttal is a huszadikai ünnepségek zárták le az előadásokat. Mielőtt azonban még túlságosan az idő múlásába révedt volna az ember, a bejáratnál csinos lányok egy kérdőívet nyomtak a látogatók kezébe. A szervezők a közönség tapasztalatai után érdeklődtek: mennyire elégedettek az eddigiekkel, milyen darabokat látnának szívesen a következő évadban, no meg lefedjék-e a színházat? Pedig én azt hittem, ez már eldöntött kérdés. Bár jól meggondolva, talán a hangvédelemről is kellene gondoskodni, legtöbbször ugyan sikerül az embernek szelektív hallással más rendezvények zaját kiküszöbölni, ám éppen ezen a legutolsó bemutatón határozottan zavaró volt a lenti koncert. Aztán a végére egy meglepő kérdés: „Igényelné-e, hogy az Esztergomi Várszínház más helyszínen az őszi, téli, tavaszi időszakban is folytassa előadásait?" Mi az hogy...? A látogatók magas számára gondolva bizonyára nem vagyok egyedül az igenlő válasszal. De hol, hiszen a Várszínháznak a Várszínházban van a helye. Ennek alapján pedig a lefedés mellett talán a téliesítést is érdemes lenne megfontolni. Hogy lélekben az előadásra hangoljam magam, a kezdés előtt rövid sétát tettem a Várban. Furcsa érzés volt belegondolni, hogy a bemutató éppen ott van, ahol a darab cselekménye a valóságban is megtörtént. A klasszikus antik drámák követelményeiből a helyszín egysége ezért kettőzötten is teljesült. Szabó Magda Az a szép fényes nap című munkája azonban a cselekmény és idő egységét sem nélkülözte, hiszen az események egyetlen nap, sőt inkább néhány óra történéseit sűrítették össze. Ez pedig Vajk megkeresztelésének vigíliája volt. Az egyházi és világi főméltóságok már gyülekeznek a fejedelmi udvarban, ezalatt Gyula és egykori harcostársa, Bönge a régmúlt dicsőséges hadjáratait siratják. Kiderül, Az a szép fényes nap valójában egy régi dal kezdő sora, egy pogány dalé, amelyet az adott történelmi helyzetben nem illendő énekelgetni. A két öreg szánalmat kelt ugyan, de idővel inkább a részvét és a rokonszenv irányul feléjük, kivált, hogy a végén, az időszerű politikai érdektől vezérelve, Gyula saját kezével végez barátjával. Igen, valóságos reálpolitika ez, aki kényelmetlenné válik, hulljon el, nem sok híja, hogy a mészárlás shakespeare-i méreteket öltsön. A történelmi feladat teljesítése bizony áldozatokkal jár, és Szabó Magda jóval inkább őnekik állít emléket, nem pedig az új hit felvételének fényét aranyozza be. Gézára hálátlan, ellenszenves szerepet oszt, aki ráadásul nincs is lelke mélyéig meggyőződve lépéseinek szükségességéről. Annál inkább fia, Vajk, aki már keresztényi nevelésben részesül, de hát a dráma középpontjában ezúttal nem az ő személye áll. Szomorú és megrázó dráma ez, arra figyelmeztet, hogy a történelem dicső pillanatait bizony tragikus események árnyékolják be. Bizony ez így volt, és sajnos a jövőben is így lesz. Jó két esztendeje annak, hogy ismét csatlakoztunk Európához (persze szigorúan politikai értelemben, hiszen azelőtt is itt voltunk), de majd csak az Unió sikere vagy éppen kudarca fogja eldönteni, hogy valóban olyan fényes volt-e az a májusi nap?! Filemon Címert kapott a városi könyvtár (I. M.) Egy újabb ünnep megtartására adott alkalmat a Helischer József Városi Könyvtár alapításának 101. évfordulója a tavalyi nagyszabású jubileumi ünnepség után; augusztus 8-án adták át, avatták fel ugyanis az intézmény címerét, zászlóját, melyek a könyvtár közgyűjteményi szerepét, közösségi jelentőségét erősíthetik a közvélemény előtt. Megbízást a tervek elkészítésére Pécsi L. Dániel jelképtervező művész kapott, akinek a környék számos települése, intézménye vagy egyházközössége köszönheti jelképét. A művész az identitástudat megőrzése, a kultúra ápolása szempontjából alapvető fontosságú szimbólumhasználat miatt határainkon túlról is több megrendelést teljesített már, s Esztergomban a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola, valamint a Belvárosi Szent Péter és Pál Plébánia számára alkotott címereket. Mint Kovátsné Várady Eszter, a könyvtár igazgatónője elmodta, e jelképek birtokában már nyugodtabban bízhat a jövőben, a korszerű és megfelelő épület, a méltó környezet megteremtésének lehetőségében. Az ünnepség sokszínű műsora keretében Sasvári Katalin énekmondó, Maronka Csilla színművész és a párkányi Szent Imre Magyar Nevelési Nyelvű Egyházi Óvoda kis növendékei szerepeltek. Koditek Pál, a Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottság elnöke nemcsak meghatódva köszöntötte a nagyszámú megjelentet, de a közgyűjtemény részére egy könyvet is átadott a jeles alkalomból. (Sujánszky Antal esztergomi kanonok vallási és hazafiúi költeményeinek kötete a könyvtár-névadó Helischer József halála évében, 1844-ben került kiadásra.) A jelképek átadása után a tervező munkáiból, címereiből és emlékérmeiből, plakettjeiből nyílt kamarakiállítás a könyvtár folyóiratolvasó termében, amelyet Kukorelli István alkotmánybíró nyitott meg. Esztergom és Vidéke Alkotótábor Pilisszentléleken A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) az előző évekhez hasonlóan augusztus 1-étől 6-áig pilisszentléleken, a Babits Mihály Általános Iskola tagiskolájában szervezte meg 5-13 éves gyerekek részére művészeti alkotótáborát. A gyerekek nagy része esztergomi, esztergom-kertvárosi, váci, csolnoki és pilisszentléleki volt, de érkezett résztvevő Nagykanizsáról is. A délelőtti rajz-, festés- és különböző kreatív foglalkozások sokféle feladatát a gyerekek nagy fantáziával, önálló alkotói ötletekkel oldották meg. Ezek többek közt gyöngyfűzés-ékszerkészítés (karkötők, nyak- és bokaláncok, virágmintás füzérek), indiáncsomózás (fonal ékszerek, pántok), makramé (fonalfűzés) volt. A fémdomborítást sörös dobozok használható középrészéből készítették saját minta ábrázolással (állatok, városrészek, levelek). Bekeretezve szép képekké váltak! A textilfestés során kedvenc, saját ábrát vittek fel pólóra, megtervezett sablon segítségével. A képzőművészeti festés-alkotás is többirányú volt: szabad téma, portrérajz (önarckép, tükör nélkül!), Én címmel. A folyamatos meserajzolás az egyik délutáni, irodalmi foglalkozáshoz kapcsolódott. Horváth Gáborné Bergengóc vízimesék kicsiknek és nagyoknak (lásd: Átkelő 2005/2. sz. 58-60. old.) elemzését és következtetéseit Kulcsár Elek Csilla óvodapedagógus vezette. A mese rajzbeli megjelenítése, képi szemléltetése az alkotásokon híven megmutatkozott, mivel maguk a táborlakók személyesen is átélték a két évvel ezelőtti - a mesében jelképesen leírt „vízi" - eseményeket. Az alkotásokat az ősz folyamán kiállításon mutatjuk be városunk lakóinak. A rajz- és festészeti foglalkozásokat Ottmár Sándor zselízi festőművész vezette, a textilfestés alapjait Szalai Klaudia köbölkúti pedagógus, a Párkányi Képzőművészkör tagja ismertette. A gyöngyfűzést, karkötőfonást Andrea Skutová párkányi formatervező irányításával és SL szintén párkányi Veronika Skutová segítségével végezték a gyerekek, míg a fémdomborítás fogásait Teigler Éva esztergomi pedagógustól sajátíthatták el. Köszönet az oktatók munkájáért! Meghívott vendégünk volt dr. Csicsay Alajos párkányi pedagógus-író, volt iskolaigazgató, aki az ifjúságnak szánt, legújabb könyvét ismertette (Dr. Csicsay Alajos: Szlovákia védett ásványai és kövületei. Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely 2006.). A bemutató igen lelkes és sokoldalú beszélgetéssé változott, amelynek „idővalluma" az őskövületektől napjaink környezetvédelmi tennivalóiig terjedt. Az időjárási viszontagságok miatt az „erdőjárás" az idén elmaradt (a táborzáró szalonnasütés nem!). A Tájmúzeum és a „Romok" megtekintése azonban némileg pótolta az újonnan jött táborlakók számára a helyismeretet. A tábort Buda Gábor szervezte, aki fényképfelvételeket is készített az eseményekről. A pedagógusi és „nagymamai" feladatokat ellátta e sorok írója: Horváth Gáborné dr. Láng Veronika kutyája 2006. szeptember 14. Római kori hadihajó Esztergomban Augusztus 16-án a németországi Regensburgban kezdetét vette egy három hétig tartó hajóút, melynek végén egy római gálya több német, osztrák és magyar település, köztük Esztergom érintésével Budapestre érkezik. A kb. 20 méter hosszú és 2,8 méter széles hajó egy késő római kori 2x16 evezős, de vitorlával is felszerelt folyami gálya hiteles mása. Legénységét a regensburgi és a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatói alkotják, őket a szárazföldön, korhű viseletben és fegyverzetben, római legionáriusok és íjászok követik. Ezek a hadihajók egykor a katonai táborokhoz és őrtornyokhoz hasonlóan a Római Birodalom határainak védelmét látták el, békeidőben pedig a középítkezéseken teljesítettek szolgálatot. A gálya augusztus 31-én 17 óra körül Komáromból érkezik Esztergomba, az Esztergomi Hajósegylet kikötőjébe, mely a Szigeten, a Palkovics-pad mellett található. A valamivel korábban érkező legionáriusok és íjászok a Tabán-hídról levezető út és a kikötő közötti füves területen négy katonai sátrat állítanak fel. A hajó és a katonai tábor szabadon megtekinthető, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek a katonák és hajósok életével, munka közben láthatnak római kézműveseket (kovácsokat, cipészeket, takácsokat). Az út ötlete, mely Julianus római császár Kr.u. 361-ben tett dunai utazását ismétli meg, 2005-ben Budapesten egy nemzetközi tudományos konferencián merült fel, ahol, a résztvevők megismerkedhettek a gálya építésének történetével és a próbautakon szerzett tapasztalatokkal. Az utazás, melynek résztvevői az érdeklődők számára felelevenítik egy régmúlt időszak világát, és egyben kibővítik a római kori hajózásra vonatkozó ismereteinket, egy olyan program része, mely a Németország, Ausztria és Magyarország közötti kulturális és tudományos együttműködés előmozdítását tűzte ki célul. Merczi Mónika régész -antropológus Balassa Bálint Múzeum „... addig boldog az ember, amíg fogékony a szépre és a jóra..." Augusztus közepén Bajóton, a Millenniumi Ház Galériájában nyílt meg Nyitrainé Vérbők Ilona, Kőhídgyarmaton élő és alkotó képzőművész kiállítása. A Gerecse ölelte falu központjában 2002 áprilisában átadott „Millenniumi Gyűjtemény"-házban rendezett eseményen a megjelenteket Malagurszkiné Szabó Éva, a Ház vezetője köszöntötte. Ezt követően a polgármester, Török János megnyitójában örömének adott hangot, hogy e ház történetében először adhat helyet felvidéki képzőművésznek. A kiállító szobrokat készít, fest, ír. E tárlaton mindhárom műfajból adott ízelítőt: 13 kisméretű szobrát, 16 festményét láthatta a közönség, egy prózai írását és egy versét a Ház vezető asszonya adta elő. Meglepetésként a helyi rendezők a művésznőt - a közelgő névnapja alkalmából - Kosztolányi Dezső: Ilona című versével köszöntötték. A verset Dinnyés Gábor helybéli amatőr versmondó tolmácsolásában hallhattuk. Ilona meghatódottan köszönte meg a figyelmességet. A megnyitó utáni kötetlen beszélgetés során sokat tudhattuk meg kiállítónkról. Egyéni tragédiák sora van mögötte. Leküzdésében sokat köszönhet férjének és a most tizennyolc éves fiának. Közel húsz éve Párkányban, az Idősek Otthonában dolgozik gondozóként. Alkotói tevékenysége segített a nehéz korszakot átvészelni. Korábban soha nem foglalkozott képzőművészettel. A Párkányi Képzőművészkörnek 1997 óta tagja. Egyéni és csoportos kiállításokon rendszeresen részt vesz. Hazai bemutatkozásain kívül Csehországban, Ausztriában, Magyarországon voltak kiállításai. Kertvárosban múlt év november 17-én harmadmagával rendezett kiállítást. Egy ideje vallásos témájú szobrokat készít: Mária-szobrokat, Jézus-fejeket, feszületeket. Mivel nem tanult szobrászatot, sokkal több idő kell ahhoz, hogy egy-egy szobrot elkészítsen. Saját technikája van. Agyagkeveréket használ, és azt bedrótozott fejformára dolgozza rá. Amikor már kőkeménységűvé szárad, ugyanúgy vésővel formázza, mint más a köveket. Különösek ezek az alkotások, szívbemarkolóak, mint amilyen az ő élettörténete... Az írás is nagyon leköti, most magyarországi felkérésre életrajzi elemekkel átszőtt szépprózán dolgozik. Búcsúzáskor bevallotta: „Kicsit szétszórt vagyok, azt hiszem, túl sok mindent szeretnék egyszerre. De, úgy gondolom, addig boldog az ember, amíg fogékony a szépre és a jóra. És tesz is valamit azért, hogy mindezekből megteremtsen magában és maga körül annyit amennyire képes." A kiállítás szeptember 8-áig tekinthető meg. Nagy Tibor „A tájnak lelke van" (Dezső) Lábik János Párkányban él. Semmiféle modernkedő stílusnak nem híve. - Azt festem le, amit látok - mondja a rendkívül barátságos és vendégszerető festő. Szándékosan nem „festőművészt" írtunk, mert a „képzelt zsenikből" annyi van, hogy velük Dunát lehetne rekeszteni. Lábik azt festi, amit lát. Egy behavazott téli tájat, őszi lombhullást, nyári virágzást. - A tájnak lelke van - mondta egyszer, amikor nála vendégeskedtem. Egyszerűen él, de mégis nagyszerűen. Az ő műterme az egész Duna-mente, Párkány és Esztergom, a Bazilika, a Duna, a Garam, az Ipoly! Kevesen tudják róla, hogy szenvedélyes pecás és szőlőművelő, ért a fúráshoz-faragáshoz, ezenkívül még sok mindenhez. Egyszer lepihentem vendégszobájában, ami tele volt tájképekkel. Igen, a tájnak lelke van - gondoltam, és csak örülni tudok, hogy János szívesen fogad, és barátai közé sorol.