Ethnographia • 19. évfolyam (1908)

I. Értekezések - Barla Sz. Jenő: Az 1562. évi debreceni hitvallástétel népies vonatkozásai 193

megcsalására cselekszik, az Istentől vett hatalommal csinálja, mint Ágoston az írással együtt tanítja. Hogy a boszorkányokat, éji kísérteteket, kóborlelkeket az Ördög igazgatja, vezeti a rosszra, az bizonyos. A házakba, boltokba és más erődökbe bemenni képesek, nem a testeken vagy nyílásokon való áthatolással, hanem az ördög készít az Övéinek saját módja szerint utat. Ezekről ezzel zárjuk. Midőn Isten átadja a gonoszokat a sátánnak kezébe, sokat tehet a sátán azokban az Úrtól vett hatalommal, mindazonáltal az Isten intésére (a Kir. 21, 22. Efez. 2. Lásd Ágoston) felveheti az egész embert testestől, lelkestől és viheti, a­hová akarja az Isten beegyezésével és megegyezésével. Miként a szent történetek tanítják, hogy a jó angyalok felvették az embereket, így az ördögök is. Mikor esett el a sátán, nem tudjuk; az álbölcsészek (sophistae) azt a badarságot beszélik, hogy negyven nap és éjen át estek eső módjára. Az ördögök, a­mint a szerves valóságos testeket, s a lélekkel egyesült testeket magukra nem vehetik, úgy a nemekkel közösködni nem képesek, hanem bemennek az emberekbe, barmokba és kegyetlenkednek bennök. Hogy a szemfényvesztés, varázsolás, holtak szemléléséből való jövendölés, közjóslat a sátán szerzéséből származott, azt valljuk. Hieronym, Luther, Ézsa. 2. 23. és Ambrus, Kryzosztom, Anzelm, Eféz. 2. 24. Thess. 2. 5. jegyz., Hillár, Ambrus, Jeromos, Origenes, Ágoston, Kryzosztom, Cyrill, Mátéra." (Kiss Á. Id. munk. 228. 1.) A sátán munkáit írja körül e szakaszban a hitvallástétel. E rész leg­gazdagabb népies vonásokban, szinte koruknak a kísértetekről, boszorká­nyokról való felfogását adják szerzőink. A sátán a hitetlenekben munkás, kiknek — úgy látszik — már gonosz érzületük, hitetlenségük is az ő munkája s ha egyszer kezébe jutottak, nem hagyja nyugodni őket. Jövendőt mondat velők, a halottak szellemét felidézi általuk („látásokban varázsla­tokkal felköltik"), „a boszorkányokat, égi kísérteteket, kóbor lelkeket az ördög igazgatja, vezeti a rosszra. A házakba, boltokba és más erődökbe bemenni képesek, nem a testeken vagy nyílásokon való áthatolással, hanem az ördög készít az övéinek saját módja szerint utat". Mindaz, a­mi ördöngösség számba megy, a­mi hatásában e természet­fölötti látszatát kelti, a sátánnak vagy az ördögnek a munkája. Az éjjeli kóbor szellemeknek ő az ura! Valamint ma is a kisértetek, a boszorkányok hite a népélet sajátja, az volt e században is. Ma is hiszi népünk, hogy „a boszorkányok az ördöngös mesterséget egymástól tanulják el. Ebben az a fő, hogy magukat át tudják változtatni s majd kecskebéka, majd fekete macska, majd más állat­ alakban jelennek meg. Sokszor lóalakot öltenek s ellenségöket keményen összerugdossák. Ha az ilyen lovat megvasalják, másnap látható a patkó helye a boszorka kezein és lábain. A boszorkányok társas életet élnek. Éjjel 12 órától kakasszórásig tart az összejövetel, mely alatt az időt evéssel, ivással és mulatsággal töltik. A táncz ilyenkor kimaradhatatlan. Jó élet az, gyönyörűség, lám mely szépen élünk, szokás-mondás köztük. Kisebb összejöveteleiket magánházaknál, elhagyatott helyeken, a nagy összejövetelt a Szent-Gellért-hegyen tartják meg". (Kandra K., Magyar Mythologia, 1897. 188. 1.)

Next