Ethnographia • 24. évfolyam (1913)
II. Néphit és népszokások - Róheim Géza: A halálmadár 23
annak nemsokára meghal egy közeli rokona.1 A szólásmódokban is tükröződik ez a hit: „megszokta, mint halálmadár a huhogást" „sivít mint a halálmadár". 2 A magyarság után a nemzetiségekre és a szomszéd népekre is vessünk egy pillantást. Halálmadárként szerepel a bagoly az árvamegyei tótoknál.3 Ha Nyitramegyében Privigye vidékén valamely házon csuvik szól, ott meghal valaki.4 A bácsmegyei szerbek a személyesített halál (szmrt) követének tartják, mely halált jósol. 5 Belovár-Körös megyében a Halál rosszindulatú csúf vénasszony, a kijövetelét sokszor a halálmadár (kuvik) által jelenti be. Az erdélyi szászok Bekoktenben „Totenvogel", Tartlauban „Sterbevogel", Bulkeschben „Leichenvogel" néven ismerik, másutt csuviknak hívják. Ha a beteg közelében szólal meg, az illető halálát jelzi. Hangját nem szabad utánozni, mert aki ezt teszi, az meghal. " A czigányoknak is szerencsétlen jelenség a bagoly." Az oláh néphitben a bagoly a gonosz szellem szokottabb alakjai közül való."J Halált jósol, ha napközben a ház közelében megszólal. Naszód táján az oláhok halálmadárnak hívják. Egy bukovinai oláh népdal is tud a haláltjósló bagolyról. 10 A kutatás persze nem állhat meg az ország határán. Az örökké egyforma adatok közül igyekszem csak a jellegzetesebb, fontosabb példákat idézni, a többire jegyzetben utalok. Egyelőre vegyük Európát. Csak a kezem ügyébe eső adatokra hivatkozom ; több mint valószínű, hogy egy kis utánjárással ki lehetne tölteni a földrajzi elterjedésben mutatkozó látszólagos hézagokat. A délszlávoknál i1 a baglyok családjához tartozó éjjeli madarak kísérteties kiáltásukkal emberlakta hely közelében mindig halált jelzenek. Általánosan hiszik, hogy ha egy nagy fülesbagoly háztetőn ülve hallatja szavát a házbeliek közül, meghal valaki, kivéve, ha valaki tüstént szentelt vasszögekkel tölti meg puskáját és lelövi a baglyot. A bosnyákok azt mondják, hogy ha a ház közelében „uhu"-t kiabál egy fátyolos bagoly, még ugyanazon évben meghal a házközösség feje vagy a felesége. Nevét (jejina) nem szabad kimondani, hogy a rossz omen elkerültessék, inkább úgy mondják, hogy „velika buba", a nagy buba (azaz strix bubo), vagy „velika baja", a nagy boszorkány. Ha gyerek jelenlétében véletlenül kicsúszik a szó az 1 Kandra: 159. Wlislocki: Volksglaube und religiöser Brauch der Magyaren. 1893. 75.; Wlislockiné: u. o. stb. 2 Dr. Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. 1896. 302. Dugonics András és Sirisaka nyomán. 3 Nagy József: Ethn. II. 133. Beregmegyében ugyanez magyar és ruthén néphit. Lehoczky: Beregvármegye Monographiája. 1881. II. 256. * Stancsek József: Ethn. XX. 296. 5 Hadsics Antal: Bácsmegye. 377. (Magyarország Vármegyéi.) 6 Margalits Ede : Horvát népszokások és babonák Belovár-Kőrösmegyében. Ethn. X. 125. (Délszláv Arhiv. VI.) Haltrich: Zur Volkskunde der Siebenbürger Sachsen. 1885. 293.; Wlislocki: Volksglaube und Volksbrauch der Siebenbürger Sachsen. 1893. 178. 8 Wlislocki: Aus dem inneren Leben der Zigeuner. 1892. 127. 9 Téglás Gábor: Kalotaszegi oláh miskoszi emlékek. 1912. Ethnographia. 162. 10 Moldován: A szárnyasok a román nép eszmevilágában. Erdélyi Múzeum-Egylet. V. 1888. 294.; A. Flachs: Rumänische Hochzeits- und Totengebräuche. 1899. 41.; Moldován : Alsófehér vármegye román népe. 1899. 319. 11 F. S. Krauss: Der Tod in Sitte, Brauch und Glauben der Südslaven. Zeitschrift des Vereins für Volkskunde. 1892. 183.