Ethnographia • 24. évfolyam (1913)
V. Kisebb közlemények - Bartók Béla és Kodály Zoltán: Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezete. (Beadvány a Kisfaludy-Társasághoz) 313
tévedésének betege. Ahelyett, hogy mennél több ismeretlen dallam után kutatott volna, Bartalus feladatát abban látta, hogy mennél „szebb" zongorakísérettel ékesítse a dalokat. Mélyen sajnálja ezt a mi nemzedékünk; elgondolni sem tudjuk, mit menthetett volna meg Bartalus az örök pusztulástól, ha gyűjtésre fordítja mindazt a fáradságot, a mivel zongorakíséreteit szerkesztette össze, így mindössze vagy 730 dallamot nyújt, ennek is csak egy részét jegyezte le közvetlenül a nép szájáról, a többi másodkézből való. Pedig azzal a költséggel és fáradsággal a mivel ez a 7 kötet készült, véglegesen meg lehetett volna oldani a problémát. Minden egyéb a mi Bartalus óta megjelent, mélyen alatta áll, többnyire kritikátlan halmozása a vegyes anyagnak. Dicséretes kivétel, s egész irodalmunknak máig egyetlen komoly dallamgyűjteménye Kiss Áron gyermekjátékkönyve, így állunk ma, szegényen, minden gazdagságunk mellett. Ha azt kérdi valaki: hol az a magyar zene, melynek híre megjárta a világot , nem tudunk rámutatni. Szégyenkezve kell látnunk kisebb, műveletlenebb nemzetek (hogy meszszebb ne menjünk: a tótok gazdag és jól szerkesztett gyűjteményeit. Mindez a körülmény arra sarkall bennünket, hogy magunk fogjunk a gyűjtéshez. Elsősorban a legfélreesőbb, legrégiesebb helyeket kerestük föl, s nagy örömünkre, még nem hiába: az öregek emlékezete nem egy ismeretlen régiséget őrzött meg számunkra. Nyolc esztendő alatt sok egyéb elfoglaltságunk mellett is sikerült annyira gyarapítani gyűjteményünket, hogy sajtó alá rendezését megkezdhettük. A mellékelt részletes tervezetben kifejtjük, miképen szándékozunk lehetőleg teljessé tenni és elrendezni az anyagot. Munkánkat kiadásra a T. Társaságnak ajánljuk föl, mint amely arra hagyományánál, egész múltjánál fogva a legilletékesebb. Magyar népdalgyűjteményünk tervrajza. Tervünk: a magyar népdalok és népzeneművek lehetőségig teljes, szigorúan kritikai, pontos kiadása, egy monumentális, magyar „Corpus Musicae Popularis" szerkesztése. Anyag. Gerincze a saját gyűjtésünk, mely kiterjed az ország legtöbb néprajzilag érdekes vidékére. Összesen vagy 3000 szöveges dallamra, vagy 100 hangszeres darabra (duda-, furulya-, hegedűszó után leírottra) tehető. Hozzá csatlakozik néhány segítőtársunk és tanítványunk 2—300-ra becsülhető adaléka, megbízható, általunk revideált lejegyzésben. Bár az anyaggyűjtést éppen nem tartjuk befejezettnek, mégis sürgős szükség a meglevőnek kiadása több okon is. Szükséges, hogy végre közkézen forogjon népdalaink nagy tömege hű és pontos leírásban, hogy segítsen eloszlatni azt a fogalomzavart és fejetlenséget, amely a népzene kérdései körül mindenütt ott kísért, s amelynek legfőbb oka, hogy igazi, hasznavehető dallamgyűjteményünk ezideig nincs. A további gyűjtésnek kalauza és mintája lehetne. Végül a külföldnek is módot adna az igazi magyar népzene megismerésére. Hogy az eddig gyűjtött anyagból semmi értékes kárba ne vesszen, letettünk arról, hogy csupán magunk hallotta dallamot közöljünk. Szigorú kritikával számba