Ethnographia • 89. évfolyam (1978)
Kisebb tanulmányok, közlemények - Molnár Ferenc, A.: Egy Csokonai-anekdota háttere és változatai. 109—118
volt, valamint nagyszüleitől, akik az 1860-as években beszélgettek Pelbárt Pállal a bakonszegi parókián Bakos József lelkipásztorral együtt. Az öreg Verebi János pedig így emlékezett: „Bácsi, messze van Kovácsi ? Bessenyei: Menjen az úr szaporán, odaér még ma korán. Ekkor már ölelték is egymást." Az azóta elhunyt Verebi János 1878-ban született, s az ősei az író szomszédságában laktak." Fromm Lajosné úgy hallotta, hogy Csokonai legációba menet kereste fel Bessenyeit, a párbeszéd pedig a következő volt: Bácsi! Messze van Kovácsi? — Menjen az úr szaporán, odaér még ma korán. ,,Ez az öreg néni, aki akkor, mikor ezt mesélte, közel járt a 80. évéhez, több mint 20 éve meghalt, nagyszüleitől hallotta a történetet, akik még ismerték a Bessenyei mellett élő idős szolgát." A bakonszegi változatokhoz két saját gyűjtésű, magnetofonnal rögzített népi szöveget szintén csatolhatok. A korábban levélben is nyilatkozott Z. Horváth Piroska ekképp adta elő a történetet. „Bessenyei György itt élt Kovácsiba, és hát lovon szokott bejárni Berettyóújfaluba. De egy alkalommal gyalog ment be a kis szolgájával, akkor olyan tizennégy-tizenöt éves korba levő Pelbárt Pállal. Elég kevés pénzzel vótak itt ellátva, Bessenyei, mert ami jövedelmet hozott a birtokai, azt mind a berceli birtokra, berceli házra és a testvérei által csinált adósságokra kötötte. Hát ez alkalommal is egy csomó állatbőrt, ilyen lenyúzott, megszárított állatbőrt vittek be a kis Palival Berettyóújfaluba eladni, azaz, hogy Pali vitte, a Pali hátára vót felkötve, a gazdája csak sétálgatott Palival. Abba az időbe nem így vót a határ sem rendezve, mint jelen pillanatba. A Berettyó, hát az kedve szerint kanyargott, és a Berettyót kerülve, a nagyhídközi földeken keresztül, ott vót a gyalogút, ami Berettyóújfaluba vezetett. Ott mendegéltek, és itt, ezen a részen látták már jó messziről, hogy egy nadrágos ember jön velek szembe, ahogy az öregek mondták, sebeskutyakocogva. Na, és ahogy közeledett, szólt előre, hogy — bácsi, messzi van Kovácsi ? — Erre Bessenyei: — lépegessen szaporán, odaér ma jó korán! — Ekkorra összetalálkoztak, de össze is ölelkeztek, mert mind a kettő a kérdésről feleletről rájöttek, hogy ez nem lehet más, mint Csokonai, és Csokonai is tudta, hogy ez nem lehet más, csak Bessenyei. Három napig vendégeskedett itt akkor Csokonai Vitéz Mihály. Hát a újfalusi útból nem lett semmi, visszajöttek, a kis Pali visszacipelte az állatbőröket." Pelbárt Pál, 10 Bessenyei szolgájának leszármazottja, így mondta el az adomát. „Nagyapámtól hallottam, hogy Bessenyei Györgynek Pusztakovácsiba vót egy kis birtoka, azon éldegélt, sokat beszéltek együtt. Én így hallottam, hogy még akkor a Berettyó ott folyt ahol akart, nem vót szabályozva, s két illető lóháton ment, egyik Újfaluba, a másik meg Újfaluból jött. Útközben találkoztak, s az egyik kérdezte a másiktól, hogy — bácsi, messzi van Kovácsi ? — Az pedig azt felelte — menjen az úr szaporán, oda ír még jó korán. — [És azt nem tetszik tudni, hogy ki volt az egyik illető?] — Én úgy hallottam, hogy Kádár 11 vót. — [Igen. És a másik?] — A másik meg Bessenyei György vót. Poéta vót, mert az ír olyan költőszerűen felelt. — [És ki volt ez a Kádár?] — Kádár vitéz. Itt van a sírja." Másképp idézi fel a történetet a Csehszlovákiában élő Laczkóné Kiss Ibolya. Az ő szépapja, Imre József kismarjai református pap Csokonai belső barátja volt. Laczkónénak úgy mesélte a nagyanyja, hogy Imre prédikátor annak idején egy, az osztrák zsarnokuralom által üldözött barátját, egy, a nevét is titkoló költőt bújtatott a háznál. A Bessenyeihez igyekvő eltévedt Csokonai véletlenül ezt, a marjai határban éppen paraszti álruhában szántogató költőt szólította meg, s köztük zajlott le a rímváltás: Bácsi! Messzi van Kovácsi ? — Menjen az úr szaporán, Még ma eléri korán. Csokonai 6 Z. Horváth Piroska (Bakonszeg) levélbeli közlései (1973). 7 Z. Horváth Piroska (Bakonszeg) levélbeli közlései (1973), 8 Fromm Lajosné levélbeli közlései (1974), ezek nyomán tudom azt is, hogy Fromm Lajosné — akkor még INCZE Magda bakonszegi lakos — röviden már írt az adomáról 1956-ban. 9 E helyszíni gyűjtést cikkem lektora, KOVÁCS Ágnes javaslatára végeztem 1976. március 20-án. Megfelelő adatközlőket már alig lehet találni. Ezért, a helybeliek javaslatára is, fordultam ismételten Z. Horváth Piroskához, a bakonszegi Bessenyei-emlékház 69 éves, parasztszármazású gondnokához. Ő, noha önképzéssel szert tett irodalmi ismeretekre, s néhány hagyományokat őrző írása meg is jelent, népi adatközlőnek tekinthető. 10 Pelbárt Pál 77 éves bakonszegi földműves. Tőle szintén 1976. március 20-án gyűjtöttem. 11 Kádár István híres vitéz, 1660-ban a tatárok ellen harcolva Berettyóújfalu határában esett el. A róla szóló históriás ének változatai ismét: ~ok (voltak) a nép között.