Ethnographia • 94. évfolyam (1983)
Közlemények - Györffy István: Adatok Bagol András botfaragó munkásságához. 423—431
részletesen megírja, hogy egyik faragását miképp fedezte fel Franciaországban egy ismerősénél. Részletesen ismerteti e boton látható figurális és szöveges díszítést, majd színesen írja le a véletlenül ott vendégeskedő Somssich gróffal folytatott és Bagóira vonatkozó beszélgetést. Amint neki Somssich elmesélte volt, a botfaragó Bagol a századforduló táján az ő kivadári birtokukon tevékenykedett. Fiatal korában mint juhászgazda, öregségére pedig mint erdőpásztor nagy kedvteléssel faragott botokat, pálcákat. Ezen 1911-ben megjelent közlemény után csaknem hét évtized telt el anélkül, hogy munkásságának bővebb ismertetésére a néprajzi irodalomban, népművészeti kiadványokban bárhol sor került volna. Érthetően nagy meglepetés és öröm ért, amikor nemrégiben hozzájutottam MÁNDOKI Lászlónak egy 1978-ban megjelent közleményéhez, melynek címe: Bagol András faragványai Pécsett. Ebben részletesen ismerteti a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött három, valamint egy pécsi magángyűjteményben levő két Bagol-faragványt, mindezeket szép, részletes kiterített rajzokkal illusztrálva. Ez az írás nemcsak végleg megérlelte bennem beszámolómra vonatkozó elhatározásomat, hanem felkeltette érdeklődésemet, hogy ki is lehetett az a Bagos András. MÁNDOKI cikkéből jutott egyébként tudomásomra, hogy az 1910-es évek elején ENDREI Ákos is bemutatta egy kondás baltájának a rajzét, bár nevét nem említette.4 VISKI Károly A pásztorok faragóművészetéről című kis cikkében (1928) már említi Bagol nevét, sőt a Franciaországba került boton levő szöveget szó szerint idézi is.5 1944-ben pedig DOMANOVSZKY György is említést tesz róla.6 Ez utóbbiak azonban annyira csak érintőleges adatok voltak, hogy ezek révén Bagol létezéséről vajmi kevesen szerezhettek tudomást. Megelégedéssel olvastam MÁNDOKI cikkében, hogy ő mint szakember velem a műkedvelővel együtt hasonlóan vélekedik Bagol munkásságáról, vagyis hogy ,,. . .a századforduló kiemelkedő tehetségű és művelt faragó juhásza, aki abszolút stílusérzékkel karcolta figuráit és klasszicista antikva betűit, mégha témái és történeti ábrázolásai naivak is". Ehhez hozzátenném — ami munkáiban megkapó még —, hogy a pálcáin levő ábrázolásokból és feliratokból csak úgy árad a hazafiasság érzése, s nemzeti történelmünk egyes nagyjai iránt érzett mélységes tisztelete. A botokon levő faragott, valamint karcolt díszítés technikáját MÁNDOKI olyan részletesen ismerteti, hogy itt fölöslegesnek látszik ezt megismételnem. A felsorolt adatok birtokában kíváncsi voltam, hogy a budapesti Néprajzi Múzeumban vajon mit őriznek tőle. S. KOVÁCS Hana, a pásztorművészeti gyűjtemény muzeológusának segítségével 9 Bagol által szignált pálcát találtunk. Ezek megtekintése azért érdekelt, hogy a rajtuk található feliratok, évszámok alapján mennyiben tudok meg Bagol életútjára vonatkozólag többet, valamint hogy főképp milyen jellegű botokat faragott. A Néprajzi Múzeum, bot gyűjteményében levő 9 faragványa közül — amint kiderült — 8 vékony sétapálca, egy pedig játékfokos. A 8 pálca közül 6 teljesen ép. Egynek hiányzik a feje, egyik félbetörött állapotban van. A botfejek csaknem mindegyiken díszesek. Kettőé gyökérből faragott (7. kép), 3 buzogányszerű, csillagos ólmosbot, egynek a feje pedig bordázott ólomdíszítésű. A pálcákon a figurális díszítés stílusa, a feliratok betűinek formája teljesen egyforma, s pontosan megegyezik a Pécsett, valamint a gyűjteményemben található kéval, s bizonyos, hogy azonos egyén keze műve. A Néprajzi Múzeumban őrzött pálcákat nem kívánom részletesebben ismertetni. Ezekről érdemes volna külön közleményt írni, s ezt végezzék el nálam hozzáértőbbek. Sajnos, Bagol életére vonatkozólag az ezeken talált adatokból nem sikerült sokkal többet megtudnom (2—4. kép). E pálcákat, sétabotokat — ahogy ezt már MÁNDOKI is megállapította — nem használati célból, hanem dísztárgyként faragta. Emellett szól az is, hogy a feliratokból ítélve csaknem valamennyi meghatározott személy részére készült (a gróf, a grófkisasszony, az uradalomban szolgáló egyéb alkalmazottak: Menke Ferenc, Bodna Josep, Konkoly Miklós stb.). A datált pálcákon 1892 és 1903 közötti évszám található. Mind a saját, mind a múzeumi pálcákon megragadott még, hogy milyen nagy kézügyessége kellett legyen ahhoz, hogy ilyen rendkívül vékony pálcák felületén (átmérőjük fölül 10—15 mm, alul 10—12 mm) olyan arányosan tudta a figurákat megkomponálni és rákarcolni, hogy ezek a hengeralakot éppen kitöltsék. Ami a helyesírási készséget illeti, a korhoz és foglalkozásához képest meglepően jó. Az elválasztás szabályaihoz már nem ragaszkodott, ezt inkább a jelenetek, a figurák között rendelkezésre álló üres hely szabta 3 MÁNDOKI László 1978. 265—270. 4 ENDREI Ákos 1910. 219. 5 VISKI Károly 1928. 4—8. 6 DOMANOVSZKY György 1944. 32.