Európai Utas, 2007 (18. évfolyam, 66-69. szám)
2007 / 1. szám (66.)
BEVEZETŐ Tudósítások a felértékelődő Kelet-Közép-Európából A rendszerváltás idején, 1990 táján sokan hittük: eltűnik a vasfüggöny, s a szétszakított, elválasztott térség egységesül. Jugoszlávia szétesésének arcunkba fröccsenő vércseppei, a Csehszlovákia szétválásából előhívott rémálmok lehűtötték a várakozásokat. A rendszerváltozás nem hozott jólétet, sem nálunk, sem másutt. Ma már a szomszédba sem kell mennünk, ha extrém dolgokat akarunk hallani. Válságba került a kultúra, értékeinkről kiderült, nem mindig időtállók. S mégis! Gondolta volna bárki, hogy 2007-ben Romániában, Erdélyben, Nagyszebenben méltón és magyarul ünnepüik az ott élők március 15-ét? Hogy a nemzeti ünnepre eljön az anyaországból a pécsi Nemzeti Színház, a Győri Balett, Victor Vasarely képgyűjteménye? Pedig ez történt. Kinek köszönhető ez? A szászoknak, akik vagy ezer éve építettek maguknak egy várost Erdélyben. S ez a város mai érték. Persze, tudni kell élni a történelmi lehetőségekkel. Mert mindez azoknak a román választóknak is köszönhető, akik már több mint kilencven százalékos többségben vannak, mégis egy szászt választanak meg polgármesterüknek. Az már csak ráadás, hogy ez a polgármester Luxemburg tartományban megtalálja az egykori szászok utódait. S ennek az egymásra találásnak az eredménye, hogy a két város, Luxembourg és Nagyszeben 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa. S mint ilyen, lehetőséget és pénzt kap kulturális identitása őrzésére. Természetesen az ott élő magyarok is. Nagyszeben mellett egy másik gazdag múltú várost is bemutatunk, Kassát. Azt a Kassát, amelynek Márai Sándor mellett a prágai zsidó Josef Polák is meghatározó személyisége, és amely tavaly megünnepelte II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának centenáriumát. Lapszámunkban különlegességet is közreadunk: egy francia-román kiállítás képeit, Brâncusi fotóit. S megemlékezünk Antall Józsefről, aki 75 éve született. Itt közreadott gondolatait egy, a folyóiratunkban 1991-ben közölt írásból szemezgettük. Emlékszem az akkori kritikákra, az írás fogadtatására. Vajon mit szólnak most a tisztelt olvasók az akkori sorokat olvasva? Módos Péter Andreanum, 1224 - a szászok kiváltságlevele - Az Andreanum, a II. András (1205-1235) magyar király által az erdélyi németek számára kiadott kiváltságlevél eredeti példánya elveszett. Szövegét mégis jól ismerjük, mert I. Károly (1308-1342) magyar király 1317. május 25-én hiteles másolatot készíttetett róla. Az oklevél érvényességét nemcsak elismerte, hanem a bennefoglaltakat meg is erősítette. A szász történetírás által arany szabadságlevélnek (der Goldene Freikreit) nevezett kiváltságlevelet a századok során azonos szöveggel számtalan király megerősítette. 1486-ban Mátyás király kiterjesztette az Andreanumot a Királyföld egész területére, és ezzel létrehozta az erdélyi szászok önkormányzati szervét, a Szász Egyetemet vagy Universitast (Universitas Saxonum, Sächische Nationsuniversität), amely évszázadokra meghatározta a szász társadalom kereteit. Az Universitas a Hétszék (Szeben, Újegyház, Szászsebes, Link, Segesvár, Szászváros, Szerdahely), a Hétszék (Medgyes, Selyk) és Brassó, valamint Beszterce vidéke területére terjedt ki, és 1853-ig az erdélyi szászok legfelső adminisztratív és törvényhozó testülete volt. Az I. Károly-féle oklevélnek mindössze egyetlen eredeti példánya maradt meg Nagyszebenben, az is meglehetősen rossz állapotban. Az itt közzétett hiteles rekonstrukciót a szentendrei Ars Alba Restaurator készítette az eredeti dokumentumot ábrázoló XIX-XX. századi fényképek, valamint I. Károly pecsétnyomója alapján. Valamennyi felhasznált dokumentum a Magyar Országos Levéltár gyűjteményében található. Európai UtaA