Ex Symposion, 1992 (1-2. szám)
1992-10-01 / 1-2. szám
„Az általános szabálynak megfelelően, a hóhért az erőszak nyelvét használja, amelyet egy megtározott hatalom nevében gyakorol, hanem a hálom nyelvét, amely látszólag felmenti, igazolja okot ad számára arra, hogy a dolgok fölé emelkjék. Az erőszakot gyakorló hallgatásra rendeli, igazodik a csaláshoz... így de Sade álláspor szemben áll a hóhéréval, annak tökéletes ellenit Az írással, miközben elveti a csalást, de Sade a világra is hozza azt olyan személyek által, akik valójában hallgatniok kellene, de ő arra használ őket, hogy ezzel a paradox beszéddel más embrekhez forduljon." G. Bataill Szapphi Ha nem vetted volna még észre, figyeld meg, lustulunk! Minden lustaságra késztet. Nem kell gondolkodnunk, nem kell mozognunk. Senki sem akar zavarba hozni minket. De nem is hagynánk magunkat zavartatni. Hisz olyan jó, hogy mindennel megvan a helye. Fehérhez a fehér, feketéhez a fekete. * Nehéz, megfeszítő munkát végzek. Történetesen egy masztturbációról szóló szöveget fordítok. Reménytelenül hosszú.^ Messze még a vége. Hogy ilyen válságos helyzetben föláll a faszom, az teljesen természetes. Meredezik, én meg (miért, ő nem én vagyok?) továbbra is ülök a gép előtt és írok. Ha szomjas, vagyok, iszom, ha megéhezem, eszem. Most mit tegyek? A fordítás: termelés. Átlényegítek. Egy máshoz\éhező dolgot átmentek ide. Itt realizálom. Hol vannak a realizálatlan fordítások? Hol a realizálatlan baszások? Hol van az a baszás, amit elképzeltem, amíg markomba sűrítve minden figyelmem, szorító combjaid közé képzeltem magam? Egy másik, titkos világban maradt. Amire csak én emlékezem. Ha én nem gondolkodom, megszűnik létezni, így létezik? Nyomtalan kisülés. Egy megtörtént akció, de sehol semmi nyoma? Nincs kitöltött helye? Kitölteni - betölteni magammal egy létező teret. Ott lenni. És itt. Nem tudunk szólni. Addig, amíg a nemiségről szólni tett, addig a nyelv nem funkcionál megfelelően. Valójában nem is a nemiségről szólunk, hanem - mint minden megszólalásunkkor - magáról a közlésről is. Mit és hogyan lehet erről a tárgyról közölni? Valami kétségtelenül van, történik velünk. Mit tudunk kezdeni vele? Hogyan lehet hitele erről szólva a szónak? A tabu stabil. Van esélyünk? Van a szerelem, valami feszültség érzékeltetése(?), aztán a mű vége felé (esetleg az aranymetszet táján) egy db eufemisztikus közösülés. Magyar írók is szoktak máris írni erről. Miért már? Mi köze ehhez az időnek? Az írók egyébként ugyanazok. Szerelem? Erotika? Pornográfia? Van a szerelem, ennek beteljesülése a szex. Ez erotikus. Ha nincs szerelem, csak úgy basznak akkor az pornográfia. Nem, ez így túl egyszerű. Akkor pornográfia, ha alantas vágyakat akar kelteni a szöveg. Illetve az író. Mit akar kelteni az író? Alantas vágyakat az olvasóban. Nocsak. És akkor jó, színvonalashoz pornográf szöveg, ha ez sikerül? Gyakorolni kell a baszásról szóló beszédet. Titka ettől ugyanúgy megmarad, mint a szem csillogásának. Illetve, van-e a szem csillogásának titka? Reggeli kutyák, ha kiszabadulnak, a parkban. Futnak az éjszaka hullott fényes gesztenyék között. Bizonytalanok. Kótyagosak az éjjeli szorongás mérgeitől. Jeleket keresnek, az éjszaka nyomait, titkok szagát. Minden mintha. Ez ismétlődik újra meg újra. Jel és titok. Szar és rózsa. Pornográfia? És amit Ti csináltok? Amire készülődtök? Ladányi István