Ex Symposion, 1993 (3-7. szám)

1993 / 3-4. szám

34. szám 1993. irodalom művészet filozófia reflexió BÚCSÚ A BOHÉMSÉGTŐL A bohémség csak annak a művészeti jelenségnek a héja, gyönge burka, díszruhája, amely elsőként és legszembetűnőbben esett áldozatául a művészet­elhalásáról szóló hegeli jóslatnak. Mert épp ő volt az, aki utolsóként és kitartóan ellenállt azoknak a változásoknak, amelyek a „világszellem"-en belül történtek, tehát a művészeten belül is ő volt az, aki meg akarta őrizni az emberiség fiatalságát és a költészet fiatalságát az idő ellenében, mindennek ellenében. A bohémség kezdetben a költői szenzibilitás többletét jelentette, nem lemondást, hanem a vi­lágban való szenvedélyes elmerülést, csak később vált passzív rezisztenciává, hősi lázadássá, szem­ben a világszellem pragmatikus kombinációival, a társadalmi berendezéssel. A bohémek már elmondták a magukét. A szimbo­lizmussal egy új szakasz kezdődik a modern költé­szet fejlődésében. Ütött a bohémség órája. A költé­szetnek ezentúl kulcsok és értelmiségiek kellenek. A költők felett a kritikusok ítélkeznek. Franciaor­szágban és Oroszországban is egyaránt megkezdő­dik a szalonok korszaka, a találkozók korszaka csü­törtökönként (Mallarménál) vagy vasárnaponként Andrej Belij költőnél. A kör szorul, mint a hurok.

Next