Ex Symposion, 1994 (8-12. szám)
1994 / 8-9. szám
ö y. szám 1994. irodalom művészet filozófia reflexió Minden reggel, minden áldott nap arra ébredek, hogy hallom, du-du-du, itt vannak a helikopterek az ablakom fölött. Leszállnak, sürgés-forgás, látom, embereket szednek ki belőlük darabokban, kezek, lábak, törzsek... Előbb a szerbeket, mondja valaki, csak utánuk a muzulmánokat... Eh, annyi idiotizmust láttam abban az évben, hogy ha nem volnék ilyen jólnevelt, egy nagy pofont kennék le annak a (kritikus) barátunknak, aki felrója nekem, hogy most nincs úgy, ahogyan elképzelte, hanem úgy van, ahogyan azt meg kellett írnom: a drámát is, meg ennek a drámának a prózai változatát is, a De hello civilit, amelyet megírtam, mert nem lehetett éppen mindig inni, ami pedig a legjobb megoldás ebben az országban. Így történt, hogy két piálás között írtam - lehetőleg úgy, hogy ne tessen senkinek az idiotizmus egy változatáról, amelyet mindannyian szenvedünk. Svetislav Basara CIVILI