Ex Symposion, 1996 (15-16. szám)

1996 / 15-16. szám

Sokféleség elve: a sokféle csak akkor szakít végleg az Eggyel mint alany (szubjektum) vagy tárgy mint termé­szetes vagy szellemi realitás, mint kép és világ, ha főnévként kezeljük, mint a sokféle. A sokféleségek kiroma­­tikusak, és leleplezik a fás ál-sokféle­ségeket. Nincs semmi egység, ami alapja (mondhatni karógyökere) le­hetne a tárgynak, egység, ami ketté­­oszlana a szubjektumban. Nincs egy­ség, még akkor sem, ha csak arra kel­lene, hogy a tárgyban elvetéljen, és a szubjektumban „visszatérjen". A sok­féleségnek nincs se alanya, se tárgya, csak határozói, méretei, dimenziói vannak, melyek nem tudnak anélkül növekedni, hogy annak természete meg ne változna (a kombinációs tör­vények tehát a sokféleséggel együtt növekednek). G. Deleuze—F. Guattari

Next