Ex Symposion, 2005 (51-54. szám)
2005 / 51. szám
VLADIMIR NABOKOV SZÓLJ, EMLÉKEZET! Tizenkettedik fejezet 1. Amikor először találkoztam Tamarával — a név összecseng az eredetivel — ő tizenöt volt, én egy évvel idősebb. A helyszín a Szentpétervártól délre eső zord, mégis üde vidék (feketefenyők, fehér nyírfák, tőzeglápok, kaszálók és a pusztaság). A távolban egy háború vonszolta magát. Két évvel később eljött az elcsépelt deus ex machina, az Orosz Forradalom, amelynek következtében el kellett hagynunk e feledhetetlen tájat. Tulajdonképpen már akkor, 1915 júliusában érezni lehetett az orosz költészet úgynevezett „szimbolista" iskoláján — különösen Alekszandr Biok verselésén — a ködös előjeleket, a morajlást a kulisszák mögött, hihetetlen forrongások tüzes leheletét. Nyár elején, akárcsak mindvégig az azt megelőző nyár folyamán, újra meg újra felbukkant Tamara neve (azzal a színlelt naivitással, ami oly jellemző a sorsra, amikor komolyan veszi a dolgát), hol a mi birtokunkon (Belépni tilos!), hol a nagybátyám földjén (Belépni szigorúan tilos!), az Oredet túlpartján. Láttam a nevet a parki sétány vöröses homokjába karcolva, ceruzával belevésve egy lemeszelt kapufélfába, frissen felróva (de befejezetlenül) egy ősrégi pad fáján, mintha csak a maga titokzatos módján Természet Anyánk próbált volna figyelmeztetni Tamara létezésére. Azon a vészjósló júliusi délutánon, amikor felfedeztem őt, aki mozdulatlanul állt a nyírfaligetben (csak a szeme villant), úgy tűnt, mintha véletlenül csöppent volna a figyelő fák közé, egy mitológiai kinyilatkoztatás csöndes teljességével. Tamara agyonütött egy bögölyt, miután megvárta, hogy leszálljon, aztán két kevésbé csinos lány után eredt, akik már kiabáltak érte. Nemsokára a folyó feletti remek kilátóról láttam, amint átsétálnak a hídon, kopogtak a fürge magas sarkok, mindhárman matrózkék kabátban, zsebre vágott kézzel baktattak, felszalagozott, virágdíszes fejüket időnként megrázták a legyek miatt. Nem sokkal később kiszimatoltam, hogy Tamara a szerény fácskában (nyaralócskában) lakik, amelyet családja a faluban Forrás: Vladimir Nabokov, Speak, Memory. An Autobiography Revisited, Penguin Books, 1969 1