Ex Symposion, 2007 (59-63. szám)

2007 / 59. szám

Ahogy az Esterházy által is idézett Ilia-mondás szól, alig tudok megtenni harminc vagy ötven kilométert, hogy nem találkozom tanítványommal. Tehát meg tudok szállni, ha elindulok Magyarországon, estére bárhol, mert tanítványokkal találkozom. Van a tanárban törekvés, hogy a tanít­ványait segítse akkor is, ha már nincsenek ott, nincsenek már közvetle­nül a keze alatt. Ma az országgyűléstől a gyulai gimnáziumig mindenütt van valaki, aki hallgatóm volt. Ez persze az idővel függ össze, hogy sokáig, negyvennyolc évig tanítot­tam. De köztük kevés van olyan, aki azt mondaná, hogy gyűlölet­tel gondol rám, nem tanult tőlem semmit, megtagad, mondjuk. Úgy érzem, hogy kevés van köztük ilyen. Voltak vitáim is hallgatóimmal, tanítványaimmal. De valahogy lelki megnyugvást jelent, hogy nem taní­tottam rosszra őket. Arra persze nem tanítottam őket, hogy politiku­sok legyenek. ILIA TANAR UR

Next