Ex Symposion, 2015 (89-92. szám)
2015 / 89. szám
Nagy József MINTHA CSAK EGY KÍVÁNCSI EMBER LETTEM VOLNA, MEGTAPADTAM Balog József beszélgetése alapján l kell fogadnod, hogy nem fogod csak úgy kinyitni, mint egy szekrényt, ami tele lenne a múltja darabjaival. Aztán csak hullik rád a tárgyak, a dolgok, az emlékek zápora. El kell fogadnod, hogy nincsenek készen a mondatai, hogy azoknak is többször fut neki, akár a maga sodorta cigarettáknak. Átlagban hétszer gyújt meg egy szálat. A szemét ilyenkor összehúzza, mélyet szippant, a következő pillanatban pedig már nincs is ott. El kell fogadnod, hogy ilyenkor nem a számodra legfontosabb és legkomfortosabb kinyilatkoztatásokat keresi. Azon gondolkodik, amit csinált, még inkább azon, amit csinálni készül. Nem a te kedvedért, az olvasóidért vagy a hallgatóidért teszi ezt. A nézőkért. Igen. Most az emészti, hogy meg tud-e építeni egy olyan nézőteret, ahonnan minden néző azt és úgy látja az előadásban, ahogy az ő víziójában szerepel. Kontroll alatt kíván tartani minden színpadra irányuló pillantást. Sokkal inkább mérnök, mint terapeuta vagy művész. Azaz: így művész. Amíg hallgatom, nekem is arra kell járnom, ahol ő. Egy terepasztalon, amelynek közepén az a színház áll, amelyben az utolsó, örökre befejezetlen előadása készül. De kivel is tartok, tartunk-e színház felé? Nagy József Egyre többet hallom, mióta a Wilhelm-dalokat játsszuk itt. A plakáton így vagyok feltüntetve. Josef Nadj - Szkipe Az kint, Franciaországban működik. Itt még azért - szűkebb körökben - a Szkipe. Az régi, gyerekkori ragadvány. Szkipe már - ez egy földrajzórán volt, még az általános iskolában, amikor az albánokról tanultunk. Még ott ragasztották rám. Az albánok így hívják magukat, a Sas Fiai. Egy fenegyerek az osztályban ezzel szórakozott, hogy neveket adott, és egyszer rám került a sor. Később a „tár" szó le lett nyisszantva, így egyszerűbb. Előtte Szkipetárként kiabáltak utánam, később maradt a Szkipe. Otthon, Ókanizsán mindenki Szkipének hív, és így jöttem át Pestre a hetvenes évek végén. Viszki Viszki is lett később. Azt egy másik fiú adta. Egy moziból jöttünk ki, westernfilmet néztünk, tizenkét-tizenhárom évesek lehettünk. Úgy találhatta, hogy hasonlítok az egyik szereplőre. Egy ideig ment a pingpongozás a két név között. Mindkettőre hallgattam. Aztán a Viszki kikopott, mert a Szkipet hoztam Pestre. Franciaországban ezekről nem tudnak. Ott Josef Nadj vagyok. Jel Színház. 1986-ban úgy alakult, hogy most már ki kell rukkolni egy első darabbal. Egy kávéház teraszán üldögéltünk Hudi Lacival. Cetlikre írogattuk a lehetséges neveket, s ez többször visszatért. Theatre Jel. Persze franciául is próbáltuk olvasni, jel=zsel, ami Jel 1