Ex Symposion, 2017 (95-98. szám)
2017 / 95. szám
Bretter Zoltán BOLHÁIM Bolháimnak - a valaha meglátogatott piacoknak, vásároknak, valamint a hozzájuk kapcsolódó emlékfoszlányaimnak - a csipegetése sajnálatosan hiányos lesz. Kimarad egyebek mellett a pécsi vásár, ahol szinte minden vasárnap megfordulok, vagy a virtuális piactér, ami való világomat oly’ gyakran átrendezi és átértelmezi. Kolozsvár, Ószer, 1968-1982 A románok is ószernek ejtik és „Oser,7-nek írják, és a közelmúltig szinte változatlan formában őrizte gyerekkorom hangulatát. Talán 1982-ben jártam itt utoljára, s nem vásárlóként, hanem eladóként. Abban az évben édesanyámat már kirúgták az iskolából, ahol történelmet tanított süketnéma gyerekeknek, akiknek általában nincs időérzékük. Én sem jártam már egyetemre, mert figyelmeztettek, hogy jobb lesz nekem mondvacsinált okot keresnem, hogy hiányzások miatt kirúgjanak, semmint hogy kifizessem a taníttatási költségeimet, amikor bejelentem, hogy Magyarországra távozom. Ekkoriban a fiatal értelmiségiek számára egyetlen bevételi forrásként elérhető tejhordásból tartottam el magam. (Egy másik korban aztán kiderült, hogy a tejhordók munkaerőpiaci monopóliumát kezében tartó - igen tehetséges - művész a titkosrendőrségnek dolgozott.) A polgári Kolozsváron nem csak nem volt szabad telefonálni délután három és öt között - hiszen ez a szieszta ideje -, de az üveg tejet is az ajtó elé vittem minden hajnalban. Kiegészítő jövedelemként az Ószeren adogattam el azokat a tárgyaimat, amelyekre előreláthatóan nem lesz többé szükségem, és az antikváriumba vittem azokat a könyveket, amelyeket nem akartam határokon át magammal hurcolni. Így esett áldozatul az áttelepedésnek a mem (Marx- Engels Művei), amit azóta is bánok. Akkoriban viszont dühösen utasítottam el a marxizmust, aminek egy szemináriumi dolgozatban írásos bizonyítékát adtam. Még ma is emlékszem a címére: „Engels tételei a dialektikus materializmusról négy felvonásban és azok cáfolata öt és fél levonásban". A dialektikus és történelmi materializmust oktató tanárom, B. S. (később a magyar nemzetiségi oktatás hőse) komolyan meg is fenyegetett érte: „Vegye tudomásul, hogy vagy a pályán focizik, vagy el lesz távolítva az egyetemről." Aztán fogta antimarxista zsengémet, szépen kijegyzetelte és önként elsétált vele a Securitatéhoz, hogy rendszerellenes nézeteimről jelentsen. Mindezt persze jóval, huszonnyolc évvel később tudtam meg, amikor Bukarestben az Állambiztonsági Archívumban kikértem a rólam készült megfigyelési dossziémat. Hálás is vagyok egykori tanáromnak, az ügynököknek és ószereseknek, hogy átmentették számomra egykori életem megkopott vagy teljesen elfeledett emlékeit. Feketetó, 1977-1982 és 1982-től napjainkig, hosszú megszakításokkal Annak idején hímzett subát, nemrégiben pálinkafőzőt vettem itt magamnak. Négy évszázados múltra tekint vissza Délnyugat-Európa legnagyobb vására, amit minden október második hétvégéjén tartanak. Eredetileg leányvásár, és arra volt hivatott, hogy a hegyekben, egymástól nagy távolságra lakó fiatal párokat még a tél beköszönte előtt összehozza, s ezt a romantikus funkcióját is őrizte még némiképpen fiatal koromban, amikor a helybéliek megengedték, hogy az egész napos vásározás után meghúzzuk magunkat éjszakára a szénapadláson. Egyébként is tobzódtam a népi kultúrában, miközben távolról szaglott rólam, hogy az urbánusok táborába tartozom. 1