Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-22 / 12. szám

Szociális érzékenység A legújabb szerencsejáték sorsolá­sait közvetlenül az Objektív műsora elé időzítették, így ha valaki rosszul tippelt, nem sokáig búsulhat. Hama­rosan megnyugtatják ugyanis, hogy ’94-ben viszont micsoda szerencséje volt, hogy a mai koalíció pártjai nyer­ték meg a választásokat. Hiszen azóta napról napra több esélye van a fel­­emelkedésre. Csakugyan. Most már például kenózhat is... Óvár I. JOTTÁNYIT SÍM­A mmS2£L£KCmÓL? A szépnek nem a nem szép az ellentéte (ellensége), hanem a félszép. A műveltségnek sem a műveletlenség, hanem a félműveltség. Gyakran jut eszembe ez az alapigazság, valahányszor a balliberális sajtó (főleg az újra szerencsésen egyenirányított elektronikus sajtó) egyre inkább konrtraszelektálódó újságíróinak öntelt magabiztosságát, bőmellényű, szűkfejű, nagyképű „szövegelését” látom, hallom. A minap a Sajtóklub című tévéműsorból fröccsent rám egy ilyen im­pozáns műveltséget sugárzó (fitogtató) aranyképet. A Magyar Nemzet egyik elszántan kormánypárti újságírója, aki minősíthetetlen színvona­lúnak nevezte a parlamenti ellenzék Bokros távozását értékelő fel­szólalásait, a következőképpen vette védelmébe a népszerűnek valóban nem túlságosan tekinthető ex-pénzügyminisztert: „van úgy, hogy a kor­mánypolitikusok népszerűek, és mégis: az ország szekere egy jottányit sem halad előre”. Nem kellett (volna) neki igazán a jottisták és ypszilonisták harcáról hallania ahhoz, hogy ezt a szót helyesen használja és a baklövést elke­rülje. Elég lett volna, ha tudja, hogy ez az idióma csak az „egy jottányit sem enged” formájában használható. Esetleg — vagy ez még hagyján —„egy jottányit sem hátrál”. No de előre megy?... Persze, van, akinek hátra van az előre, és megfordítva. Ez lehetne például a jelszavuk: „egy jottányit sem engedünk a kontraszelekció­ból!” Egyre kevésbé gondolom ugyanis véletlennek, hogy az ellenzéket olykor szinte tajtékozva pocskondiázó, eggyé forrott pártunk és kor-I mánykoalíciónk mellett keményen elkötelezett (pártos) médiabajnokok lövik elsősorban az ilyen bakokat (bakikat). De hát a balliberális sajtó kettős mércéje szerint: a jó sajtó mindig el­lenzéki,­­ kivéve, ha balliberális kormány van hatalmon. A kettős mérce, mint tudjuk, már eleve garantálja az (erkölcsi) minőséget. Azaz, hogy inkább a kontraszelekciót. Erre aztán már az utca embere, vagy legalábbis az utca értelmiségije is csak azt mondhatja: „aki nem tud arabusul, (csak kormánypártiul), ne beszéljen arabusul”. Röstellem a dolgot, nemcsak úgy, mint a Magyar Televízió nézője, hanem azért is, mert középiskolában tanára voltam az illetőnek. Nem magyar­, csak orosztanára, de mégis röstellem. Mert igaz ugyan, hogy nem oroszból vizsgázott (le), de még csak nem is elsősorban ma­gyarból... K.I. Nosztalgia? Beszélik, hogy hamarosan intéz­kedési tervet dolgoznak ki a szexipari dolgozók helyzetének rendezésére. Magyarul ez annyit tesz, hogy ismét lehetnek bárcás kurvák, netán kup­lerájok az országban. Igazából semmi meglepő nem len­ne ebben. A balliberális kurzus röpke két év alatt visszaállította a hatvanas évek életszínvonalát. A fásultság, a félelem az emberekben már egyene­sen az ötvenes éveket idézi. A végén még sikerül visszahozni valamit az úri Magyarországból is... — Ó — EZ A HÉT

Next